Új Néplap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-13 / 240. szám

12 2004. OKTÓBER 13., SZERDA MEGYEIT Ü K Ö R Az autók és a galambok jelentik Együtt pályáznak az iskolák Öt város nyolc szakkö­zépiskolája a napokban konzorciumot hozott lét­re annak érdekében, hogy a tanintézmények, mint térségi integrált szakképző központok (TISZK) jelentős pályáza­ti támogatást nyerjenek el infrastrukturális fej­lesztésre. számára a munkát és a pihenést is dolgozni, hogy minél többet le­hessen együtt gyermekével. En­nek már 21 éve.- Hirtelen döntöttem, de sze­rintem jó döntés volt. Igaz, hogy nem egy több tíz milliós autó­csodában suhanok naponta, ha­nem egy 11 tonnás autósdaru­val közlekedek, mégis jó érzés, amikor egy munkával végzünk. Közben sokszor meg kell bir­kózni a sárral a szántás köze­pén, vagy épp éjszaka kell dol­gozni. Donkó Gábor szabad idejében is vezet. Vagy a családi autójuk volánja mögött ül, vagy épp testvérének segít a személy- szállításban. Sok óvodás, isko­lás csoportot vitt már el Kar­cagról busszal a hegyekbe. Donkó Gábor gyerekkorában a galambokat is dédelgette. Ez volt a másik szenvedélye. Óvo­dás volt, amikor az alsóépület­ben egy kis ládában nevelgette első madarát. Amikor meg­nősült és felve­tette, hogy galam­bokat szeretne tar­tani, felesége nem til­takozott, támogatta. Szilvi lányát sikerült kiskorában beoltania, ma már együtt ga- lambászkodnak. Az édesapa szereti a kihívásokat, így egy ritka fajtát választott, a francia mondén galambokat - hajdan a francia császár udvarán sétál­gattak ezek a madarak - te­nyészti. — Ez a jószág alakgalamb, borzasztó nehéz tenyészteni. Egy darabjáért egy malacot adnak. Elmondhatom, hogy kiállítási minőségű minden példányom. Salgótarjántól a Dunántúlon át Budapestig tar­tom a kapcsolatot a tenyész­tőkkel. Egy galambért akár a legna­gyobb távolságra is elmegyek. S hogy mennyire eredményes apa és lánya? A lakásban a tucatnyi kupa, oklevél bizonyítja sikerüket. Országos versenyen volt már rá példa, hogy Szilvi galambja megelőzte édesapjáét, bár neki sem kell szégyenkeznie, hi­szen az utóbbi években mindig volt országos fajtagyőztes ga­lambja. Rendszeresen olvassa a szakirodalmat, hiszen fontos, hogy a párosításnál milyen gé­neket hordozó galambokat rak össze. Szerencsére szakmai tudásá­nak köszönhetően sok faj­tagyőztes került már ki tőle. Donkó Gábor, amikor kiszáll a daruból, beül kocsijába és megy megnézni és ellátni ga­lambjait. Ké­pes órákig gyönyörköd­ni bennük, fi­gyeli minden lé­pésüket. Gábor fia kiskorában mindig ott serte- pertélt apja ga­lambjai körül, aztán inkább a számítástech­nikát választotta, rend­szergazda a polgármes­teri hivatalban. Donkó Gábor nagyon odafi­gyel galambjai etetésére. Speci­ális magvakat ad nekik, más fi­atal és más az idősebb galam­bok étrendje. Bár a családi költ­ségvetést kicsit megviseli a hobbija, amit a galambokba fektetett abból már egy jó autó­ra is jutott volna. Felesége, aki gyermekfelügyelőként dolgo­zik, ennyi év után is támogatja költséges hobbiját. Amikor az országos verseny­ről kiváló minősítéssel tér haza, együtt örülnek a sikernek.- Életem az autó, daru fülké­jében élem, de semmire nem cserélnem fel azt a munkát sem és ezeket a galambokat sem más fajtára — összegez végül Donkó Gábor. Mint a fiatal srácoknak, neki is minden álma volt a jogosítvány megszerzése.- A katonaság után rendkí­vül jó érzés volt, hogy önerőből megvehettem az első motoro­mat - emlékszik vissza. Azóta a vezetés a megélhe­tését jelenti. Évekig a Volán­nál dolgozott sofőrként, ami­kor azonban fia megszületett, válaszút előtt állt, hiszen há­rom-négy napokra távolt volt az otthonától. Döntött és vál­tott, átment a Utászhoz A karcagi Donkó Gábor­nak évtizedek óta két nagy hobbija van, az au­tók és a galambok. Egy ilyen ki szárnyasért akár a Dunántúlra is elme­gyek. Nincs a napnak olyan korai időpontja, amikor ezt nem tenném meg — mondja. Daróczi Erzsébet Donkó Gábor Szolnokon végzett autószerelőként. Számára a pá­lyaválasztás egyértelmű volt, hiszen már kiskorában szerel- getett, minden gép érdekelte. Akkor azonban még a gyerekek nagy becsben tartották a játék­autókat, nem lehetett csak úgy szétszedni, összerakni. Két fiútestvérével saját játékokat - például fakerekű kisko­csit - gyártottak. Donkó Gábor és egyik kis kedvence Mészáros Géza A túrkevei Ványai Ambrus Gim­názium, Informatikai és Közle­kedésgépészeti Szakközépisko­la, a kisújszállási Móricz Zsig- mond Gimnázium, Közgazdasá­gi Szakközépiskola és Kollégi­um, továbbá az Illésy Sándor Szakközép- és Szakmunkás- képző Iskola, a kunhegyesi Nagy László Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium, a me­zőtúri Kereskedelmi Szakkö­zépiskola, Szakiskola és Kollé­gium, a 626. számú Szakképző Iskola és Kollégium, illetve a tö­rökszentmiklósi Lábassy lános Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium, valamint a Székács Elemér Szakközépiskola kon­zorciumként társulva közösen adta be pályázatát a munka­ügyi, valamint az oktatási mi­nisztériumok által kiírt térségi integrált szakképző központok létrehozására. A pályáztató célja a szakkép­zés hatékonyságának növelése, a képzés és a munkaerőpiac kö­zötti összhang megteremtése, a képzési műhelyek együttműkö­dése a gazdaság szereplőivel, cégekkel, vállalkozásokkal, szolgáltatókkal. A TISZK-ben résztvevő isko­láknak együttesen legalább 16 párhuzamos osztály indítását kell biztosítani évfolyamon­ként. A pályázó és a konzorci­um vezetője a túrkevei önkor­mányzat, amely vállalta a közel 95 millió forintos önerő biztosí­tását. Ezáltal a pályázat útján be­szerzett csúcstechnológiás esz­közök, berendezések tulajdon­joga Túrkeve városát illeti. Sike­res pályázat esetén - a konzor­ciumi partnerek megállapodá­sa értelmében - minden részt­vevő iskola legalább 30 ezer euro támogatásban részesül a fejlesztési tevékenységének megvalósítására. Felélesztett gyermek- üdültetési program Úgy tűnik, megtette a ha­tását a kormányzat gyer­meküdülési támogatása. A szolnoki Gyermek és If­júsági Közalapítvány tá­boraiban a korábbi évek­nél többen fordultak meg. Teleki József Két tábort tart fenn a Balatonnál a közalapít­vány. Bíró Árpád igaz­gatónak azonban ugyancsak vissza kell lapozni az elmúlt évek statisztikáiban, hogy akár az idei szezonhoz hasonlót találjon. A szakember szerint ugyanis az ifjúsági turizmusra ösztönzőleg hatott, hogy a kormányzat újra élesztette a gyermeküdültetési programot. Ennek köszönhető­en mintegy ezer vendégéjsza­kát tölthettek el hátrányos hely­zetű fiatalok a balatonszepezdi és káptalanfüredi táborban. Számos oktatási intézmény élt a közalapítvány által kínált kedvezményes nyaralással is. A szolnoki diákok - a támogatás­nak köszönhetően - kétezer forintért tölt­hettek el egy napot tel­jes ellátással a Balaton mellett. Jó nyarat zárt a köz- alapítvány alsóőrsi szállodája is. Ebben — Bíró Árpád szerint — jelentős szerepe volt annak, hogy idén már üdülési csekkel is fizethettek vendégeik. „Falumúzeum hat |«ii- Csodálatos anyag a fa, mert ha elhal, akkor is új életet lehet neki adni — vallja Ivicz Tibor fafara­gó, aki hobbiként, tanult szakmájától igen messzi­re esőként űzi ezt a mes­terséget. Simon Béla Autószerelői és kazánfűtői bi­zonyítvánnyal és gyakorlattal, nyugdíjasként elhatározta, hogy a gádor falán régi mező- gazdasági szerszámokat he­lyez el. Igen ám, de a gyűjte­mény gyarapodásával egyre ki­sebbnek tűnt az erre szánt fe­lület. Ezért döntött úgy, hogy a paraszti udvar használati tár­gyait arányos méretekben leki­csinyíti. Ma már száznegyven darabból áll a kollekció. A hobbi mellett hagyomány- őrzésnek is tekinti munkássá­gát. Azt vallja, hogy aki a múlt­ját nem ismeri, silány jövő elé néz. Napjainkban egyre ritkáb­bak a régi paraszti szerszá­mok, használati tárgyak és be­rendezések, ezért a fiatalok nem is ismerik azokat. Az Ivicz Tibornak mintául szolgáló haj­dani eszközök egy része már csak a múzeumokban lelhető fel. így például talpas faekét egyedül a Mezőgazdasági Mú­zeumban talált. A hat bőröndben elférő „falu­múzeumot” már több helyen, megyénkben és azon kívül is bemutatta. Óvodákban, isko­lákban oktatási célokat is szol­gált ez a gyűjtemény. Novem­berben Tardoson állítják ki. Ami pedig a munkamód­szert illeti: Ivicz Tibor járja a falvakat. Leméri, lerajzolja a mintául szolgáló eszközöket, majd kicsinyítve elkészíti azo­kat. Ebből adódóan néhány mini­atűr alkatrészt csak csipesz­szel tud a helyére tenni. Legutóbb játszótéri berende­zéseket készített. Most azt ter­vezi, hogy áttér a figurális fara­gásra. Kézügyessége és tizen­két évi fafaragási gyakorlata bi­zonyára sikert hoz számára ezen a területen is. Ivicz Tibor munkáit sokan megtekintették a szolnoki VMZK-ban rendezett kiállításon is

Next

/
Oldalképek
Tartalom