Új Néplap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-31 / 178. szám

4. OLDAL M E G Y E I TŰK Ö R 2004. Július 31., szombat Örökre nagyivániak maradnak Nagyiván nekünk mindent jelent: az életet, a munkát, az öregkort, meg azt, itt fogunk pihenni majd a temetőben - állítja a Bállá pedagó­gus házaspár fotó: mészáros jános Riport Tv-notesz Szépségmustra Előrebocsátom, nekem a szépségversenyekkel semmi bajom, úgy általában. Amíg vannak lányok, akik így szeretnék magukat meg­mutatni és meg is mérettetni, és vannak, akik számukra ezt a le­hetőséget meg is tudják adni, és vevő, közönség is van rá: addig hadd jöjjenek csak honunk szépei. Most azonban, bár egyáltalán nincs ínyemre a fanyalgás, mégis fanyalogni fogok. Mert amit kedd este a Miss World Hungary érdi regionális versenyéből a képernyőn láttam, felvételről, azt elszomorítónak éreztem: a sze­gényességet és a kicsinyességet. (Lásd: akár a fantáziátlan díszle­teket is, a sivár miliőt. A műsorvezető is csak papírról tudta el­mondani néhány mondatos, egyszerű szövegét!) Hiányzott az egészből éppen az, ami e verseny kívánt volna lenni: a szépség és a jóság megtestesülése, az előbbinek a bája, az utóbbinak a mél­tósága veszett el. A lányokat ugyanis, akik főszereplői az ese­ménynek — elnézést a kifejezésért — a színen mintha egy szűkös karámba terelték volna egybe, hogy aztán monoton zene hangja­ira „tipródjanak”, azaz koreográfiának csúfolt mozgásokat végez­zenek, jobbra-balra illegetvén magukat, közben ide-oda kezüket is emelgetve, valamint csípőt ringatni is igyekezve. Sorsukra vár­ván, hogy aztán a mindent jelentő kifutóra juthassanak, s mosoly­ba „kényszeredett” arccal elrebegjék néhány szóban: ki, mi és honnan érkezett. Majd vissza a sűrűbe. Mondhatom, a szépségek valóságos tömegnyomora ez, méltatlan helyzet a lányok számá­ra. Jóformán tehát névsorolvasásra tellett az időből. Hisz alig hat­van perc alatt húsz versenyző kétféleképp is, előbb csábos biki­niben, majd azután fess estélyiben mutatta meg magát, és egy kis zene is volt frissítőnek - mi tagadás, a régi csibészek, az omegások bele is adtak apait, anyait, s a fúvósegyüttes is megtet­te a magáét —, aztán a népes zsűri is kellett hogy látszódjék, eny- nyi nyilvánosság kijár nekik a támogatásért, ezért aztán a lányok­ra sokkal többre nem futotta. így valahogyan össze is mosódtak a versengők arcai az idő szorításában. Bizony, jobban meg kellett volna adni a bemutatkozás módját, ha már egyszer képernyőre is kerül az esemény. VALKÓ MIHÁLY Jótékony hatású jelenlét Tisza-tó Figyelik a szennyezőket Környezetvédelem Szennyezőanyag-kibocsátásuk visszafogására serkentheü a kör­nyezetterhelő cégeket az az inter­netes adatbázis, amely az érintett cégek környezethasználati muta­tóit tartalmazza - erről Rakics Róbert, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkára beszélt. A tárca nem­zetközi egyezmények nyomán július elsejétől hozta nyilvános­ságra a világhálón annak a 86 vál­lalatnak a szennyezőanyag-kibo­csátási statisztikáit, amelyek a környezeti adatok szolgáltatására törvényben kötelezett mintegy ezer cég közül a leginkább szeny- nyezik a környezetet. „A nyilvá­nosság révén mostantól a konku­rens cégek nyomon követhetik egymás környezeti tevékenysé­gét, és amennyiben jelentősen el­térő adatokat tapasztalnak a ki­bocsátásokat tekintve, az Európai Bizottsághoz fordulhatnak vizs­gálatot kezdeményezve” - mondta. _____ imtd Ica ó vó néni megbecsülése Tiszaszentimre Ötven éve megszerzett óvodape­dagógusi diplomája elismerése­ként a község önkormányzata, a helyi óvoda közösségi javaslatá­ra Tiszaszentimre Községért dí­jat adományozott az 1991-ben nyugdíjba yonult Ladányi János­iénak. Az ír utcai otthonában az óvoda jelenlegi vezetője, Ráczné Csajbók Csilla és Beleznay Sán­dor polgármester szűk családi körben köszöntötte a nagy tisz­teletnek örvendő Ica óvó nénit, aki a legrangosabb községi díjjal együtt az ötvenéves diplomájá­ért járó Arany Oklevelet is átve­hette. A rangos községi kitüntetés néhány soros indoklása sokat mondó, ugyanis abban többek között az áll: Ica néni eddigi egyetlen munkahelyén, a helyi óvodában mind emberi értékei­vel, mind szakmai tudásával és pedagógusi elkötelezettségével egyaránt sokat tett az óvónői hi­vatás elismeréséért, s 1959 és 1991 között több generáció tisz­tességes neveléséért. P. M. Bállá József nyugdíjas tanár úr meg az élete párja, Bállá Jó- zsefné született Pribék Piros­ka, nyugdíjas tanítónő vala­mikor azt se tudta, hogy olyan falu létezik a világon, hogy Nagyiván. Bállá úr cigándi, ez egy apró település Sárospatak környékén, Piroska meg ka­szaperi, a helység Békés me­gyében található. Hogy végül itt kötöttek ki, találtak egymásra, dolgozták végig az életü­ket, abban a vak véletlen is szerepet játszott. Bállá úr korábban téeszfő- könyvelőként is dolgozott, majd el­végezte az orosz-technika szakot. Úgy volt, hogy Tiszaörsre kerül, de az utolsó pillanatban hívatták a já­rási művelődési osztályra.- Nagyivánra kellesz, ott lesz állásod. Nincs messze Örstől, a szomszéd falu - így szólt a „pa­rancs”. És pontosan ötven éve, 1954. július 16-án jelentkezett az ottani igazgatónál. Noha eleinte szigorú volt, mint minden kezdő nevelő, bizonyára megszerették, ő is megkedvelte a falu dolgos né­pét, mert harminc évet tanított egy helyen, egyhuzamban, ami­korra nyugdíjba került. 1955. július 1-jén meglátott egy ballonkabátos, szép, fiatal hölgyet a főutcán, aki tanítónő volt. Rög­tön ezt mondta a kollégáinak: - Vagy ez a kislány lesz a feleségem, vagy agglegény maradok! Három év udvarlás után 1958 májusában esküdtek. A tantestületet hívták meg, mert a rokonok annyira sze­gények voltak, hogy az akkor még olcsó vonatjegyre sem futotta. Bi­zony, bizony, akkoriban őket sem vetette fel a pénz, és nevetve me­sélik, úgy jöhetett létre a lakoda­lom, hogy az egyik szülő négy tyúkot adott, a másik öt liter bort. Albérletből albérletbe költöztek, majd pedagógus szolgálati lakást kaptak, végül 1970-ben saját ott­hont építettek. A férj mindig felső­ben tanított, a feleség 1992-ig, nyugdíjba vonulásáig alsóban, legfeljebb helyettesített a nagyob­baknál. Két lányuk született, mindketten férjnél vannak: itt is, ott is két-két gyerek. Az egyikük Tiszafüreden lakik, a másik Hód­mezővásárhelyen.- Két remek vöt is kaptunk a házasságkötéskor - dicsekszik Bállá tanár úr. - Sokszor hívnak: apuka, anyuka, tessenek jönni hozzánk. De mi csak a fejünket ingatjuk. Fél évszázad ide, ehhez a faluhoz köt. Mindenkit isme­rek, mindenki ismer. Ha kime­gyek vásárolni a boltba, mert a feleségem nehezen jár, néha fél óra, egy óra, mikorra visszaérek. No, nem a sorban állás miatt, ha­nem, mert ismerősökkel találko­zom, és ilyenkor illik szót válta­ni arról, mi történt, hogy történt azóta, amióta nem találkoztunk. A tanár úr házát nagy kert díszí­tette, tele gyümölcsfákkal. Büszke volt rá, 76 évesen még szüretelte, szedte az ágakról a cseresznyét, várta az unokákat. Dehát a múló évek senkit sem kímélnek, így őt sem. Fel kellett adnia a házat, és 2002 tavaszán beköltöztek a Szent József Otthonba.- Azóta igazi urak vagyunk, tíztől hétig alszunk. Mindenünk megvan, ami kell, én bevásáro­lok, rejtvényt fejtek, a feleségem olvas, kézimunkázik, csigát ké­szít a gyerekeknek. Hetente két tornaóra van, gyógytorna, azt nem hagyjuk ki, akár a versmon­dást. Piroska száz verset biztos tud könyv nélkül. Aztán várjuk a gyerekeket, unokákat, akik hála Istennek sűrűn jönnek. Hogy mennyi van még hátra, erre a tanár úr így felel:- Lehet, meglesz a száz! A párja azt mondja:- Annyi jó lenne, amíg meg­születik az első dédunoka. Mivel nagyon megszerették ezt a Hortobágy széli települést, bölcs emberként már a jövőre is gondoltak. Megvan az iváni te­metőben az örökös tanyájuk. Ezt így indokolta Bállá tanár úr:- Mivel itt töltöttük a fiatalsá­gunkat, dolgoztuk végig az éle­tünket, fogyasztjuk a nyugdíjas éveket, hová is mennénk más helyre? Úgy határoztunk Piros­kával, mi már örökre nagyiváni­ak maradunk. A párjától erre fej- bólintás a válasz... o.szabómiklós A három napja alatt több tízezer látogatót fogadó tiszafüredi ha­lasnapok idején bűnügyi szem­pontból „csak” két gépkocsifel­törés zavarta meg a fesztivál vendégeinek jó hangulatát. A térség másik nagy idegenforgal­mi központjában, Abádszalókon sem zavarta meg rendkívüli ese­mény az üdülők, a programláto­gatók és a helyi lakosság életét. Utóbbiakhoz köze lehet a nyári megerősített rendőri jelenlét­nek, amiről a régió rendőrkapi­tányát, Fekete Miklós alezredest kérdeztük. A Tisza-tó déli partjá­nak biztonságát ügyelő Tiszafü­redi Városi Rendőrkapitányság vezetője elmondta: - Az elmúlt évek tapasztalatait értékelve ké­szültünk az idei nyárra. A rend­őrök többsége a turistafősze­zonban szolgálatot teljesít, s csak rövid időt pihen. Emellett a régió idén is élvezi a megyei rendőr-főkapitányság támogatá­sát, ami legfőképpen a kapitány­ságra vezényelt megerősítésként érzékelhető. Ebből a megerősí­tésből Tiszafüred is profitál, de a segítség jelentősebb része az abádszalóki rendőrőrs területén dolgozik. Mindkét idegenforgalmi köz­pontban dolgozik Tourist Police, a helyi rendőrök mellett több idegen nyelvet beszélő főiskolá­sokkal, s a Rendőrtiszti Főiskola gyakorló szolgálatot ellátó hall­gatóival: biztosítva a vendégek és a lakosság nyugalmát is jelen­létükkel, információs és felvilá­gosító segítségükkel. P. M. Kecskemét Szabályszerűen intézkedett, többször is igazolta magát, és nem nyomta a körözött fiatal­ember fejét a homokba — állít­ja a kecskeméti rendőr zászlós. A boncolás alapján teljesen kizár­ható, hogy homok eltömítette vol­na a vasárnap este elfogásakor meghalt férfi légútjait, és ettől megfulladt volna - mondta Hor­váth István. Az ügyészségi nyo­mozóhivatal vezetője jelen volt a körözött férfi boncolásán is. A ha­lottszemlén részt vehettek a hoz­zátartozók által is elfogadott ható­sági tanúk. Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) el­nöke, megelőlegezve a vizsgálat eredményét, korábban azt nyilat­kozta, hogy minden bizonnyal a belélegzett homok okozta a föld­re tepert férfi halálát. Kolompár Orbán maga is járt a helyszínen, s azt zöldségeskertszerűnek írta le, ahol barna színű szőlőhomok fedi a talaj felső rétegét. Az OCÖ- elnök, megállapítva magáról, hogy nem orvos, az mondta: nem tudja, hogy a szívelégtelenségből adódott-e a halál, vagy az oxigén hiányából keletkezett-e a szív­elégtelenség. Veszélyeztetettsége miatt kons- pirált körülmények között talál­kozott testvérlapunk, a Petőfi Né­pe munkatársa a rendőr zászlós­sal. Fenyegetettségére hivatkozva akkor még sem nevét, sem arcát A rendőr vétlennek érzi magát nem adta az interjúhoz a fiatal, jókötésű, négy éve küzdőspor­tokkal is foglalkozó rendőrjárőr (időközben aztán dr. Király Fe­renc Bács-Kiskun megyei rendőr- főkapitánnyal közösen adott in­terjút a Napkelte című műsorban — a szerk.).- Nagyon sajnálom a végered­ményt, de nem rajtam múlt, hogy meghalt a fiatalember - kezdte a beszélgetést. - Viszont úgy gon­dolom, hogy közrejátszott a tra­gédiában a bátyja, aki többször is megtámadott. A munkámat vé­geztem, az előírásoknak megfele­lően cselekedtem.- Mikor látta meg a körözött fi­atalt a bevásárlóközpontban?- Vasárnap reggel hattól este hatig voltam szolgálatban. Ez­után mentem az Auchanba, élel­miszert venni. Ott láttam meg a 19 éves J. R.-t a pultok között. Ko­rábbi előélete miatt többször is kapcsolatba kerültünk, azt lehet mondani, hogy amióta rendőr va­gyok, ismerem. Ő is azonnal fel­ismert. Meg sem fordult a fejem­ben, hogy ne fogjam el, hiszen tudtam, hogy körözik. Ilyenkor pedig a szabályok az intézkedést írják elő a számunkra. Elkiáltot­tam magam: „Rendőrség, álljon meg! Fogják meg, körözött bűnö­ző!” Mire elszaladt a zöldséges­pult irányába, én meg a nyomá­ban futottam. — Akkor még csak ketten vol­tak? A fiú és ön?- Igen. A zöldségespultnál el­fogtam, mire előkerült a bátyja. A nyakamnál és a karomnál fogva lehúzott a fiúról. Közben folya­matosan kiabáltam, hogy rendőr vagyok, segítsenek. Kiszabadult a fiú, elfutott, a bátyjának pedig megmutattam az igazolványo­mat, és futottam tovább. Egyéb­ként a bátyja is ismert, hiszen ko­rábban már vele szemben is in­tézkedtem. A pénztáraknál ismét megfogtam J. R.-t, de újból meg­támadott a bátyja, mire megint igazoltam magam.- Ez vélhetően látszani fog a biztonsági kamerák felvételein.- Én is azt hiszem.- A biztonsági őrök nem segí­tettek önnek? - Nem. Sőt, külö­nös módon a pénztársornál egyetlen biztonsági őrrel sem ta­lálkoztunk. Vásárlóként ilyet ed­dig nem tapasztaltam.- Összesen hányszor fogta el a fiút?- A már említetteken kívül még háromszor. Mindig közbeavatko­zott a bátyja. Az utolsó előtti alka­lommal a fiú szembefordult ve­lem, bokszállást vett fel, és meg­ütötte a számat. Akkor már az Bács-Kiskun megye rendőrfőkapitánya szerdán ismét állományba helyeztette a zászlóst, így a rendőr bármikor felveheti a munkát. Hétfőn dr. Király Ferenc főkapitány utasítására függesztette fel a rendőrt a kecskeméti kapitány, és az intézkedés megosztotta a közvéleményt. „Az elsődle­ges információk alapján még egyértelműen indokolt volt a felfüggesztés’ — nyilatkozta dr. Király Ferenc ezredes „hiszen meghalt egy fiatalember.’' Csakhogy időközben elkészült az orvos szakértői jelentés, és ma már úgy gondolják a rendőri vezetők, hogy nem hozható összefüggés­be a fiatalember halála a zászlós által megkezdett előállítási kísérlettel A zászlós egyelőre még­sem lát el szolgálatot, ugyanis erősen megviselték az elmúlt napok esemenyei, és betegállo­mányba került. Később döntenek tehát arról, hogy milyen beosztásba helyezzék. Nem kizárt, hogy a kapitányság ügyeletén dolgozik majd, miután a személyi biztonsága pillanatnyilag nem te­szi lehetővé, hogy ismét járón feladatokat lásson el Kecskeméten. áruházon kívül szaladtunk, és az előttem futó folyamatosan segít­ségért kiabált. Nem miattam, ha­nem hogy segítsenek rajta a roko­nai a parkolóban. Végül eljutot­tunk oda, ahol meghalt. Itt térde­lő állásban a földre vittem, majd odaért két kollégám, akik korábban már észrevet­ték minket, és segíteni akartak. Szintén civilben voltak. Ezen a helyen már J. R. bátyján kívül a barátjuk, F. I. is megje­lent egy fehér Volkswa­gen Pólóval. Kiszállt a vo­lán mögül, mire a fiú bátyja beült a helyére, és megpróbált elgázolni a kocsival. De ott volt velem az öccse, ezért végül félrerántotta a kormányt. Közben kiszabadult J. R„ és ő is be akart ugrani a kocsiba.- Mikor nyomta le a fiatalem­bert a földre?- Ekkor. A jobb kezét hátracsa­vartam, a bal kezével viszont tá­maszkodhatott a földön. Az én jobb kezem a könyöke alatt, a bal kezem pedig a csuklójánál volt. Vagyis nem igaz, hogy a nyaká­nál fogva nyomtam a fejét a por­ba. Közben beszéltem hozzá, és éreztem, hogy feladja az ellenál­lást. Megfordítottam, és láttam, hogy nincs magánál. Vizet hoz­tak egy közeli házból, leöntöt­tem. Pofoztam az arcát, elővet­tem egy papír zsebkendőt, kisza­kítottam a közepét, és mestersé­ges lélegeztetésben részesítettem. De már a mentősök sem segíthet­tek rajta. A * * * Kadafalván és a Kór­ház utcában élő J. csa­lád ugyanakkor nem hisz az eddigi orvosi eredményekben. Azt sem hiszik, hogy a fia­talember halálát a szíve okozta. Sőt, felháborí­totta őket ennek a híre. - Még csak beteg sem volt soha - mondta méltatlankodva a fiú bátyja. Spor­tolt, igaz, nem szervezetten, de igen sokat. A báty egyúttal el­mondta azt is, hogy nem fogad­tak vérbosszút, amit igen sok új­ság állított a címlapján. Csak igazságot akarnak, és azt, hogy megbüntessék a fiú haláláért fele­lőst. A Bács-Kiskun Megyei Ügyész­ségi Nyomozóhivatal gondatla­nul elkövetett emberölés gyanúja miatt nyomoz Kecskeméten. Nyomoznak, mert előírja a tör­vény. Viszont a rendőrből csak akkor lehet majd gyanúsított, ha megállapítják, hogy köze van a halálesethez. Itt azonban még ko­rántsem tartanak. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom