Új Néplap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-07 / 184. szám
4. OLDAL MEGYEI T Ü K Ö R 2004. Augusztus 7., szombat A munkája az élete Varró volt, festő lett. Japánban is van alkotása fotó: bakos judit Sokan úgy gondolják, hogy a festészet a férfiak foglalkozása, mert sajnos kevés nő műveli a képzőművészet ezen ágát. Kivételek persze mindig vannak, mint azt mutatja Tóth Tünde példája, akinek ugyan az eredeti szakmája varrónő, de az élet úgy hozta, hogy elismert festőművész lett belőle Kisújszálláson.- Mikor jött rá, hogy van tehetsége a rajzoláshoz, festéshez?- Már ötéves korom óta rendszeresen raj- zolgattam. Általános és középiskolás éveim alatt mindig jeles osztályzatot kaptam rajz tantárgyból. Később hobbiszinten elkezdtem olajképeket festeni, és 1993-ban eladtam az első alkotásomat, ami egy nyári tájat ábrázolt. Azóta már 2600-2700 kép van mögöttem.- Kitől tanulta a festészet fortélyait?- Tanáraim voltak Kiss Eszter tűzzománcművész és Balogh Rozália, az Iparművészeti Főiskola nyugalmazott tanára. Nyaranta pedig részt vettem a Topor András festőművész vezette püspökladányi alkotótáborban, ahol szintén sok újat tanultam.- A hobbiszintet felváltotta a profizmus? Hogyan változtatta ez meg az ön életét?- 1998 óta szellemi szabadfoglalkozású vagyok. A munkám az életem. Galériáknak is dolgozom, és a festészet mellett rendszeresen fotózok. A fényképezést fontos dolognak tartom, hiszen rengeteg ötletet meríthetek belőle a képeimhez.- Milyen témákban szokott alkotni?- Rendszeresen festek portrékat, városképeket, csendéleteket, állatokat, de főként lovakat ábrázoló képeket.- Milyen stílusban fest?- Nagyon kedvelem a barokk korszakot, így általában a képeim hátterét a sötétebb árnyalatok uralják, utána pedig az erős, élénk színek kerülnek előtérbe. Szeretem a realitást, így mindig a fotószerűségre törekszem. Talán ezért is van az, hogy nonfiguratív dolgokat sohasem festek. A festményeimhez illő képkereteket mindig magam választom ki, hogy az, teljesen összhangban legyen mind a színekkel, mind a témával. — Mennyi kiállítása volt már? — Eddig körülbelül hatvan alkalommal állították már ki a képeimet. Önálló kiállításaim voltak többek között Kisújszálláson, Szolnokon, Tiszafüreden, Debrecenben, Cegléden, Kétpón. Csoportos tárlataim is voltak már Püspökladányban, Budapesten, Kecskeméten, Pakson, Szilvásváradon.- Főként kik veszik meg a festményeit?- Szoktam magánrendelésre képeket készíteni, de volt már rá példa, hogy külföldiek: amerikaiak, németek, japánok vették meg a műveimet. Magyarországon is kerültek híres emberekhez munkáim: Gyur- csány Ferenc sportminiszterhez, Orbán Viktor feleségéhez és Habsburg Györgyné- hez. Vannak azonban állandó helyre került képeim is, ezek közül két portré, amelyek az egykori polgármestereket ábrázolják, megtalálhatóak a kisújszállási városházán, valamint a Gyümölcsök oválban című kép a szolnoki Damjanich Múzeumban látható. NOVAK JUDIT A gyík és a kagyló nem ízlett nekik Eszes Dénes nyugdíjasként Jászkarajenőn már a hetvenki- lencedik életévét tapossa. Az egy híján nyolcvan esztendő igen-igen változatosnak bizonyult, hiszen ő is, de még inkább a felesége a világ sok-sok távoli csücskébe eljutott. Virtigli karaiak, ő először kőmű- lakókocsiban laktak, hol valame- vesnek tanult, majd a vízmester- lyik közeli faluban, községben séget is elsajátította. Ebből kifo- béreltek nekik szobát. Üzemi lyólag 1952-től 1993-ig a Kötivízig, koszt nem volt, azt ettek, amit vagy ahogyan hivatalosan hívták, hoztak hazulról. No, meg azért a a Közép Tisza Vidéki Vízügyi brigád olyan emberekből állt, Igazgatóság alkalmazta. akik között egy mindig mestere Hétvégi lakó volt csak otthon, volt az egytálételeknek. Munkazete, hogy már otthon, Karán dolgozott: utakat, hidakat építettek, szennyvízhálózatot, ezeknek lett a műszaki ellenőre. Összesen 43 év került a munkakönyvébe, bejárta az Alföldet, sőt még Tokajban is lakott. 1950-ben elvette Dósa Rozáliát, aki évtizedekig szolgálta ki az embereket a helyi trafikban. A kertet, a szőlőt mindig szerették: Dini bácsiéknak volt egy hold szőlője, az úgynevezett Liptai Eszes Dénesék szőlője tavaly is megtermelte, ami az asztalra kell hiszen a munkája hol ide, hol oda szólította. Többek között ők kezdték a rizstelepek tömeges kiépítését. Ezekhez viszont csatornák kellettek, ezért hol a határban, egy végzés előtt ez a kiválasztott kapott egy, másfél óra kedvezményt, hogy mire a többiek hazatérnek és megmosakodnak, már felséges illatok fogadják őket. 1985-től annyit változott a helyföldben, de a téesz sikeresen megszabadította tőle őket. Maradt a kert, jókora a terület, 400 négyszögöl és akad közte bor-, illetve csemegeszőlő is. Tisztán, jól kezeli a nedűt a gazda, nem csinált lőre ez, hanem igazi kapitalista termék, mivel látta a tőkét. Az Eszes család, de inkább a feleség igazi világjáró. Kétszer volt Észak-Amerikában, sőt megfordult Portugáliában, Spanyolországban, Párizsban, Rómában, több zarándokúton. Az USA-ban Bostonba és New Yorkba együtt látogattak el, mivel ott él a férj öccse. Érdekességképpen elvitte őket egy kínai étterembe, ahol fatányérost választottak. Nos, a jókora tányért alaposan megpakolták, volt azon minden, ami meghökkenti az európai jövevényt: saláták, zöldségfélék, mártások, azután kagyló, gyík, kecskebéka, hal. Akadt amit megettek, a maradékot meg becsomagolták nekik és hazavihették, mert ott az a szokás. Egyébként visszatérve az ételekre, Dini bácsi nem véletlenül a töltött káposztára esküszik... Ami a világjárást illeti, a koruk miatt arról már mindketten lemondtak. Marad az ország, a feleség azért néha egy-egy csoportos túrán még részt vesz: az egyiknek például a gyomaendrő- di fürdő a végcélja. Rengeteg a könyvük, az olyan ritkaság, amely olvasásra vár. Sajnos Eszes úr szemei annyira gyengék, hogy már csak nagyítóval olvas. Jár az Új Néplap is, naponta átnézi az érdekesebb írásokat. Van egy fájdalmuk: gyerekük nem született, pedig ha jön, ide biztosan jó helyre érkezett volna. így csendesebbek a napok, noha nem eseménytelenek, hiszen egy hatalmas kertes házban, kertben mindig van mit csinálni. A ház asszonya naponta főz, a gazda meg lassan készül a szüretre. Elvégre a tőkék, lugasok nem köznapi, átlagos termést ígérnek. _____D. SZABÓ MIKLÓS TV-notesz Játékmesterek Eredetileg a Bagi-Nacsa kettősről szerettem volna beszélni, a televíziózás eme két fenegyerekéről, akik úgy „rosszalkodnak” tehetségesen, hogy sohasem csúsznak el a leleplező paródia és a politikai kabaré banánhéján. Magabiztosan képviselik, már-már egyedül a műfajt. Ám közbeszólt az élet, helyettük szerdán este „rendhagyóan” labdarúgó-mérkőzést ajánlott az adott csatorna, a TV2, a Fradi keserves birkózását egy albán csapattal, s állítólag csak a szerencse mentette a zöld sasokat, hogy idő előtt ne búcsúzzanak, ne repüljenek ki a Bajnokok Ligájából. Apropó, szerencse, mely ugyebár forgandó, s amely bizony jelentős szerepet játszhat azokban a vetélkedőkben is, melyek jelenleg három helyen, három különböző csatornán láthatók: sportvetélkedés a köztévében, két milliomos játék a kereskedelmi televíziókban. Méghozzá szinte azonos időben. Ott is, ha például testhez álló kérdést sorsol a masina, nyert ügye van a játékosnak. De akkor is szerencséje van, ha a játékmester személyében társára akad, s nem pedig netán ellenségére. Nos, ebből a szempontból érdekes összehasonlítást tehetünk a milliomos játékok vezetői között, akiknek - mondhatjuk - immáron versenyben égnek húrjaik, hogy ki is a jobb, a rokonszenvesebb kettejük közül. A játékmesterség nem könnyű mesterség. Megtalálni a helyes arányt és megütni a kellő hangot a játékossal való kapcsolatban. Úgy vélem, Jakupcsek - mint azt egyik jegyzetemben bővebben már ki is fejtettem — a kellemesebb húrokat pengeti, míg Vágó inkább a kellemetlenebbeket. Már azzal is, ahogy magát túlságosan is előtérbe helyezi, produkálja, szinte főszereplővé válván játék közben, a játékos pedig mintha a játékszere lenne, akivel kénye-kedve szerint el lehet játszadozni, akár el is bánni: lehet vele gonoszkodni, ravaszdi módon megzavarni, félrevezetni. Egyébként kiszámított „ravaszkodás” ez, a szerint erősödik, ahogyan a játékban a tét nagysága nő. így aztán többnyire a százezresek száma gyarapodik, nem pedig a milliomosoké. Vágó azzal a magatartásával, hogy míg vele szemben a játékos szorong, rendkívüli feszültségeket él át, ő vígan szórakozik, mintha itt élné ki magát teljesen, mivel hogy e pillanatban más formában és más feladatokban — tudtommal — nincs szerepe a képernyőn, azzal alighanem „elvágja” magát, azaz megbukik a néző szemében. Az enyémben mindenképp: túlzásaival bántó és bosszantó. A jó kvízmesternek nem elég okosnak, netán csinosnak lennie. Az is kelletik - gondolom -, hogy meglegyen benne a játékossal való együttérzésnek akárcsak a szikrája is, amitől aztán a tudás, a játékosé tüzet foghat, sőt lángra is kaphat. Úgy bizony. VALKÓ MIHÁLY „Nem pénz kérdése...” Szabó Győzőné a megyei pedagógiai intézet új vezetője Augusztus elsejei hatállyal a közgyűlés Szabó Győzőnét nevezte ki a megyei pedagógiai intézet vezetőjévé. Beszélgetésünk témája az új vezető rövid bemutatásán kívül elsősorban az volt, milyen tartalmi változtatásokat tervez az intézet munkájában. j - 1976 óta élek a megyében - kezdte a bemutatkozást Szabó Győzőné, akit második munkanapján kerestünk föl új munkahelyén, a mostanában a nyári szünet miatt igencsak csendes megyei pedagógiai intézetben. — Az egyetem elvégzése után az új- szászi középiskolában kezdtem tanítani, ott töltöttem huszonegy | évet. Kémia-biológia szakos kö- | zépiskolai tanár vagyok, és pszi- | chológusi végzettséget is szerez- I tem. Három gyermekem van, ketten már felnőttek. Nem ismeretlen számomra a pedagógiai intézet, a nevelési tanácsadóban már dolgoztam pszichológusként. Négy évig mint adjunktus a jászberényi főiskolán pszichológiát J tanítottam. Öt éve egyszer már ] megpályáztam ezt az állást, ak- ) kor nem sikerült, most újra megpróbáltam. Úgy gondoltam, eb- ! ben a korban még érdemes pályát változtatni, és erre sarkallt a kétféle végzettségem is.- Bizonyára határozott célja volt, ha ismét megpályázta ezt az állást.- A szakmai szolgálat az elmúlt időszakban sokat fejlődött, annak a szinten tartása mellett a neveléssel összefüggő kérdésekre szeretnék most nagyobb fi{ gyeimet fordítani. Egyre több a sajátos nevelési igényű tanuló, és az emiatt jelentkező gondok megoldására a pedagógusok kevésbé felkészültek. A fölmerülő szociális, pszichés, egészség- ügyi problémák kezelésébe egyenrangú társként szükség szerint be kell vonni a közigazgatási, egészségügyi, rendőrségi szerveket is. Első lépésként szeretném megszervezni a gyermekvédelmi felelősök munkaközösségét.- Megvan az anyagi fedezet ezekre a változtatásokra?- Ez nem pénz kérdése, nem igényel további anyagiakat, a szakmai továbbképzésekre meglévő összegek bizonyos mértékű átcsoportosításával megoldható.- Oktatott a jászberényi főiskolán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Közoktatási Vezetőképző Intézetben, a pedagógiai r 4 A N- -Jfc. „áAJ Szabó Győzőné intézetben pedig sok gyakorlati, szervezési tennivaló is várja. Hogyan egyezteti össze ezeket?- Valóban foglalkozom elméleti kérdésekkel, főleg az érzelmi intelligencia témakörben. írtam egyetemi jegyzetet, cikkeket, tanulmányokat publikáltam, előadásokat tartottam, és ezt nem is akarom abbahagyni. Ám számomra fontos, hogy az elmélet hogyan hasznosul a hétköznapokban, a tevékenységem mindig az elmélet és a gyakorlat határ- mezsgyéjén járt. A fenntartó igénye, hogy a pedagógiai intézet legyen tudományos és szakmai műhely. A szakmai oldal rendben van, én az elméleti-tudományos jelíeget szeretném erősíteni, és ebben fontos szerepet szánok a megyében folyó pedagógiai kísérletek, a tudományos munka összefogásának, erősítésének. BISTEY ANDRÁS
