Új Néplap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-07 / 235. szám
12 2004. OKTOBER 7., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A vöröskereszt besenyszögi szervezete a közelmúltban - mint ahogy minden évben - hosszú hétvégére indult kirándulni. (jól megérdemelt túra volt ez, hiszen a tagok önzetlen, áldozatkész tevékenységükkel számtalan ember gyógyulásához járultak hozzá.) A kirándulás három napja alatt ellátogattunk a nagycenki Széchenyi-mauzóleumba, sétahajóztunk a Fertő-tavon, sétáltunk a fertőrákosi kőfejtőben, valamint Sopron belvárosában és környező hegyi útjain. Megnéztük a Brennberg-bá- nyai bányászati múzeumot, átruccantunk Bécsbe a schönn- brunni kastély termeibe, esténként pedig a hangulatos környezetben lévő szálláson kellemes beszélgetések színesítették a programot, melyért köszönetét mondunk a szervezőknek. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Dönteni kell: kié legyen a belváros? Mármint az autósoké, avagy a gyalogosoké? Kit szolgáljon a szolnoki főutca, a belváros? Gondolom sokakban felmerültek már ezek a kérdések a délutáni csúcsforgalom láttán. A megoldási javaslatok ez idáig viszont várattak magukra. A csúcsforgalom káros hatásai között van az életminőségünk romlása, az egészségünk veszélyeztetése. Nem elég a körforgalmat vagy csupán vezetői gyakorlat hiányát okolni a Kossuth úton kialakult kaotikus állapotokért. A helyzet — véleményem szerint — ennél jóval összetettebb. RÖVIDEN A VETÉLKEDŐK CSAPDÁJA. Manapság számos tévécsatorna jelentkezik különböző vetélkedőműsorokkal. Az egyik ilyen játékot nagyon szívesen nézem, hiszen a vezetője őszinte, segítségnyújtó, nagy tudással rendelkezik. Ebben a műsorban pár héttel ezelőtt volt egy kedves felszolgálóhölgy, aki olyan szerény volt, hogy még a tudásában is kételkedett. A játékvezető biztatására nem szállt ki a játékból, így nagyon sok pénzzel gazdagodott. Egy másik csatornán szintén ugyanabban az időben folyik hasonló vetélkedő. Ott megfigyeltem, hogy egy kérdésnél a játékos már épp a jó választ akarta megjelölni, de a játékvezető addig „csűrte-csavarta” az amúgy sem magabiztos versenyzőt, amíg eltérítette saját gondolataitól, ez számára a játék végét jelentette. Miért kell befolyásolni az indulókat, ha az nem biztos válaszában, úgyis „kiejti” magát? b. i., Szolnok BANKRABLÁS, SIKKASZTÁS, karambol... Ezek után ki figyel oda, hogy meghalt egy négyéves ártatlan kisgyerek a figyelmetlenség, a felelőtlenség miatt? Nem tudom, a tiszabői eset után hány temetőben mérték fel a veszélyes sírkőmonstrumokat. Ha valaki tett ilyet, megérdemelné a kitüntetést. De nem hiszem, hogy túl sokan vannak... Évtizedekkel ezelőtt szintén volt egy ilyen eset, amikor egy felboruló sírkő lebénított egy asz- szonyt. Már akkor oda kellett volna figyelni, hogy olyan kivitelezést kell és szabad engedélyezni, ami a balesetet megakadályozza. Az eset óta eltelt mintegy harminc év... Az életre vigyázni kell, úton, útfélen, temetőben egyaránt. Ez a társadalom felelőssége. MOLNÁR FERENCNÉ, SZOLNOK A Szolnokon közlekedő autók száma emelkedett. Ennek is betudható, hogy nyolc év alatt 16 százalékkal csökkent a közösségi közlekedést igénybe vevők száma, tehát kevesebben ülünk buszra. Tovább folytatódott a kiköltözés Szandaszőlősre és az Alcsi városrészre. Újabb városrészek épültek, melyeknek lakói csak autóval érhetik el a várost. A szandai réten kialakuló bevásárlókomplexum is tovább növeli a híd leterheltségét. Nőtt az agglomerációból autóval ingázók száma. S végül megépült a körforgalom, melynek hatékonysága még hónapokig vitatéma lesz. Hiba lenne azonban mindent a körforgalomra fogni: az csak az utolsó láncszem. Szükséges lenne egy harmadik Tisza-hídra a Mártírok útja- Csáklya utca magasságában, mely továbbvinne a szandai réten át a 442-es útig. Ez hatékony, de rendkívül költséges megoldás lenne: tisztában vagyok vele, hogy megépítésére éveket (évtizedeket?) kell várnunk. Vajon a nap mint nap a dugóban ácsorgó autósok gondoltak- e már arra, hogy holnap talán másként lesz, de azért, mert ők teszik meg az első lépést: nem ülnek autóba. Szerintem ez lenne a legkézenfekvőbb. Persze senkitől sem kívánhatjuk, hogy Szandáról gyalog járjon be. Választhatják a kerékpárt, de akkor a belvárosi bicikliutak hiányában megtűrt, s gyakran sokat szidott lenne a gyalogosok szemében, joggal: a kerékpár nem a járdára való. A sokat emlegetett bicikliút-építési programnak nyomát se látni! S ha nehezen be is ér a munkahelyére, máris szembetalálja magát a következő kérdéssel: hova tegye kerékpárját? Alig tudok olyan szolnoki munkahelyről vagy hivatalról, amelyik ilyenről gondoskodna, pedig egy biciklitároló építése nem hely- és költség- igényes dolog: egy mélygarázs megépítésének egy ezrelékébe sem kerül! S autó helyett ülhetünk autóbuszra is, melyet gyakran használok, s talán elmondhatom, a szolgáltatás színvonala jobb az országos átlagnál. Persze tisztában kell lenni azzal, hogy a közösségi közlekedés (közismerten: tömegközlekedés) rugalmasságát tekintve sosem kelhet versenyre az autóval, de költségek terén igen, s ez fontos szempont lehet. Elég csak belegondolni: egy tankolás árából kifizethetjük a család havi bérletköltségét. Sokat segíthetne a helyzeten, ha a parkolási díjak egy részét a tömegközlekedés javítására fordítanánk! Bármelyik „alternatív” megoldást is választjuk, már tettünk egy lépést a városért és önmagunkért! SZALAY GERGELY, MAGYAR KÖZLEKEDÉSI CSOPORT LEVEGŐ MUNKACSOPORT Zölden is megy — mennyivel jobb lenne így a közlekedés... (Beküldött totó) Végre Európa! Gondolatok egy szabálysértés kapcsán Végre EURÓPA! Vagy inkább Európa, esetleg európa? Mindegy. Még csupa kisbetűvel is felemelőbb, mint korábban a közösség nélküli lét! És már mutatkoznak a jelek. Szolnokon is, ahol pár éve központi költségen takarítjuk az utcákat. Közlekedési táblák jelzik, hogy mettől meddig tilos a megállás a takarítás miatt. Aki pedig ezt figyelmen kívül hagyja, azt megbüntetik. Mikor és hol? Pont ott és pont akkor, amikor néhány család étterembe megy enni, vagy a parkban napoz- gat... Akkor jön a közterület-felügyelő, és büntet, persze jogosan. És mennyi is a büntetés? Mintegy ötezer forint autónként. Hat autó esetében az már harmincezer. Amikor én pont arra jártam, akkor épp ennyi volt. A felügyelők bére óránként 330 forint, mivel ketten voltak, tizenhat óra. Mivel ünnepnap volt, ezért jár nekik összesen két szabadnap, ami újabb tizenhat óra, összesen tehát 5300 forint. így ha csak ketten parkoltak a tilosban, már megtérült a kiadás. Persze a takarítók nem voltak arra, vagyis ott voltak, csak fél órával a megállási tilalom kezdete előtt. Sepert és elment! De azért megérte, lett némi bevétele a városnak is. És ha így megy tovább, talán sikerül elérni azt is, hogy bizonyos szállók éttermébe vasárnapi ebédre ne térjenek be, vagy a parkokban ne pihenjenek meg. Siker! Nem lehetne esetleg hétköznap takarítani? Vagy esetleg éjszaka közterületet felügyelni? Olyankor, amikor a kocsmák ontják a részeg „euro-proletáro- kat”? Ha van vasárnapi műszak, miért nincs éjszakai műszak a közterület-felügyelőknél? Mert ez veszélyesebb? Az lehet! De hát európaiak vagyunk...? NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Az oviolimpia „eziistfia” Hagyományteremtő céllal szervezett oviolimpiát a közelmúltban a Szivárvány Óvoda, ahol az I. Számú Óvodai Igazgatóság öt tagintézményéből mintegy harminc ovis vett részt. A versenyzők három próbán — ötvenméteres síkfutás, bab- zsákdobás és távolugrás — mérhették össze ügyességüket. Összetett versenyben első lett Ádám Dávid (Zengő Óvoda), második helyezést ért el Gál Patrik (Szivárvány Óvoda, képünkön) és a dobogó harmadik fokára léphetett fel Mihályfi F. Renátó (Szivárvány Óvoda). A kicsik érmet és oklevelet kaptak, de természetesen minden induló részesült egy kis meglepetésben. Kell az irodalmi kultúra Üzletcentrikus, a kultúrát sokszor mellőző világunkban üdítő színfolt és komoly érték egy olyan irodalmi kiadvány, mint az Eső című folyóirat. A lap átfogó megyei, térségi irodalmi körképet prezentál minden alkalommal. Hogy miért is kívánkozik ide, egy olvasói véleményeket tükröző rovatba ennek megemlítése? Azért, mert sajnálatos, hogy a szédítő technikai fejlődéssel párhuzamosan leszoktunk az olvasásáról, a szépirodalomról meg pláne. Nem véletlen, hogy a mai nebulók már jobban „fújják” egy-egy számítógépes játék vérszegény cselekményű fordulatait, mint a klasszikus Verne- vagy lókai-regények nagy ívű cselekményeit. Pedig bizonyított, hogy az alkotó fantáziáját és a gyerekek érzelmi fejlődését hogyan befolyásolják kedvező irányba az irodalmi élmények. Nem mindegy tehát, hogy az igazi irodalmi értékek kerül- nek-e az emberek kezébe, vagy a ma oly divatos „kultúreszmék”. Többek között ezért is érdemel néhány szót a térség irodalmi életét reprezentáló irodalmi folyóirat. LÁSZLÓ GYULA, BUDAPEST A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. I Kl Um» mm li u «md ml m
