Új Néplap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-10 / 41. Vasárnapi szám
2004. október 10., vasárnap Közelről 3 Ranger lett a szolnoki zászlós Úgynevezett rangerkiképzésen vett részt az USA-ban a nyáron a harmincegy esztendős Nagy László, aki a szolnoki 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj vezénylő zászlósa. Társaival együtt extrém helyzetek sokaságát kellett megoldania, gyakran rendkívüli körülmények között. Magyarországon eddig vele együtt mindössze nyolc embernek sikerült eredményesen befejeznie ezt a „tanfolyamot”. A rangerek speciálisan képzett lövészkatonák. Jelzésértékű, hogy az amerikai hadsereg szárazföldi erőinél is mindössze egyetlen ezredet alkotnak. Vagyis a felkészülés teljesítése nem akármilyen próbatétel. Ezt támasztja alá Nagy László is, aki hatvanegy napot töltött a nyáron egy ilyen kiképzésen. Július 9-én kezdte tanulmányait Georgia államban, miután még idehaza sikeresen teljesítette a fizikai és nyelvi felmérő követelményeit. A kiképzésnek 383-an vágtak neki — köztük 12 nem amerikai katona — ám közülük csupán 140- en végeztek. A nagy lemorzsolódás okai között említhetjük rögtön az első heti fizikai, szakmai felmérőket. Ezek során teljesíteni kellett az előírt számú fekvőtámaszt, felülést, a korláton húzódzkodást, a 3200 méteres futást, az alakzatban végrehajtandó futást, valamint a közel 5 kilométeres társas futást, amely során a pár tagjai nem lehettek egymástól egy méternél távolabb, ráadásul időre kellett teljesíteniük a feladatukat. Meg kellett oldaniuk a vízi akadályok leküzdését, egy térképre és iránytűre támaszkodva tájékozódtak a ki- jblölt terepén, á kfelblftáfctSan való jártasságukat is igazolniuk kellett, de a 25 kilométeres menetgyakorlat is a felmérő részét képezte. A legtöbben a kiképzésnek ebben a szakaszában adták fel, illetve gyengébb eredményeik miatt elveszítették a továbblépés lehetőségét. Ezt követően mindazok, akiknek sikerült túljutniuk az első megpróbáltatásokon, tábort váltottak. Itt egy nagyjából egy mérföld hosszú, huszonnégy próbatételt tartalmazó akadálypálya várt rájuk. Emellett a könnyűlövész-harcászat rajszinten történő elsajátítása során lesállások, felderítés és járőrözés szerepelt az embert próbáló programban. Legalább 35-40 kilogramm volt az az átlagsúly, amelyet nap mint nap magukkal vittek. Nagy László szerint nagyon komoly kihívás volt ez a résztvevőknek. A ran- gerkiképzés során nincsenek rendfokozatok, éppen azért, mert ez lényegében vezetéseiNagy László sikeresen helytállt a rangerkiképzésen méleti tanfolyam is. Az egymást követő feladatok során ugyanis mindenkinek be kell bizonyítania, milyen parancsnoki erényekkel rendelkezik. Képes-e különleges és veszélyes helyzetekben is motiválni a csapatát? A kiképzésben ezt követően a hegyi fázis következett, amelynek során főként a mostoha terepviszonyok jelentették a legnagyobb gondot. Nagy László számára ez volt a legnehezebb szakasza a hatvanegy napnak. Az ekkor már szakaszszintű tevékenységek sorába új elemként jött be a rajtaütés végrehajtása. Ebben az időszakban fürdésre és alvásra alig jutott idő és lehetőség, enni naponta kétszer tudtak. A következő, úgynevezett Florida fázisban kilenc napig egyfolytában mocsárban, dzsungelben zajlott a kiképzés, minden második napon vízi próbatételekkel. Ezek során legalább nyakig mindig megmártóztak különféle kétes tisztaságú vizekben. Túlélési technikákat sajátítottak el. Többek között azt, miként lehet az általuk elfogott állatokból emberi fogyasztásra valamilyen szinten alkalmas táplálékot készíteni. Tanteremben bemutatták nekik a vidéken élő óriáskígyókat, egy aligátort, amilyen állatokkal egyébként a terepen is találkoztak. Akadt olyan társuk, akit például egy mérges pók csípése úgy legyengített, hogy megfosztotta a további munka lehetőségétől. E fázis végén egy lé- giroham-műveletet hajtottak végre elhagyott reptéren, gyakorolva a rangerek legfőbb tevékenységét, az ellenséges területen végrehajtott akciókat. A kiképzés minden szakaszában értékelést kaptak a résztvevők. Nagy László, akinek mindezen megpróbáltatások ellenére sikerült teljesítenie a kiképzés követelményeit, úgy látja, ő a maga 31 évével kilógott a többnyire 21-22 éves résztvevők sorából. Ám mint mondta, idősebb kora nem jelentett akadályt. Fizikálisán előre fel lehetett készülni, az idősebbeknek azonban sokat segített a tapasztalat. A kiképzés sikeres teljesítésében talán közre játszhatott az is, hogy az amerikaiak felszerelése valamivel alkalmasabb volt egy ilyen próbatétel teljesítésére, mint azok, amelyeket nálunk használnak. Ám az is jól látszott: alapvetően ugyanazokkal a technikákkal hajtják végre a feladataikat, mint a magyar katonák. Molnár G. Attila Ötvenegy éve bérletes Idén ötven éve van önálló társulata a szolnoki Szigligeti Színháznak. Deák Jánosáé viszont ötvenegy éve megszakítás nélkül bérlettel látogatja a színház előadásait. A z ellentmondás csak látszólagos, mivel már az önálló társulat alapítása előtt is voltak bérletes előadások Szolnokon. Akkoriban Békéscsaba és Szolnok közös társulattal rendelkezett. — Az Újvárosi Általános Iskola ötödik osztályába jártam, amikor egyszer Neubauer Mária, a rajztanárnőnk elújságolta, hogy lehet színházi bérletet váltani. Már nem tudom pontosan, hány darabot láttunk egy évadban, de arra emlékszem, hogy egy előadásért öt forintot fizettünk. Ezek gyerekeknek szervezett előadások voltak, de nem gyerekdarabok kerültek színre, ugyanazokat a darabokat láttuk, mint a felnőttek. Akkoriban még, egészen a hatvanas évek közepéig, nem volt divat a színpadon az útszéli, mocskos beszéd, minden előadásra el lehetett vinni a gyerekeket is. — Kik voltak a kedvenc színészei? — Ó, rengeteg nevet tudnék fölsorolni, és még biztosan akkor is maradna, akit kihagytam. Nagyon szerettem a régebbiek közül Varga D. Józsefet, a szolnokiak kedvenc Varga Dodóját, Kompolthy Gyula bácsit, aki felejthetetlen Miska pincér volt a Csárdáskirálynőben, Krencsey Mari- annt, Tolnay Klárit, Kaszab Annát, Halász Lászlót, de említhetném Somogyvári Rudolfot, Mensáros Lászlót... látja mennyi név, és még mennyit nem említettem! Egyszer busszal mentem az állomásra, leültem egy nő mellé, aki ismerősnek tűnt, s amikor jobban megnéztem, láttam, hogy Krencsey az. Egyszer meg a lányommal színházba mentünk, és a színészbejárónál megláttam Tolnay Klárit. Odamentünk hozzá, pedig egy kicsit tartottam tőle, hogy talán tolakodónak tart. Akkor játszotta a színház Csiky Gergely Nagymama című vígjátékát. Gratuláltam az alakításához, nagyon kedvesen megköszönte, és beszélgettünk néhány percet.- A maiak közül kik a kedvencei?- Furcsa, de a régebbiekre valahogy jobban emlékszem. Azért mostanában is voltak, vannak kedvenceim. Sajnálom, hogy elment Szolnokról Vida Péter, és megrendített Czibulás Péter halála. Mindig szívesen néztem Törőcsik Marit, kedvencem Mertz Tibor, Gombos Judit, Melkvi Bea... Berényi Gábor és Bor József rendezéseire szívesen emlékszem. Volt néhány nagyon emlékezetes előadás, például az Egy pohár víz az ötvenes években, majd A kőszívű ember fiai, a Cyrano, az Othello... ja, és föltétlenül meg kell említenem a Három nővért, benne Csomós Mari felejthetetlen alakítását.- Mit jelent önnek a színház? — Üzemgazdász, könyv- vizsgáló, igazságügyi szakértő vagyok, tehát inkább a számok, mint a művészetek embere, de a színházi előadás számomra mindig ünnep, és egy kicsit társadalmi esemény is. Mielőtt a lányom megszületett, előadás után gyakran átmentünk a Tiszába vacsorázni, beszélgettünk az ismerősökkel. Persze nem ez a legfontosabb, hanem talán az, hogy minden jó előadás gazdagítja az embert, példát ad, igazságokra hívja föl a figyelmet...- Öröklődik-e a családban a színház szeretete? — Ahogy lehetett, vittem magammal a lányomat, neki is van bérlete. Most pedig a hároméves unokámmal járok a gyerekelőadásokra. Bistey András Deák Jánosné (jobbra) a jegyirodában vette át Borhi Gizella irodavezetőtől a színház ötvenedik születésnapjára rendezett szombati gálaműsorra szóló meghívót amellyel a legrégibb bérleteseknek kedveskedtek JEGYZET Ismét népszavazás gf“ | Hosszas jogi eljárás végén, amikor sokan I* már nem is bíztak benne, hogy érvényéig sül a mintegy 240 ezer aláíró akarata, és úgy gondolták, hogy a paragrafusok út- ' , vésztőjében elhal a törvényes kezdeméj nyezés, az Alkotmánybíróság elutasította a kórház-privatizációról szóló ügydöntő Wll mHM. I népszavazás ellen benyújtott kifogásokat. A köztársasági elnöknek ki kell tűznie a népszavazás napját az AB döntését követő 90 napon belüli időpontra, amennyiben más népszavazási kezdeményezések ezt nem befolyásolják. Tehát elvben legkésőbb január első felében meg kellene tartani a népszavazást. Egyik országos napilapunk az új egészségügyi minisztert arról kérdezte, hogy milyen intézkedésekre lehet számítani a következő hónapokban az egészségügyben, és Rácz Jenő a tervek között a járóbeteg-ellátás privatizációját, az alapellátás és a szakrendelők magánosítását említette a következő 20 hónapban megvalósítandó tervek között. A miniszter úr magabiztos, magától értetődőnek tartja, hogy meglesz a tervezett privatizáció az egészségügyben. Ennek többféle oka lehet: nem tud a kórház-privatizációról szóló népszavazásról, ha tud is, biztos benne, hogy nem lesz eredményes, bízik abban, hogy a többség a privatizációt akarja, vagy talán abban, hogy ha az ügydöntő népszavazás nemet mond is a magánosításra, arra mégis sor kerül valamilyen módon. Persze ő több információ birtokában van, mint mi, egyszerű halandók... Bistey András A fejével jobban boldogul A karcagi Szentannai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépiskola, Gimnázium diákkutatói évek óta országos sikereket érnek el. Szabó Katalin, 11. C osztályos diák legutóbb Csurgón kapott dolgozatára első díjat. A novemberi tudománynapi karcagi ünnepségen ismertetni is fogja egyik dolgozatát. A Csurgón legutóbb megrendezett református középiskolák X. természettudományos konferenciáján Szabó Katalin biológia II. szekcióban I. helyezést ért el dolgozatával, melynek megírásában munkáját Kolostyákné Pljesovszky Zsuzsanna szaktanár koordinálta. A Szentannai Alapítvány által kiírt pályázaton szintén sikeresen vett részt. Pályamunkáiban áttekintette a maja kort, a karcagi népművészetet és a veszettségről is írt. Ez utóbbit novemberben, a tudomány napja alkalmából tartandó tanácskozáson ismerteti is. A dolgozat címe: A veszettség, mint a legrégebben ismert zoonózis jelentősége és kiküszöbölésének lehetőségei. — A téma nem éppen egy fiatal lánynak való.- Senkit sem szeretnék elriasztani az állatok tartásától és a velük való ésszerű, a higiénikus szabályoknak megfelelő érintkezéstől, csak fel szeretném hívni a figyelmet egy olyan kórokozóra, amely világszerte az érdeklődés középpontjában áll. Napjainkban nagyon sokan tartanak állatokat, és csak kevesen tudják, hogy a vadon, illetve a háztartásunkban élő kedvenceink milyen veszélyes betegségeket terjesztenek. Erre is szerettem volna felhívni a figyelmet. A dolgozat megírását mintegy két hónapos kutatómunka előzte meg. A könyvtárban elolvastam a szakirodalmat, kerestem cikkeket az interneten és több kutatási adatot is átnéztem. Örülök neki, hogy egy városi rendezvényen is beszámolhatok a témáról. Kati egyébként rendőrgimnazista. Érettségi után a rendőri pályára készül, a szakma jogi része érdekli. Történelem és biológia a két kedvenc tantárgya. Ebben jöhet bármiféle kérdés, feladat, otthon van a témában. A matematika azonban nem a legkedvesebb és legsikeresebb tárgya. Manapság kevés szabad ideje van, hiszen ott a fakultáció, a KRESZ-ta- nulás és persze a jövő évi érettségi is. Alapfokú angol nyelvvizsgája ugyan van, de már az érettségiig nem fér bele az angol és francia középfok. — Készülsz-e már újabb pályázatra? — Legközelebb francia nyelvű pályázatot szeretnék írni. Ehhez előkészítő volt a karcagi népművészetet bemutató dolgozatom. Ezt szeretném lefordítani, és bízom abban, hogy sikerül kijutnom majd Franciaországba is. Ha elakadok a fordításban, akkor számítok osztályfőnököm és francia tanárom, Vízkeleti Erzsébet segítségére. A másik tervem, hogy eljussak a csurgói diákkonferenciára ebben a tanévben is.- Minden idődet a kutatásra fordítod vagy marad a barátokra is? — Persze, hogy marad. Sok barátom van az osztályból, de az iskolán kívül is. A kikapcsolódás számomra is fontos. Nem vagyok annyira stréber, hogy csak tanuljak. Szeretek sportolni, röplabdázom és atlétizálok. Általános iskolában súlylökésben a debreceni nemzetközi versenyen első helyet értem el. Akkor még sokkal többet sportoltam, az volt az életcélom, de azóta rájöttem, a fejemmel sokkal jobban tudok boldogulni. Szüleim és három bátyám nagyon büszke eredményeimre, sikereimre, bízom abban, hogy osztálytársaim is azok. Daróczi Erzsébet Szabó Katalin fotó: a szerző
