Új Néplap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-13 / 265. szám

4 2004. NOVEMBER 13., SZOMBAT MEGYEI TÜKÖR A hűség jutalma: egy hét Berekfürdőn Lapunk jóvoltából pihenhettek a Touring Hotelben | ■■HMM |fjgÉfc^H| Akadnak, akiknek az unokái is eljöttek néhány órára meglátogatni az üdülőket Öt házaspár ezen a héten, további öt a rákövetkező­ben {ölthet el egy hetet Berekfürdőn, a Touring Hotelben, lapunk költsé­gein. Miközben kormá­nyok, rendszerek jönnek- menpek, ők évtizedek óta kitartanak mellettünk. Vajop miért, milyen okok miatt ragaszkodnak az Új Néplaphoz? D. $zabó Miklós Telek Dénesék besenyszögiek, és hosszú olvasói múlt áll mö­göttük is.- Talán még gyerek lehet­tem, amikor nekünk már járt ez az újság. Azóta hozzászok­tunk. Főleg azért tetszik, mert gazdag megyei áttekintést ad, így több dolgot mindig elolva­sok belőle. Az egyik a sport, az itlindjg érdekelt. A másikról azt piondanám: életképek. Szeretem olvasni, miből, ho­gyan élnek mások, mik a ter­veik, hogy találják fel magukat ebben a változó világban. Az­tán az egészséges életmód is ebbe a körbe tartozik, no meg vállalkozó lévén, azok a cik­kek js, amelyek velünk, az adóvaj, adózással kapcsolato­sak. Keresztes Andrásáé a férjével Tiszapüspökiből jött. fegyvernek. Az önkormány­zat módosította a közcélú ér­dekeltségi hozzájárulást. Ez­által január elsejétől az új ta­rifák: szőlő-gyümölcsös: 500 forinf/ha/év, szántó, kert: 400 forint/ha/év, rét, legelő, gyep: 300 forin(/ha/év. mg hunyadfalva. Egyre növek­szik a gyermekvédelmi tá­mogatásban részesülők szá­ma a településen, tudtuk meg Vékonyné Házi Eszter polgármestertől. Ennek fő oka, hogy helyben nincs elég munkalehetőség, a köz­hasznú munkások foglalkoz­tatására pedig a szükséges mértékben nem állnak ren­delkezésre források, mga Jászberény. Szlovéniában, Velenjében versenyezett a Jászberényi SE ITF Kondor Taekwon-do szakosztályának 10 tagja. A viadalon négy or­szág 16 klubjából összesen 230-an vettek részt a versen­gésen. A jászberényi Fiatalok négy első, négy második, il­letve három harmadik helye­zés szereztek, bcs Szolnok. A szocialisták el­képzelése szerint megyénk­ben négy kutatatási-fejlesz­tési központot hoznának lét­re. Szolnokon, Jászberény­ben, Mezőtúron és egy nagykunsági településen alakítják ki a szellemi erő­forrásokat kiaknázó báziso­kat. A program megvalósítá­sára 30 milliárd forintot köl- tenének - jelentette ki Sze­kere.s Imre, az MSZP orszá­gos elnökhelyettese a Ho­zam Klubban, ta- Már az édesapám is járatta abban az időben az újságot, amikor még nem napilap volt, hanem hetente néhányszor je­lent meg. Azután 1972-től mi is előfizetők lettünk. Szeretem, mert sokféle tájékoztatót nyújt, ugyanakkor szívesen és még többet olvasnék emberekről. Mert az emberi sors a legizgal­masabb a világon. Jobbak ezek a nagyobb betűk, tetszik a for­ma, ráadásul korán kihozzák a lapot. Lenne még egy javasla­tom. Jó lenne, ha április elsején minden évben lennének tréfák, beugrató írások. Szeretek ne­vetni egy-egy csavaros észjárá­sú cikken. Gerőcs Lajosnéék a megye­székhelyen élnek.- Hozzánk 1976 óta jár ez a napilap. Korábban Fpgyverne- ken, majd amikor beköltöz­tünk, Szolnokon is megmarad­tunk előfizetőnek. Megszeret­tük, mert a család mindep tag­ja talál benne magának valami­lyen olvasnivalót. Ez négy em­bert, meg az unokákat jelenti. A férjem a sportnál nyitja ki először, a horoszkópot sem hagyjuk ki, akár bejön, akár nem. Egy tény: az újságolvasók zöme, így mi is hátulról kezd­jük az olvasást. Azért, mert ez jobban érdekel, mint az eleje. Engem személy szerint foglal­koztatnak az emberek sorsáról írottak is, ezeket mindig elolva­Noha a szakemberek rendszeresen jelzik, túl sok súlyt cipelnek ma­napság a diákok, ennek mégsincs igazán hatása. Éppen ezért a korábban megszokott iskolatáska­mérések a jövőben elma- radnak. Molnár G. Attila Az adatok egyértelműek, a gyerekek olykor bizony a testsúlyuk jelentős részét is » a hátukra veszik. Elég bele- j nézni egy-egy diák táskájá- 4 ha, s számos holmit talá- d lünk bennük, amelyek 1 együttesen jó néhány kilót í nyomnak. Ennek káros egészségügyi hatásai ismer­tek. Mint Vargáné Szabó Irén, az ÁNTSZ megyei intézete egész­ségnevelési osztályának vezető­je elmondta, a szakemberek régóta változtatást sürgetnek ezen a téren. A lehetséges megoldások kö­zül a legkönnyebben az lenne megvalósítható, hogy a tanulók több holmijukat hagyhassák az iskolában. Célravezető lenne a táskák tartalmát csökkenteni. Ez je­lenthetné a tananyag mérsék­lését, de még inkább azt, hogy a szülők átnézzék, mit cipel nap mint nap a gyermekük a hátán. Ésszerű pakolással ugyanis jelentősen csökkenthető a súly. A változtatásokhoz persze az oktatásügy minden szereplőjé­nek, köztük az iskoláknak is el kellene térniük mai gyakorla­tuktól. som és elgondolkozom azon, mennyi minden apróságtól függ, hogy miképpen alakul va­lakinek az élete. Német Ferencék másra emlé­keznek.- Amikor a hatvanas évek második felében beléptem az olvasók közé, akkor 50 fillér volt egy lap, az én fizetésem meg ezernyolcszáz forint. Azért maradtam meg mellette, mert Az évek során mindig hason­ló adatok láttak napvilágot, amelyeket széles körben ismer­tettek is a szakemberek. tárgyilagosan hozza az orszá­gos híreket is, így azok sem hi­ányoznak. Mivel mindig spor­tos ember voltam, ez a terület kiemelten foglalkoztat. Azért más javaslatom is lenne: az ér­dekes vagy érdekesnek ígérke­ző rendezvényekről már előze­tesen is bővebben lehetne írni, mert ha csak pár sor jelenik meg, szerintem ennyi nem elég. Sokszor vagyok úgy, ép is el­Ám amíg ezek nyomán nem lesz előrelépés, az osztályvezető szerint nincs értelme az iskola­táska-mérések folytatásának... mentem volna egyikre-másik- ra, ha tudom, hogy annyi min­den lesz ott, amelyről a lap utó­lag beszámol. Remekül érzik magukat a hatéjszakás, őszi nyaraláson Balázsné Polónyi Zsuzsannáék is Zagyvarékasról. Úgy telik az idő, hogy beszél­getnek, fürdenek, megnézik Be­rekfürdő, a környék nevezetes­ségeit. Minden házaspár hölgy­tagja kapott egy szép virágcsok­rot és akadt, aki nevetve jegyez­te meg: már elszokott az ilyes­mitől. Ugyanakkor köszönik azt is, hogy egy hétig „urak” lettek. Részben a lap, részben a ma­guk jóvoltából. Még ma, szom­baton újabb öt házaspár érkezik egy hétre. Abban hasonlóak, ők is szintén évfizedek óta olvasói, előfizetői az Új Néplapnak. Nem csökken a táskák súlya Eddig nem történt Jelentős előrelépés az Iskolatáskák súlyának csök­kentésében TV-NOTESZ A nagy pillanat Valkó Mihály Kedden este megvolt a nagy pillanat, a várva várt: a Nagy Ó, az­az Gábor utolsó rózsáját is odaadta, méghozzá annak, aki soron kívül(!) az elsőt is kapta, Niki lett a győztes. Vége a bájolgó, kép­mutató szépeskedésnek. Lehet még majd csámcsogni azon, hogy' az így szerzett kapcsolatokból mi lehet, avagy mi lesz ez­után, ahogy az előző hasonló játék esetében Noszályékkal is megtörtént. De ki emlékszik már órájuk is! Mint ahogy ezt is, Gáborékat is hamarosan elmossa majd az idő. Jól teszi. így hát nem is erről a pillanatról szólnék, szívesebben emlékezem két másikra, melyeket az élet szülte spontánul, és nem holmi dra­maturgia hozta létre. Az egyik egy sportpályán történt, a másik a Nap-kelte szaunájában esett meg, ahol ugyebár általában nagy a forróság - a pályán is -, egymásnak feszülnek az indu­latok. Történetesen egy angol labdarúgó-mérkőzésen, melyen a bíró alaposan tévedett, amikor az egyik játékosnak gyorsan fel­mutatta a piros lapot, azaz idő előtt a zuhanyozóba küldte. Mi­kor azonban bírótársa a vonalnál felvilágosította döntésének helytelen voltáról, hogy tudniillik elnézte a tettes játékost, a né­zők sok-sok ezrének szeme láttára követte meg az „áldozatot”. Odament hozzá, méltósággal meg is hajolt, s úgy kért bocsána­tot tőle, félretéve mindenféle bírói presztízst, helyzetéből faka­dó hatalmat. Végül kézfogással pecsételtetett meg közöttük a béke. A szaunában pedig két ügyvéd ült szokás szerint egymás­sal szemben; az, aki állítólag megsértette pályatársát, és termé­szetesen az, aki megsértetett. Dr. Magyar György ugyanis azt ta­lálta mondani egy laza hangvételű társalgásban a reggeli mű­sorban, hogy Gyuri bácsi, azaz dr. Bárándy György ügyfeleit nem szereti, de hát mit tehet, együtt kell velük élni. Ez, ahogy mondani szokás, ki is csapta menten a biztosítékot, felhördült a szakma is, hisz a hivatás becsületébe „gázolt” az illető. Nem így azonban az ügyvédek doyenje, aki a „tetemrehívásban” a szaunában beszélgetés közben egy óvatlan pillanatban azt kér­dezte udvariasan a riportertől, vajon felállhat-é? Az igen után ezt meg is tette, majd odasétált szépen megsértőjéhez, s miután már előtte tisztázták, hogy az egész csak rossz tréfa volt, két ol­dalról is átölelte őt, aztán édes mosollyal az arcán visszaült csendesen a helyére: elvégeztetett, úri módra. S e két pillanatot épp ez köti számomra egybe. Mert meglehet, nem nagy ügyek, ámbátor mégis nagy dolgok: az úriemberség kivételes esetei. Ugyanis bocsánatot kérni és megbocsátani egyaránt nemes cselekedet. (Még csak csokornyakkendő sem kell hozzá, bár egyáltalán nem baj, ha az is van.) Milyen jó lenne, ha az élet minden területén ez uralkodnék el, akár az ország első házában is. Látván örömmel tapsolnék, mint ahogy ezt tettem az angol bíró és Gyuri bácsi esetében is. S JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom