Új Néplap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-12 / 188. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2004. Augusztus 12., csütörtök A családalapítás ösvényén? Az Új Néplap 2004. július 22-i számában megjelent Szomorú „karácsonyfa” című levél né­hány gondolatot ébresztett ben­nem. Egy 26 éves, házasságkötés és gyermekvállalás előtt álló fiatal nő vagyok. Azt, hogy az én há­zasodási kedvem várat magára egyetlen szóval megmagyaráz­ható: kilátástalanság. Havi öt­venhatezer forintért dolgozom, a párom nyolcvanezret keres. Ezekből az összegekből fizet­jük az albérletet,: rezsit, a rész­leteket. Édesapám nincs, édesanyám rokkantnyugdíjas. A kedvesem szülei nyugdíjasok, fejenként harmincháromezer forint nyug­díjat kapnak. Szeretnék gyere­keket, de csak akkor, ha megte­remtettük ennek feltételeit. Az első lépés egy saját lakás lenne, azonban a bankok nem adnak hitelt. Jelzálogkölcsönt sem tu­dunk felvenni, édesanyámnak nincs ingatlan a nevén, a kedve­sem szüleinek a házára, mivel régi építésű, és felújításra szo­rul, nem adnak. így már az első lépés megtételére sem vagyunk képesek! Egy gyermeket nem­csak megszülni kell, hanem gondoskodni is róla, és ezt nem lehet felelőtlenül, biztos anyagi háttér nélkül. Be kell látnunk, hogy egy gyermek már születé­se előtt jelentős többletkiadást jelent. Egy babakocsi még hasz­náltan is a fél fizetésem (!), és akkor még kiságy, kelengye, ti­pegők, pelenka, és sorolhat­nám. A gyerek pedig enni kér, nem tehetem a tányérkájába a kifizetetlen számlákat. Természetesen beléphetnék azoknak a táborába, akiknek már gyermekeik vannak és be­lőlük próbálnak megélni. Vár­ják a családi pótlékot, a gyer­mekvédelmi támogatást, az egyéb szociális juttatásokat. Azt, hogy majd valaki tesz vala­mit azért, hogy a gyermekeik rendesen és rendszeresen táp­lálkozzanak, tiszták legyenek, új ruhákat kapjanak, fedél le­gyen a fejük felett. Ha mindez nem történik kellő intenzitás­sal, bemennek a helyi hivata­lokhoz és az asztalra csapnak, mert nekik jár, ők rá vannak szorulva. Én is rá vagyok szo­rulva, de én nem csapkodok. Pe­dig egyre jobban úgy tűnik, hogy kellene. Az én rászorultsá­gomat senki sem veszi észre, csak az orrom alá dugják a né­pesedési mutatókat, hogy érez- zem magam rosszul, amiért 26 évesen még nem tettem semmit azok emelkedéséért. Biztos vagyok abban, hogy problémám nem egyéni, és a nők nem csupán divatból nem vállalnak gyermeket, vagy mert féltik a karrierjüket, az alakju­kat. Sokan vannak, akiknek a gyermekvállalási kedvük fordí­tottan arányos anyagi helyze­tükkel. ________ÁQOSTON ANDREA, TISZAFÓLDVÁR KI RÁNDULÓ NYUGDÍ­JASOK. Az 1980-as évek­ben alakult kunmadarasi Őszi Nyugdíjas Klub idén több rendezvényre meghí­vott más nyugdíjas-egye­sületeket. A közelmúltban maguk is meghívást kap­tak, s elutaztak Tiszafüred­re, Abádszalókra és Nád­udvarra. Nagy segítséget jelent az egyesületnek, hogy a helyi önkormány­zat támogatja az utazáso­kat. így volt ez a legutóbbi kirándulás alkalmával is, amikor felejthetetlen él­ményben részesültek a nyugdíjasok. A fotó a klub tagjait a nádudvari strand­fürdő előtt örökítette meg. (Beküldött fotó) TÓTH SÁNDORNÉ KLUBVEZETŐ A RÉGÓTA VÁRT FOGÁS. Koncsik János, a nagykörűi halász tíz éve várt erre a zsákmányra. A mére­tes harcsa - amely 217 centiméter hosszú és pontosan nyolcvan kilót nyom - a napokban akadt a hor­gára a Tisza nagykörűi szakaszán. Bár a képen még kisfiával szemléli a halat, ki tudja milyen finomság készi^t a vízi zsákmányból. (Beküldött fotó) ______________________________________________■ A Verseghy-kultusz ápolása A 11 éve újjáalakult Verseghy Kör annak az 1926- ban szerveződött Verseghy Ferenc Irodalmi Kör­nek a tevékenységét folytatja, illetve egészíti ki, amely 1947-ig Szolnok kulturális életének egyik meghatározó tényezője volt. A kör a város akkori legjobb toliforgatóit, olyan közéleti személyisége­it tömörítette, akik a magyar irodalom népszerű­sítésén, Verseghy kultuszának ápolásán kívül azon fáradoztak, hogy Szolnok elfoglalhassa mél­tó helyét az alföldi városok sorában. Munkássá­gukat többek között rendszeres irodalmi mati­nék, rádiós szereplések, helyi szerzők könyvei­nek kiadása, Verseghy hamvainak hazaszállítása és szobrának felállítása fémjelzik. Erre a hagyo­mányra építette alapszabályát a szolnoki Verse­ghy Kör is, elkötelezte magát a Verseghy-kultusz további ápolására. Szélesebbre tárja azonban ka­puit az irodalmon kívül más művészetek, illetve tudományágak művelői előtt is. Folytatja a város felemelkedésének szolgálatát, ugyanakkor erősí­teni törekszik a szolnokiak identitástudatát, a szü­lő-, illetve lakóhelyhez való ragaszkodását. Tagja­inak kreativitására építve önképzésüket, látókör­ük tágulását is segíti. E célok közelítéséhez járul hozzá a maga alkal­mazott eszközeivel. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtárral közösen szervezi a Verseghy-élet- mű mélyebb feltárását szolgáló tudományos ülé­seket, s a Verseghy életével összefüggő jeles év­fordulók megünneplését. Ezen túl a névadó mű­veihez kapcsolódó irodalmi-nyelvi pályázatokat hirdet meg, bonyolít és jutalmaz. A tíz év óta ha- vonta-kéthavonta rendszeresen ismétlődő Vá­rosházi estéken ismerteti Szolnok múltbéli és je­len értékeit, egyházi és világi fejlődéstörténetét, azokat a helyi irodalmi, művészeti, építészeti és sporteredményeket, amelyekkel ez a város - bármily szerény mértékben is - jelen volt, jelen van egész hazánk életében. Tagjait székfoglaló előadások megtartására ösztönzi, amelyeken vá­lasztott tudományterületükön végzett munkás­ságukról számolnak be. Remélt további anyagi támogatás birtokában még kiadatlan, de helyismereti értékű írások megjelentetése is szerepel a kör terveiben. En­nek szellemében indítja útjára ez év őszén a me­gyei könyvtárral közös kiadásban megjelenő Verseghy Kiskönyvtár sorozatot. Elsőként Ker­tész Mihály, egykori helyi szerzőnek a „békebe­li” Szolnok életét tollhegyre tűző tárcái kerülnek az olvasók kezébe így éltünk mi címmel. SZURMAY ERNŐ jjj! Törvényes ellátás Nem volt szabálytalanság a gyógykezelésben Az Új Néplap 2004. június 24-i számban Kiszolgáltatott betegek címmel leközölt olvasói levélre kötelességemnek érzem, hogy re­agáljak, mind a megyei kórház jó hírneve, mind a személyemet érintő állítások miatt. A cikkben lévő állításokat több ponton cáfolni tudom. Nem valós az az állítás, hogy a beteggel nem foglalkoztak. A be­tegnek alapbetegsége volt a cu­korbetegség és volt egy bőr- gyógyászati betegsége, az or- bánc. Ez a szervezet cukorház­tartását ronthatja, ezért orvos­szakmai szempontból megfelelő döntés volt, ahogy azt kezelték. Meg kívánom jegyezni, hogy a beteg nem tett panaszt az ellátás­ra, csak egy hölgy hívott fel tele­fonon és mondta el az ellátással kapcsolatos problémáit. Azt csak valószínűsíteni tudom, hogy a hölgy a beteg hozzátartozója le­hetett. Személyesen nem kere­sett fel sem a beteg, sem a hozzá­tartozó. A telefonbeszélgetés so­rán azt mondtam el a hölgynek, hogy a dokumentációt áttanul­mányozom, és amennyiben a gyógykezeléssel kapcsolatban orvosszakmai szabálytalanságot tapasztalok intézkedni fogok, akkor a beteget írásban értesí­tem. Szabálytalanság azonban nem volt. Az ellátó orvosok a szakma szabályai szerint csele­kedtek. Az egészségügyi törvény értel­mében telefonon felvilágosítást, részletes tájékoztatást nem adunk, védve ezzel a betegek jo­gait. A telefonáló azonban sze­mélyesen nem jelentkezett ná­lam, sem a beteg, sem más hoz­zátartozója a betegnek. Az olvasói levélben foglaltak megdöbbentettek, mivel 36 éves orvosi és 27 éves orvosvezetői munkám során a Hetényi Géza Kórházban még nem történt meg velem, hogy ne foglalkoz­zak a betegek, a hozzátartozók panaszaival, ne tegyek meg min­dent annak érdekében, hogy a problémát tisztázzam, még ak­kor is, ha névtelenül érkezik a bejelentés. Nem szörnyülködöm el azon, amit a telefonáló mon­dott, hiszen ez rám nem jellem­ző magatartás lenne. Soha nem ítélek elhamarkodottan, mindig a realitás és a megfontoltság jelle­mez. Az elmúlt 1 év során, mióta be­töltőm az orvos-igazgatói tisztet, munkám fontos részére, hogy a betegek panaszait kivizsgáljam, és amennyiben szükséges, a megfelelő intézkedéseket megte­gyem. Szerencsére a kórházban a pa­naszbejelentések száma nem je­lentős, azonban így lehetőségem van arra, hogy a panasztevővel személyesen találkozzam és így könnyebb feltárni a vélt vagy va­lós sérelmeket és orvosolni azo­kat. DR. SEBESTYÉN MIHÁLY ORVOS-IGAZGATÓ A JÁSZSÁG KÖZEPE. Két évvel ezelőtt a Jászjákóhalmán rende­zett VIII. Jász világtalálkozó előtt jelöltük meg a Jászság közepét, me­lyet a jászberényi geodéták (a képen) mértek ki. A nevezetes pont a jákóhalmi határ Kenderföld nevű részén található, a jászteleki össze­kötő Út közelében. FODOR ISTVÁN FERENC, jászjákóhalma A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltetétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Átvirrasztott belvárosi éjszakák Szolnok, 2004. augusztus 8. va­sárnap, hajnali 2 óra 18 perc. Zaj az ablakunk alatt. Feleségem az interneten böngészik, keres vala­mit. Lányom a szobájában az Egri csillagokat olvassa. 11 éves. Nem tud aludni. Együtt lüktetünk a rit­mussal, élvezzük az éjszakai Tarzanok üvöltéseit, a nagylányok figyelemfelkeltő sikkantásait, hát­ha észrevenné már őket is valaki. Az alvásnak lenne itt az ideje, de ki tud aludni ilyen „báli” hangulat­ban? Aztán megjön a Nagyfiú is, persze autóval. Ajtó nyílik, ricsaj a hangszórókból. A háttérben a kocsmákból kiszűrődő zeneszerű zajok. Egyre jobb. Bővül a reper­toár. Megérkezett a motoros is, előadja zajos, szinte fülrepesztő világszámát a parkolóban. Hama­rosan a riasztóberendezések is be­kapcsolódnak. A műsorból soha ki nem hagyható darab az üvegpa­lackok szétzúzása az aszfalton. Jusson ez az állapot majd eszük­be, amikor a most még zajongó érintettek hasonló helyzetben, fel­síró gyereküket szoptatják, vi­gasztalják hiába éjszakáról éjsza­kára. Talán az italmérések, szórako­zóhelyek illemhelyeinek befoga­dóképessége kicsi lehet, ha a ked­ves vendég távoztában bizonyos okok miatt azonnal elidőz egy fal vagy egy villanykaró mellett. Tiltakozásunk falra hányt bor­só. Az üvöltés a tetőfokára hág. Vannak, akik csak úgy szimplán eleresztik, ami csak kifér, de a leg­többen minősíthetetlen hangvé­telű dalokat bömbölnek. Hiszen mindenki lehet bátor, ha a tettei­ért nem kell vállalnia a felelőssé­get. A korábban szétzúzott üve­geket továbbrugdossák. Amúgy volt már rodeó Trabanttal a jár­dán, időméréses kirakatrende­zés, rajzverseny (graffiti), harc­művészeti bemutató, elsősegély- nyújtó verseny. így megy ez már egy ideje itt a belvárosban. Tegnap reggel nem keltünk fel, nem reggeliztünk, nem locsoltuk meg a balkonon a növényeket, nem mentünk el a piacra... aludtunk. Együtt alud­tunk a Nagyfiúkkal és Nagylány­okkal. Éjszakánként is együtt va­gyunk, együtt bulizunk és együtt nem alszunk. Hajnali 4 óra 15 van, feleségem 20 perce lefeküdt. Megtalálta a Molotov-koktél leírását a neten. A lányom jól halad az Egri csilla­gokkal. Jól van ez így, hogy néhá- nyan zavartalanul élik lármás vi­lágukat, a csendes többség pedig szenved? És mi van hétköznap? Aki éjjel alaposan felöntött a ga­ratra, nappal pihen. Viszont kial- vatlanul mennek dolgozni azok, akik kénytelenek voltak mindezt otthonukban végighallgatni, akiknek a düh feszíti az agyát, hi­szen kik finanszírozzák e lázas if­júság folyékony kenyerét? Sok esetben ők. Ezek a fiatalok (14-20 év) nem hiányoznak valakinek valahol? Vasárnap reggel - 3 órai alvás után - az alábbiak tárulnak elénk Szolnok belvárosában: üvegtör­melék, üres palackok, szemét, hevenyészetten eldobott minden­féle hulladék. Ki és mit tesz e je­lenség ellen? A szenvedő többség hallgat és tűr. A rendőrség nem tud mindenütt jelen lenni, s ezt sajnos a lármás éjszakai életet élő fiatalok ki is használják. A körzet önkormányzati képviselője alá­írásgyűjtésre biztatja a nehezen tűrő környékbeli lakosokat. A nap mint nap ismétlődő éjszakai műsort nem kívánjuk tovább él­vezni. Meguntuk, fárasztó és dü­hítő. Szenvedő alanyokként alá­írásgyűjtés nélkül is sokan tisztá­ban vannak a kialakult helyzet tarthatatlanságával, de ha ez kell, legyen. Az elkövetkező években a lá­nyom kötelező olvasmányai a Kő­szívű ember fiai és a Légy jó mindhalálig című regények lesz­nek, de már beszereztünk a kény­szerű virrasztással töltendő nyá­ri éjszakákra néhány más, vasta­gabb kötetet is. Lehet, hogy a Há­ború és békét is elő kell ven­nünk? KOSZORÚS SIMON

Next

/
Oldalképek
Tartalom