Új Néplap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-25 / 30. Vasárnapi szám
2004. július 25. vasárnap ■ Közelről 3 Lányuralmat hoztak I a hármas ikrek m A boldog szülők mellett Palágyi Gábor polgármester (középen) szintén kapott - legalábbis a fotókészítés idejére - egy babát fotú a szerző Pápai István és Szűcs Ilona élete egyik napról a másikra hatalmasat változott, amikor kiderült, a feleség hármas ikreket vár. A kislányok május 26-án születtek, s a napokban már haza is tértek kisújszállási otthonukba. A minap Palágyi Gábor polgár- mester is felkereste őket, és egy nagyobb összegű segélyt adott át számukra. A családról először egy hónapja Konczné Bakos Mária védőnőtől hallottam, hiszen nem mindennapos a hármas iker Kisújszállásod. Az ifjú szülők 2001. július 7-én kötöttek házasságot, s azóta tervezgették a családot. A feleség a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Technikumban végzett számviteli szakon, majd OKJ- s tanfolyamon szerzett kereskedelmi és vendéglátó-ipari végzettséget is. Legutóbb ruházati eladóként dolgozott. A férj a szolnoki Közútkezelő Kht. helyi kirendeltségén dolgozik. Hona nagycsaládban nőtt fel, három testvére van, Istvánnak pedig egy öccse, így érthető, hogy minél hamarabb gyereket szerettek volna. Az ifjú feleség több cikket is elolvasott a lombikprogramokról, mert úgy gondolta, szükségük lesz segítségre, így keresték fel a Budai Meddőségi Klinikát, ahol már az első beültetés sikerült. Az első vizsgálaton az orvos még csak két babát látott, aztán karácsony előtt jött az újabb meglepetés, három csöppség szíve dobog a törékeny édesanya pocakjában. Mindketten nagyon örültek a hírnek. Elmentek egy négydimenziós ultrahangvizsgálatra, ahöl aiZ apuka kicsi! szomorúan vette tudomásul, lányuralom lesz a családban. Ő ugyanis szeretett volna legalább egy fiút. A kicsik május 26-án születtek meg a budapesti Schöpf-Mé- rei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központban. Látva István kezében az ifjú hölgyeket, már biztos nem szomorú amiatt, hogy nőuralomban él. Amíg beszélgetünk, ő ugyanis a babafelelős. Amint valamelyik csöppség felsír, máris megy és nyugtatgatja. így van ez a fürdetéskor, etetéskor is, mindent közösen csinálnak feleségével. A leghamarabb Hanna Illa érkezett meg a maga 1490 grammjával. A pici lány mára 3160 grammra hízott. Édesanyja szerint nagyon nyugodt baba. Lilla Petra 1690 grammal érkezett, ma 3650 grammot mutat a mérleg. Ő állandóan első akar lenni. Nagy hangjával mindenből kiköveteli az elsőséget. Flóra Nilla 1990 grammról 3450-re gyarapodott az elmúlt hetekben. Édesanyja szerint arcra tiszta apukája. Nagyon szeret hason aludni, és ő is nyugodt baba. Eleinte a picik sokat sírtak, hasfájósak voltak, de most már anyuciékat is hagyják éjszaka aludni. Mostanra kezd kialakulni a gondozási menetrend is. Például Ilona mindig azt a babát fürdeti, amelyik épp ébren van és az kapja meg utána legkorábban a cumisüveget is. Az öltöztetés is rutinosan megy már, ugyanis minden baba azt a ruhát kapja, ami épp az édesanya kezébe kerül. Ilona a jövőben sem fogja állandóan teljesen egyformában járatni a lányokat. A sétálásra még csak hétvégeken van idő. Hiszen mire felöltözteti, s leviszik őket a második emeletről, majd a sarokig érnek, már jöhetnek vissza, mert etetési idő van. így általában egyesével levegőznek. Épp azzal megy le anyuci vásárolni vagy ügyet intézni, aki épp akkor ébren van. Szűcs Ilona a maga 44 kilójával sem riad meg a rá váró feladatoktól. Mosolyogva beszél az elmúlt néhány hónap nehézségeiről, közben előkerülnek a fotók a hatalmas pocakjáról. A büszke apa pedig a lányok születéskori fotóit és a mostani állapotot mutatva bizonyítja, mennyit változtak, mára mindegyiknek külön arckaraktere van. Palágyi Gábor polgármester is meglátogatta a héten az apróságokat és szüleiket. S nemcsak segélyt vitt a Pápai családnak, hanem azt is felajánlotta, hogy a családsegítő központ szakképzett munkatársa bármikor a szülők rendelkezésére áll a babák gondozásában. Daróczi A kosárfonás megfontolt művésze A kosárfonás nem a hebehurgya, hirtelen haragú, hanem a megfontolt emberek foglalatossága, állítja a tiszafüredi Ádám Sándorné, született Garabecz Erzsébet. Nem kell hozzá más, mint türelem, akarat, a munkaszeretete, no, meg erős ujjak, mert a fűz bújtatása, fonása nem kisasszonykezeket kíván. P ersze Erzsiké szerencsés helyzetbe került, elvégre volt kitől tanulnia, hiszen az apját, nagyapját, de még a nagybátyját is a fonott bútorok, tárgyak igazi mestereként ismerték Füred-szerte. Talán tíz-, esetleg tizenegy éves lehetett, amikor az apukája így szólt hozzá: — Eleget nézted már kislányom, hogy mit csinálok, ezért itt az ideje, hogy próbálkozz is vele! A díszeket te készíted el a tárgyakra, de vigyázz, egyformák legyenek! Valahogyan így kezdődött ötvenöt esztendeje. Tizenöt évesen már önállóan dolgozott, és ma is nagy becsben van élete legelső teljes munkája: egy apró díszkosár, amelyet a polcon őriz. Ahogyan kijárta az iskolát, a helyi háziipari szövetkezetben helyezkedett el. Szorgalmas, ügyes kezű munkás hírében állt, így nem csoda, hogy negyven évet töltött ennél a cégnél. — Gazdag, milliomos kosárfonót még nem ismertem, én se lettem az, de megéltünk abból, amit kerestem. Férjhez ment, a párja rendőr volt: egy fiuk meg egy lányuk született, sőt, mára már hét unoka is tartozik a családhoz. A legfiatalabb három, a legidősebb huszonhárom éves, és sűrűn megfordulnak a nagyinál. Sajnos novemberben már tíz éve lesz, hogy özvegy, de azért még ma is rendszeresen fonja a szebbnél szebb alkotásokat a vízben puhított, finom és hajlítható fűzvesszőkből. Hogy mit készít? Például azt a kétszemélyes kényelempadot, amelyen a felvételünkön ül. Azután úgynevezett bakfiskosarat, újság- és kenyértartót, gyümölcstálcát, díszeket az asztalokra. A nyári táborok is felfedezték: így Kunhegyesen évek óta ő vezeti, segíti a Legénybot alkotótábor kosárfonó-palántáit, legújabban meg naponta Kiskörére buszozik egy hasonló táborba. Persze reggeltől estig lehetetlen ezt a csodaszép szakmát művelnie, hiszen óriási, egy kis magyar hold nagyságú a kert, ami bizony ezerkétszáz négyszögölt jelent. Szezonban ebben is rengeteg a munka, azután aprólék: főleg csirke és liba is kéri a porciót az udvarban. Nevetve állítja: engem nem a kosárfonás, inkább a kert visel meg. Hogy meddig hódol még e szép művészetnek? Addig, amíg felkérik, hívják a táborokba, szívesen megy, mert érzi, szükség van rá. A legnagyobb unoka sok mindent elsajátított a nagyitól, ügyesen fon különböző tárgyakat, eszközöket. De nem élethivatásként, inkább hobbiszinten, hiszen nincsen annál csodálatosabb, amikor az ember a saját bevásárlókosaráról elmondhatja: — Én készítettem, formáztam, fontam, ezzel a tíz ujjammal. D. Szabó Miklós J p mm mm «■ Elfeledve Lehetséges, hogy Budapesten nem ismerik Szolnokot? Meglepő lenne, bár mutat rá néhány jel Az interneten ugyanis számos olyan fővárosi honlapot találni, amely különféle szolgáltatásokat, szolgáltatókat gyújt csokorba. Megnevezi tehát, hogy az adott településen kikhez fordulhatunk egy adott problémával. Már persze ha olyan helyen élünk, amit országunk legnagyobb városában is jegyeznek. Akad jó néhány olyan szolgáltatókereső oldal, amelyen egy külön menüben felsorolják azon helységeket, amelyek lakói számíthatnak arra, hogy találnak némi információt keresgélés közben. Kíváncsian böngésztem az egyik ilyen névsort. Hadd nézzem, milyen számtalan kereskedelmi szolgáltatást vehetek igénybe Szolnokon? Nos, ez sajnos nem derük ki. Az oldal ugyanis temérdek dunántúli várost, minden Balaton-parti települést megnevezett, viszont a keleti országrészből csak Debrecent, Szegedet és Miskolcot ismerte. Máris száguldotton a következő, hasonló honlapokra. Ezek egyikén nemes egyszerűséggel földrajzi szempontból Budapestre és vidékre tagokák az országot. Ám mint villámgyorsan kiderük, utóbbi alatt csupán Szentendrét, Érdet és Vácot értették a weblap készítői. Némi fenntartásokkal ruccantam át a következő honlapra, ahol mindezek után igazából már meg sem lepett, hogy azon a megyék felsorolásából Jász-Nagykun-Szolnok történetesen hiányzott. Mondják, hogy kis hazánkat eléggé jellemzi a Buda- pest-központúság. De ha már így is van, annyit azért jó néven vennének a vidéken élő emberek, ha a különféle szolgákatásokat egybegyűjtő honlapok szerkesztői - tisztelet a kivételnek - lakóhelyüket vagy az ahhoz közeli nagyobb városokat is felfedeznék a térképen. Molnár G. Attila A szavak Pankotai Tímea egy nagy lakótelepen, oly világban tanár, ahol gyakran elhalnak az/embéri kapcsolatok és ez hat az iskolákat látogató gyermekekre is. Egy kísérlet tevékeny résztvevője, melynek cél ja, hogy a szóban megtestesülő művészet erejével igyekezzen valamit visszaadni a gyermekeknek azokból a lélekformáló, feledésbe ment értékekből, melyeket a mindenünnen rájuk zúduló talmi mutatványok és az általuk reklámozott életforma igyekeznek a feledésbe ve- szejteni. A nemes veretű szavakat, a drámát és a versben rejlő szépséget hívják segítségül ehhez a munkához, többek között egy olyan kiegészítő oktatás segítségével, melyet jó öt esztendeje kezdett formába önteni Szügyi Dezső iskolaigazgató. — A mai gyerekeket borzasztóan kellene szeretni — vallja Pankotai Tímea. — A média olyan dolgokat közvetít nekik, olyan szélsőségeket, ami azt sugallja, hogy ha nem azok szerint élnek, akkor nem valók ebbe a világba. Annak, hogy az emberek felnőtt korban kapcsolatokat tudjanak teremteni, gyermekkorban kell az alapjait lerakni. Bármilyen szituációban meg kell tanulnia a gyermeknek alkalmazkodni, bizonyos intelligenciát, erkölcsi szabályokat elsajátítani. Ehhez jó kulcs a szereplés már kis kortól kezdve. Álljanak ki akár a közönség elé egy verssel, vagy éljék bele magukat egy adott helyzetbe a színpadon. Ez nagyon sokat segít a kapcsolatteremtésben a gyermekeknél, mert bátrak, határozottak, alkalmazkodók lesznek nyolcadikos korukra. Megtanulnak olyan szokásokat, melyeket a család nem tud megtanítani. Tudják, hogy amit csinálnak, annak van értelme. Ehhez türelem kell, ami ugyan nem kedvez a teljesítménynek, de segítségével előbb utóbb a legérdektelenebb gyermek figyelmét is föl lehetett kelteni az addig száraznak tűnő sorok iránt. Bármit elmondhat a gyerek, kedvenc versét, ami szimpatikus, minden kötöttség nélkül. Ebben a tanévben olyan diákokkal is csináltam egy Bibliáról szóló versekből irodalmi színpadot, akik az iskola rémeinek mondhatók, egyes, kettes tanulók, akikre rásütötték, hogy diszlexiások és nem lehet velük magyarból semmit kezdeni. Ezek a gyerekek nem túl nagy mennyiségű szöveget kaptak, de kiemeltem a csodálatos hangjukat, orgánumukat és ők a dicséretet magukévá tették, és tényleg olyanokká is váltak. Mit lehet kihozni egy olyan lakótelepi gyerekből, akit mi tanítunk? Ha szívből szeretem, segítem. Ha nem tudja elsajátíttatni az anyagot, inkább vállalja az egyest. Én viszont nem vállalom, hanem kap rá még két hetet, és így megtanulja. Nem az a lényeg, hogy túljutott a versen, hanem az, hogy valamire felnőtt korában emlékezni fog. Fogja tudni, hogy ezt Arany,, Babits, vagy Petőfi írta. Tiszteljük és szeretjük egymást. így tudok valahogy több magocskát elhinteni a mai gyerekekben. Szathmáry
