Új Néplap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-27 / 226. szám

4 2004. SZEPTEMBER 27., HÉTFŐ MEGYEI TÜKÖR A város egyik legidősebb mestere több szakmát is kitanult D. Szabó Miklós Légósnak hívták be, a gépipari technikum tetején hasalt, ami­kor a vashíd felől felbőgtek a repülők. Olyan sok, hogy el­takarták az eget. Főleg az állomást és az állomás környékét szórták meg.- Egy lobogó hajú fiatal nő ro­hant a főutcán az állomás fe­lől a pont Elért Fehér Béla minden bizonnyal a legidősebb mesterek közé tartozik Szolnokon, hiszen hatvanöt éve kezdte a szakmát, de picike műhelyében még ma is szorgoskodik. Nagy idők tanúja ez az ősz hajú mester, hi­szen átélte a huszadik századot. Sok emléke közül mégis az a leg­megdöbbentőbb, amikor 1944 derekán az angol és amerikai légierő bombázta Szolnokot. Aprólékos, rendkívüli pontosságot kívánó munka az, amit a 80 éves mester, Fehér Béla csinál Hakni a tengerparton Valkó Mihály Páratlan váratlanságok - hirdette múlt vasárnap esti rendkívü­li műsorát a NévshowR. Nos, azok után, amit láthattunk, inkább váratlan páratlanságoknak mondható: kellemetlen meglepeté­seknek. Almomban nem hittem volna, hogy közszolgálati tele­víziónk ilyen programmal lepjen meg bennünket, mely alul­múlta még a nyári vándorcirkuszait, road show-it is, rendkívül alacsony színvonalával. Hogy úgy döntött a magazin stábja, ki­ruccan egy hétre az afrikai tengerpartra, Tunéziába, lelke rajta, hát legyen. Nyilván támogatót is szerzett hozzá egy érdekelt tu­risztikai vállalkozásban. De miért kellett abból másfél órás „be­számolót” adni ünnepnap estéjén, főműsoridőben. Mi örömünk telhetett ugyanis abban idehaza, hogy nézhettük szórakoztató művészeink miként örömködnek a tenger vizében, miként bo- londériáznak üdülő honfitársaink figyelmétől kísérve, ugyanis a közönséget ők adták. Látni továbbá, hogyan erőlködött Nádas György, csakhogy kijöjjön belőle az a nóta, avagy azt, miként rázta magát rettenetesen a nem épp lánykorában lévő Mary Zsuzsa. És másokat, akik teveháton érkeztek a színre. (Mert van itt stílus, kérem!) Aztán a vetélkedők, ahogy többek között gyűj­tögették a színes golyókat kosarukba a párok a tenger vizében egy különös „járgánnyal” úszkálva. Ám mindennek a teteje, vagy inkább az alja, az a bántóan ostoba mutatvány, amelyben Koós János csikós gúnyában teszi magát a „placcon” a városka terén, Nádas kígyóbűvölőként ügyeskedik, mint valami mutat­ványos, Gáspár András pedig nyalka huszárként ropja és dalol­ja az operettslágereket. Mindhárman párjukkal. Közben körbe- jártatván egy kalapot, hátha hullajt bele valaki némi dinárocs- kát Kalapozó magyar művészek az afrikai tengerparton! Még szerencse, hogy az arra vetődő helybéliek nemhogy dinárt, so­kat, de még ügyet sem vetnek minderre. Hogy játék lett volna ez csupán? Annak is ízeden, az idegenek számára akár félre is érthető. ígértek egy kis városnézést is Tuniszban, de ott is csak a bazárig jutottak képekben. Kiábrándító volt ez a televíziós tu­néziai hakni. Bizony mondom, jobban jártunk volna, ha csupán a két műsorvezető koccintgatott volna jókedvében a támogató üzletemberrel teveháton a sivatag közepén. Reklámnak ugyan­is az is megtette volna. Szódásüveggel ütötték le kiszemelt áldozatukat Fegyházbüntetést kaptak a támadók gépipariig, a túloldalon szaladt, amikor egy bomba nem messze tőle felrobbant. Füst, por borí­tott mindent, majd lassan osz­lott a köd. Valamivel később jöt­tek a vöröskeresztesek, a nő ak­kor már mozdulatlan volt. Fel akarták emelni hordágyra, de a tüdeje ott maradt a betonon. Ez a kép amíg élek, megmarad a háborúról az emlékezetemben — vall ezekről az évekről az idős mester. Egyébként az apja a járműja­vítóban dolgozott, és arra biz­tatta: - Iparos legyél fiam, az minden rendszerben jó, bárki is kormányoz a politikában. így történt, 1948-ban már a mestervizsgán is túljutott. Vi­lágéletében önálló volt, magya­rul maszek. Soha nem lépett szövetkezetbe. Kezdetben írógé­peket javított, volt egy remek 28-as Csepelje, ezzel kerekezett Szolnokról Tiszafüredre, Kun­hegyesre. Előfordult, hogy haj­naltól késő estig megjárta a tá­volságot, máskor ott aludt. Ké­sőbb vett egy 125-ös lemez vil­lás Csepelt, így könnyebb lett az élete. Olykor az ávósok is hív­ták, ha elromlott az írógép. Egy­szer a szolnoki ávó kapott egy angol feliratú sokszorosítót. Körbeállták a tisztek, nem tud­ták elolvasni a használati utasí­tást. Végül megunták az égé szét, elmentek másik szobákba, csak egy ezredes maradt. Be­csukta az ajtót és igy szólt: - Én tudok angolul, lefordítom a szö­veget, maga meg helyezze üzembe! így is lett. Némi gubanc 1956 után adódott, mert esztendővel később vissza akarták venni tő­le az ipart. Végül akadt aki mel­lé állt, így folytathatta a szak­mát. Csak az írógépekről foko­zatosan áttért a kulcsokra, zá­rakra, varrógépek javítására. Élete során összesen 30 tanulót tanított ki, szabadított fel.- Szigorú voltam, kutya szi­gorú, nyírtam őket! Úgy voltam vele, akit átengedek, megél a szakmából. Közben tanult, több szakmát elsajátított: technikus, mozi­gépész, üzemvezető vizsgát tett. Úgy volt vele, ha visszavonják az ipart, majd megél a másik­ból. Nem vonták vissza, sőt a társadalmi munkáért, amit vég­zett, a KISOSZ-ban kapott több kitüntetést 20, 25, 30, 40 év után.- Az ötvenedik évet elfelejtet­ték, mert arra aranyórát kellett volna adni. Kapott viszont elismerést a tanulók neveléséért. 1990-ben, a rendszerváltáskor ki akarták tüntetni, mint örökös masze­kot. — Visszautasítottam, mire fel tüntettek volna ki, nem érde­meltem én ezt meg. Én csak annyit csináltam, hogy dolgoz­tam a közületeknek meg az em­bereknek. Egy fiuk született, gépész lett, és úgy' tűnik, az unokák is a ta­ta műszaki vonalát viszik to­vább. Aki nyolcvanévesen is napról napra fogadja a betérő­ket a parányi műhelyben. Horváth Győző Három fiatalember elhatározta, pénzt szerez. Az utcán kisze­melték áldozatukat, egy idős férfit, akit utolértek, majd há­tulról tarkón vágtak egy szódás­üveggel. Az eset három évvel ezelőtt, Kunmadarason történt. A gyanúsítottakat a rendőrség elfogta, ügyüket a Szegedi ítélő­tábla csütörtökön bírálta el má­sodfokon. A ló, 19 és 28 éves vádlottak 2001. november 24-én az esti órákban szeszes italt fogyasztot­tak - állapította meg a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Bíró­ság elsőfokú ítéletében. Az ut­cán járva figyeltek fel a Malom úton előttük haladó idős férfira. Miközben egyikük arra figyelt, nem közeledik-e valaki az utcán, másikuk egy szódavizes flakon­nal tarkón ütötte a kiszemelt embert. A 66 éves férfi ettől ösz- szeesett, majd zsebeiből három doboz cigarettát és mintegy 200 forint aprópénzt vettek ki. A fér­fi a súlyos bántalmazás miatt az­óta sem épült fel teljesen. A két felnőtt korú vádlott B. Imre és R. Zsolt életveszélyt okozó testi sértésért és csopor­tos rablásért 5 év 3 hónap, illet­ve 6 év 6 hónap fegyházbünte­tést kapott. Ők fellebbeztek az elsőfokú döntés ellen, míg fia­talkorú társuk belenyugodott a 2 év fiatalkorúak börtönében letöltendő büntetésébe. A Szegedi ítélőtábla nem vál­toztatott a megyei bíróság ko­rábbi döntésén. Vélemények a kétszintű érettségiről Az Intézményvezetők Országos Tanácsa és a Gimná­ziumok Országos Szövetsége Elnöksége nemrég együttes ülést tartott, amelyen több, a középiskolai oktatás fejlesztésével összefüggő kérdést vitattak meg a résztvevők. A főbb álláspontokról dr. Pataki Mihályt, a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Humán Szakközépiskola igazgatóját, az Intézményvezetők Országos Tanácsa elnökét kérdeztük. Bistey András A résztvevők egyéb kérdések mellett nagy figyelmet szentel­tek a kétszintű érettséginek, amely még mindig újabb és újabb kérdéseket vet fel. Már ismeretesek az elmúlt tanév végén a 11. osztályosok köré­ben megrendezett próbaérett­ségik pontszámai, és ezek azt jelzik, hogy van még mit fino­mítani a rendszeren. Országosan feltűnő jelenség, hogy a próbaérettségizők nyel­vekből érték el a legjobb ered­ményeket, a matematika ered­ményei nagyjából átlagosak voltak, és viszonylag gyenge eredmények születtek magyar nyelv és irodalomból. Ez példá­ul fölveti azt a kérdést, hogy a tudásszint alacsony-e országos áüagban ezen a téren, vagy a kérdések voltak nehezen meg­válaszolhatók, esetleg a javítás volt túl szigorú ott, ahol a szub­jektivizmusnak némi tere nyílt, például az esszészerű dolgozatok esetében. A gond azért is megoldást sürget, mert mint ismeretes, az érettségi egyúttal egyetemi­főiskolai felvételi is, és mivel a magyar és a történelem (amelyben szintén viszonylag mérsékeltebb eredmények születtek), mindenki számára kötelező érettségi tárgy, leront­hatják a diákok felvételi esélye­it. Fontos, hogy a középiskolai törzsanyagra épülő, egyszerű­en és egységesen javítható kér­déseket kapjanak az érettségi­zők, akik egyébként jövőre tör­ténelemből ismét írásban is vizsgáznak. A kétszintű érettségit nem a saját iskolájukban, hanem vizsgaközpontokban teszik le a tanulók, olyan tanárok előtt, akiket erre előzetesen felkészí­tenek. Az együttes ülés részt­vevői úgy vélekedtek, hogy a szülőknek és a diákoknak is kellene felkészítést tartani, kü­lönösen, mivel vannak még tisztázatlan, pontosításra váró kérdések. Végezetül a résztvevők azt hangsúlyozták, hogy a kétszin­tű érettségi többletmunkát és többletköltséget igényel, s ez utóbbit a középiskoláknak meg kellene kapniuk. Dr. Pata­ki Mihály például utalt arra, hogy a kétszintű érettségi za­vartalan lebonyolítása érdeké­ben a vizsgaközpontoknak ki­jelölt középiskolákban gondos­Dr. Pataki Mihály kodni kell a technikai eszkö­zök kifogástalan állapotáról, nehogy esetleges hibájuk meg­zavarja az érettségi menetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom