Új Néplap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-14 / 190. szám
4. OLDAL MEGYEI T Ü K Ö R 2004. Augusztus 14., szombat Megharapta a kutya a kisfiút Lendületben a japán kapcsolat Csépa—Kunszentmárton A rendőrség megállapításai szerint nem terheli felelősség azokat a szülőket, akiknek gyermekét házuk udvarán megtámadta a család láncon tartott kutyája. Házuk udvarán mart meg egy hatéves kisfiút az ott megkötött kutya a közelmúltban. A drámai eseményeket megelőzően a gyermek az udvaron játszott. Egyszer azonban a láncra kötött német juhászkutya ráugrott, és megharapta. A fején megsebzett kisfiút súlyos sérüléssel szállították a mentők a szentesi kórház sürgősségi osztályára. Mint azt a Kunszentmártoni Rendőrkapitányság vezetőjétől, Szakács László alezredestől megtudtuk, a gyereket, sérülésének jellege miatt, Szentesről el kellett szállítani a szegedi klinikára. Úgy tudjuk, a fiú szeme sérült meg a kutyatámadás során. A kapitány elmondta, az eset vizsgálata kapcsán nem merült fel olyan körülmény, ami alapján akár a gondatlanságot is feltételezhették volna a szülők részéről, tehát ellenük — az ügyészséggel történt egyeztetést követően - semmiféle eljárást nem indított a rendőrség. Mint megtudtuk, a történtek voltaképpen minden előzmény nélkül következtek be, hiszen az állat korábban nem mutatta jelét az agresz- szív viselkedésnek. Az udvar végében láncon tartott házőrző ez idáig nem bántott senkit sem, ám a bekövetkezett súlyos esetet követően már senki sem lehetett biztos abban, hogy ez a jövőben is így lesz. Ilyen fejlemények után viszont már nem lehet lehetett kockáztatni. Ezért az eb fölött kimondták a végső, a halálos ítéletet. hgy Rögtönzött közös „búcsúhangverseny" szolnoki és japán résztvevőkkel A távolság nem feltétlenül akadályozza vagy nehezíti a barátságot. Ezt bizonyítja Szolnok és a japán Juza kapcsolata, amely 21 éves, a legintenzívebb kapcsolatok egyike, és idén a testvérvárosi szerződés aláírásával új lendületet kapott. Szolnok A testvérvárosi szerződést kétszer írták alá, egyszer Szolnokon még tavasszal, egyszer pedig e hónap elején Japánban. A tavaszi látogatást most a Botka Lajosné vezetésével utazó szolnoki önkormányzati küldöttség viszonozta. Elutazott Japánba a Szolnoki Kodály Kórus is, és négy nagy sikerű hangversenyt adott, ezek közül egyet Tokióban. A látogatást ünnepségek sorozataként élték meg a szolnoki vendégek. Nagy szeretettel fogadták őket, a látogatás jelentős sajtónyilvánosságot kapott. A programban szerepelt emlékfaültetés is, a szolnokiak gesztenyefát ültettek Juzában, hogy a gyönyörű Tisza-parti gesztenyesorra emlékeztesse majd a vendéglátók közül azokat, akik már jártak nálunk. A szolnoki delegáció tagjai találkoztak Juzán kívül is több város magas rangú vezetőivel, így Takano Jukióval, Tokió Toshima kerületének polgármesterével, lto Hidekivel, Jokohama Tsuzuki kerületének polgármesterével, fölvették a kapcsolatot a jokohamai Lions Klubban. Tárgyaltak a Szakatai Filharmonikusok elnökével is. Az együttes már adott közös hangversenyt a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral. Most egy 2005-ös szolnoki, majd egy 2006-os szakatai hangverseny előkészítéséről volt szó. A szakatai kapcsolatnak egyébként más jelentősége is van, ugyanis Japánban közigazgatási reform készül, amelynek során összevont önkormányzatok alakulnak. Juzának és Szakatának, más településekkel együtt közös önkormányzata lesz, ebbe Juza „hozományként” viszi a szolnoki testvérvárosi kapcsolatot. BISTEY ANDRÁS Jó hírét vitték a Kunságnak Kisújszállás Az elmúlt héten a település adott otthont a város- és faluvédők huszonharmadik országos találkozójának. — Abban tartom nagy jelentőségűnek a rendezvényt, hogy most először nem egy város, hanem egy kistérség, a Nagykunság látta vendégül a városvédőket - mondta Palágyi Gábor polgármester. - Nemcsak Kisújszállás mutatkozott be, hanem a tájegység is. A vendégeknek bemutattuk a Nagykunságot, összetartozásunkra, őseinkre is utalva megismerhették a kunok történetét, letelepedését, a redemptiót, kiegészítve az itt élők életét a földrajzi, vízrajzi adaPalágyi Gábor tokkal. Szó volt a mindennapi élet problémáiról, bemutatva, hogy az Alföld ezen részén napi megélhetési gondok is jelentkeztek a rendszerváltással, a gazdasági váltással és az EU-csatlakozással. Emellett büszkén mutattuk be a helyi apró értékeinket az idelátogató vendégeknek.- Hogyan értékelték a vendégek a találkozót?- A hozzánk érkezett résztvevőknek nagyon tetszett, hogy minden vendéggel külön, névre szólóan foglalkoztunk és nagy figyelmet fordítottunk. A megmutatott értékeinket, a történelmi összefüggéseinket is odafigyeléssel hallgatták. Nagyon fontosnak tartottam, hogy megismerjék és elvigyék hírünket az országba a közönségnek, leendő látogatóinknak, s azoknak a szakembereknek, akik helyi értékek védelmével foglalkoznak. — Profitált-e ebből a tartalmas programból Kisújszállás? — Úgy mondanám, hogy Kisújszállásnak és a Nagykunságnak is haszna származott a találkozóból, mert nagyon fontosnak tartjuk a városmarketinget. Az egyesületi bemutatások, a személyes beszélgetések, más települések gyakorlatának meghallgatása, akár az ön- kormányzatok és a helyi civil városvédő szervezet kapcsolata, mind-mind hasznunkra vált. Példákat hallhattunk arra, kinél hogyan működik a városvédelem, az értékmentés, kivel egyeztet, honnan szerez pénzt. Köszönöm a két településnek - Karcagnak és Túr- kevének -, valamint a városszépí- tőknek, hogy megszervezték ezt a tartalmas négy napot. ________de TV-notesz Szállodája a szíveknek Amikor e jegyzet íródott, még csak kóstolgathattuk a képernyőn az olimpiát, azóta Athén már mindent „eltakarított” htjából a köztévében. A Szívek szállodáját is, egyelőre az sem jelentkezik. Pedig úgy megszokhattuk már, hisz ötvenkét részt láthattunk belőle, még tizenhárom van vissza, nyúlik, mint a rétestészta, ha nem is olyan finom. De azért van íze, s nem is olyan rossz, szappan- opera, általában híg a leve, csak a szórakoztatásra összpontosít, általában. Ez az amerikai azonban több ennél: valamit el is akar mondani a tengerentúliak életéről, világszemléletéről, arról, hogyan is élnek ott egy kisvárosban. Kiruccanás ez tehát számunkra egy másik világba, mely tele van furcsaságokkal is. Egy csonka család életébe „kukkanthatunk be”, egy kissé szertelen, talán szeleburdi anya és igen öntudatos kamaszlánya vívja küzdelmét egymással és az élettel. Körülöttük a városka jellegzetes figurái, a társadalom egyes rétegeinek képviselői. Nem állítom, hogy azonosulni is tudnánk a két főszereplővel, amint az megtörtént például évekkel ezelőtt itthon, a gazdagréti Szomszédok esetében. Csak figyeljük sorsukat, amelyben azért hasonlóságokra is lelhetünk. Főleg emberi vonatkozásokban, a kapcsolatok, az egymáshoz való viszonyok bemutatásában. Akár Lorelai és Rory, vagy épp Lorelai és a szülei tekintetében. Ahogy a nemzedékek elválnak, különböznek egymástól, milyen szemléletes a nagyiékkal való kapcsolatuk, az örökös harcuk az önállóságért, a megértő, bár kissé kimért papával és a már-már utálatosan sznob és uralkodó nagymamával. Egy-egy epizód mindig egy központi témát ölel fel, jár körül, lazán és könnyedén, sőt humorosan is! Legutóbb például arról kaptunk ízelítőt, milyen az, amikor mindenkinek eleget szeretnénk tenni, láthattuk betegre kellett enniük a hálaadást. Humor, ami azért is jót tesz, mert megóv a túlzott ér- zelmességtől, ami általában az efféle sorozatok sajátja, főképp amikor nők játsszák a főszerepet. Külön is mulatságos, ahogyan a település úgynevezett közéletét mutatja be, már-már paródiáját adva az üressé váló demokratizálásnak. (Ó, azok a zajos közgyűlések a boltos elnökletével!) És aranyos alakok is színezik társadalmi tablóját. Csakhogy egyet említsek közülük: a kerekded, gyöngyöző nevetésű, közvetlen egyszerűségével kedves és rokonszenves, duci szakácsnő. De másokat is megnevezhetnénk, a kis koreai lányt, aki úgy buzog, mint egy hegyi forrás. Ez a sorozat nem akar egy álomvilágot eladni, és nem tartozik, ismétlem, a szívekre nyomuló érzelmes giccsek közé. Értékeit persze sem túlbecsülni, sem alábecsülni nem volna helyes. Annyit feltétlenül megér, hogy egy-egy félórára megszálljunk - nézőként - a szíveknek ebbe a vonzó szállodájában. Igaz, már csak az olimpia Után. VALKÓ MIHÁLY Támogatják az egyesületet Törökszentmiklós Igyekszik minden lehetőséget megragadni a településen nemrégiben létrejött térségi tűzoltó egyesület annak érdekében, hogy hatékonyan bevethető tűzoltó egységgé váljon. Bár a támogatók jóvoltából a megalakulást követően hamarosan hozzájuthattak bizonyos munkaeszközökhöz, tűzoltó tevékenységüket jelenleg csak szűk keretek között gyakorolhatják — tudtuk meg az egyesület parancsnokától, Földvári Istvántól. Annak érdekében, hogy bevethető egységgé váljon az egyesület, még jó néhány eszközt be kell szerezniük. A siker reményében pályázatot nyújtottak be az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósághoz, de igyekeznek megragadni más lehetőségeket is. Földvári István elmondta, kapcsolatba léptek egy gyulai székhelyű segélyszervezettel, amelynek célja többek között a tűzoltóságok támogatása. A szervezet élén egy nyugdíjas tűzoltó, a müncheni tűzoltóság egykori parancsnoka áll, aki kapcsolatai révén hozzájuttathatja a nehéz helyzetben lévő, anyagi lehetőségek terén igencsak szűkölködő önkéntes tűzoltó egyesületeket a Németországban már leselejtezett, ám még mindig kiválóan alkalmazható tűzoltó felszerelésekhez. A segélyszervezet képviselői nemrég látogatást tettek Török- szentmiklóson, hogy megismerkedjenek az önkéntes tűzoltó egyesület helyzetével és felmérjék, milyen eszközökre lenne szükségük. A gyulaiak felajánlották, amennyiben lehetőségük adódik, utánfutóval és különböző szakfelszerelésekkel járulnak hozzá a miklósi tűzoltók eszközparkjának fejlesztéséhez. HORVÁTH GYŐZŐ Portré A nagyobb vizek, a strandok területén akadnak pótolhatatlan emberek, olyanok, akik nélkül elképzelhetetlen a napi műszak. Nincsen ez másképpen a jászszentandrási fürdőben sem, ahol az efféle egyik közkatona, ugyanakkor fontos ember a harmincéves úszómester, Tribik Sándor. Lehetett talán tíz-, esetleg tizenegy éves, amikor Menyhárt Pál tanító úr elsajátíttatta vele a különböző úszásnemeket. Úgy tűnik, jó munkát végzett, hiszen korábbi védence már évek óta a helyi strand (egyik) úszómestere. A műszak tulajdonképpen néhány hónapos: május elsejétől október elsejéig tart. Pedig Sándornak van rendes, becsületes szakmája.- Szobafestő, mázoló és tapétázó vagyok, bár errefelé az a szokás, hogy akik korábban még festettek, tapétáztattak, részben elÚszómesternek lenni hivatás lesték ezt a tudományt, és ma egyedül végzik. Azért részben, mert egy szakmát nem lehet néhány alkalommal elsajátítani, de mégis sokan próbálkoznak vele, így nekem is más megélhetési lehetőség után kellett néznem. Minden másnap reggel nyolctól este nyolcig ügyel. Három medence tartozik hozzá, és sűrűn lubickolnak a habok között holland, német, francia, dán vendégek is. Nem beszélve a hazaiakról, hiszen egyre több olyan ismerőst köszönt, akik nemhogy évek, hanem inkább évtizedek óta ennek a strandnak a vendégei. Neki a munkája egyúttal nyaralást is jelent: itt, ezen a területen. Szerencsére az idén nem kellett senkit sem menteni, de bizony korábban arra is adódott példa, hogy segíteni kellett valakin. Akár 74 éves rokkantnyugdíjas „A sípmester’’ Tribik András munkahelyén, a szentandrási fürdő nagymedencéje mellett fotós bakos judit férfi az evickélő, akár 18 nyarat megélt lányé, ez a munka és feladat Sándoré. Tulajdonképpen reggel már hétre bejön, és vacsorázni meg aludni jár haza. Hobbija ezen kívül a számítógép, a motorok, az autók, a tévé néhány műsora. Persze ezekre szezonban alig marad idő, mert mire vége a műszaknak és hazajut, a vacsorán kívül a pihenés a legfontosabb. Szerinte ez a hivatás, már mint az úszómesterség a világ egyik legérdekesebb szakmája. Járnak ide, ebbe a fürdőbe hírességek és törzsvendégek, fiatalok, középkorúak, idősek vegyesen. Ahány vendég, annyiféle a társalgási mód. Mégis talán a legtöbb baj a vagányokkal van, akik esetenként még csak az „egyet csapok kettőt nyelek” technikáig jutottak el, de a haverok előtt azzal imponálnak, hogy akár a mély vízbe is belemerészkednek. Ilyenkor szól erélyesen az úszómester sípja és a hangja. _________d. szabó miklós
