Új Néplap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-02 / 179. szám
4. OLDAL KÉPÖSSZEÁLL Í T Á S R I P ŐRT 2004. Augusztus 2„ hétfő _________ Szolnok________________ Má r harmadik éve rendezték meg a megyeszékhelyen, a tiszaligeti Turisztikai Központban az Új Néplaptábort. Előfizetőink gyermekei közül harminc szerencsés díjmentesen egy hetet tölthetett el itt. A kis táborozó- kat ezúttal is rengeteg színes program várta. Idén harminc kisgyermek vehette birtokba a tiszaligeti faházakat. Voltak olyanok, akik nem ismertek senkit, volt azonban olyan is, aki egy kis szerencsével a leg jobb barátnőjével költözhetett be. A gyerekek egy része szolnoki, ám sokan érkeztek vidékről is. A programokról Szabó Anitát, a tábor vezetőjét kérdeztük, aki elmondta, hogy civilben sportszervezőként dolgozik, ezért nem állt tőle távol ez a feladat, mert a munkája során sokszor találkozik gyerekekkel, és nagyon szereti őket. — Az idén 8 és 14 év közötti gyerekek voltak a táborban, akik nagyon hamar megismerték egymást, sokak között már egy-két nap után barátság alakult ki. Voltak olyanok, akik még soha nem táboroztak, ezekre a gyerekekre egy kicsit jobban oda kellett figyelnünk, de nem volt gond, mert rövid idő alatt átvették a tábori hangulatot. Mint általában a táborokban, mi is egy bizonyos napirend alapján építettük fel az egész napunkat. Fél nyolckor ébresztő, majd nyolc órakor reggeli volt, fél egykor ebéd, este hat órakor vacsora - a köztes időkben pedig a megszervezett programokon vettek részt a gyerekek -, és tízkor kellett volna lefeküdniük, de ez nem minden esetben sikerült, hiszen sokszor még éjfélkor is beszélgettek a gyerekek. Az eső miatt korlátozottak voltak a leheJó programnak bizonyult a lovas kocsikázás is tőségeink, ilyenkor bent maradtunk a táborban játszani, videózni, de volt olyan program is, ami sajnos elmaradt, bár a legtöbbet sikerült megvalósítani. Ilyenek voltak a megyei rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályának és baleset-megelőzési bizottságának vetélkedői, ahol a gyerekek nemcsak ügyességüket, de ismereteiket is kellőképpen összemérhették. Nagyon élvezték a városi programokat is, amelynek során moziban voltunk, múzeumot látogattunk, lehetőségük volt a Zöld Házban arra, hogy internetezzenek és számítógépes játékokkal játszanak, kint voltunk a szandaszőlősi Repülőmúzeumban, ahol még bele is ülhettek egy-egy gépbe, és ami minden gyereknek nagy élmény volt: megnézhették a szerkesztőséget, hogy hogyan, milyen technikával készül az újság. A programokon és a szórakozáson kívül még volt egy nagy feladata minden táborozónak, mégpedig az, hogy tisztán kellett tartani a házat, amelyikben lakott. Minden reggel és este ellenőriztük, úgyhogy nem volt menekvés, meg kellett csinálni. Ez persze nem jelentett problémát a gyerekeknek, hiszen feledhetetlen élményekkel tértek haza, és mindannyian elégedettek voltak a táborral. Megkérdeztünk három táborozót, hogyan érezték magukat, milyennek találták a programokat. Bencsik Veronika 13 éves, és Szolnokról érkezett a táborba. Elmondta, hogy jól érezte magát, különösen, hogy a legjobb barátnője is ott volt vele. FOTÓK: CSABAI ISTVÁN — Számomra ez egy igazi kikapcsolódás volt. Nagyon tetszettek a programok, főleg az a „gyilkosos” szituációs játék, és jó volt, hogy nem kellett korán lefeküdni. Néha még éjszaka is beszélgettünk a szobatársaimmal, akikkel jól összebarátkoztam. A nevelők nagyon aranyosak, egyáltalán nem voltak szigorúak, olyanok, mintha a barátaink lettek volna, és nagyon vigyáztak ránk. Nekem tetszett a diszkó, az aero- bik, a mozi, de a szerkesztőség volt a legjobb. A Damjanich Múzeumban pedig már sokszor voltam, de mindig látok valami újdonságot. Engem érdekelnek a népművészeti ruhák, a szokások, de sosem értem, hogy lakhattak régen ilyen kis viskókban. A 11 esztendős, mezőhéki Kovács Máté ugyancsak részt vett a táborban.- En mióta itt vagyok, mindig elalszom, de nagyon rendesek a nevelők, mert aranyosan szoktak felébreszteni, nem haragszanak érte. Mikor idejöttem, senkit nem ismertem, most meg már van néhány haverom is, így sokkal jobb itt lenni. A szobatársaimmal jól éreztem magam, sokat nevetgéltünk meg ijesztgettük a lányokat, azok meg sikítottak. Jók voltak a programok is, finom volt az ennivaló. Tetszett a buszozás, voltunk a McDonald’sban is, de a legjobb a Repülőmúzeum volt, ahol be is mászhattam az egyikbe gépbe. Amikor pedig elmentünk a Zöld Házba, akkor csocsóztunk, és bár nem én nyertem meg, nagyon jó volt. A tomajmonostorai Kácsor Imre szintén 11 éves. Rengeteg dolgot mesélt. Úgy tűnt, nem volt program, ahol ne érezte volna jól magát: — Még sosem voltam moziban, nekem az nagyon tetszett, meg jó volt az a két film, amit videón láttam. A programok közül legjobban az internetezés, a számítógépezés meg a csocsózás tetszett. A múzeum sem volt rossz. Egyik nap meg érkezett egy lovas kocsi, és elvittek bennünket egy kis időre kocsikáz- ni. Este mindig későig fenn voltunk a szobatársaimmal. Előfordult olyan is, a diszkó után úgy elbeszélgettük az időt, hogy nem is vettük észre, hogy már hajnal van. LETENYEI ÁGNES Tisza-tó szépe választás, 2004 Ismét jól sikerült az Új Néplap-tábor
