Új Néplap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-07 / 235. szám

12 2004. OKTOBER 7., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A vöröskereszt besenyszögi szervezete a közelmúltban - mint ahogy minden évben - hosszú hétvégére indult kirán­dulni. (jól megérdemelt túra volt ez, hiszen a tagok önzet­len, áldozatkész tevékenysé­gükkel számtalan ember gyógyulásához járultak hoz­zá.) A kirándulás három napja alatt ellátogattunk a nagycen­ki Széchenyi-mauzóleumba, sétahajóztunk a Fertő-tavon, sétáltunk a fertőrákosi kőfejtő­ben, valamint Sopron belváro­sában és környező hegyi útja­in. Megnéztük a Brennberg-bá- nyai bányászati múzeumot, át­ruccantunk Bécsbe a schönn- brunni kastély termeibe, es­ténként pedig a hangulatos környezetben lévő szálláson kellemes beszélgetések színe­sítették a programot, melyért köszönetét mondunk a szerve­zőknek. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Dönteni kell: kié legyen a belváros? Mármint az autósoké, avagy a gyalogosoké? Kit szol­gáljon a szolnoki főutca, a belváros? Gondolom sokak­ban felmerültek már ezek a kérdések a délutáni csúcsforgalom láttán. A megoldási javaslatok ez idáig viszont várattak magukra. A csúcsforgalom káros ha­tásai között van az életminőségünk romlása, az egész­ségünk veszélyeztetése. Nem elég a körforgalmat vagy csupán vezetői gyakorlat hiányát okolni a Kossuth úton kialakult kaotikus állapotokért. A helyzet — véle­ményem szerint — ennél jóval összetettebb. RÖVIDEN A VETÉLKEDŐK CSAPDÁJA. Manapság számos tévécsa­torna jelentkezik különbö­ző vetélkedőműsorokkal. Az egyik ilyen játékot na­gyon szívesen nézem, hi­szen a vezetője őszinte, se­gítségnyújtó, nagy tudással rendelkezik. Ebben a mű­sorban pár héttel ezelőtt volt egy kedves felszolgáló­hölgy, aki olyan szerény volt, hogy még a tudásában is kételkedett. A játékveze­tő biztatására nem szállt ki a játékból, így nagyon sok pénzzel gazdagodott. Egy másik csatornán szintén ugyanabban az időben fo­lyik hasonló vetélkedő. Ott megfigyeltem, hogy egy kérdésnél a játékos már épp a jó választ akarta megjelölni, de a játékvezető addig „csűrte-csavarta” az amúgy sem magabiztos ver­senyzőt, amíg eltérítette sa­ját gondolataitól, ez számá­ra a játék végét jelentette. Miért kell befolyásolni az indulókat, ha az nem biztos válaszában, úgyis „kiejti” magát? b. i., Szolnok BANKRABLÁS, SIKKASZTÁS, karambol... Ezek után ki fi­gyel oda, hogy meghalt egy négyéves ártatlan kisgyerek a figyelmetlenség, a felelőt­lenség miatt? Nem tudom, a tiszabői eset után hány te­metőben mérték fel a veszé­lyes sírkőmonstrumokat. Ha valaki tett ilyet, megér­demelné a kitüntetést. De nem hiszem, hogy túl sokan vannak... Évtizedekkel ez­előtt szintén volt egy ilyen eset, amikor egy felboruló sírkő lebénított egy asz- szonyt. Már akkor oda kel­lett volna figyelni, hogy olyan kivitelezést kell és szabad engedélyezni, ami a balesetet megakadályozza. Az eset óta eltelt mintegy harminc év... Az életre vi­gyázni kell, úton, útfélen, temetőben egyaránt. Ez a társadalom felelőssége. MOLNÁR FERENCNÉ, SZOLNOK A Szolnokon közlekedő autók száma emelkedett. Ennek is be­tudható, hogy nyolc év alatt 16 százalékkal csökkent a közös­ségi közlekedést igénybe vevők száma, tehát kevesebben ülünk buszra. Tovább folytatódott a ki­költözés Szandaszőlősre és az Alcsi városrészre. Újabb város­részek épültek, melyeknek la­kói csak autóval érhetik el a vá­rost. A szandai réten kialakuló bevásárlókomplexum is tovább növeli a híd leterheltségét. Nőtt az agglomerációból autóval in­gázók száma. S végül megépült a körforgalom, melynek haté­konysága még hónapokig vita­téma lesz. Hiba lenne azonban mindent a körforgalomra fogni: az csak az utolsó láncszem. Szükséges lenne egy harmadik Tisza-hídra a Mártírok útja- Csáklya utca magasságában, mely továbbvinne a szandai ré­ten át a 442-es útig. Ez haté­kony, de rendkívül költséges megoldás lenne: tisztában va­gyok vele, hogy megépítésére éveket (évtizedeket?) kell vár­nunk. Vajon a nap mint nap a dugó­ban ácsorgó autósok gondoltak- e már arra, hogy holnap talán másként lesz, de azért, mert ők teszik meg az első lépést: nem ülnek autóba. Szerintem ez len­ne a legkézenfekvőbb. Persze senkitől sem kívánhatjuk, hogy Szandáról gyalog járjon be. Választhatják a kerékpárt, de akkor a belvárosi bicikliutak hi­ányában megtűrt, s gyakran so­kat szidott lenne a gyalogosok szemében, joggal: a kerékpár nem a járdára való. A sokat em­legetett bicikliút-építési prog­ramnak nyomát se látni! S ha nehezen be is ér a munkahelyé­re, máris szembetalálja magát a következő kérdéssel: hova tegye kerékpárját? Alig tudok olyan szolnoki munkahelyről vagy hi­vatalról, amelyik ilyenről gon­doskodna, pedig egy biciklitáro­ló építése nem hely- és költség- igényes dolog: egy mélygarázs megépítésének egy ezrelékébe sem kerül! S autó helyett ülhetünk autó­buszra is, melyet gyakran használok, s talán elmondha­tom, a szolgáltatás színvonala jobb az országos átlagnál. Per­sze tisztában kell lenni azzal, hogy a közösségi közlekedés (közismerten: tömegközleke­dés) rugalmasságát tekintve sosem kelhet versenyre az au­tóval, de költségek terén igen, s ez fontos szempont lehet. Elég csak belegondolni: egy tanko­lás árából kifizethetjük a csa­lád havi bérletköltségét. Sokat segíthetne a helyzeten, ha a parkolási díjak egy részét a tö­megközlekedés javítására for­dítanánk! Bármelyik „alternatív” meg­oldást is választjuk, már tet­tünk egy lépést a városért és önmagunkért! SZALAY GERGELY, MAGYAR KÖZLEKEDÉSI CSOPORT LEVEGŐ MUNKACSOPORT Zölden is megy — mennyivel jobb lenne így a közlekedés... (Beküldött totó) Végre Európa! Gondolatok egy szabálysértés kapcsán Végre EURÓPA! Vagy inkább Európa, esetleg európa? Mind­egy. Még csupa kisbetűvel is felemelőbb, mint korábban a közösség nélküli lét! És már mutatkoznak a jelek. Szolno­kon is, ahol pár éve központi költségen takarítjuk az utcákat. Közlekedési táblák jelzik, hogy mettől meddig tilos a megállás a takarítás miatt. Aki pedig ezt figyelmen kívül hagyja, azt megbüntetik. Mikor és hol? Pont ott és pont akkor, amikor néhány család étterembe megy enni, vagy a parkban napoz- gat... Akkor jön a közterület-fel­ügyelő, és büntet, persze jogo­san. És mennyi is a büntetés? Mintegy ötezer forint autón­ként. Hat autó esetében az már harmincezer. Amikor én pont arra jártam, akkor épp ennyi volt. A felügyelők bére órán­ként 330 forint, mivel ketten voltak, tizenhat óra. Mivel ün­nepnap volt, ezért jár nekik összesen két szabadnap, ami újabb tizenhat óra, összesen te­hát 5300 forint. így ha csak ket­ten parkoltak a tilosban, már megtérült a kiadás. Persze a takarítók nem voltak arra, vagyis ott voltak, csak fél órával a megállási tilalom kez­dete előtt. Sepert és elment! De azért megérte, lett némi bevéte­le a városnak is. És ha így megy tovább, talán sikerül elérni azt is, hogy bizonyos szállók étter­mébe vasárnapi ebédre ne tér­jenek be, vagy a parkokban ne pihenjenek meg. Siker! Nem lehetne esetleg hétköz­nap takarítani? Vagy esetleg éj­szaka közterületet felügyelni? Olyankor, amikor a kocsmák ontják a részeg „euro-proletáro- kat”? Ha van vasárnapi mű­szak, miért nincs éjszakai mű­szak a közterület-felügyelők­nél? Mert ez veszélyesebb? Az lehet! De hát európaiak va­gyunk...? NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Az oviolimpia „eziistfia” Hagyományteremtő cél­lal szervezett oviolimpi­át a közelmúltban a Szivárvány Óvoda, ahol az I. Számú Óvodai Igazgatóság öt tagintéz­ményéből mintegy har­minc ovis vett részt. A versenyzők három próbán — ötvenméteres síkfutás, bab- zsákdobás és távolugrás — mérhették össze ügyességü­ket. Összetett versenyben első lett Ádám Dávid (Zengő Óvoda), má­sodik helyezést ért el Gál Patrik (Szivárvány Óvoda, képünkön) és a dobogó harmadik fokára léphetett fel Mihályfi F. Renátó (Szivárvány Óvoda). A kicsik ér­met és oklevelet kaptak, de ter­mészetesen minden induló része­sült egy kis meglepetésben. Kell az irodalmi kultúra Üzletcentrikus, a kultúrát sok­szor mellőző világunkban üdítő színfolt és komoly érték egy olyan irodalmi kiadvány, mint az Eső című folyóirat. A lap át­fogó megyei, térségi irodalmi körképet prezentál minden al­kalommal. Hogy miért is kívánkozik ide, egy olvasói véleményeket tük­röző rovatba ennek megemlíté­se? Azért, mert sajnálatos, hogy a szédítő technikai fejlődéssel párhuzamosan leszoktunk az olvasásáról, a szépirodalomról meg pláne. Nem véletlen, hogy a mai nebulók már jobban „fúj­ják” egy-egy számítógépes já­ték vérszegény cselekményű fordulatait, mint a klasszikus Verne- vagy lókai-regények nagy ívű cselekményeit. Pedig bizonyított, hogy az alkotó fan­táziáját és a gyerekek érzelmi fejlődését hogyan befolyásolják kedvező irányba az irodalmi él­mények. Nem mindegy tehát, hogy az igazi irodalmi értékek kerül- nek-e az emberek kezébe, vagy a ma oly divatos „kultúreszmék”. Többek között ezért is érdemel néhány szót a térség irodalmi életét reprezen­táló irodalmi folyóirat. LÁSZLÓ GYULA, BUDAPEST A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemé­nyek nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. I Kl Um» mm li u «md ml m

Next

/
Oldalképek
Tartalom