Új Néplap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-29 / 278. szám

2004. NOVEMBER 29., HÉTFŐ SPORT 11 Jászapátin és Karcagon is a másodosztályt pályázták meg az együttesek szakvezetői Ilyen volt az őszi idény a labdarúgó NB II. Winner-Sport csoportjában A megyei rangadó pattanásig feszült hangulatú, Izgalmas kilencven percet hozott, melyből végül a Jászapáti került ki győztesen Egy esztendővel ezelőtt még csupán a Karcag le­génységéért szoríthattunk a magyar labdarúgás har­madik vonalában. Akkor az újonc kunsági gárda kihozta magából a maxi­mumot, s tulajdonképpen úgy érte el célkitűzését, a biztos bentmaradást, hogy egyetlen pillanatra sem fenyegette a kiesés veszélye. Idén nyáron az­tán egy újabb együttes csatlakozott hozzá régi­ónkból: az a Jászapáti, amelyik két év alatt két bajnoki címet — megyei I. osztály, NB III. Mátra-cso- port - gyűjtött be, és is­mét nagy reményekkel várta az új szezon kezde­tét. Géléi József Bár a szurkolók szempontjából olyan, mintha még csak most kezdődött volna az idény, az au­gusztusi rajt óta tizenhárom bajnokit tudtak le a csapatok, s immár jól (avagy kevésbé) meg­érdemelt téli pihenőjüket töltik. A két együttes vezetőedzőjét, László Istvánt (Jászapáti) és Var­ga Zsoltot (Karcag) kértük meg, értékelje tanítványai elmúlt fél­éves teljesítményét. 1. László István: - A 2005. nyarán esedékes átszervezés mi­att egyértelműen az 1-6. helyet céloztuk meg, mely másodosztá­lyú tagságot ér. Tettük mindezt úgy, hogy egy számunkra isme­retlen mezőnybe csöppentünk. Csupán néhány csapatot (Bakta- lórántháza, Kazincbarcika, Put- nok, Szentes) láttam az előző bajnokság hajrájában, amikor már eldőlt, hogy készülhetünk az osztályváltásra. 1. Varga Zsolt - Én csak idén nyáron kerültem a klubhoz, s nem titkolom, sokáig vacillál- tam, hogy elvállaljam-e a mun­kát, hiszen köztudottan komoly anyagi problémák merültek fel az egyesületnél. Döntésem után a vezetőség a túlélést, a jó csa­patszellem kialakítását várta el tőlem, illetve a gárdától, ám né­hány forduló elteltével én úgy éreztem, az 1-6. hely megszer­zése nem megoldhatatlan fel­adat. 2. László István: - Olyan játé­kos, aki meghatározó tagja lett volna a keretnek, nem távozott tőlünk a nyáron, csupán a ruti­nos Gephard Sándor fejezte be pályafutását. Több új fiú is érke­zett, közülük kettőt, Német Gyu­lát (Szolnoki MÁV-Neusiedler) és Borsi Gábort (Putnok) egyér­telműen a kezdőbe, míg a fiata­lokat a kispadra igazoltuk. Sze­zon közben aztán változott a helyzet, előbb Német, majd Bor­si hagyott ki hosszú heteket sé­rülés miatt, míg a 20 éves ka­pus, Tajti Norbert éppen fordí­tott utat bejárva, a pádról be- ugorva védte be magát a kezdő­csapatba. 2. Varga Zsolt: - Erősödni semmiféleképpen nem erősöd­tünk a tavaszhoz képest, s ezzel nem akarom megbántani az új fiúkat, hiszen ők mindent elkö­vettek a jó szereplés érdekében. Elég, ha csak azt nézzük, hogy az eltávozott Szalai Botond és Pintér László az ősszel rendsze­res játéklehetőséghez jutott az NB I/B-s Szolnoki MÁV-Neu­siedlernél - Fekete sérülés mi­att nem jutott ugyanitt szerep­hez -, Rácz Róbert kapus élvo­nalbeli rutinnal rendelkezett, míg Bese Rómeó párosával rug­dossa a gólokat új csapatában. A helyükre érkeztek Szabó, Ma­gyart, Nagy, Meszesén és Lovas ügyes, tehetséges labdarúgók, de beépítésükkel szinte új csa­patot kellett építeni Karcagon. 3. László István: - Mind a he­lyezés, mind az elért pontok alapján azt kell mondanom, na­gyon jó őszt tudhattunk ma­gunk mögött. Meccsről meccsre egyre magabiztosabbnak érez­tem a gárdát, s úgy érzem,' meg­érdemelten telelhetünk a dobo­gó legalsó fokán. Fura kettősség jellemezte játékunkat, idegen­ben sokkal könnyebben gyűjtö­gettük a pontokat, mint otthon. Sajnos keretünkből hiányzik egy olyan gólerős csatár, mint amilyennel vetélytársaink ren­delkeznek, aki 8-10 gólt vállal magára. Nálunk Német két, Lá- di egy találatot ért el, s ez meg­határozta játékunkat az olyan meccseken, mikor nem volt te­rületünk. Míg támadójátékunk így kissé döcögősre sikeredett, védelmünk stabilan állt a lábán. Kellemes meglepetést okozott Horváth Róbert mindvégig ki­egyensúlyozott, jó játéka, a sé­rült Tajti József helyére beugró Tajti Norbert kapusteljesítmé­nye, Sivák Sándor és Vígh Fe­renc kapu előtti határozottsága, de azt kell mondanom, a harma­dik hely tudatában mindenki megtette a magáét. Kaszás Nor­bertért nem véletlenül jelentke­zett be az NB I-es Győri ETO. 3. Varga Zsolt - Mikor végül is elvállaltam a feladatot eldön­töttem, mivel szerencsére ne­kem nem pénzkérdés az edzős- ködés, addig csinálom, míg jól érzem magam a labdarúgóim között. Nos, azt kell mondanom, maximálisan elégedett vagyok játékosaim hozzáállásával. Rendkívül nehéz, időszakon va­gyunk túl - talán elég, ha csak arra utalok, idegenbeli meccse­inkre személyautókkal kellett rendszeresen elutaznunk, mert nem tellett a buszköltségre -, mégis mindig odatették magu­kat. Persze azt sem titkolom el, a megszerzett pontok száma, il­letve az elért 10. hely miatt ma­radt hiányérzetem, hisz kicsit jobb összpontosítással, nagyobb odafigyeléssel (esetleg szeren­csével) 3-4 ponttal többet gyűjt- hettünk volna, s akkor hatodik­ként fordulhatnánk. Nem szere­tek senkit sem kiemelni sem pro, sem kontra: ha mégis meg kell tennem, akkor Orosz Ist­vánt, Békési Lajost és Trencsé- nyi Józsefet állítanám példaként a többiek elé. Egyetlen labdarú­gó, Berecz Zsolt okozott csaló­dást, de ő sem játékával, hanem hozzáállásával, nem véletlen, hogy egy hónappal a záróra előtt megváltunk tőle. Úgy ér­zem, távozásával morálisan erő­södött a gárda. 4. László István: - Több, ki­mondottan jó meccset játszot­tunk, de talán karcagi győzel­münk (1-0) és baktalórántházi döntetlenünk (1-1) alkalmával voltunk a legjobbak. Két gyenge meccsünk volt: míg vecsésl ve­reségünk (1-0) négy meghatáro­zó játékosunk hiányával még valamelyest megmagyarázható, az utolsó fordulóban elért 2-2-es döntetlenükre az Erzsébeti SMTK ellen nincs mentség. El kell ismernem, ebben én is ko­molyan ludas vagyok, mert nem voltam képes felrázni játékosai­mat a szezonvége hangulatából, s hagytam elhitetni magammal, hogy visszavéve a tempóból is simán begyűjtjük a három pon­tot. Újfent rá kellett döbben­nünk, mi csak akkor tudunk nyerni, ha maximálisan ráké­szülünk az adott mérkőzésre. 4. Varga Zsolt: - Bár több, nagy gólkülönbségű győzelmet arattunk (ESMTK 6-1, Hajdú- böszörmény 10-1, Kiskunhalas 7-1), érzésem szerint mégsem ezeken nyújtottuk a legjobb teljesítményt. A Bocs elleni 5­4-es győzelmünkre, illetve a Szentes elleni 3-3-as döntetle­nünkre valóban büszkék lehe­tünk, maximálisan kiszolgál­tuk közönségünket. Kétszer egy félidőt kérek viszont szá­mon játékosaimon, a Baktaló- rántháza (1-4) és a Gyula (0-3) elleni második 45 percben nem nyújtották azt, amit való­jában tudnak. 5. László István: - Harmadik helyünkkel magasra tettük a mércét, s ezt érezve a vezetőség is módosított eredeti célkitűzé­sünkön: az 1-3. hely valamelyi­kére kell odaférünk a bajnokság végén. Ehhez viszont kénytele­nek vagyok alakítani keretün­kön is, 3-4 játékostól megválunk a télen, s helyükre meghatározó labdarúgókat szeretnénk igazol­ni. Neveket egyelőre nem szeret­nék mondani, de egy erőteljes, gólerős csatárra mindenféle­képpen szükségünk van. 5. Varga Zsolt: - Érzésem sze­rint valami megmozdult Karca­gon, talán túlvagyunk a nehe­zén, s valamelyest rendeződik anyagi hátterünk. Ha ez való­ban bekövetkezik, az ígéretek valóra válnak, reális esélyünk lehet az 1-6. hely elérésére. Ta­vaszi sorsolásunk jobb, mint volt az őszi, nyolcszor játszunk itthon, ráadásul a verhető ellen­felek jönnek hozzánk. Bár pén­zünk nincs az erősítésre, bízom benne, sikerül együtt tartani a keretet. Az edzői értékeléseket hallva nincs okunk tehát a panaszra NB Il-es csapatainkat illetően, hiszen az eredeti célkitűzéseket többé- kevésbé teljesítették, s reális eséllyel pályáznak arra, hogy 2005 őszétől a másodosztályban folytassák szereplésüket. NB II. 1. Baktat 15 10 5 0 35-12 35 2. Vecsés 15 10 5 0 30- 9 35 3. Jászapáti 15 8 6 1 26-15 30 4. Szentes 15 8 4 3 39-21 28 5. Mátészalka 15 7 2 6 30-18 23 6. Kazincbarcika 14 6 5 3 39-30 23 7. Bocs 15 7 1 7 46-30 22 8. Gyula ill* 6 4 4 19-15 22 9. Dabas 15 6 4 5 27-27 22 10. Karcag fii:® 6 M 3 6 38-27 21 H.Kistarcsa 15 6 2 7 26-29 20 12. ESMTK 15 4 3 8 18-40 15 13. Salgótarján 15 3 2 10 14-29 11 14. Putnok 15 2 4 9 19-40 10 15. Kiskunhalas 15 2 1 12 18-46 7 16. Hajdúböszörmény 15 2 1 12 14-50 7 A labdarúgó NB II. Winner-Sport csoportjában sze­replő labdarúgócsapatunk vezetőedzőjének ugyan azt az öt kérdést tettük fel az eltelt fél esztendővel kapcsolatban. 1. A jövő nyári átszervezés előtt milyen célokkal vágtak neki a 2004-2005-ös bajnokságnak? 2. Hogyan változott meg tavaszhoz képest az együttes játékoskerete, erősödött-e a csapat? 3. Miként értékeli az elmúlt négy hónap teljesítményét, kik azok, akik kimagasló játékkal rukkoltak ki, illetve a várako­zás alatt produkáltak? 4. Melyik volt a gárda legjobb és legrosszabb mérkőzése az őszi idényben? 5. Miként képzeli el a folytatást, változtatnak-e a célkitűzésen? FOTÓ: BUGÁNY JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom