Új Néplap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-31 / 178. szám
Szolgáltatás Moziműsor — Horoszkóp Rádió- és tévéműsor Megszűnés határán a Titász Röplabda Klub 15. oldal A tenger: hűs habok, kék ég, napfény, pálmafák, pompázó leanderek. Mindez ingyen. Minden másért fizetni kell. Nem is keveset. Nekünk a tenger az Adria. Régen azért, mert nehéz volt eljutni, ma azért, mert könnyű odaérni, de könnyű szívvel ott is lehet hagyni. Az Adria közelebb van, mint gondolnánk. Főleg azért, mert jó út vezet oda. Aki végigautózta már a kanyargós hegyi ösvényeket, az tudja csak igazán értékelni a nemrég elkészült autópályát, autóutat. A horvátok sok pénzt áldoztak az elmúlt években a közlekedési feltételek javítására. Az utas átlépi a magyar- horvát határt, mondjuk Letenyénél, s máris rákanyarodik a Rijekáig vezető autópályára, amely főleg a nehezebb helyeken autóútként folytatódik. Alagutakon, viaduktokon vezet keresztül: szemnek szép a táj. A településeket sorra elkerüli, s az ember jó három és fél óra utazás után úgy pillantja meg a tengert, hogy települést sem látott. Az út kész. Az autópályákhoz tartozó infrastruktúra azonban hiányos: a több mint 350 kilométeres úton nincs egyetlen parkoló sem, ahol hűvösre állhatna az utas. Nincsenek büfék, kávézók és benzinkút is elvétve akad csak. A fizetőkapuk viszont szinte egy időben épültek meg az úttal, s fizetni háromszor is megállítják az autóst, amíg felkapaszkodik a Gorski Cotarra, vagy átbújik a szépen kivilágított alagutakon. Az ár magyar utasnak elég borsos: a jegyek 120 kunát érnek. Igaz, kunát - ha van forintja, pláne eurója - könnyen válthat. Szinte mindenütt dolgoznak a pénzváltók: gyorsak, udvariasak. A horvát kormány az elmúlt években jelentős összegeket költött a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére. Évente átlagosan 120-130 kilométer autópályát aki használja az autóutakat és az autópályákat. Az idén kevesebben, mint azt a horvátok várták. Tavaly magyar invázió volt a tengerparton, idén jórészt elmaradtak a magyar turisták. Tavaly arról panaszkodtak a magyar üdülők, hogy lépten- nyomon ismerősbe botlottak, s magyar autó magyar autót ért. Idén alig látni magyar rendszámot, és a magyar szó is ritka, mint a fehér holló. A legtöbb turista sárga rendszámú, holland kocsival érkezett, s mint tudjuk, a hollandok takarékos turisták: csak arra költenek, amit nem tudnak magukkal vinni. így aztán elsősorban a kempingeket kedvelik. A magánházakban és szállodákban a főszezon közepén is van hely bőven. A porecsi kikötőben azt mondja egy hajós - aki amúgy 80 kunáért másfél órás kirándulást ígér a környező szigetekhez -, hogy két héttel ezelőtt még úgy dolgoztak, mint áprilisban. Ma sem tömve futnak ki a kirándulóhajók. Sem a szigetekhez, sem a Lim-fjordhoz, sem távolabb, az egykor zárt sziget, Brioni felé. Szóval a hollandok: kedvesek, előzékenyek, de nem igazán segítőkészek. Megvannak magukkal. Aztán jönnek a németek, őket az olaszok és a szlovének követik. Szlovénia közel van, és kicsi a tengerpartja. A horvát tengerpart viszont szép és változatos. Nekik - általában Európa gazdagabb nemzeteinek - nem is túl drága az, ami a magyarnak olykor szinte megfizethetetlen. Igaz, az árért megkapja a vendég, amit vár. Hagyományosan tiszták az éttermek. Itt a pincér a távozó vendég után lecseréli az asztalterítőt. Mindig friss a zöldség és a gyümölcs, nem romlott a tej a boltban, és hidegen adják a sört az ABC-ben is... ... Szóval hajózunk, és azt mondja a kapitány, hogy hiányoznak a magyarok. úpypstiii&iS-H 1 gombóc fagylalt 1 bécsiszelet építettek. Nem szakaszonként, hanem folyamatosan. Azt mondják a hozzáértők, hogy viszonylag olcsón és gyorsan készült az út. Az olcsóságra különösen érdemes odafigyelni, hiszen a terep egyáltalán nem könnyű. Kemény sziklákat kellett áttörni, hegycsúcsokat megszelídíteni. Az eredmény azonban mindenképpen elismerésre méltó. Ma talán lassabban épülnek az utak, mint az elmúlt években, az ok a költségekben keresendő. A Rijekába vezető autópálya, amely egykor majd az M7-es továbbfolytatása lesz, nem ér véget a tengerparti kikötővárosnál. Folytatódik tovább a dalmát tengerpart felé, Split irányába, és épül az istriai ipszilon is. Azért nevezik így, mert egyik ága Pulába vezet, a másik Koper - a szlovén és az olasz határ - irányába. Ahol letették az első betoncsíkokat, ott már építik a fizetőkapukat is. Nem lesz olcsó ezentúl sem autózni a tengerparton. Sok időt takarít meg, 1 üveg asztali bor 1 óra parkolási díj Ők jókedvű vendégek voltak. Azért, hogy talpon maradjon, akár félhajóval is kifut a vízre. Azt már nem teszi hozzá, hogy a hiányzó vendégek egy részének díját velük, az utazókkal fizetteti meg. S amikor a belépőjegyet váltjuk, megkérdezi: akarunk-e számlát. Az ember az ilyen kérdések után egyből otthon érzi magát. Otthon persze nem csak ezért érzi magát a magyar utas az Adrián, hanem a barátságért, a segítőkészségért, s egy kicsit irigyen figyeli, amint olaszos temperamentummal, de magyaros őszinteséggel mesélnek egymásnak az őslakók a délutáni verőfényben, a teraszon egy kávé vagy ásványvíz mellett. kercza imre 1 adag saláta 10-18 kuna 1 üveg sör 10 kuna 1 kiló paradicsom 15 kuna 1 zsemle 1 kunp 1 liter tej 6 kuna 1 kiló dinnye 7-8 kuna 1 leves 8-10 kuna 1 adag tintahal 38-45 kuna 1 adag sült hal 35-150 kuna Csendélet Irány a tenger Utasra várnak a hajók A napfény ingyen van Alagút alagút hátán
