Új Néplap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-12 / 188. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2004. Augusztus 12., csütörtök A családalapítás ösvényén? Az Új Néplap 2004. július 22-i számában megjelent Szomorú „karácsonyfa” című levél néhány gondolatot ébresztett bennem. Egy 26 éves, házasságkötés és gyermekvállalás előtt álló fiatal nő vagyok. Azt, hogy az én házasodási kedvem várat magára egyetlen szóval megmagyarázható: kilátástalanság. Havi ötvenhatezer forintért dolgozom, a párom nyolcvanezret keres. Ezekből az összegekből fizetjük az albérletet,: rezsit, a részleteket. Édesapám nincs, édesanyám rokkantnyugdíjas. A kedvesem szülei nyugdíjasok, fejenként harmincháromezer forint nyugdíjat kapnak. Szeretnék gyerekeket, de csak akkor, ha megteremtettük ennek feltételeit. Az első lépés egy saját lakás lenne, azonban a bankok nem adnak hitelt. Jelzálogkölcsönt sem tudunk felvenni, édesanyámnak nincs ingatlan a nevén, a kedvesem szüleinek a házára, mivel régi építésű, és felújításra szorul, nem adnak. így már az első lépés megtételére sem vagyunk képesek! Egy gyermeket nemcsak megszülni kell, hanem gondoskodni is róla, és ezt nem lehet felelőtlenül, biztos anyagi háttér nélkül. Be kell látnunk, hogy egy gyermek már születése előtt jelentős többletkiadást jelent. Egy babakocsi még használtan is a fél fizetésem (!), és akkor még kiságy, kelengye, tipegők, pelenka, és sorolhatnám. A gyerek pedig enni kér, nem tehetem a tányérkájába a kifizetetlen számlákat. Természetesen beléphetnék azoknak a táborába, akiknek már gyermekeik vannak és belőlük próbálnak megélni. Várják a családi pótlékot, a gyermekvédelmi támogatást, az egyéb szociális juttatásokat. Azt, hogy majd valaki tesz valamit azért, hogy a gyermekeik rendesen és rendszeresen táplálkozzanak, tiszták legyenek, új ruhákat kapjanak, fedél legyen a fejük felett. Ha mindez nem történik kellő intenzitással, bemennek a helyi hivatalokhoz és az asztalra csapnak, mert nekik jár, ők rá vannak szorulva. Én is rá vagyok szorulva, de én nem csapkodok. Pedig egyre jobban úgy tűnik, hogy kellene. Az én rászorultságomat senki sem veszi észre, csak az orrom alá dugják a népesedési mutatókat, hogy érez- zem magam rosszul, amiért 26 évesen még nem tettem semmit azok emelkedéséért. Biztos vagyok abban, hogy problémám nem egyéni, és a nők nem csupán divatból nem vállalnak gyermeket, vagy mert féltik a karrierjüket, az alakjukat. Sokan vannak, akiknek a gyermekvállalási kedvük fordítottan arányos anyagi helyzetükkel. ________ÁQOSTON ANDREA, TISZAFÓLDVÁR KI RÁNDULÓ NYUGDÍJASOK. Az 1980-as években alakult kunmadarasi Őszi Nyugdíjas Klub idén több rendezvényre meghívott más nyugdíjas-egyesületeket. A közelmúltban maguk is meghívást kaptak, s elutaztak Tiszafüredre, Abádszalókra és Nádudvarra. Nagy segítséget jelent az egyesületnek, hogy a helyi önkormányzat támogatja az utazásokat. így volt ez a legutóbbi kirándulás alkalmával is, amikor felejthetetlen élményben részesültek a nyugdíjasok. A fotó a klub tagjait a nádudvari strandfürdő előtt örökítette meg. (Beküldött fotó) TÓTH SÁNDORNÉ KLUBVEZETŐ A RÉGÓTA VÁRT FOGÁS. Koncsik János, a nagykörűi halász tíz éve várt erre a zsákmányra. A méretes harcsa - amely 217 centiméter hosszú és pontosan nyolcvan kilót nyom - a napokban akadt a horgára a Tisza nagykörűi szakaszán. Bár a képen még kisfiával szemléli a halat, ki tudja milyen finomság készi^t a vízi zsákmányból. (Beküldött fotó) ______________________________________________■ A Verseghy-kultusz ápolása A 11 éve újjáalakult Verseghy Kör annak az 1926- ban szerveződött Verseghy Ferenc Irodalmi Körnek a tevékenységét folytatja, illetve egészíti ki, amely 1947-ig Szolnok kulturális életének egyik meghatározó tényezője volt. A kör a város akkori legjobb toliforgatóit, olyan közéleti személyiségeit tömörítette, akik a magyar irodalom népszerűsítésén, Verseghy kultuszának ápolásán kívül azon fáradoztak, hogy Szolnok elfoglalhassa méltó helyét az alföldi városok sorában. Munkásságukat többek között rendszeres irodalmi matinék, rádiós szereplések, helyi szerzők könyveinek kiadása, Verseghy hamvainak hazaszállítása és szobrának felállítása fémjelzik. Erre a hagyományra építette alapszabályát a szolnoki Verseghy Kör is, elkötelezte magát a Verseghy-kultusz további ápolására. Szélesebbre tárja azonban kapuit az irodalmon kívül más művészetek, illetve tudományágak művelői előtt is. Folytatja a város felemelkedésének szolgálatát, ugyanakkor erősíteni törekszik a szolnokiak identitástudatát, a szülő-, illetve lakóhelyhez való ragaszkodását. Tagjainak kreativitására építve önképzésüket, látókörük tágulását is segíti. E célok közelítéséhez járul hozzá a maga alkalmazott eszközeivel. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtárral közösen szervezi a Verseghy-élet- mű mélyebb feltárását szolgáló tudományos üléseket, s a Verseghy életével összefüggő jeles évfordulók megünneplését. Ezen túl a névadó műveihez kapcsolódó irodalmi-nyelvi pályázatokat hirdet meg, bonyolít és jutalmaz. A tíz év óta ha- vonta-kéthavonta rendszeresen ismétlődő Városházi estéken ismerteti Szolnok múltbéli és jelen értékeit, egyházi és világi fejlődéstörténetét, azokat a helyi irodalmi, művészeti, építészeti és sporteredményeket, amelyekkel ez a város - bármily szerény mértékben is - jelen volt, jelen van egész hazánk életében. Tagjait székfoglaló előadások megtartására ösztönzi, amelyeken választott tudományterületükön végzett munkásságukról számolnak be. Remélt további anyagi támogatás birtokában még kiadatlan, de helyismereti értékű írások megjelentetése is szerepel a kör terveiben. Ennek szellemében indítja útjára ez év őszén a megyei könyvtárral közös kiadásban megjelenő Verseghy Kiskönyvtár sorozatot. Elsőként Kertész Mihály, egykori helyi szerzőnek a „békebeli” Szolnok életét tollhegyre tűző tárcái kerülnek az olvasók kezébe így éltünk mi címmel. SZURMAY ERNŐ jjj! Törvényes ellátás Nem volt szabálytalanság a gyógykezelésben Az Új Néplap 2004. június 24-i számban Kiszolgáltatott betegek címmel leközölt olvasói levélre kötelességemnek érzem, hogy reagáljak, mind a megyei kórház jó hírneve, mind a személyemet érintő állítások miatt. A cikkben lévő állításokat több ponton cáfolni tudom. Nem valós az az állítás, hogy a beteggel nem foglalkoztak. A betegnek alapbetegsége volt a cukorbetegség és volt egy bőr- gyógyászati betegsége, az or- bánc. Ez a szervezet cukorháztartását ronthatja, ezért orvosszakmai szempontból megfelelő döntés volt, ahogy azt kezelték. Meg kívánom jegyezni, hogy a beteg nem tett panaszt az ellátásra, csak egy hölgy hívott fel telefonon és mondta el az ellátással kapcsolatos problémáit. Azt csak valószínűsíteni tudom, hogy a hölgy a beteg hozzátartozója lehetett. Személyesen nem keresett fel sem a beteg, sem a hozzátartozó. A telefonbeszélgetés során azt mondtam el a hölgynek, hogy a dokumentációt áttanulmányozom, és amennyiben a gyógykezeléssel kapcsolatban orvosszakmai szabálytalanságot tapasztalok intézkedni fogok, akkor a beteget írásban értesítem. Szabálytalanság azonban nem volt. Az ellátó orvosok a szakma szabályai szerint cselekedtek. Az egészségügyi törvény értelmében telefonon felvilágosítást, részletes tájékoztatást nem adunk, védve ezzel a betegek jogait. A telefonáló azonban személyesen nem jelentkezett nálam, sem a beteg, sem más hozzátartozója a betegnek. Az olvasói levélben foglaltak megdöbbentettek, mivel 36 éves orvosi és 27 éves orvosvezetői munkám során a Hetényi Géza Kórházban még nem történt meg velem, hogy ne foglalkozzak a betegek, a hozzátartozók panaszaival, ne tegyek meg mindent annak érdekében, hogy a problémát tisztázzam, még akkor is, ha névtelenül érkezik a bejelentés. Nem szörnyülködöm el azon, amit a telefonáló mondott, hiszen ez rám nem jellemző magatartás lenne. Soha nem ítélek elhamarkodottan, mindig a realitás és a megfontoltság jellemez. Az elmúlt 1 év során, mióta betöltőm az orvos-igazgatói tisztet, munkám fontos részére, hogy a betegek panaszait kivizsgáljam, és amennyiben szükséges, a megfelelő intézkedéseket megtegyem. Szerencsére a kórházban a panaszbejelentések száma nem jelentős, azonban így lehetőségem van arra, hogy a panasztevővel személyesen találkozzam és így könnyebb feltárni a vélt vagy valós sérelmeket és orvosolni azokat. DR. SEBESTYÉN MIHÁLY ORVOS-IGAZGATÓ A JÁSZSÁG KÖZEPE. Két évvel ezelőtt a Jászjákóhalmán rendezett VIII. Jász világtalálkozó előtt jelöltük meg a Jászság közepét, melyet a jászberényi geodéták (a képen) mértek ki. A nevezetes pont a jákóhalmi határ Kenderföld nevű részén található, a jászteleki összekötő Út közelében. FODOR ISTVÁN FERENC, jászjákóhalma A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltetétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Átvirrasztott belvárosi éjszakák Szolnok, 2004. augusztus 8. vasárnap, hajnali 2 óra 18 perc. Zaj az ablakunk alatt. Feleségem az interneten böngészik, keres valamit. Lányom a szobájában az Egri csillagokat olvassa. 11 éves. Nem tud aludni. Együtt lüktetünk a ritmussal, élvezzük az éjszakai Tarzanok üvöltéseit, a nagylányok figyelemfelkeltő sikkantásait, hátha észrevenné már őket is valaki. Az alvásnak lenne itt az ideje, de ki tud aludni ilyen „báli” hangulatban? Aztán megjön a Nagyfiú is, persze autóval. Ajtó nyílik, ricsaj a hangszórókból. A háttérben a kocsmákból kiszűrődő zeneszerű zajok. Egyre jobb. Bővül a repertoár. Megérkezett a motoros is, előadja zajos, szinte fülrepesztő világszámát a parkolóban. Hamarosan a riasztóberendezések is bekapcsolódnak. A műsorból soha ki nem hagyható darab az üvegpalackok szétzúzása az aszfalton. Jusson ez az állapot majd eszükbe, amikor a most még zajongó érintettek hasonló helyzetben, felsíró gyereküket szoptatják, vigasztalják hiába éjszakáról éjszakára. Talán az italmérések, szórakozóhelyek illemhelyeinek befogadóképessége kicsi lehet, ha a kedves vendég távoztában bizonyos okok miatt azonnal elidőz egy fal vagy egy villanykaró mellett. Tiltakozásunk falra hányt borsó. Az üvöltés a tetőfokára hág. Vannak, akik csak úgy szimplán eleresztik, ami csak kifér, de a legtöbben minősíthetetlen hangvételű dalokat bömbölnek. Hiszen mindenki lehet bátor, ha a tetteiért nem kell vállalnia a felelősséget. A korábban szétzúzott üvegeket továbbrugdossák. Amúgy volt már rodeó Trabanttal a járdán, időméréses kirakatrendezés, rajzverseny (graffiti), harcművészeti bemutató, elsősegély- nyújtó verseny. így megy ez már egy ideje itt a belvárosban. Tegnap reggel nem keltünk fel, nem reggeliztünk, nem locsoltuk meg a balkonon a növényeket, nem mentünk el a piacra... aludtunk. Együtt aludtunk a Nagyfiúkkal és Nagylányokkal. Éjszakánként is együtt vagyunk, együtt bulizunk és együtt nem alszunk. Hajnali 4 óra 15 van, feleségem 20 perce lefeküdt. Megtalálta a Molotov-koktél leírását a neten. A lányom jól halad az Egri csillagokkal. Jól van ez így, hogy néhá- nyan zavartalanul élik lármás világukat, a csendes többség pedig szenved? És mi van hétköznap? Aki éjjel alaposan felöntött a garatra, nappal pihen. Viszont kial- vatlanul mennek dolgozni azok, akik kénytelenek voltak mindezt otthonukban végighallgatni, akiknek a düh feszíti az agyát, hiszen kik finanszírozzák e lázas ifjúság folyékony kenyerét? Sok esetben ők. Ezek a fiatalok (14-20 év) nem hiányoznak valakinek valahol? Vasárnap reggel - 3 órai alvás után - az alábbiak tárulnak elénk Szolnok belvárosában: üvegtörmelék, üres palackok, szemét, hevenyészetten eldobott mindenféle hulladék. Ki és mit tesz e jelenség ellen? A szenvedő többség hallgat és tűr. A rendőrség nem tud mindenütt jelen lenni, s ezt sajnos a lármás éjszakai életet élő fiatalok ki is használják. A körzet önkormányzati képviselője aláírásgyűjtésre biztatja a nehezen tűrő környékbeli lakosokat. A nap mint nap ismétlődő éjszakai műsort nem kívánjuk tovább élvezni. Meguntuk, fárasztó és dühítő. Szenvedő alanyokként aláírásgyűjtés nélkül is sokan tisztában vannak a kialakult helyzet tarthatatlanságával, de ha ez kell, legyen. Az elkövetkező években a lányom kötelező olvasmányai a Kőszívű ember fiai és a Légy jó mindhalálig című regények lesznek, de már beszereztünk a kényszerű virrasztással töltendő nyári éjszakákra néhány más, vastagabb kötetet is. Lehet, hogy a Háború és békét is elő kell vennünk? KOSZORÚS SIMON
