Új Néplap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-16 / 267. szám

4 2004. NOVEMBER 16., KEDD MEGYEI TÜKÖR Szíve még mindig a Volánért dobog Ha a kései utókor króni­kásai feldolgozzák vala­ha hazánk legsikeresebb cégeinek történetét, Má­té János nevét vitathatat­lanul aranybetűkkel ír­ják majd a közlekedési vállalatok nagykönyvébe — állítják a szakmabeli­ek a lászkun Volán egy­kori igazgatójáról, akivel hetvenedik születésnap­ja alkalmából emlékeiről és mindennapjairól be­szélgettünk. Bugány János- Hivatása évtizedeken át a me­gyeszékhelyhez kötötte. Hogy­hogy most mégis egy közeli kis­település lakója?- Igazán otthon világéle­temben Rákóczifalván éreztem magam. Generációkra vissza­menőleg itt élt a családom, ma­gam is ebben a községben gyermekeskedtem. A felesé­gem ugyancsak tősgyökeres helybeli. Ő szokta ismerősök­nek mondani: „A fél falu az én rokonom, a másik fele meg a férjemé”. így talán az is érthe­tő, hogy - élve egy kínálkozó lehetőséggel — bő hat éve visz- szaköltöztünk ifjúkori élmé­nyeink színhelyére.- Ön azóta éli a nyugdíjasok mindennapjait?- Ó, annak lassan már tizen­öt éve. A rendszerváltás után aránylag Fiatalon, 56 esztendő­sen adtam át a Jászkun Volán kormánykerekét. Utólag már nem szégyellem bevallani: hir­sem hullott az ölembe. Nekem az életben mindenért meg kel­lett küzdenem, de talán éppen ezért értékeltem annyira, amit elértem. Márpedig azt szerény­telenség nélkül állíthatom, a cégnél töltött közel harminc év alatt szakmai téren szülte min­den álmom megvalósult.- Ráadásul ez a Volánnak sem vált kifejezetten hátrányá­ra...- Kétségtelen, hogy ez idő alatt folyamatosan gyarapodott és fejlődött a vállalat. Nem vé­letlen, hogy a mai 670-nel szemben akkoriban három és fél ezer embernek adott mun­kát és biztos megélhetést a sze­mélyszállítási és az azóta le­épült, illetve magánosított köz­úti árufuvarozási üzletág.- Mindez már végleg a múl­té?- Részben biztosan. Ámbár a Volán Tefu újjáélesztését még ma sem tartom elvetendő gondolatnak. Az pedig még a vitrinben sorakozó elismeré­seknél is jobban esik - akad itt a Volán-plakettől a Munka Ér­demrend arany és ezüst foko­zatán át a Rákóczifalváért em­lékéremig jó néhány kedves emlék -, hogy a részvénytársa­ságnál mostanában újra kíván­csiak a véleményemre. így az­tán a család, az unokák és hőn szeretett hobbikertem mellett a szívem egy kicsit ma is a Jászkun Volánért dobog. Nem is rossz ez így, hiszen a felelős­ség már nem engem terhel, ta­nácsadóként viszont még re­mélhetőleg hasznára lehetek hajdani munkahelyemnek. télén keveredtem a leállósáv­ba. Telve új elképzelésekkel er­re akkor még nem voltam fel­készülve. — Ekkora űrt hagyott maga után a hivatása?- Azt hiszem, ez az igazság. Persze bizonyára van erre ma­gyarázat. Ha más nem, hát az, pót pedig akkor kaptam a sors­tól, amikor - fiatal szakember­ként, néhány év gyöngyösi ki­térő után - a Jászkun Volán elődjét irányító Kerekes Fe­renc alkalmazott.- Ezek szerint végigjárta a ranglétra minden fokát.- A szó szoros értelmében. A Volán nemrég emléklappal köszöntötte hetvenedik születésnapja al­kalmából — mutatta büszkén Máté János hogy jól döntöttem, amikor an­nak idején a népi kollégiumot, majd a Gépipari Technikumot elvégezve a Közlekedési-Mű­szaki Egyetem éppen akkor Szolnokra települt gépjármű­közlekedési mérnöki tagozatá­ra jelentkeztem. Nagyszerű időszak volt. Az osztálytársa­immal azóta is rendszeresen összejövünk. A másik nyerő la­Hatvanegytől dolgoztam Szol­nokon. Három év múlva kine­veztek főmérnökké. Az új gaz­dasági mechanizmus idején már forgalmi igazgatóhelyette­si tisztséget láttam el a válla­latnál, amelynek végül 1979 és 1990 között az igazgatója vol­tam. így első látásra egy szép ívű karriertörténetnek tűnik az egész, pedig egyik pozíció Több tízezer szűrőbetétet már elvittek A Honvédelmi Minisztéri­um Elektronikai, Logiszti­kai és Vagyonkezelő Rt., mint az ÁPV Rt. vagyon­kezelője tovább folytatja a honvédségtől átvett feles­leges készletek értékesí­tését. Daróczi Erzsébet A karcagi inkurencia-raktáruk- ban tárolt anyagokból 174 millió forint értékű inget, törülközőt, té­li cipőt, lepedőt kínálnak ismét eladásra. Az önkormányzat tulaj­donában lévő volt laktanya rak­tárában ruházati anyagokat tárol az ÁPV Rt. Schieber Józseftől, a Honvédelmi Minisztérium Elekt­ronikai, Logisztikai és Vagyonke­zelő Rt sajtóreferensétől meg­tudtuk, az itt tárolt anyagok álla­mi tulajdonban vannak, kezelője az HM El Rt A 174 millió forint értékű ruhaneműt már egyszer kiajánlották, az a pályázat azon­ban sikertelen volt November 22-én jár le az újabb határidő. Ér­tesülésünk szerint eddig hár­man vásárolták meg a pályázati anyagot Aki ajánlatot kíván ten­ni, annak most ötmillió forintos biztosítékot kell letennie, és az erről szóló banki igazolást csatol­nia kell a pályázatához. A mosta­ni pályázaton nincs limit, a múlt­kori 174 millió forintot a tulajdo­nos ÁPV Rt jóváhagyta. Ha no­vember 22-én sikeres lesz a pá­lyázat akkor a szerződéskötés után a győztesnek kilencven munkanap alatt kell a nyolcvan­kamionnyi anyagot alsó- és fel­sőruházatot, lábbelit cipőt hám­fát és kórházi műtősfelszerelése­ket és egyéb, a Magyar Néphad­seregben és a Magyar Honvéd­ségben előfordult textilneműt el­szállítania. A hétezer köbméter­nyi anyag 1 millió 452 ezer darab ruhaneműt tartalmaz. A napokban már egy korábbi értékesítésből elkezdődött a hasznosítás. Mint a sajtórefe­renstől megtudtuk, a vegyvé­delmi anyagot értékesítették. A győztes elkezdte az áru — gázál­arc- és óvóhely-szűrőbetétek — elszállítását. Több tízezer szű­rőbetét került a kocsikra, me­lyeket majd a vevő újrahaszno­sít szétszerelés után konyhai és más elszívókba. Leszállt a magas székből Zách Károly összesen ezerhúsz NB l-es férfi és női meccsen, Illetve nemzetközi találkozón volt sípmester a röplabdapályák világában A szolnoki Zách Károly pedig nagyon szerette azt a bizonyos, magas bírói pulpitust a pályák mel­lett, középen. Bár a mun­kás napokon főiskolai diplomájával főenergeti­kusként kereste a kenye­rét, az igazi kikapcsoló­dást neki a hétvége, a sport jelentette. D. Szabó Miklós Noha több sportágba is belekós­tolt, megyei bajnok, országos helyezett volt, egy sérülés vég­érvényesen lezárta versenyzői múltját. Röplabda-játékvezető­ként viszont nem akármilyen sikereket ért el, hiszen huszon­öt év során összesen 873 NB I- es és 147 nemzetközi találkozón fújta a sípot. Ráadásul rangos kupameccseken is, és jószeré­vel bejárta a fél világot. 1969-ben rendeztek röpiből egy országos ifjúsági kupát, ahol az akkori két legjobb játék­vezető, Szele Dénes és Ormai László dirigált. Melléjük beug­rott Károly is, és négy meccset vezetett hiba nélkül. Megszeret­te a bíráskodást, segítettek is neki abban, hogy egyre rango­sabb viadalokon kapjon szere­pet. Természetesen jó néhány vizsgát le kellett tennie, de esz­tendő teltével az NB II-ben, újabb év múlva az NB I-ben di­rigált. Háromféle röplabda­meccsen: hagyományoson, ülőn és strandröplabdán is sípolt . Ülőröplabdában Eb- és vb- meccseket vezetett. Bejárta Eu­rópát, az összes szocialista or­szágot. Legmesszebb Novoszi- birszkben sípolt, oda egy olyan rossz géppel jutott el, azt hitte, útközben leesnek. Akkoriban meccsenként 50 svájci frankot kapott, szép pénznek számított ez a múlt század végén. Renge­teg nemzetközi meccsen diri­gált: Lengyelországban világ- bajnokságon, Finnországban BEK-meccsen ítélkezett. De elő- olimpián is sípolt 1980-ban, amelyet Lengyelországban tar­tottak a világ nyolc legjobb női csapata részvételével. A Szov­jetuniótól Líbiáig, Finnország­tól Törökországig rengeteg te­remben volt vezető bíró, és elő­fordult, hogy ötezer tomboló né­ző előtt ítélkezett.- Egyszer akartak megverni Ózdon, miután a hazai csapat kikapott. Hogyan, hogyan nem, a néhány vérmes és vehemens hazai szurkolóval a vendéglő­ben kibékültünk. Hiába, itt is igaznak bizonyult a régi mon­dás: mifelénk a fehér asztalok körül sok minden kiderül, mó­dosul. így volt ez Ózdon is. Elismerést is kapott, hiszen átvehette a Sport Kiváló Dolgo­zója kitüntetést. A felesége is sportszerető: kézizett, a lányuk kosarazott, az unokák pedig fo­ciznak, karatéznak. Noha Zách úr a nyolcvanas években az edzői képesítést is megszerezte a TF-en, valahogy távol került szívszerelmétől, ettől a szép csapatsporttól.- Azt látom, tapasztalom, hogy sokat vesztett a röplabda a népszerűségéből. Valamikor a hetvenes években volt a fényko­ra, és szerintem ehhez a ha­nyatláshoz az is hozzájárulha­tott, hogy viszonylag rövid időn belül négyszer módosultak a szabályok. Noha november 10-én töltötte a 64. évét, még ma is dolgozik egy kft.-ben, és olykor eszébe jut, milyen csodálatos évtizede­ket töltött a magas bírói pulpi­tusban. Minden bizonnyal keve­sen mondhatják el ma­gukról, hogy főhivatású oltárgondnokok. A keve­sek közé tartozik a ga­lambősz hajú, tiszajenői Gajdos Józsefné Mária, aki jószerével se ingyen, se pénzért végzi a teen­dőit. Szívesen, örömmel, hittel. D. Szabó Miklós Még valamikor 1936-ban Tisza- jenőn épült egy katolikus álta­lános iskola. Segített az egyház, segítettek az emberek, és a mu­tatós épület gyorsan „kinőtt” a fóldből. Nem a központban, távolabb attól, minden bizonnyal azon megfontolásból, hogy a kör­Foglalkozása: oltárgondnok nyékbeli, tanyasi gyerekek ha­marabb bejussanak a tantár­gyak helyi fellegvárába. Hat osztály járt ide: ki mit tudott, adott a tanításért. Búzát, kuko­ricát, kisebbfajta hízót. Ez így' ment 1948-ig, amikor az épüle­tet a benne lévő tanítói lakással elvették az egyháztól, azaz álla­mosították. Egy ideig üresen állt, majd az öregek napközije kapott benne helyet. Egészen a nyolc­vanas évek végéig, a rendszer- váltásig. Akkor visszakapta az egyház, berendezték kápolná­nak, és hetente miséket tartot­tak, miután a tantermeket ösz­szeszakították, Mária néni fér­je, Gajdos József volt a kántor. Mária néni eredetileg Várba­logba való. Ez egy kis falu pár kilométerre az osztrák határ­tól. Budapesten dolgozott, és a leendő férjével, aki tiszajenői volt, ott ismerkedett meg. Ösz- szeházasodtak, majd az ötve­nes években leköltöztek a falu­ba. Három gyerekük született, két fiú, egy lány, sajnos az egyik fiú 42 évesen meghalt. Azóta érkezett hét unoka, de már az első dédunoka is kopog­tatott. Időközben Mária néni özvegy lett. Nem unatkozik, a kertes ház portája 600 négy­szögöl, ott is temérdek a tenni­való.- A jó Isten ebben úgy segít, hogy erőt, egészséget ad ne­kem, 76 éves özvegynek - állít­ja. Persze a kerten, kapáláson kívül van még egy fontos fogla­latossága: az oltárgondnokság. Vasárnaponként misét tarta­nak a visszakapott, egykori is­kolában. Erre készül egész hé­ten: díszíti az oltárt, törölgeti a tárgyakat, takarít, berendezi a termet. Ez neki nemcsak kedves idő­töltés, szórakozás is, munka is. Tulajdonképpen évi tízezret kap mindezért, de tiszteletből, katolikus hitből is boldogan, örömmel vállalná. És vállalja mindaddig, amíg erejéből, egészségéből telik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom