Új Néplap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-01 / 31. Vasárnapi szám
2004. augusztus 1. vasárnap Közelről 3 A kínai külpolitika szakértője A huszonkét esztendős szolnoki Csornán Gábor jelenleg még egyetemi tanulmányait folytatja, ám mivel a diplomácia érdekli, már most határozott elképzelése van arról, mit szeretne később csinálni. Szívesen dolgozna az Európai Unió irányításában, ahol-főként Kínával kapcsolatos ügyekkel foglalkozna, de kapott már olyan tanácsot is, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalt válassza majd kenyéradójának. G ábor jelenleg a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán harmadéves. Emellett az ELTE-re is jár. Itt a kínai szakot választotta, s az első évén van túl. Már korábban is tetszett neki e távoli ország, annak nyelve és történelme. Rendkívül figyelemreméltónak tartja például, hogy két évtizede minden évben átlagosan kilenc százalék fölött volt ott a GDP-növekedés. Szak- és TDK-dolgozata is Kína külkapcsolataival foglalkozik majd, egyik fő érdeklődési területe pedig az ázsiai állam és az afrikai országok kapcsolatai a XX. század második felében. Egyébként Phd-zni is szeretne, reményei szerint valahol külföldön. Minél előbb szeretne Kínába vagy Tajvanba kijutni, ahol egyetemre járna, s a nyel\ .\ Csornán Gábor szerint figyelemreméltó a kínai gazdaság fotó: mészáros j vet tanulná. Jövőre pályázatot fog benyújtani egy ilyen lehetőségre. S ha már fel lesz vértezve a szükséges tudással, akkor majd tanítana is. Egyébként a kínai szakon alig tíz-egynéhányan vannak, így személyesebb a kapcsolata társaival és oktatóival is. Utóbbiak egyike például korábban Kínában volt nagykövet. Gábornak e távoli országgal kapcsolatos eddigi legjelentősebb élménye az, hogy egy alkalommal részt vehetett a kínai nagykövetség fogadásán. Bár saját bevallása szerint még sokat kell gyakorolnia a nyelvet, azt tervezi, hogy valamikor a jövőben a kínai külpolitikáról ír majd egy könyvet. Külpolitikai érdeklődése mellett azonban ne felejtsük el megemlíteni, hogy mindig is aktív közéleti szereplő volt egy adott közegben. A diáktanácsban végzett munkájáért és a városi diákújság működtetéséért három évvel ezelőtt Szolnok Városért Emlékérmet is kapott. Most sem tétlenkedik. A közgázos hallgatók egy csoportja létrehozott egy honlapot, amely külpolitikai témákkal foglalkozik. Ezen rendszeresen olvashatjuk Gábor publikációit is. Emellett tavaly a kari HŐK alel- nöke volt, s az Országos Tudományos Diákköri Tanács Társadalomtudományi Szekció szervezőbizottságának hallgatói tagja. Mindezek mellett azért egyéb tennivalóiról sem feledkezik meg. Jövőre például angolból, szakmai felsőfokú, két év múlva németből felsőfokú nyelvvizsgát szeretne tenni. Molnár G. Attila Ahol szívesen „laknak” a gólyák Nagyivánon az idén átlagon felül születtek kisgólyák. Mindez a gyermekáldásban még nem érezteti hatását FOTÓ: MÉSZÁROS J. Talán a Hortobágy közelsége, talán a mindenfelé tavas térségek, nádasok miatt a gólyák nagyon szerethetik Nagyivánt. Hogy erről bárki megbizonyosodjék, nem kell mást tenni, csak végigautózni néhány utcát, és kitetszik: gólyafészekből átlagon felüli a „felhozatal”. S hogy ez a sok kelepelő a népesség alakulását miképpen befolyásolja, arról is szó lesz az írásban. S zaknyelven fogalmazva, Nagyiván és környéke fokozottan védett terület, hiszen tábla is jelzi, itt már a HNP, azaz a Hortobágyi Nemzeti Park is jelen van. Napjainkban 1278 lélek lakja a települést, és a létszám stagnál. Gyaníthatóan a gyermekáldást az is befolyásolja, hogy a munkanélküliség 25 százalék körüli. Mint a legtöbb hasonló apró településen, itt is az önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató: 57 személlyel. Ugyanakkor sokan dolgoznak a Horváth Húsnál, a Csukás Kft. nádüzemében, illetve a Szent József Szeretetotthonban is. Visszatérve a gólyákra: ha hinni lehet a dajkameséknek, évente tíz-tizenegy újszülöttet hoznak. Igaz, a temetések száma jóval több, de a lélekszám mégsem csökken, mivel aki a szeretetotthonban szenderül jobblétre, annak igen gyorsan más foglalja el a helyét, lévén hosszú a várólista. Azért akadnak fiatalok is: az óvodába ötvennégy apróságot írattak, az iskola padjait ősztől százketten koptatják. Hogy miből élnek itt meg az emberek? A földből meg a jószágtartásból. Bizony, errefelé a 12-14 aranykoronás táblák már igen jónak számítanak, de kellenek a 2-4 aranykoronások is, amelyek füvét gyapjasok borotválják. Mint máshol, itt is egyre kevesebb a tehén, de a juh még sok, és a hízótartás sem veszett ki, főleg amióta 300 körül veszik, viszik lábon. A volt bombatér mintegy hétezer hektára a nemzeti park kezelésébe került, rajta ugyanúgy szántanak, vetnek, aratnak, esetleg legeltetnek mint korábban. Ami viszont nem kimondottan kedvező: sajnos, korosodik, öregedik a falu lakossága. Az itt élőknek mintegy negyven százaléka időskorú, hatvan feletti. Néhány üres lakás is található, a közelmúltban is három parasztházat vettek meg a zsúfoltságtól megcsömörlött pestiek és alakították át hétvégi otthonokká. Az árak, áruk sem volt csillagászati, ahogy hallottuk 800 ezer és másfél- millió között vásárolták őket. Hogy minden korosztály megtalálja a számítását, akadnak kisebb-nagyobb civil és ön- szerveződő csoportok. így van focicsapat, sportkör, népitá'nc- csoport, nyugdíjasklub, Ébner Gábor tanár úr vezetésével íjászegyesület, nőklub, vöröskeresztes klub, illetve polgárőrség. Ami az anyagiakat illeti, nem dúskálhatnak a javakban, nagyon sok helye van, lenne a forintnak, hiszen 50 milliós a forráshiány. Igaz, a PM, azaz a Pénzügyminisztérium 23 millióval segítette őket. Pályáznának is, ámbár ehhez önerő kellene, ami sajnos hiányzik. Visszatérve a gólyafészkekre, jelenleg hetvennél is több épült belőlük. Szinte mindben kelepei lakó, időközben néhány éhes fiókával is gyarapodva. Meg is állapították az ivániak, hogy az idén jóval több kisgólya érkezett ezekbe a fészkekbe mint a tavalyi, aszályos évben. Mindez a falulétszám újszülött-gyarapodásában még nem érezhető. Legalább is eddig. Gyarapodnak viszont az idegenek, hiszen újabban megjelent egy hirdetés a faluban az alábbi szöveggel: „Házat, tanyát vennék, ami a pusztába néz.” D. Szabó Miklós JEGYZET A harangszó alatt Vasárnap délelőtt van, harangoznak. Emberek mennek az utcákon, ki-ki a maga útján indul az Isten házába. Az arcokon az Ige befogadására készülő figyelem visszfénye, az öltözeteken az Úrral való találkozás méltósága. Mások is indulnak, parkok, várótermek, lépcsőházak mélyéről, mennek az Isten házához. Tétova, zavaros tekintetek vezérlik az áporodott göncökből áradó bűzt húzó sereget, sietnek, hogy időre az őrhelyen legyenek. A kezek kinyújtva, a szájakon az eltanult köszönés: Áldás békesség, Dicsértessék, s az arcokon ül már a várakozó alázat. Néhány pénztárca megnyílik, de a többség a tolakodó kezektől óvatosan elhúzódva indul a hívogató falak közé.' Mire a harangszó elül, üres a tér. Az Isten házában száll az ének dicsérni az Urat, és alkoholbűzös füstös odúkban rikácsolás felel rá. Kárhoztatva a szerény bevételt, ami íme el is olvad, mire az újabb harangszó ismét a vártára szólítja a sereget. Visszatérő kép, némi változatossággal. Valaki elté^ veszti a felekezethez illő formulát, esetleg bevonul a többivel az Úr házába, egy pádon pihenni ki fáradalmait, hangos hortyogásával botránkoztatva a körülötte ülőket. A templomok előtt ad egymásnak kényszerű találkát a város lelki táplálékot kereső és az emberi létezés alsó lépcsőiről némi búfelejtés reményében kis időre feltápászkodó közönsége. Lehangoló találkozás. A kéregetőkben a hitről való ismeretből annyi dereng, hogy odabenn a szeretetről szólnak és annak velejárója az adakozás, de ezzel véget ér a tudomány. Ennyit követel meg csupán a folyékony ördög, az alkohol utáni sóvárgás és a sehova sem vezető út kanyarog tovább. Ez a történet nem is a szeretet vezérelte könyörüle- tességről szól. Aki ad, nem segít, legfeljebb a kiterjedt kocsmaiparon keresztül az állami jövedéket támogatja. Aki kap, azon nem segítenek, mert ezen az úton csak arra botorkál, ahol a végső elterülés előtt végül már a templomkaput sem találja meg. Be lehet-e menni a templomkapun úgy, hogy egyszer emelt fővel jöhessen ki bárki rajta. Példák sokasága bizonyítja, hogy a lélek erejével föl lehet kapaszkodni a mélységből, nehéz stációkból visszatért életek adnak rá példát. Szathmárv István A Feszty-körkép restaurátora Szűcs Árpád visszajáró vendége a cibakházi nyári alkotótábornak. A művészetet kedvelő táborlakó fiatalok igazán neves festőtől tanulhatnak, hiszen többek között ő volt a Feszty-körkép restaurálásának művészeti vezetője. Már hatodik éve rendezik meg a rangos alkotótábort a község művelődési házában és iskolájában. Szűcs Árpád évek óta aktív résztvevője a kulturális találkozónak, az idős mesterrel a táborban beszélgettünk. A szegedi Móra Ferenc Múzeum egykori főrestaurátora különleges technikájú képeket készít. Nem ecsettel fest, hanem festőkéssel viszi fel a táblára a színeket, így egészen érdekes hangulatú alkotások kerülnek ki a keze alól.- Valamiért még régen megtetszett nekem ez a stílus, azóta így festek - beszélt az indíttatásról Szűcs Árpád. Pedig nem úgy indult a pályafutása, hogy művész lesz belőle. Először műszaki rajzolóként dolgozott a régi Sztá- linvárosban, majd taníthatott általános iskolában és főiskolán. Végül a szegedi múzeumban kötött ki. Nevéhez fűződik a Feszty-körkép restaurálása, művészeti vezetőként ő irányította a lengyel mestereket. A spaklihoz hasonlító festóeosettel is lehet csodákat tenni fotó csabai- Sok támadás ért engem a körkép miatt - folytatta a ma hetvenegy esztendős művész. - A legtöbben azt kifogásolták, hogy miért nem magyar szakemberekkel restaurál- tattuk Feszty Árpád alkotását. Ennek egyszerű volt az oka, nem a magyar kollégák tudásával volt baj, a lengyelek tapasztalata volt sokkal nagyobb ezen a téren. Ők ugyanis a nyolcvanas évek közepén már Lengyelországban renováltak egy hasonlóan nagy körképet, s közben kidolgoztak egy módszert, mellyel megőrizhető az eredeti vászon állapota. Az eredmény őket igazolta, én ma is így döntenék. Szűcs Árpád mára teljesen felhagyott a régi emlékek felújításával, egyedi szerszámait is ott hagyta munkahelyén utódainak. Ha teheti, festőkést ragad, s álmait, emlékeit egy fatáblára festi. Cibakházán páratlan tudását a fiatalok is megcsodálhatják, sőt, aki tudja, még el is lesheti apró trükkjeit. PE
