Új Néplap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-04 / 27. Vasárnapi szám

2004. július 4. vasárnap Közelről 3 Újjászületik a Baranyó-mozaik Nívódíj a Corvinkának A Sétálók című mozaik, amely Bárányé mester nagykörűi házáról a Damjanich mú­zeumba kerül goztak, a járólapok lefeszítése- kor lehullott mozaikdarabokat megszámozott zacskókba gyűj­tötték, de elkerülhetetlen volt, hogy az egyes kockákban ki- sebb-nagyobb károk keletkez­zenek, kettő pedig darabokra tört. Ezeket szinte újra el kell készíteni az eredeti képről ren­delkezésre álló fotók alapján. Szerencse, hogy Baranyó mes­ter jó sok mozaiklapot hozatott Olaszország­ból, és megőrizte, ami kimaradt. Ezekből is le­het dolgozni. — Mikorra kell elké­szülnie a munkával, és hová kerül a mozaikkép? — Augusztus 20-ig kell restaurálnom a nyolcvan, járólapra ké­szített képelemet, ami­ket majd a múzeum lép­csőházában helyeznek a falra. — Hol tart most a munkával? — Negyven készen van, ezek a raktár polca­in láthatók megszámoz­va, csak sorban föl kell rakni őket a falra, és ki­alakul a kép. A másik negyven még a folyosón, illetve itt a műhelyben vár a sorára, de augusz­tus 20-ra mind elkészül.- Amikor keresi egy-egy mo­zaikdarabka helyét, nekem a népszerű puzzle játék jut eszembe. — Nem csodálkozom rajta. Ez valóban türelemjáték, néha olyan, mint a cserépválogatás, amikor egy halom cserépda­rabból próbálunk edényt ösz- szeállítani. Bistey András A munkahely boronálta össze őket Szolnokon, a Mátyás Király Általános és Alapfo­kú Művészeti Iskolában minden évfolyamon indí­tanak egy úgynevezett művészeti osztályt. Ide tartozik a Corvinka együttes is, amely jelentős múltra tekinthet vissza, hiszen nagyon sok jó táncos került ki innen, akik aztán a Tisza Tánc- együttesben folytatták pályafutásukat. A szolnoki Corvinka együttes az idén nívódíjat kapott a kecskeméti országos versenyen A z iskola különböző korcsoportos táncosai rendsze­resen sikeresen szerepelnek az országos megmére­téseken, seregszemléken, de ezek közül is kiemel­kedik az idei év. Pápán országos ifjúsági táncfeszti­vált tartottak, amelyen harminc csapat indult. A szolnoki együttes remekül helytállt, és bekerült abba a közösségbe, amelynek tagjai 2005 januárjában Budapesten az Erkel Színházban léphetnek fel. Kecskeméten tartották a művészeti iskolák országos ta­nulmányi versenyét, ahol a táncukért a hetedik-nyolcadik osztályosok nlvódíjat vehettek át. Kiss Zsuzsanna és Simon Gyula koreográfusok, felkészítő tanárok pedig Pedagógiai Díj kitüntetésben részesültek. Még egy szolnoki siker: Egerben rendezték meg az ifjú­sági szóló táncfesztivál országos döntőjét, ahol Bólya Dávid ezüstpitykés táncos lett. Előtte 1989-ben nyert corvinkás hasonlóan rangos díjat, Nagy Tamás személyében. D. Szabó Miklós Tekerőmuzsika lézerlemezen Baranyó Sándor festőművész egykori nagykörűi há­zát nagyméretű külső mozaik díszítette, amelyet az örökösök a ház eladása után a szolnoki Damjanich múzeumnak ajándékoztak. A műalkotás ma nyolcvan darabban a múzeum restaurátorműhelyében van. bó Ica esetében is, akik a bán­halmi Bánfa oszlopos tagjai. Pontosabban fogalmazva ez a jelző inkább Csabára illik, hi­szen az ő megjelenéséhez testvérek között is legalább száz kiló társul, ami Icánál jó­indulattal is legfeljebb ennek a fele. Egy szó mint száz, őket is a munkahely hozta össze. Csaba huszonhét éves, tisza- püspöki. Mérnök közgazdász, és négy éve kereskedelmi osz­tályvezető. Itt látták meg egy­mást először, és lett a találko­zásból barátság, majd szere­lem. Olyannyira, hogy Török- szentmiklóson vásároltak la­kást, és mivel a milliomosok­tól messze állnak, minden részletre történt, s a cég is se­gített rajtuk. így a hitel kilenc évre ide köti őket. Aranyos párja a filigrán Szabó Ica, aki indult egyszer a Tisza-tó szépe versenyen. A negyedik helyen végzett, és különdíjas lett. Mivel a höl­gyeknek különösen érzékeny és jó szemük van bizonyos helyzetek, személyek megítélé­séhez, Ica már az első látásra tudta, valami történni fog kö­zöttük. Történt is, és tavaly no­vemberben összebútoroztak. Ica öt éve a cég titkárnője, és azon kívül, hogy jól néz ki, még jól is főz. Ez a méregdrága vendéglői kosztok világában nem rossz pont, ráadásul Csa­ba végtelenül hálás alany, mert nem válogatós. Azért legjob­ban a húst szereti, speciális kö­rítéssel: hússal, és a karfiol a rémálmaiban se jöjjön elő. Hét­közben Icus főz, hét végén sok­szor felkeresik a szülőket Ti- szapüspökiben vagy Abádsza- lókon. Ami pedig az elkövetke­zendő időszak terveit illeti, Szabó Ica ezt végtelenül tömö­ren így foglalta össze: — Házas­ság Csabával, gyerekek, szóval boldogság ... D. Sz. M. Őseink fölött járva A sík Alföldet nézve meg­lepő dolog, hogy alattunk tömegével rejtőzködő fal­vak őrzik a magyar közép­kor világát. tási terület bőséges hírt adott az egykori településről, még akkor is, ha központja, a temp­lomdomb kiesik a tervezett bá­nya nyomvonalából, és annak megismerését el kell halaszta- niuk szerencsésebb időre. Számos elképzelés él az Ár­pád-korról a mai emberben, és általában igen szépek. A való­ság, különösen itt az Alföldön, ahol régen sem állt rendelke­zésre jó építőanyag, talán ki­csit kiábrándítható is lehet, de az az igazság, ami előjön a mélyből a kutató szeme elé. Ez a falu is, mint társai, nem volt nagy, 3X4 méteres, 80- 120 cm mélyen földbe ásott házakból állt, melyeknek tető­zete két faoszlopon nyugvó gerendára rakott egyszerű há­jazat volt. A kényelem abból állt, hogy a tető széle körben némi padkát hagyott a gödör olda­lán, ami ülésre, fekvésre szol­gált. Itt töltötték a szabadban végzett munkától meghagyott csekély időt. A meleget ke­mence szolgáltatta, némi meg­ír alaha a mostaninál sű­rűbben lakott volt e vi- y dék, s a mai települések közötti, mezőket, réte­ket, szántókat járó szél eleink házai fölött mondja a magáét. A háborútelte világ tüntette el őket, majd egy sokkal béké­sebb tevékenység, a régész ku­tató kíváncsisága szokta a fel­színre hozni maradványaikat. Nagy szolgálatot tesz ennek a mindenfele folyó útépítés és bányászkodás, ami többek kö­zött Törökszentmiklós határá­ban, Szenttamás mellett más­fél hektáron segítette le a föld­takarót egy Árpád-kori telepü­lésről, több dologban eligazít­va bennünket őseink felől. Az ásató régész, Polgár Zoltán el­mondása szerint itt nagyon szerencsés helyzetben voltak a kutatással, mivel a nagy ása­Névjegy Polgár Zoltán régész 1965-ben született Végzettsége: tudományegyetem a szolnoki Damjanich János Mú­zeum kutatója Szakterülete: A magyar középkor lepetést is okozva, mert ahá­nyat találtak, az annyiféle volt, pedig ugyanaz a népesség lak­ta valamennyi házat. A ma is ismert kerek forma mellett ta­láltak teljesen újszerűt is, agyagtéglákból rakva, szögle­tes formára. Erre még nemigen volt példa ezen a tájon. Úgy tű­nik, eleink kísérletező kedve élte itt ki magát, hogy meglel­jék az elképzeléseiknek meg­felelő legalkalmasabb formát, ami azután tovább is élt a leg­utóbbi időkig. Maga a falu utcákból állt. Ez nem volt magától értetődő ebben az időben, úgy, mint most. Sok helyen rakták a há­zakat kisebb csoportokba is, ahogyan adta magát. Abból nem sok maradt meg, hogy miként járhattak itteni eleink. A ruha, meg minden kénye­sebb holmi elenyészett. Né­hány edénytöredék meg csont­korcsolya képviseli a lakberen­dezést. A kincsek is másutt várják a feltámadást, mint az a két korabeli jászsági ezüstle­let, amiből az egyik valószínű­leg a tatárok elől bújt el, a má­sik pedig a jászok letelepedé­sének zajos idejét szándéko­zott kivárni valami csendes zugban. Az egyik halom pénz majd tíz ember egyesztendei bére volt, a másik még ennél is több. Ezek azt mutatják, hogy a középkorban sem volt min­denki szegény ember, de a szenttamási kutatás ettől füg­getlenül, egy kemény, puritán életforma kereteit mutatja meg nekünk. Szathmáry István háromszázszor kétszáz- negyven centiméteres, . Sétálók című mozaikké­pet eredetileg is nyolc­van járólapra készítette a mű­vész, és utólag helyezte el a ház falán. Az üveg- és kerámia- mozaik-lapokat Olaszország­ból hozatta hozzá. A kép hosz- szú ideig a nagykörűi ház dísze volt. Az épületet az örökösök eladták, de a mozaikot levet­ték a falról, és nyolcvan meg­számozott lapon beszállí­tották a Damjanich múze­umba, ahol Horváth Mária restaurátor dolgozik a helyreállításán.- A műalkotás már ko­rábban is szenvedett ki­sebb károkat, az időjárás megviselte, több mozaik­darab lehullott róla. A mun­kám nagyobb részét azonban a leszedésekor keletkezett károk kijavítása alkotja. A munkások gondosan, jól dol­llyen darabokból áll majd össze a 300X240 centiméteres mozaik Akad néhány kerítő az életben, amelyik össze­hozza a párokat. Ilyen le­het a tizenévesek eseté­ben a diszkó, esetleg a strand, ahol szinte rögtön kiderül a meztelen való­ság... Az utazás, baráti összejövetelek is tarto­gathatnak váratlan talál­kozásokat, de már arra is adódott példa, hogy csendesebb helyen, így a könyvtárban születtek életre szóló párkapcsola­tok. indezeken kívül a munkahely is a nagy lehetőségeket gazdagítja, hiszen a dolgozó emberek idejük tekintélyes részét itt töltik, így volt ez Bíró Csaba és Sza­Bíró Csaba és Szabó Ilona. Nem elsők és bizonyára nem is az utolsók, akik a mun­kahelyen találkoztak először, és szerettek egymásba fotó: bakos judit Bár a negyedik x-en túl, országos ismertséggel a háta mögött számos gyűjteményes hanghor­dozó megörökítette már Bállá Tibor játékát, a tekerőmuzsika hazai fellegvárában, Szentesen csak nemrégiben készült el a Vass Lajos-díjas zenész első önálló albuma. ki ismeri valamelyest a népi hangszerek egyik leg­különlegesebbje, a tekerő évszázados történetét, az ^első pillantásra talán kissé groteszk párosításnak ta­lálja, ha e zeneszerszám összetéveszthetetlenül jel­legzetes hangja a mai modern technika eszközeinek segít­ségével egy CD-lemezről csendül fel valahol. Márpedig ez ma már a nyenyerének is titulált hangszer olyan avatott megszólaltatóinak számára is természetes, mint a kun­szentmártoni Bállá Tibor. Igaz, a szakmai körben országszerte közismert, Vass Lajos- díjas művész tekerőmuzsikája eleddig csupán gyűjtemé­nyes hanghordozókon látott napvilágot. Ám nemrégiben a műfaj honi fellegvárában, Szentesen elkészült Bállá Tibor első önálló válogatása is — stílszerűen Tekerőmuzsika cím­mel. Ezzel az idén 42 esztendős zenész munkásságának fontos fejezetéhez érkezett, hiszen a CD-n olyan rit­___ kán hallható, különle­Ba lla Tibor neve má- „, 5L, ges dallamok csendül­ra egybeforrt hang- t ** HL nek fel a tolmácsolá­szerével jf iHb sában, amelyek a dél-alföldi muzsika fotó: mészáros jános ' 11 'flMf gyökereihez vezetik vissza a hallgatót. Bugány János

Next

/
Oldalképek
Tartalom