Új Néplap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-21 / 247. szám

2004. OKTÓBER 21., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Eljött a szüret ideje. A ha- ban szüreti mulatságot ren- tak hozzá a „munkálatokhoz” is értettek, míg voltak akik gyományos őszi tennivalókból deztek a szandaszőlősi - természetesen zenés játékok csak a szőlőlékóstolásban vet­a legkisebbek is kivették a Eszterlánc Óvodában. A ren- is színesítették a programot - tek részt, részüket, amikor a közelmúlt- dezvényen nagy örömmel fog- az ügyesebbek a préseléshez (Beküldött fotó» Futó gondolatok egy futópályáról Ötven év után... Csodálatos nap volt Együtt ül­ték körül ritkuló fehér hajjal azokat az iskolásokat, akik csillogó szemmel táncoltak nekik csárdást Ezután kezdő­dött az újraismerkedés...Te ki vagy? Hát persze, együtt jár­tunk iskolába... Sokan ötven éve nem látták egymást! Ahány ember, annyi sors...mindenki megkapta a jót is és a rosszat is. De mind­egyiket elviselték, természete­sen ki-ki másképpen élte meg az életét.. És most ott ültek, hetvenévesen, ötven év után, és hallgatták egymás életbe­számolóját Sokszínű, szép és tarka, mint a viragos rét Van közöttük tanár, zenész, kato­natiszt kétkezi munkás. Egy Amerikában élő közgazdász levélben köszöntötte a társasá­got Nagyon büszkék rá, hogy közéjük tartozik az Európa-hí- rű tudós, feltaláló dr. Törőcsik Mihály, aki szintén akkor kop­tatta a tószegi iskola padjait. Én alkalmi tanítóként kerül­tem közéjük, a meghívottak közé... hiszen némelyüket ta­nítottam is... Köszönjük a lehe­tőséget a találkozóra! VARGA BÉLA, SZOLNOK Időnként hazajárok szüléimhez Szolnokra, és szülte mindig futok néhány kilométert Szeretek Szol­nokon futni. Örömmel látom, hogy egyre többen, sőt már so­kan futnak ebben a városban is. A legnagyobb hazai futóverse­nyek szervezőjeként is örömmel látom, hogy sok szolnoki futó in­dul a rendezvényeken. Ezért is örültem, mikor az Új Néplapban megjelent, hogy az olcsón meg­szerzett szandai rét szélén a Cora egy futópályát is épít a városnak. Az áruházat néhány hónapja át­adták, így nyugodtan vettem hét­főn reggel az hányt a beígért futó­pálya felé. Kár volt! Kár volt oda­futni, kár volt a Corának üyet ígérni és kár volt ezt rajtuk nem számon kérni. A „futópályát” nem lehet megközelíteni, egysze­rűen nincs bejárata. A keskeny kijelölt sáv apró kaviccsal van vastagon felszórva, melyen futni borzalmas. Az egész hihetetlenül siralmas. Érdemes elkirándulni, no nem a futás, a séta vagy a tor­naszerek miatt Még jó néhány doboz áruház érkezik Szolnokra a jövőben. Van egy javaslatom, ha a városért is akarnak tenni vala­mit Az ország talán legszebb fu­tópályáját lehetne megépíteni a Tisza- és a Zagyva-parton a do­hánygyártól a vasúti hídig. A sé­tányok közepén 80-100 centimé­ter szélesen gumitéglára kellene cseréüli a köveket Néhány év múlva többen futnának itt, mint az oly népszerű margitszigeti kö­rön. Talán a Corát is rá lehetne beszélni erre a futópályára, mert az előző ígéretéből nem lett sem­mi. Én még azt sem bánnám, ha 100 méterenként az ő emblémá­juk jelölné a megtett távolságot. KOCSIS ÁRPÁD, BUDAPEST SPORTIRODA A közelmúltban — a zenei vi­lágnap alkalmából — a Szol­noki Fúvósötös hangversenyt adott a Hétszínvirág Óvodá­ban. Felejthetetlen szép zenei élményt nyújtottak mind a gyermekeknek, mind pedig a pedagógusoknak és dolgo­zóknak. Munkájukhoz sok si­kert kívánunk a továbbiak­ban is. (Beküldött fotó) AZ ÓVODA DOLGOZÓI ÉS GYERMEKEI A nézők is ünnepelnek... Az ünnepi színházi évad kapcsán dr. Szikora Já­nos, a színház igazgatója rólunk, nézőkről, közön­ségről is szólt.- Őszinte tisztelettel hajtom meg fejem a színházat nemcsak megteremtő, hanem életben is tartó szolnoki közönség előtt. Szavai igazán jólestek. Négy éve boldog Dajka-bérlet- tulajdonos vagyok, több jászjá- kóhalmi és jászberényi nézőtár­sammal együtt. Menetrend sze­rint autóbusszal járunk az elő­adásokra. Páratlanul kedves emberek, a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Nyugdíjas Kulturá­lis és Érdekvédelmi Egyesület munkatársai fogadnak minket előadásról előadásra. Nevünkön szólítanak, tudják, hol ülünk, honnan jöttünk. Bérlet iránti ké­relmünket számon tartják. Azt hiszem, ez különleges a mai világban. Köszönöm a nyugdíjas pedagógusoknak sze­retetteljes gondoskodásukat. Vi­lágunkban gépek veszik át az emberek munkáját, mert ez gazdaságos sok esetben, s mi villámgyorsan vesztesekké vál­hatunk, elveszíthetjük azt, amit csak szív és lélek adhat a má­siknak. Ez esetben megmarad nekünk a figyelmes szeretet. DR. GYURKÓ LÁSZLÓNÉ, JÁSZBERÉNY Hogyan közlekedjünk? Egy megtörtént eset kapcsán kérdezem, milyen sebességgel közlekedhetek szabályosan Szandaszőlős felé haladva, ha kijövök a Kertvárosból? A fel- hajtóút végén két tábla van: egy „lakott terület vége”, illetve egy „ötféle korlátozást feloldó” táb­la. Mindkettő megszünteti a se­bességkorlátozást, tehát mehe­tek 90 km/óra sebességgel. Újabb korlátozó tábla nincs. Akár jobbra fordulva bemehe­tek a körforgalomba, ahol meg­gondolva úti célomat, nem a vá­rosközpont felé megyek, hanem visszafordulok. Igen ám, de a sebességmérő hatóság ott parkol az elkerülő 4- es főút felhajtósávja mellett és bírságol... Ez szerintem egy jel­zőtábla tisztázatlan kihelyezési eljárása szerint fordulhat elő, vagy nem jól ismerem a szabá­lyokat? NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Az irodalom­történész emlékére Czine Mihály sok szállal kötődött Jászjákóhalmához, így természetes volt, hogy a honismereti szakkör tagjai Mihály-napon részt vettek a síremlékének avatásán a budapesti Farkasréti temetőben. Az emlék feliratát Szervátiusz Tibor szobrászművész készítette, avatóbeszédet dr. Bölcskei Gusztáv református püspök mondott A barátok nevében Nagy Gáspár költő szólt így emlékeztünk az irodalomtörténészre, aki szakkörünkben sokszor vendégeskedett (Beküldött fotó) FODOR ISTVÁN FERENC, JÁSZJÁKÓHALMA A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemé­nyek nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. A jövő alapja, a gyermekek nevelése! A várakozásokkal teli 2004/2005-ös tanévben talán a pedagógusokba vetett bizalom a legbiztosabb pont, amelybe ka­paszkodni lehet. A bizalom köl­csönös. A pedagógus bízik az ok­tatásügyben, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a gyermekszületés visszaesésé­vel egy időben ne emelkedjen a diplomás munkanélküliség. Itt lenne a lehetőség a dán példát követve egy családias légkörű, egyénre szabott, pragmatikus és nevelésközpontú egészséges ok­tatás-nevelést létrehozni. Meg­valósulhatna a differenciált ok­tatás, az alapos családi helyzetis­meretből kiindulva megszűnhet­ne a szegregáció, ugyanis a pe­dagógus a gondjaira bízott 10-12 tanulónak minden rezdülését is­meri, mikrokörnyezetével szo­ros kapcsolatban áll, adottságait helyesen értékelve felkészíti az életen át tartó tanulásra, a társa­dalomba való beilleszkedésre. Ebben az esetben okafogyottá válna az „Utolsó pádból” prog­ram. A közoktatási törvény mó­dosítására azért volt szükség, hogy minden gyermeknek le­gyen esélye boldogulni az élet­ben, megszűnjön felesleges túl­terheltsége és képes legyen a ka­pott tudással egész életén át újabb és újabb ismereteket sze­rezni. Valóban lesz esélye annak a kisiskolásnak, aki eddig tized- magával járt egy osztályba, szin­te éjjel-nappal együtt voltak a ta­nulótársakkal, a tanító nénivel, és most bekerül egy 30 körüli létszámmal működő idegen is­kolába? A szocializáció képességének kialakítása a feladatunk lénye­ge. Társadalmunk nyitott a téma iránt, egyre több a kezdeménye­zés az integrált oktatás megvaló­sításának érdekében. A szülő­nek joga van lakóhelyén járatni gyermekét, s joga van elvárni, hogy gyermekét speciális okta­tásban, nevelésben részesítsék. Ehhez felkészült szaktanárokra lenne szükség minden olyan te­lepülésen, ahol erre igény van. A kistelepüléseken épp úgy, mint a városokban. Az anyagi nehéz­ségek gátat szabnak az integrá­ció tökéletes megvalósulásának. Az intézeti nevelés viszont nem életszerű, hiszen a minket körül­vevő világban is az egészsége­sek között kell a társadalmilag elfogadott magatartásformákat alkalmazni. A szegregáció ki­szolgáltatottá teszi a sérült em­bereket. A pedagógiában válto­zásoknak kell bekövetkezniük ahhoz, hogy minden diák szá­mára hatékony legyen az okta­tás. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a megváltozott körülmények között is megma­radhassanak a kisiskolák, ne kelljen kiemelni azokat termé­szetes környezetükből. Ez biz­tonságot jelentene tanulóknak, szülőnek, pedagógusnak egy­aránt, ugyanakkor nagy felelős­séget is ró arra, aki vállalja a ki­hívást. Mindenesetre a kistérsé­gek területén ugyanúgy találha­tó kiemelkedően tehetséges, át­lagos ütemben haladó vagy ta­nulásában akadályozott iskolás, aki igényli a színvonalas okta­tást. Ehhez elengedhetetlen, hogy a falu ugyanolyan oktatás­ügyi gazdasági jogokkal rendel­kezzen, mint egy fejlődő város. Ehhez nyitottság, problémaérzé­kenység szükséges. Bizakod­junk! A történelem igazolta, hogy a kis falu is adott nagy em­bereket a világnak. A falusi pe­dagógus azon túl, hogy a kistele­pülésen tanító, tanácsadó, segítő a felnőttek körében, olykor he­lyettesíti a családot is, felér a mo­dern technikai eszközökkel, az érzelmi nevelés elengedhetetlen „kelléke”. Hogy gazdaságilag nem kifizetődő, luxus egy kis létszámú iskola működtetése?! De a jövő alapja, a gyermekek nevelése nem lehet függvénye az ország anyagi helyzetének. A gyerek - utalva a fentiekre - a kisiskolában, ha a dolog gyakor­lati oldalát nézzük, éppúgy te­kintendő, mint a helyi szükség­leteket szem előtt tartó árukész­let a sarki vegyesboltban: annyi és olyan árut rendel a tulajdonos — amennyire és amire a lakosok­nak szüksége van. CSERCSINSZKIFERENCNÉ, SZELEVÉNY iH« I «r j Pi f§ JF f IK ffi 11! II il iw1» -4NM ^ wwv +*** «pfi»jp» N^f1lJ!’S41S#n^ N«y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom