Új Néplap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-14 / 190. szám

4. OLDAL MEGYEI T Ü K Ö R 2004. Augusztus 14., szombat Megharapta a kutya a kisfiút Lendületben a japán kapcsolat Csépa—Kunszentmárton A rendőrség megállapításai szerint nem terheli felelős­ség azokat a szülőket, akik­nek gyermekét házuk ud­varán megtámadta a család láncon tartott kutyája. Házuk udvarán mart meg egy hat­éves kisfiút az ott megkötött kutya a közelmúltban. A drámai esemé­nyeket megelőzően a gyermek az udvaron játszott. Egyszer azon­ban a láncra kötött német juhász­kutya ráugrott, és megharapta. A fején megsebzett kisfiút súlyos sé­rüléssel szállították a mentők a szentesi kórház sürgősségi osztá­lyára. Mint azt a Kunszentmárto­ni Rendőrkapitányság vezetőjé­től, Szakács László alezredestől megtudtuk, a gyereket, sérülésé­nek jellege miatt, Szentesről el kellett szállítani a szegedi kliniká­ra. Úgy tudjuk, a fiú szeme sérült meg a kutyatámadás során. A kapitány elmondta, az eset vizsgálata kapcsán nem merült fel olyan körülmény, ami alapján akár a gondatlanságot is feltéte­lezhették volna a szülők részé­ről, tehát ellenük — az ügyész­séggel történt egyeztetést köve­tően - semmiféle eljárást nem indított a rendőrség. Mint meg­tudtuk, a történtek voltaképpen minden előzmény nélkül követ­keztek be, hiszen az állat koráb­ban nem mutatta jelét az agresz- szív viselkedésnek. Az udvar vé­gében láncon tartott házőrző ez idáig nem bántott senkit sem, ám a bekövetkezett súlyos esetet követően már senki sem lehetett biztos abban, hogy ez a jövőben is így lesz. Ilyen fejlemények után viszont már nem lehet lehe­tett kockáztatni. Ezért az eb fö­lött kimondták a végső, a halálos ítéletet. hgy Rögtönzött közös „búcsúhangverseny" szolnoki és japán résztvevőkkel A távolság nem feltétlenül akadályozza vagy nehezíti a barátságot. Ezt bizonyítja Szolnok és a japán Juza kapcsolata, amely 21 éves, a legintenzívebb kapcsolatok egyike, és idén a testvérvárosi szerződés aláírásával új lendü­letet kapott. Szolnok A testvérvárosi szerződést kétszer írták alá, egy­szer Szolnokon még tavasszal, egyszer pedig e hónap elején Japánban. A tavaszi látogatást most a Botka Lajosné veze­tésével utazó szolnoki önkormányzati küldött­ség viszonozta. Elutazott Japánba a Szolnoki Kodály Kórus is, és négy nagy sikerű hangver­senyt adott, ezek közül egyet Tokióban. A látogatást ünnepségek sorozataként élték meg a szolnoki vendégek. Nagy szeretettel fo­gadták őket, a látogatás jelentős sajtónyilvános­ságot kapott. A programban szerepelt emlékfaültetés is, a szolnokiak gesztenyefát ültettek Juzában, hogy a gyönyörű Tisza-parti gesztenyesorra emlékez­tesse majd a vendéglátók közül azokat, akik már jártak nálunk. A szolnoki delegáció tagjai találkoztak Juzán kívül is több város magas rangú vezetőivel, így Takano Jukióval, Tokió Toshima kerületének polgármesterével, lto Hidekivel, Jokohama Tsuzuki kerületének polgármesterével, fölvet­ték a kapcsolatot a jokohamai Lions Klubban. Tárgyaltak a Szakatai Filharmonikusok elnöké­vel is. Az együttes már adott közös hangversenyt a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral. Most egy 2005-ös szolnoki, majd egy 2006-os szakatai hangverseny előkészítéséről volt szó. A szakatai kapcsolatnak egyébként más jelentősége is van, ugyanis Japánban közigazgatási reform készül, amelynek során összevont önkormányzatok ala­kulnak. Juzának és Szakatának, más települé­sekkel együtt közös önkormányzata lesz, ebbe Juza „hozományként” viszi a szolnoki testvérvá­rosi kapcsolatot. BISTEY ANDRÁS Jó hírét vitték a Kunságnak Kisújszállás Az elmúlt héten a település adott otthont a város- és falu­védők huszonharmadik or­szágos találkozójának. — Abban tartom nagy jelentőségű­nek a rendezvényt, hogy most elő­ször nem egy város, hanem egy kistérség, a Nagykunság látta ven­dégül a városvédőket - mondta Palágyi Gábor polgármester. - Nemcsak Kisújszállás mutatko­zott be, hanem a tájegység is. A vendégeknek bemutattuk a Nagy­kunságot, összetartozásunkra, őseinkre is utalva megismerhették a kunok történetét, letelepedését, a redemptiót, kiegészítve az itt élők életét a földrajzi, vízrajzi ada­Palágyi Gábor tokkal. Szó volt a mindennapi élet problémáiról, bemutatva, hogy az Alföld ezen részén napi megélhe­tési gondok is jelentkeztek a rend­szerváltással, a gazdasági váltás­sal és az EU-csatlakozással. Emel­lett büszkén mutattuk be a helyi apró értékeinket az idelátogató vendégeknek.- Hogyan értékelték a vendégek a találkozót?- A hozzánk érkezett résztve­vőknek nagyon tetszett, hogy minden vendéggel külön, névre szólóan foglalkoztunk és nagy figyelmet fordítottunk. A meg­mutatott értékeinket, a történel­mi összefüggéseinket is odafi­gyeléssel hallgatták. Nagyon fontosnak tartottam, hogy meg­ismerjék és elvigyék hírünket az országba a közönségnek, le­endő látogatóinknak, s azoknak a szakembereknek, akik helyi értékek védelmével foglalkoz­nak. — Profitált-e ebből a tartalmas programból Kisújszállás? — Úgy mondanám, hogy Kisúj­szállásnak és a Nagykunságnak is haszna származott a találkozóból, mert nagyon fontosnak tartjuk a városmarketinget. Az egyesületi bemutatások, a személyes beszél­getések, más települések gyakorla­tának meghallgatása, akár az ön- kormányzatok és a helyi civil vá­rosvédő szervezet kapcsolata, mind-mind hasznunkra vált. Pél­dákat hallhattunk arra, kinél ho­gyan működik a városvédelem, az értékmentés, kivel egyeztet, hon­nan szerez pénzt. Köszönöm a két településnek - Karcagnak és Túr- kevének -, valamint a városszépí- tőknek, hogy megszervezték ezt a tartalmas négy napot. ________de TV-notesz Szállodája a szíveknek Amikor e jegyzet íródott, még csak kóstolgathattuk a képernyőn az olimpiát, azóta Athén már mindent „eltakarított” htjából a köz­tévében. A Szívek szállodáját is, egyelőre az sem jelentkezik. Pe­dig úgy megszokhattuk már, hisz ötvenkét részt láthattunk belő­le, még tizenhárom van vissza, nyúlik, mint a rétestészta, ha nem is olyan finom. De azért van íze, s nem is olyan rossz, szappan- opera, általában híg a leve, csak a szórakoztatásra összpontosít, általában. Ez az amerikai azonban több ennél: valamit el is akar mondani a tengerentúliak életéről, világszemléletéről, arról, ho­gyan is élnek ott egy kisvárosban. Kiruccanás ez tehát számunk­ra egy másik világba, mely tele van furcsaságokkal is. Egy cson­ka család életébe „kukkanthatunk be”, egy kissé szertelen, talán szeleburdi anya és igen öntudatos kamaszlánya vívja küzdelmét egymással és az élettel. Körülöttük a városka jellegzetes figurái, a társadalom egyes rétegeinek képviselői. Nem állítom, hogy azo­nosulni is tudnánk a két főszereplővel, amint az megtörtént pél­dául évekkel ezelőtt itthon, a gazdagréti Szomszédok esetében. Csak figyeljük sorsukat, amelyben azért hasonlóságokra is lelhe­tünk. Főleg emberi vonatkozásokban, a kapcsolatok, az egymás­hoz való viszonyok bemutatásában. Akár Lorelai és Rory, vagy épp Lorelai és a szülei tekintetében. Ahogy a nemzedékek elvál­nak, különböznek egymástól, milyen szemléletes a nagyiékkal való kapcsolatuk, az örökös harcuk az önállóságért, a megértő, bár kissé kimért papával és a már-már utálatosan sznob és ural­kodó nagymamával. Egy-egy epizód mindig egy központi témát ölel fel, jár körül, lazán és könnyedén, sőt humorosan is! Leg­utóbb például arról kaptunk ízelítőt, milyen az, amikor minden­kinek eleget szeretnénk tenni, láthattuk betegre kellett enniük a hálaadást. Humor, ami azért is jót tesz, mert megóv a túlzott ér- zelmességtől, ami általában az efféle sorozatok sajátja, főképp amikor nők játsszák a főszerepet. Külön is mulatságos, ahogyan a település úgynevezett közéletét mutatja be, már-már paródiáját adva az üressé váló demokratizálásnak. (Ó, azok a zajos közgyű­lések a boltos elnökletével!) És aranyos alakok is színezik társa­dalmi tablóját. Csakhogy egyet említsek közülük: a kerekded, gyöngyöző nevetésű, közvetlen egyszerűségével kedves és ro­konszenves, duci szakácsnő. De másokat is megnevezhetnénk, a kis koreai lányt, aki úgy buzog, mint egy hegyi forrás. Ez a so­rozat nem akar egy álomvilágot eladni, és nem tartozik, ismétlem, a szívekre nyomuló érzelmes giccsek közé. Értékeit persze sem túlbecsülni, sem alábecsülni nem volna helyes. Annyit feltétlenül megér, hogy egy-egy félórára megszálljunk - nézőként - a szí­veknek ebbe a vonzó szállodájában. Igaz, már csak az olimpia Után. VALKÓ MIHÁLY Támogatják az egyesületet Törökszentmiklós Igyekszik minden lehetősé­get megragadni a települé­sen nemrégiben létrejött tér­ségi tűzoltó egyesület annak érdekében, hogy hatéko­nyan bevethető tűzoltó egy­séggé váljon. Bár a támogatók jóvoltából a megalakulást követően hamaro­san hozzájuthattak bizonyos munkaeszközökhöz, tűzoltó te­vékenységüket jelenleg csak szűk keretek között gyakorolhatják — tudtuk meg az egyesület parancs­nokától, Földvári Istvántól. An­nak érdekében, hogy bevethető egységgé váljon az egyesület, még jó néhány eszközt be kell szerezniük. A siker reményében pályázatot nyújtottak be az Országos Ka­tasztrófavédelmi Főigazgatóság­hoz, de igyekeznek megragadni más lehetőségeket is. Földvári Ist­ván elmondta, kapcsolatba léptek egy gyulai székhelyű segélyszer­vezettel, amelynek célja többek között a tűzoltóságok támogatá­sa. A szervezet élén egy nyugdí­jas tűzoltó, a müncheni tűzoltó­ság egykori parancsnoka áll, aki kapcsolatai révén hozzájuttathat­ja a nehéz helyzetben lévő, anya­gi lehetőségek terén igencsak szűkölködő önkéntes tűzoltó egyesületeket a Németországban már leselejtezett, ám még mindig kiválóan alkalmazható tűzoltó felszerelésekhez. A segélyszervezet képviselői nemrég látogatást tettek Török- szentmiklóson, hogy megismer­kedjenek az önkéntes tűzoltó egyesület helyzetével és felmér­jék, milyen eszközökre lenne szükségük. A gyulaiak felajánlották, amennyiben lehetőségük adó­dik, utánfutóval és különböző szakfelszerelésekkel járulnak hozzá a miklósi tűzoltók eszköz­parkjának fejlesztéséhez. HORVÁTH GYŐZŐ Portré A nagyobb vizek, a strandok területén akadnak pótolhatat­lan emberek, olyanok, akik nélkül elképzelhetetlen a napi műszak. Nincsen ez máskép­pen a jászszentandrási fürdő­ben sem, ahol az efféle egyik közkatona, ugyanakkor fontos ember a harmincéves úszó­mester, Tribik Sándor. Lehetett talán tíz-, esetleg tizenegy éves, amikor Menyhárt Pál tanító úr elsajátíttatta vele a különböző úszásnemeket. Úgy tűnik, jó mun­kát végzett, hiszen korábbi véden­ce már évek óta a helyi strand (egyik) úszómestere. A műszak tulajdonképpen néhány hónapos: május elsejétől október elsejéig tart. Pedig Sándornak van rendes, becsületes szakmája.- Szobafestő, mázoló és tapétá­zó vagyok, bár errefelé az a szo­kás, hogy akik korábban még fes­tettek, tapétáztattak, részben el­Úszómesternek lenni hivatás lesték ezt a tudományt, és ma egyedül végzik. Azért részben, mert egy szakmát nem lehet né­hány alkalommal elsajátítani, de mégis sokan próbálkoznak vele, így nekem is más megélhetési le­hetőség után kellett néznem. Minden másnap reggel nyolctól este nyolcig ügyel. Három meden­ce tartozik hozzá, és sűrűn lubic­kolnak a habok között holland, német, francia, dán vendégek is. Nem beszélve a hazaiakról, hi­szen egyre több olyan ismerőst köszönt, akik nemhogy évek, ha­nem inkább évtizedek óta ennek a strandnak a vendégei. Neki a munkája egyúttal nyara­lást is jelent: itt, ezen a területen. Szerencsére az idén nem kellett senkit sem menteni, de bizony korábban arra is adódott példa, hogy segíteni kellett valakin. Akár 74 éves rokkantnyugdíjas „A sípmester’’ Tribik András munkahelyén, a szentandrási fürdő nagymedencéje mellett fotós bakos judit férfi az evickélő, akár 18 nyarat megélt lányé, ez a munka és fel­adat Sándoré. Tulajdonképpen reggel már hétre bejön, és vacsorázni meg aludni jár haza. Hobbija ezen kí­vül a számítógép, a motorok, az autók, a tévé néhány műsora. Persze ezekre szezonban alig marad idő, mert mire vége a mű­szaknak és hazajut, a vacsorán kívül a pihenés a legfontosabb. Szerinte ez a hivatás, már mint az úszómesterség a világ egyik legérdekesebb szakmája. Járnak ide, ebbe a fürdőbe hírességek és törzsvendégek, fiatalok, közép­korúak, idősek vegyesen. Ahány vendég, annyiféle a társalgási mód. Mégis talán a legtöbb baj a vagányokkal van, akik eseten­ként még csak az „egyet csapok kettőt nyelek” technikáig jutottak el, de a haverok előtt azzal impo­nálnak, hogy akár a mély vízbe is belemerészkednek. Ilyenkor szól erélyesen az úszómester sípja és a hangja. _________d. szabó miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom