Új Néplap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-19 / 38. Vasárnapi szám
4 Közelről 2004. szeptember 19. vasárnap Nagy a lemaradásunk a nyelvtudás téré Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkor sokan hangsúlyozták, mennyire fontos lesz ezután az idegen nyelvek ismerete. Szolnok utcáin járva azonban kiderül, e téren egyelőre nagyon messze vagyunk még a kívánatos állapotoktól. A z angol nyelven tett próbálkozásaimat bizony nem kísérte fényes siker. Elsőként két harminc év körüli férfit állítottam meg, azt tudakolva, hol van a közelben egy mozi. Először zavartan ingatták a fejüket, azután mégis eszükbe jutott valami. — Miért olyan ismerős nekem ez a szi- nema szó? — törte a fejét hangosan egyikük. — Valami tévéműsornak a címében volt benne, nem? - tippelt a másik. Mivel azonban ennél közelebb nem jutottunk a megoldáshoz, elköszöntünk egymástól. Ezután egy ötven év körüli hölgyet szólítottam meg, ugyancsak azt firtatva, merre induljak, hogy találjak egy mozit. A nő zavartan nemet intett. Amikor pedig megkérdeztem, hogy „Do you speak english?” (Tud-e angolul?), csak ennyit felelt: — Elnézést, de nem beszélek németül. Egy hírlapárusító pavilonban hosszas nézelődés után az eladóhoz fordultam. A húszas évei elején járó fiatalembertől egy angol napilapot kértem, amelyről már az előző percekben kiderítettem, hogy nincs az üzletben. Az árus eleinte csak azt ismételgette, hogy nem érti, amit mondok, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte: — Németül vagy oroszul tud? Mivel átutazóban lévőJangol turisták benyomását keltő értetlenséggel mered: tem rá, megkönnyebbülten felsóhajtott: — Szerencsére se oroszul se németül nem értesz. Az jó, mivel én se. Ennyi sikertelenség után tértem be egy vendéglátóhelyre. Itt csupán egy pohár narancslevet kértem angolul. Az eladónő nem sokat gondolkodott, bekiabált az üzlet hátsó részébe vezető ajtón: - Gyerekek, mint jelent az, hogy orindzs dzsúz? — Narancslé! — ordította vissza a fordítást egy öblös férfihang. A nő ezután kitöltötte a kért italt egy pohárba, miközben az üzlet vezetője, talán tulajdonosa is odalépett mellé. Halkan megkérdezte az eladónőtől: - Ez a férfi külföldi? - s felém bökött az ujjával. — Szerintem igen, mert ha jól értem, csak angolul beszél. — Akkor egy kicsit többért számlázd ki neki az innivalót! — Na de mégis mennyivel? — Mondjuk ötven százalékkal. Úgysem veszi észre, ha turista, fogalma sincs a magyar árakról. FOTÓ: CS.I. A dologból azonban szinte semmi sem lett. A felszolgálónőnek talán gyanús lett valami, mert a végén mindössze tíz forinttal adta drágábban az italt, mint amennyibe az hivatalosan került. Már-már úgy tűnt, eredménytelen lesz az idegennyelv-tudást tesztelő körutam, amikor gimnazista lányok végül folyékonyan és kifogástalan angolsággal elmagyarázták, merre is van az általam keresett legközelebbi mozi. Azon azonban érdemes elgondolkodni, hogy erre az egyszerű kérdésre csaknem három órai séta után sikerült választ kapnom. Molnár G. Attila Mi magyarok - japán szemmel Hogy miért kezd egy japán diák magyarul tanulni? Mert igazi kuriózumnak számít a nyelvünk a világ azon szegletében is. És azért, mert óriási kihívást jelent más anyanyelvű számára a varázslatos, rendkívül gazdag szókincsű, bonyolult magyar beszéd. Vagy egyszerűen csak azért, mert megtetszik neki a Parlamentünk... T ucatnyi oszakai egyetemista érkezett a napokban a szolnoki Humán Gimnáziumba, s ismerkedik hazánkkal, kultúránkkal néhány héten át. Kalauzuk Kovács Emese, aki az ELTE japán szakos hallgatója és az elmúlt évet a távol-keleti országban töltötte. — Az Oszakai Idegen Nyelvi Egyetem első- és másodéves magyar szakos diákjai ők, akik most nálunk gyakorolhatják a nyelvet. Az egyetemen tanítják őket ugyan magyar anyanyelvű tanárok is, mégis más, hogy az adott nyelvi környezetben tölthetnek rövid időt. Természetesen családoknál szállásoltuk el őket és úgy állítottuk össze a programot, hogy egyaránt jusson idő az ország megismerésére és a magyar nyelvi órákra is. Sőt logopédus is foglalkozik velük, hiszen a mi hangképzésünk teljesen más. Az ö és ü kiejtését bizony igen sokáig kell gyakorolni. De rendkívül lelkesek, szívesen tanulják a hangok kiejtését csakúgy, mint a különböző magyar táncokat vagy a csipkeverést. De vajon mit tud a Távol-Keleten hazánkról az, aki érdeklődik ugyan irántunk, de még sosem járt Európa közepén? Természetesen hallott a paprikáról és a gulyásról, a magyar néptánc sokszínűségéről, Bartókról és Kodályról, sőt még arról is, hogy Ázsiából érkeztünk a Kárpát-medencébe. Ideérkezve ezután gyorsan kiderül, hogy mi magyarok rendkívül barátságos, segítőkész, kedves emberek vagyunk, hogy kultúránk nem is különbözik olyan nagyon az övéktől, viszont rendkívül nehéz közlekedni nálunk, mert kevés a jelzőlámpa, meglepő, hogy fizetni kell a nyilvános WC-n, ráadásul a magyar boltok nyitva tartása sokkal-sokkal rö- videbb, mint a japánoké. Az ilyen apró bosszúságokért azonban bőven kárpótolja a vendégeket a Balaton látványa, a Parlament megtekintése vagy épp a finom magyar borok za- mata és az ezerféle fagylalt. És az ezernyi kellemes emléket felidézve persze egybehangzóan állítják a japán fiatalok, hogy szeretnének később visszatérni Magyarországra. Ahogy egyikük fogalmazott, mostanáig csak tanulta a magyart. Az, hogy valóban meg is szerette nyelvünket, ennek a néhány hétnek köszönhető... Szilvási Zsuzsa Roncstelepre vitték az ellopott Trabantot I smeretlenek elloptak a minap egy parkoló Trabantot az Szolnokon Eötvös térről. Az autó nélkül maradt tulajdonos a rendőrök segítségét kérte. A nyomozók a korábbi hasonló esetek tapasztalatai alapján ezúttal is azt feltételezték, hogy a járművel nem kocsikázni akartak a tolvajok, hanem annak fém alkatrészeit akarták értékesíteni. Hamarosan kiderült: nem tévedtek. A Szolnoki Rendőrkapitányság járőrei épp a helybeli fémhulladék-felvásárló telepeket ellenőrizték abban a reményben, hátha előkerül az elkötött kocsi, amikor összefutottak egy utánfutós Ladával, ami a felvásárlóhelyre tartott. Az utánfutón meg is találták a Trabant műanyag alkatrészektől megfosztott, a vázig lecsupaszított maradványait. A kocsiban ülő két nő azt állította, fogalmuk sincs arról, hogy a szállítmányuk lopott holmi, de úgy tudjuk, a velük lévő fiatalkorú fiú beismerő vallomást tett, amikor őt gyanúsítottként kihallgatták. H.GY. Egyedi védelem alatt két Morus Alba Fegyvernekiana A közelmúltban önkormányzati rendelettel helyeztek egyedi védelem alá - több más értékes építészeti, táji és az épített környezettel összefüggő természeti elemmel egyetemben — két fehéreperfát Fegyverneken. Az Orczy Anna iskola udvarán áll az Orczy Antal által nemesített egyik tehéreperta fotó csabai Persze nem véletlenül becsülik meg ennyire ezeket a helyiek, hiszen különös kötődésük, stílusosan mélyre nyúló „gyökerük” van a településhez. A fafajták latin neve ugyanis: „Morus Alba Fegyvernekiana”. A fehéreperfa Orczy Antal botanikus nemesítése, aki egyik tagja volt a nem csak a nagyközségben híressé vált Orczy famíliának. Az Orczy család a XVIII. századtól egyik nagybirtokosa volt Fegyverneknek. Orczy József a pesti és a gyöngyösi Orczy-kertek, az első nyilvános parkok megalapítójaként vált nevessé, a botanika tehát vérében volt a bárói családnak. Nem véletlen hát az sem, hogy a településen népiskolát alapító Orczy Anna által elnevezett szakiskolában dísznövénytermelő és növénytermesztő szakképzések is folynak. Mészáros Géza Bőven van mit tanulnunk Oszakából érkeztek, és megégj szerettek minket
