Új Néplap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-11 / 263. szám

12 2004. NOVEMBER 11., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A fenti címmel szervezett nagy sikerű „könyvtáros­olvasó” kirándulást a szolnoki Korona könyvtár. A kétnapos út során számtalan kulturális és építészeti emlékhelyet kerestünk fel. Ezek közé tartozott a híres búcsújáróhely Máriapócson, Móricz Zsigmond szülőháza Tlszacsécsén vagy a Szatmári Múzeum Mátészalkán, ahol Közép-Európa legnagyobb hintó- és kocsi­gyűjteményét őrzik. Turistvándiban a működő vízimalom min­denki számára maradandó élményt nyújtott. A csónak alakú fejfáiról híres szatmárcsekei temetőben a Himnusz eléneklése után megkoszorúztuk Kölcsey Ferenc síremlékét. A beregi fal­vak közül szinte kihagyhatatlan volt Csaroda es Takos. Ez utób­biban található a hazai népi építészet egyik remekműve, az 1766-ban épített gyönyörű, festett kazettás mennyezetű reformá­tus templom. És itt volt utunk legemlékezetesebb személyisége, Erzsi néni a templom gondnoka, aki szívbemarkolóan szép mag­yarsággal, jellegzetes beregi tájszólással mesélt a múltról. Programunk - a vásárosnaményi ízletes ebéd után - Vaján, a gyönyörűen felújított Vay-kastély megtekintésével zárult. A könyvtárosok segítőkész munkájának köszönhetően megismer­hettük ezt a szinte még érintetlen, de látnivalókban rendkívül gazdag vidéket, mely felejthetetlen élményt nyújtott mindenki számára. (Beküldött fotó) 1| (udeg andrásní, szolnok A repülő „csodák^között A pedagógus nyugdí­jasklub tagjai a kö­zelmúltban ellátogat­tak a repülőgép-mú- zeumba.Első megle­petésként virággal köszöntöttek ben­nünket. Utána végigsétáltunk a kiállított gépek, helikop­terek között. Patak Lajos zászlós és Magó Károly fő­törzsőrmester urak kísér­tek bennünket, és szak­szerűen mutatták be a re­pülő „csodákat”, melyek a szolnoki múzeumban, mint az ország egyetlen múzeumában láthatók. .#*% Megkoszorúztuk a kopjafát, amit a repülés áldozatainak emlékére emeltek, rajta a hősi halottak neveivel, akik életük­kel áldoztak a repülés fejlődésé- 1 nek­Azután a laktanyában lévő múzeumot néztük meg, ahol ré­gi felvételek, tárgyi dokumen­tumok és egyenruhák láthatók. Végül meghívást kaptunk egy finom ebédre és az ízletes bab­gulyás elfogyasztása mellett vi­dáman, jó hangulatban fejeztük be kirándulásunkat. Köszönjük kísérőink segítő­készségét, további munkájuk­hoz kívánunk jó egészséget. PEDAGÓGUS NYUGDÍJASKLUB, SZOLNOK Tönkrement a „Pihenőpark”?! A szandál rét pihenőparkjában járva bizonyára sokunknak fel­tűnt, hogy a városnak tett nagyvo­nalú gesztusával, a „pihenőpark” létrehozásával „az első szandai ré­ti multi” nem sokat segített raj­tunk. A megvalósult zöldterület csupán marketingfogásként épült újjá, de mára gond(oz)atlanság miatt csaknem a teljes pusztulá­sát figyelhetjük meg. „A társaság Szolnok infrastruktu­rális fejlesztéséhez is hozzájárul a körforgalmú csomópont átépí­tésével, valamint pihenőpark ki­alakításával is emeli az itt élők életminőségét” - írta az Új Nép­lap 2003. október 10-én. A sza­badidőpark építése nagyon jól hangzott, úgy tűnt, megvalósulá­sával gazdagodhat a városunk. Ha azonban a terület méretét, el­helyezkedését és funkcióját néz­zük, könnyen megállapíthatjuk: egyáltalán nem alkalmas pihenő­parknak. Még egy-egy kutyással találkozhatunk (legalább így a trágyázás megoldott), de piknike- zőket naivitás lenne a város bevá­sárlónegyede mellé várnunk. Az ígéret teljesült, ám ma már belát­hatjuk, nem volt több műit egy­fajta marketingfogás. A városban vap/volt pihenőpark. A Tiszali­getben a csónakázótó körüli terü­letre gondolok, amely évek óta le­romlott állapotban van. Az igazi ajándék az lett volna, ha a példá­ul a Tiszaligetben lévő terület ke­rült volna felújításra. Az újabb áruházak már kisebb „ajándékokkal” érkeztek a szan­dai rétre. Az egyik barkácsáru- ház megígérte: megépíti a gyalo­gosjárdát a gáton a 442-es út buszmegállójáig. Az ígéret a mai napig nem teljesült. A pihenő­parknak csúfolt terület gondozá­sa nem megoldott. A területen már kialakult az első illegális sze­métlerakóhely! A park karbantar­tásának problémája minap került a közgyűlés elé, reméljük a terü­letnek műiéi hamarabb találnak gondozót Egy biztos: a parkot is­mételten fel kell újítani. A legfon­tosabb kérdés azonban még meg­válaszolatlan: ki fizeti az újjáépí­tés nem kevés összegét, és ki lesz a terület új gazdája? A városnak erre nem lenne célszerű áldozni, hiszen több belvárosi parkban, játszótéren is szükséges lenne hasonló felújítás. Reméljük, vala­melyik áruház ismételten fel­ajánlja a segítségét! SZALAY GERGELY, MAGYAR KÖZLEKEDÉSI KLUB, LEVEGŐ MUNKACSOPORT RÖVIDEN ki gondozza az árteret? Az Új Néplap október 27—i számá­nak 5. oldalán Tiszapüspökiről jelent meg egy Információ. Eb­ben a község polgármestere azt nyilatkozta, hogy a Hortobá­gyi Nemzeti Park kezelésében legelőként számon tartott árté­ri rétet a tulajdonos gaztalanítja az alvállalkozó mulasztása miatt. A hír nem fedi a valóságot, ugyanis a szükséges mun­kálatokat saját költségemen, saját, illetve bérelt gépekkel vé­gezzük az 1996 óta érvényben lévő szerződés szerint. HEVESI TÓTH MIHÁLY ALVÁLLALKOZÓ, IÖRÖKSZENTMIKLÓS nem fáztunk. A közelmúltban Budapesten több mint 100 család maradt a fűtési szezon megkezdésekor gáz nélkül. Hogy nem járt így a Szolnok egyik belvárosi társasháza, az egy véletlennek köszönhető. A házban működő étterem konyhája szeretett volna rácsatlakozni a ház fővezetékére. A Tigáz Rt. a csatlakozás megadása előtti helyszíni bejáráson megállapította, hogy a csövek erősen korrodáltak, azonnali felújításra van szükség. Szerencsére a társasház azonnal ta­lált kivitelezőt, így meg is történt a nagyfelújítás. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható véle­mények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Színház az egész világ! Déryné Széppataki Róza /Virág és csillag; Csillag és virág/ Ott született, hol hangjegyekkel Szárnyalt a patikaszag. A rőt veres haj észrevétlen Az évek loknijába gyűrűzött, miközben Frigyre lépett a büszke „herceggel’: A színészettel Erős szellemiség, virtuóz hang Szökkent belőle a magyar Égre-útra Porosán életszagú romantikával Petőfi négyökrös szekerén. Nyugovóra nem tér. Minden évben, böjt idején A színművészet üstököse Az eltemetett kőkereszt tövénél Fénycsóvát strimflizik Fénylőarany fonallal Végigkígyózik Újm és újra a jászberényi utcákon, A kottákról hanggá eszmél a széles skála, A dallamok forgószeléből Thalia kozmoszi karja emeli Múlandóságunk fölé: a Magyar Virágot Október első napjaiban megcsörrent a telefonom. Szikora János, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója keresett. Szeretetteljes meg­hívást és „szereplési, bemu­tatkozási” lehetőséget aján­lott Felkért, hogy a színház 50. évfordulóján, a színház- történeti kiállítás megnyitó­ján, Déryné Széppataki Ró­záról írt versemmel kö­szöntsem a megjelenteket. Habozás nélkül, dobogó szívvel igent mondtam. A Szigligeti Szín­ház október 9-én ünnepelte fenn­állásának 50. évfordulóját Ezen a napon ünnepelte születésnap­ját Szikora János direktor is. Úgy érzem, az igazgató számára a leg­szebb ajándékot a gálaműsoron megjelent és szereplő művészek játéka, öröme, tapsa nyújtotta. - Mit keresek én itt? - zakatolt fe­jemben a kérdés. A direktor ked­vesen fogadott Néhány mondatá­ból megértettem, miért éppen Ő igazgatja a színházat Választé­kos, magabiztos, lendületes lé­nyéből megnyugtató szellem su­gárzott Már nem féltem. Tapsol­tam, nevettem, s olykor elérzéke- nyültem az idő múlásán. A leve­gő megtelt TörőcsikMari, Csomós Mari, Garas Dezső, Verebes István színészek, igazgatók, rendezők szellemiségével. Nekik akarok Dérynéről és a színészetről ver­set mondani? - csilingelt fülem­ben a hang. A gálaműsor szünetében vég­re elérkezett az idő. A színháztör­téneti kiállítás megnyitójára in­vitálták a vendégeket. A torkom­ban dobogott a szívem! Feltettem a kérdést magamban, magam­nak százszor, ezerszer, hogy mit keresek én itt? - de eloszlatta fé­lelmem a művészek közvetlen, kedves együttléte. Foss Lajos ál­lamtitkár megnyitotta a kiállí­tást, majd elfelejtkezett rólam, és nem én következtem... Megkönnyebbültem! Fellélegez­tem, és éreztem, hogy lebegni kezdek. Mit is adhattam volna versemmel a színművészeti „üs­tököseinek”? Mit tudhatok, írha­tok, amit Ők már nem éltek meg? Semmit. A gálaműsor má­sodik része nevetés és vastaps kíséretében folytatódott. Kedé­lyes, bensőséges beszélgetések, igazi „büféhangulat” uralkodott. Thalia mosolyát véltem felfedez­ni az arcokon. Az ünnepélyes társulati ülés, gálaműsor befejez­tével Dérynéről és Küry Kláráról írt versem elhelyeztem fényké­pük alatt. Az ajtóból visszapillan­tottam. Búcsúztam. S ekkor döb­bentem láttam, hogy a művé­szek ott állnak, és olvassák sora­imat. Pillantásuk meggyőzött, köszöntésem elfogadták s köny- nyű mosollyal köszöntek felém. Egy pillanatra tudták, hogy ki vagyok. Ez volt az én 10 másod­percem! Köszönöm, hogy az ün­neplés hangulatába öleltetek! Is­ten éltesse a Színészeket és a Szí­nészetet! Küldöm a verset, amit nem mondtam el... UTASI HAJNALKA, JÁSZBERÉNY Szatmár-Beregi gyöngyszemek

Next

/
Oldalképek
Tartalom