Új Néplap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-05 / 155. szám

6. OLDAL HATVAN ON TÚL 2004. Július 5„ hétfő Akit a tanítványa operált A régi fotón Rontó Gyula tanítványaival (korabeli felvétel) A következő, néhány soros levél határoz­ta meg Rontó Gyula életútját: „Felhívjuk, hogy folyó hó 21-én, szerdán reggel 3/4 7 órakor tanoncműhelyünkben munkaru­hában, fejét kopaszra lenyíratva jelent­kezzék munkára, s hozzon magával az­napra ebédet is. Szolnok, 1946. augusztus 15-én.” A Járműjavítóban végzett munka mellett összefogta az újvárosi iskola udvarát futball- pályának tartó gyerekhadat, s közben esti ta­gozaton letette az érettségi vizsgát. Amikor ifivezetőnek választották, talán még na­gyobb gonddal egyengette a futballistapa­lánták sorsát. Az akkori körülményekre utal­nak szavai: — Amikor megnyertük a szolnoki városi úttörőbajnokságot, a Kunhegyesen rende­zett megyei bajnokságra neveztünk be. En­gem bíztak meg a gyerekek kíséretével. Lo­vas kocsival tettük meg a Szolnok-Kunhe- gyes közti utat. Mivel az egész csapat nem fért fel a kocsira, egy részének gyalogolni kellett. Öt kilométerenként volt váltás. Fá­radtan érkeztünk meg, a szúrós királydiny- nyével tűzdelt pályán mégis másodikok let­tünk. Az aggódó szü­lők örömére este ki­merültén, de öröm­mel telve érkeztünk haza - oly módon, ahogyan útra kel­tünk: Az ifjúsági váloga­tottba kerülve címe­res meze még inkább a futball bűvkörébe vonzotta a gyereke­ket. Többen mond­ták neki, hogy peda­gógus vénája van, s biztatták, hogy lép­jen erre a pályára. El is végezte a Szegedi Tanárképző Főiskolát. Hódmezővásárhelyi kitérő után Szolnokon, az újvárosi iskolá­ban végezte nevelői munkáját. Úttörő csa­patvezetőnek választották, ami „félfügget­lenített” beosztást jelentett. Magyarul szól­va: munkaideje felében tanított, a másik fe­lében a tanulók kulturális és sportéletével foglalkozott. Egyik tanítványa, Pusztai Kati lövészetben az olimpián ötödik lett. Mostanában, ha megfordul az újvárosi részen, kedvtelve né­zi azokat az öreg fá­kat, amelyeket a gye­rekekkel (800 cseme­tét) ő ültetett el. A hulladékgyűjtés sem új keletű. Csapata annyi ócskavasat gyűjtött az újvárosi is­kola udvarára, hogy négy teherautóval tudták csak elszállíta­ni onnan. Az első táborozá­suk előtt lement Bala­tonszepezdre, helyet nézni a sátraknak. A község vezetője java­solta neki: a szolnoki városi vezetők hivata­losan kérjenek ott he­lyet a tábornak. így kezdődött a szepezdi tábor története, s hány gyerek számára jelentett maradandó élményt! A szegedi főiskolán szerzett orosz nyelv­tudását a német szak­kal egészítette ki. El­végezte a Testnevelé­si Főiskolát is. Lehetett volna edző, akár az NB I-ben is, de ahogy mondja, őt mindig a gyerekekkel való foglalkozás érdekelte. Tucatnyi elismerést, ezernyi fotót őrző al­bumait lapozgatva felidéződnek a régi tör­ténetek. Az például, hogy főiskolás korban futballcsapatuk második lett a felsőfokú in­tézmények bajnokságán, ő pedig úszásban első helyezést ért el. Jobb időt úszott, mint az akkori olimpikon. A magyar ifjúsági vá­logatott hollandiai szereplése, a nyolc nem­zet részvételével rendezett gyermeklabda- rúgó-tornán elért második helyezés, és fő­leg az, hogy minden versenyen az első há­rom helyezett között szerepelt csapata, most is megbizseregteti a szívét. A legki­sebbekre is kiterjedt a figyelme. Százhúsz óvodáskorú focista foglalkozásait is vezet­te. Sokrétű életútja Szolnokról Jászberény­be, onnan a 605. sz. Szakmunkásképző In­tézetbe, majd a szolnoki Tallinn körzeti is­kolába, nyugdíjazása után pedig a kórház­ba irányult. A súlyos műtétet végző dr. Hor­váth Lőrinc professzor megkérdezte tőle: „Tanár úr, nem ismer meg?” - Nemmel vá­laszolt. A professzor folytatta. „Ön volt Vá­sárhelyen az osztályfőnököm. Én voltam az a gyerek, akinek a fejére koppantott a síppal, mert fékezhetetlen kedvemben az ablakon át rúgtam a tornaterembe a lab­dát.” A történetet hallgatva az jut eszembe, hogy ha - képletesen szólva - a tiltó síp­szó nem használ, némelyeknek manapság sem ártana egy koppintás, hogy jobb útra térjenek. Rontó Gyula Gazdag programok Jól érzik egymást között magukat A klubtagok szalonnasütés közben Sorokban ZAGYVARÉKAS. A Kék Ibolya műkedvelő csoport jó híre már régen túljutott megyénk határa­in. Bizonyság erre az is, hogy az erdélyi Hargita megye veze­tőjének meghívására szeptem­berben fellép a csoport Székely­udvarhelyen, Csíkszeredán és Gimesközéplakon, az ott rende­zett, hétnapos csángófesztivá- ^Jon. SZOLNOK. Augusztus 5-én és 6*áp rendezik meg - hagyomá­nyosan - a Tiszaligetben a strandpartit, melyre az egész országból, sőt még Horvátor­szágból is várnak vendégeket. Az eddigi gyakorlat szerint másfél napig a nyugdíjasklubok amatőr együttesei mutatkoznak be, majd a hivatásosak lépnek a színpadra. SZOLNOK. Szeptember máso­dik felében ismét Szolnokon lesz a sétahajó. Igénybevételé­vel — a klubok összefogásával - szép túrát szervezhetnek a nyugdíjasok számára. SZOLNOK. Az eddigi gyakor­latot folytatva, a Tisza Mozi Idősek filmvilága címmel ked­vezményes vetítéssorozatot in­dít szeptember és május között. Az előadásokat mindössze két­száz forintba kerülő jeggyel lá­togathatják a nyugdíjasok. Ha lesz elég érdeklődő - szintén kedvezményes áron -, a nyár folyamán is megtekinthetnek öt-hat előadást. SZOLNOK. A jugoszláviai Adán július elején a régi aratá­sokat felidéző, hagyományőrző ünnepséget rendeznek, melyre meghívást kapott a megyei nyugdíjasegyesület is. A pedagógus-szakszervezet nyugdíjasklubja, mint évek óta mindig, rendkívül változa­tos, színes programokkal vár­ja tagjait a foglalkozásokra. Az év első félévében is megünne­pelték a kultúra napját, hagyomá­nyosan megemlékeztek 1848. március 15-ről. Galics Béláné ní­vós műsor keretében tartotta elő­adását. A költészet napján vendégeik voltak az Aranysor íróklub tag­jai, kiket egyébként már máskor is vendégül láttak. Most egy vá­rosi műsor keretében adták elő szép gondolataikat. Ezenkívül volt a féléves prog­ramban művésztelepi látogatás, ahol Fazekas Magdolna festőmű­vész fogadta a klub tagjait. Kar­cagi kirándulást is vezetett Almá- si Józsefné tagtársuk, hogy még jobban megismerjék a Nagykun­ság fővárosát. Élvezet volt egész nap Ági érdekes városismerteté­sét hallgatni. Madarak és fák napját tartottak Erdélyiné Manyi- ka üdülőjében, és fürödtek a cserkeszőlői gyógyvízben. Tavasszal már kirándulást tet­tek Kárpátaljára. A háromnapos kirándulás keretében megismer­kedtek Fülek, Rimaszombat, va­lamint a Dobsinai jégbarlang és Betlér, Krasznahorka szépségei­vel is. Azonkívül a maguk által „traccspartiknak” nevezett ösz- szejöveteleken kézimunkáztak, recepteket cseréltek, de meghí­vott előadóktól tartalmas előadá­sokat is hallgattak. Anyák napján Ferencz Tibomé klubvezető unokái szórakoztat­ták a jelenlévőket. S mint minden évben, most is közös ebéddel zárják a félévet, és már tervezik a második félév programját. Az már most biztos, hogy a jövő esztendőben szeret­nék nívós műsor keretében meg­ünnepelni a klub 20. születés­napját, és a nagybányai nyugdí­jasokkal együtt a 15 éves kapcso­latukat. — Köszönjük a klubtagok akti­vitását, a szervezők segítségét, mert csak szeretettel és igaz em­berséggel lehet a közösség javát szolgálni - mondta a klubveze­tő. ■ Kettős ballagás Szolnok, Újváros. Kiáltóan szem­betűnők az ellentétek a megye- székhelynek ezen a részén. Per­döntőén itt állítják elő (a cukor-, a papírgyárban, a járműjavítóban stb.) a város anyagi javainak dön­tő többségét, ami az adóbevéte­lek szempontjából nem mellékes, mégis, ez a rész tűnik a legelha- nyagoltabbnak. A megyei kórház melletti utca vezetéképítés miatt feldúlt kövezetét például évtized óta nem hozták rendbe. Ezen a részen nincsenek lakótelepek. A belvárosi csillogással szemben kopottnak tűnik sok itteni utca. A szegényebb sorsú emberek lakó­körzete ez. Általános iskolájának tiszteletet érdemlő nevelőtestüle­te immár másfél évszázada gon­dozza, okítja az itteni gyermeke­ket. Táplálják bennük azt a hitet, hogy a nehéz sors nem megvál­toztathatatlan, hogy tanulással, kitartó munkával emberibb életet teremthet magának mindenki. Különösen megszívlelendők ezek az intelmek, ha az iskolából búcsúzók, középfokú oktatási intézetekbe kerülők ballagásán hangzanak el. így volt ez a mi­nap is - méghozzá jó példát be­mutatva. A ballagókat ugyanis a hozzátartozók mellett elkísér­ték, velük ballagtak az Újvárosi Iskola 1956-ban végzett növen­dékei. A hajdani végzősök közül fogorvos, közgazdász, mérnök, ápolónő, külföldön is megbe­csült munkás és sok egyéb fog­lalkozású került ki. „Ahogy fogy a jövendő, egyre drágább a múlt” gondolat jegyében a mostani ballagásra időzített közös osz­tálytalálkozójukon (két osztály végzett az intézetben 1956-ban) szívből örültek egymásnak. Fel­elevenítették régi emlékeiket, tisztelettel adóztak elhunyt tár­saiknak. S bizonyára egyikük sem gondolt arra, hogy életútjuk például szolgál a most ballagók- nak, s egyúttal jelzi, hogy min­den nehézség ellenére gyümöl­csöző az a munka, melyet ennek a külvárosi iskolának a nevelő­testülete fejt ki. A múlt idézése Gönczi Lajos tószegi klubvezető Martossy Lajos helybeli fotós­sal együttműködve azon munkálkodik, hogy régi fotók s tár­gyi emlékek gyűjté­sével felvillantsa, s az ifjabb nemzedékkel megismertesse azt, hogyan éltek elődeik. A lakosság segítő­késznek mutatkozik, készséggel rendelke­zésükre bocsátja a hajdani fényképeket. Eddig száznál több, évtizedekkel ezelőtt készült fotó került birtokukba. Az ösz- szegyűlt anyagot az ősz folyamán kiállítá­son szeretnék bemu­tatni a falu közönsé­gének. A mellékelt képünk ebből ve előtt, 1942-ben örökítette meg a kollekcióból való. A fotós Tó- Fehér Venczelnét és barátnőjét, szeg első világháborús emlékmű- __________________________1 SZ OLNOK, Több nyugdíjasklub várta, hogy helyet kap a szolnoki Civil Házban. Az első, ám újabb megfontolásra visszaadott előter­jesztés szerint a klubok anyagi lehetőségeit meghaladó térítési díjat kellett volna fizetni, a Civil Ház helyiségeinek időszakos használa­táért. Jogosan vetődött fel a kérdés: jelentéktelen bevételeiket bérle­ti díjra vagy érdemi munkára fordítsák a nyugdíjasklubok? A válogatott tiszteletbeli gyúrója Vágó László annak idején jármű­lakatosként kezdte életútját. A keménykötésű legényre felfi­gyelt a Szolnoki MÁV SE egyik vezetője, és invitálta a birkózó szakosztályba. Amikor eredmé­nyeiről faggatom, szabadkozik: — Nem voltam én világra szóló egyéniség... Ánnyi azonban bizonyos, hogy ha nem is ért el világra szó­ló sikereket, képességei megha­ladták az átlagot. Bizonyság er­re, hogy birkózásban kétszer lett ifjúsági vidékbajnok, felnőtt szinten pedig első osztályú ver­senyzőként tartották számon. Katonaideje alatt a Kalocsai Honvéd SE színeiben kétszer nyerte meg a hadseregbajnoksá­got. Leszerelése után a Szegedi Vasutas Sportegyesülethez ke­rült. Annak színeiben közel har­minc induló között harmadik lett az országos vasutasbajnok­ságon. Amikor „kiöregedett” a sport­életből, elvégzett egy gyúró, s azzal együtt egy pedikűrös tan­folyamot. Utána buszvezetőként hordta a versenyekre a szegedi sportolókat.- Kedvemet leltem a buszve­zetésben — vallja azoknak az embereknek a természetes mód­ján, akik magától értetődőnek tartják, hogy nem lehetnek min­dig reflektorfényben, hogy az emberek többsége csak időlege­sen emelkedhet ki a többi közül. Szegedről Szolnokra került. A VCSM buszvezetőiéként más szervezetek tagjait is fuvarozta. Egyszer Mátraházán összejött a magyar birkózó válogatottal. Ve­zetője megkérte Vágó Lászlót, hogy „gyúrja le” a csapatot. Elé­gedettek lehettek vele, mert a vá­logatott tiszteletbeli gyúrójának választották, és ezt kézjegyükkel igazolták. Mellesleg az evező­söktől ugyanezt a címet kapta. Sokan tartoznak vendégei so­rába - köztük a honvéd vezér­kar főnöke és az igen népszerű Gergely Róbert. Négy év óta a Szolnoki MÁV-Neusiedler Sport­egyesület gyúrója. Amikor azt kérdem tőle, hogy sok emberhez hasonlóan hány­szor fektette két vállra az élet, csak annyit mond: — Nem emlékszem ilyenre. Adódtak nehéz helyzetek, de igyekeztem tisztességes eszkö­zökkel helyt állni. S ez mindig célszerűnek bizonyult.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom