Új Néplap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-28 / 48. Vasárnapi szám
2004. november 28., vasárnap mmmm WIMMMIBMIll Közelről 3 A fával együtt gondolkodva „Látja itt ezt a facikkelyt? Nem én alakítottam ilyenre, hanem a gondviselés" „Sándor János 1940. augusztus 9-én született Ho- moródvárosfalván, ahol erős gyökerekkel kapaszkodnak a gyümölcshozó fák, kapaszkodnak, egyre csak kapaszkodnak a szülőföld megtartó és tápláló rögeihez” — hangzott el a mecénás Varga Zoltán ajánlásában a székely fafaragónak a szolnoki Hozam Klubban megtekinthető kiállításának megnyitóján. Ä 64 esztendős erdélyi fa- fárágő!jií népművész 1961-től Székelyszent- isvánon él. Egykoron ott tanított, ott volt tanügyi előadó. Ma már csak farag, és alkotásaival járja a nagyvilágot. De legtöbbször Székelyföld és Magyarország között ingázik. A szolnoki kiállítása megnyitóján erdélyi körtepálinkával kínálta a megjelenteket. — Érzi a gyümölcs zamatát? — kérdi, mikor beszélgetésre invitálom. — Erdélyi földben gyökerező körtéfa termése kopogtat a torkunkon.- Remek nedű, vissza nem utasítanám. Körbenézve úgy látQma, fája is alkalmas kopogtatásra... — Jó a körtéfát faragni, csúszik a véső az anyagon. — Milyen témára jó a körtét faragni? — Azt én előre nem tudhatom. Nem én választom meg, mi legyen a munkám eredménye, hanem a fa. A téma a fajtájában, formájában, az erezetében lapul, csak ki kell azt onnan szabadítani. — Azért én látok vissza-visz- szatérő szimbólumokat, gondolatokat is. — A holdat és a napot én egy egésznek látom, legtöbb esetben ezt így is formálom, ha misztériumi a múzsám. Sűrűn foglalkoztat továbbá a magyarság t Sándor János eredete, a székely | munkáival a han- emberek öröme és I noveri világkiállí- bánata, és bume- j fáson képviselte rángként tér vissza 1 hazánkat, az Or- a trianoni veszede- | szágos Széché- lem is. Látja itt ezt j nyi Könyvtárban a facikkelyt? Nem látható a törtéén alakítottam nelmi vármegyék ilyenre, hanem a címere sorozata, gondviselés. A tör- a nagycenki Szé- ténelmi Magyaron j chenyi-sírboltnál szágot ábrázolja, j áll kifaragott Itt-ott korhad, itt j kopjafája, illetve meg mintha vérez- j számos hazai és ne a magyarság erdélyi templom kérge. bútorzatát és ka- A „Tiszai j zettáit készítette aranyhal” című I el. k o m pozíciója j azonban valószí- * ................... nű leg nem a Hargitán fogant.- Egy bölcs székely veszett el magában. Valóban, ez az anyaországban született. Immáron tíz éve járok vissza a kőtelki alkotótáborba, ott kapnak el Tisza-parti ihletek. — Ha már az anyaországnál tartunk! Ön áttelepülne, ha a kettős állampolgárság intézményét a határon túli magyaroknál is bevezetnék? — Semmi pénzért! Nem hagyom el a szülőföldemet, a szép Hargitát, a fenyvesekkel vadregényes tájat. Engem oda költöttek, abban a földben kívánok megnyugodni is. Nekem egyébként rettentően fájó, hogy megosztott a magyarság. Rossz magyarok itt is vannak, árnyékszékelyek meg ott is megtalálhatók. Na de hitvány emberekre ne vesztegessük az időt, inkább kopogtassuk meg a torkunkat még egyszer... Mészáros Géza A sírig tartó hűség emléke A régi tárgyak mindig megőriznek valamit egykori gazdájukból. Személyes érintésükből, közelségükből. Különös dolog eltávozott elődeink emlékeit szemlélve felidézni valaha élt tulajdonosaik életének mindennapjait. A szolnoki múzeumban néhány éve egy szeretett társa emlékét haláláig őrző asszony személyes tárgyaival idézhetjük fel egy hősi és tragikus pálya és a sírig tartó hűség históriáját. Csernovics Emília 1847-ben esküdött örök hűséget a már pályája derekán járó osztrák katonatisztnek, Damjanich János kapitánynak, nem sejtve semmit abból, hogy hosszú életéből kétesztendei házasság és azon belül összesen hét, férjével együtt töltött hónap adatik meg számára. A többit elsodorták a háborús esztendők és a tragikus befejezés. A kapitány 43, menyasszoDamjaníchné menyasszony korában nya 28 esztendős volt, amikor örök hűséget esküdtek egymásnak. Az osztrák haderőben igen gyakori volt a későn kötött frigy, a szokások és a szabályzat kívánták ezt így, sőt követelmény volt, hogy a tisztikar egy meghatározott része nőtlen legyen. Ez értelemszerűen a fiatalabb korosztályokra vonatkozott, így Damjanich Jánosnak is a kapitányi rangig kellett várakoznia, amíg társat kereshetett hátralevő Damjanich János mint osztrák kapitány életére, melyről egyikük sem sejthette, hogy valójában milyen rövid időt jelent ez a terminus. Az egyébként sem eseménytelen katonaélethez képest is mozgalmasnak bizonyult az elkövetkező forradalom és szabadságharc két esztendeje. A gyászos emlékezetű október hatodika után magára maradt Emília asszony életét a gyásznak, férje emléke ápolásának és a jótékonyságnak szentelte. Rövid házasságukból gyermekük nem született, így az árván maradt leányok gyámolítására szánta minden szeretetét. A Magyar Gazda- asszonyok Egylete elnöknője- ként különösen sokat tett felvállalt ügyéért, és hogy maga is példát mutasson, egyik testvére öt gyermeke közül magához vette, felnevelte, majd kiházasította unokahúgát, Csernovics Larát. Férjét hatvan esztendővel túlélve, a nemzet tiszteletétől övezve hunyt el 1909-ben, ki- lencvenesztendősen Budapesten. Szolnokon, a Damjanich- kultusz városában többek között nevelt leánya leszármazottai jóvoltából az az úti tisztálkodókészlete is őrzi emlékét, melyre annak idején igen nagy szüksége lehetett, ha a korabeli háborús viszonyok között férjével tartott útjain. Tükrébe tekintve némi képzelettel felidézhetjük azt a két néhai arcot, a hős tábornokét és a sírig hűséges asszonyét, kiknek vonásait visszaverte egykor ezüstfátyo- la. Szathmáry István JEGYZET A nagy balhé Elindult hát a végső harc a szöszke hölgyek negatív megkülönböztetése ellen. Az indulatok már régen forrtak, hiszen a szőke nős vicceken derül már jó ideje főként a fallok- rata férfitársadalom. A rendőrök fel is lélegezhettek, hogy most nem az ő értelmi képességeiket firtatják, némi derűvel átitatott együttérzéssel biztosíthatták hát a harcias amazonok tüntetését. Mert pár éve még akár ők is felkereshették volna az esélyegyenlőségi hivatalt gumibot helyett kereplőkkel, síppal, dobbal, nádi hegedűvel, hogy petíciót nyújthassanak át, mondjuk a helyettes államtitkárnak. A tüntetést pedig szőke női rendőrök tartották volna kordában, megkülönböztetett figyelemmel kísérve a demonstrációhoz csapódó Mórickákat, Pistikéket. Amúgy a balhéra mindenki ráharapott, a média kellő hangsúllyal tálalta az eseményt, még a nyitásra váró Blon- die étterem előtt zajló tortacsatáról is tudósított. De dörgedelmes minisztériumi közlemény is született az ügyben, elítélve a diszkriminációt. Igaz, miután egy intézkedő közeg az éttermet népszerűsítő szórólapokat talált az egyik tüntető kocsijában, a palira vett sajtó nyomban összeesküvést, reklámfogást szimatolt. Az étterem vezetője az ügyben eleddig nem nyilatkozott. Azért gyanítom, kitűnő politikus lehetne belőle. Mellesleg valami gazdatüntetés is zajlott az országban, de ez igazán eltörpül a hamvas hajú hölgyek nagy horderejű ügyének árnyékában... Zsoldos György Minimúzeum baráti alapon Szabó Károly alezredes, mezőtúri rendőrkapitány irodájának hivatali jellegét különös kis kiállítás oldja. Az egyik falat különböző oklevelek mellett sokféle egyenruhához tartozó rendőrsapkák díszítik. A gyűjteményben sokféle nemzet rendőrségi fejfedője megtalálható: a német vízi rendőrségitől az angol hobbyk által viselt jellegzetes sisakig, mind ott sorakoznak. Az egyik, szemmel láthatóan női viselet a többinél is előkelőbb helyet foglal el az irodában. Kiderül: a kapitány erre a legbüszkébb. Ezt a kapitányság egyik járA hazai szemnek különleges látványt nyújtó öltözetek némelyike igen távoli helyről származik. Az egyik ilyen például az, ami az Egyesült Államokból, a Maryland állam rendőrségétől került Mezőtúrra FOTÓ: MÉSZÁROS őre, Benes Gréta törzsőrmester kapta ajándékba, amikor a holland rendőrségnél járt. Ő pedig felajánlotta a gyűjteménybe.- A gyűjtés gondolata 2001-ben vetődött fel, akkor, amikor a Tarnamérai Rendőrmúzeum vándorkiállítása épp Mezőtúron volt látható - mondta a kapitány. - Kedvet éreztünk a gyűjtéshez, ezért szívesen fogadtuk a múzeum igazgatójának ajánlatát, aki a múzeum ki nem állított anyagaiból biztosított számunkra jó néhány darabot. Sikerült más barátok segítségével is hozzájutni egy-egy darabhoz. Jó komám a vasvári rendőrkapitány, aki tudja, hogy gyűjtésbe kezdtem. Ő eddig egy osztrák sapkát és egy német egyenruhát adott nekünk — tette hozzá. Gyűltek a sapkák és szaporodtak az egyenruhák is. Annyi kiállítási anyag jött össze, hogy a kapitányság egyik használaton kívüli helyiségét töltötték fel velük. A mini rendőrségi múzeumban már eddig is tettek csoportos látogatást az iskolások, óvodások, ám a terv az, hogy a jövőben egy olyan helyen szeretnék mindezt bemutatni, ahol a város lakossága is meg tudja azt tekinteni. Ez ügyben partner a város polgármestere, aki azt ígérte a kapitánynak, ha mód nyílik rá, helyet biztosít a nem mindennapi gyűjteménynek. Horváth Győző
