Új Néplap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-08 / 132. szám
12. OLDAL H A T V A N O N TÚL 2004. Június 8., kedd ■ KOPJAFA. Pándi István szolnoki fafaragó - akinek a munkái a görög katolikus templom előtt, a Határőrség központjában és sok más helyen láthatók - a napokban egy szép kopjafát fejezett be. Jubiláló klub Fennállásának huszadik jubileumát ünnepelte május végén a jászladányi nyugdíjasklub. A nevezetes eseményen részt vettek a szomszédos községek nyugdíjasklubjainak képviselői, De- mény Istvánná, a megyei nyugdíjasok kulturális és érdekvédelmi egyesületének elnöke, Molnár Ferencné, az Életet az Éveknek Országos Nyugdíjas Egyesület megyei vezetője, Makai István alpolgármester és sokan mások. Danajka József megnyitó szavaiban megemlékezett azokról a klubtagokról, akik már nincsenek az élők sorában. Emléküket a temető halottasházán lévő koszorú is őrzi, melynek szalagjára felírják az elhunyt klubtagok nevét. Sajnos már ötvennyolc név sorakozik ezen a szalagon. Bágyi Mihályné klubvezető szólt klubjuk életéről, majd finom estebéd és vidám műsor következett. A nótaénekesek - Márkus Ica, Szabó Marika, Tóth Andrásáé és Kocsis Lajos - fergeteges hangulatot teremtettek. Hozzájárultak ehhez a „Te meg Én” nyugdíjasklub táncosai is. így aztán az időről és a bajokról megfeledkezve, felszabadultan múlatták az időt az ünnepség résztvevői. Barangolás Szolnokon Gyülekező a sétahajónál Hagyomány már a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesületénél, hogy a megye településeinek nevezetességeivel ismertetik meg a nyugdíjasklubok vezetőit. A barangolásnak nevezett rendezvényre legutóbb május közepén került sor. A program során a városháza dísztermében Berta István alpolgármester tájékoztatóját hallgatták meg a klubvezetők, majd a Jubileum téren (Demény Istvánná idegenvezetői tehetségének köszönhetően) ismerkedtek a város küzdelmes múltjával. Azt követően ellátogattak a MÁV-állo- más forgalomirányító központjába. Az autóbuszos utazás során szétnéztek a Tiszaligetben, a művésztelepen, a Víz- és Csatornaművek Koncessziós Rt. vízkiemelő és szennyvíztisztító telepén. A színházban nagy érdeklődéssel hallgatták a művészeti titkár tájékoztatóját. Hangot adtak a nyugdíjasok fokozott érdeklődésének a színház iránt. A hangulat a tetőfokára hágott, amikor sétahajózásra indultak. Ezzel zárult a napi program. DÉNES PÁL Dunántúli kirándulás A Belvárosi Nyugdíjasklub tagjai Pannonhalmán A szolnoki Belvárosi Nyugdíjasklub tagjai már több ízben ismerkedtek Európa különböző országainak látnivalóival, de a külföldi utak mellett elengedhetetlennek tartják hazánk nevezetességeinek felkeresését is. Ezért a közelmúltban kirándulást szerveztek a Dunántúlra. Győrig vonattal utaztak, onnan pedig autóbusszal Pannonhalmára. Mély benyomást tett rájuk az 1224-ben alapított templom, a várszerű apátság, melynek épületegyüttesében található egyházi múzeum, ritka könyvritkaságokat őrző könyvtár, képtár, régiségtár és numizmatikai gyűjtemény. Pannonhalmáról Petőházára vezetett a klubtagok útja. Az ottani nyugdíjasok szíves szóval és finom vacsorával várták őket. Énekkaruk műsorral köszöntötte a szolnokiakat, akikhez szíves útikalauzként szegődött a Máltai Szeretetszolgálat nyugdíjasotthonának főnővére. A kirándulás második napja Sopron, Fertőrákos és Nagycenk felkeresésével telt el. Nagycen- ken a Széchenyi-kastély mellett megtekintették a mauzóleumot is. A harmadik napot Győrben töltötték. A városnézés során felkeresték a XII. századi püspöki székesegyházat, a Kovács Margit Múzeumot, a Szent László-her- mát. A sírjánál adóztak a mártírhalált halt Apor püspök emlékének. Felejthetetlen élményekkel tértek haza. Megújul a Gondoskodás Háza Tekintélyes épület magasodik Szolnokon, a Holt-Tisza partján. A tetejét cserepezik, helyiségeiben pedig vezetéket húzó, falakat vakoló munkások tucatja szorgoskodik. Az emeletes épületben nyolcvanhat szoba száz idős embernek nyújt majd otthont. Lesz olyan szoba, amelyben csak egy személy lakik, s lesz olyan, amelyben kettő. Eszerint változik a szobák mérete is. Kétféle típust alakítanak ki. A kisebb szoba huszonkét négyzetméteres. Négy négyzetméteres vizesblokk, lényegében ugyanilyen nagyságú előszoba és erkély tartozik hozzá. A másik típusba tartozó szobák huszonnyolc négyzetméteresek, s hozzájuk is az előbb felsoroltak tartoznak. Minden szinten teakonyha, internetezési lehetőség és könyvtár lesz. Az idősek közlekedését lift segíti. Az épület központi részén, a kupola alatt szökőkút csobog majd. A szobákat számítógép által vezérelt riasztórendszerrel szerelik fel. Ugyanilyen épületszárny váltja majd fel a most még ott lévő barakkszerű épületeket. A Gondoskodás Háza mostani és jövendőbeli lakói tehát korszerű körülmények közé kerülhetnek. A beruházás következő lépcsőjében új konyha, a lakók számára egy kis bolt, presszó, kápolna, fodrászüzlet is épül. Bár a tágas park végében ott a Holt-Tisza, egy aprócska tavat is létesítenek a virágágyak között. Családi összejövetelekre gondolva kialakítanak egy húsz-huszonöt ember befogadására alkalmas helyiséget is. Úgy tűnik tehát, hogy az idős emberek igényeihez sokoldalúan alkalmazkodva újul meg a Gondoskodás Háza. Az is erre utal, amit Kállai György, az otthon vezetője örömmel újságolt, hogy a gondozottak kirándulásához vettek egy légkondicionált kisbuszt. Azt hiszem, a megyében párját ritkító Gondoskodás Házában minden magányos, idős ember szívesen töltené napjait. Sokak számára azonban gondot jelent a „belépő”. Függetlenül attól, hogy hányán laknak bennük, a kisebb méretű szobák ára 3,5 millió forint, a nagyobb méretűké pedig 4 millió forint. Kissé borsosnak tűnik, de ha meggondoljuk, hogy az egész beruházás bekerülési költsége egymilliárd-három- százmillió forintot emészt fel, akkor már érthetőbb. Az oldalt írta: Simon Béla - Fotó: Mészáros János Csak kétszer negyven Annak idején, amikor Virág Iván átvette a Néplap főkönyvelői posztját, rövid idő alatt tapasztaltuk, hogy ha pénzügyekről van szó, akkor nevével ellentétben nein könnyen csokorba köthető virág, hanem inkább szúrós kaktusz. Közvetlensége, könnyen barátkozó lénye mégis népszerűvé tette a munkatársak között. így aztán a lehetetlent is megkísérlők bátorságával előlegért hiába kopogtató kollégáim sem csapták rá az ajtót. Arcukról inkább az tükröződött, hogy „előre tudtam”. Legalább ezzel a szegényes érveléssel várhatták a túlságosan lassan közeledő fizetésnapot. Iván nem csak azt tudta, hogy mit és hogyan kell tenni. Azzal is tisztában volt, hogy milyen körülmények között és miért kell munkálkodnia. Természetesen a rentabilitásért kellett dolgoznia, ami mai szemmel igen kemény dió volt. A központ, a Hírlapkiadó Vállalat ugyanis megszabta, hogy hirdetést maximum a lap felületének négy százalékán (!) lehet közölni, pedig - a mai újságok példája bizonyítja - az hozza a pénzt. A talpon maradásért egyedüli megoldásként maradt a példányszám növelése. A Néplaphoz történt belépésekor a lap példányszáma mindössze húszezer körül alakult. Emelése érdekében a lapot kézbesítő postásokkal megbeszélések, az olvasókkal pedig megyeszerte rendszeres ankétok sora következett. Az eredmény: néhány év alatt a példányszám hetvenötezerre emelkedett. S ebben jelentős része volt Virág Ivánnak. A Néplapnál gyakorlatilag egy évtizedet töltött főkönyvelői beosztásban, majd 1967-ben a Néplap kiadójának igazgatójává nevezték ki. Ezt a tisztet töltötte be 1985-ben történt nyugdíjazásáig. Életében derűt az emlékek, a rendezett családi élet, a bátyjától pályája kezdetén kapott segítség felidézése, meg a két unokája jelent. Sikeres életpályát futott be - gondolhatnánk -, pedig nagy törés az ő életútját sem kerülte. Jogász akart lenni. El is végezte tanulmányait a Pécsi Jogtudományi Egyetemen, de a háború és az azt követő időszak zivatarai miatt doktorálni már nem tudott. Amikor már rendeződött a sorsa, akkor meg azért nem szerezhette meg a doktori címet, mert tanulmányai befejezését követően eltelt tíz év. így aztán a családi hagyományokat követve (apja pénzügyi szakember volt) mérlegképes könyvelői minősítést szerzett. Ilyen pályán dolgozott Egerben, a Borászati Tröszt helyi fiókjánál, majd a tröszt megszűnése után a szolnoki Mezőkernél. Onnan került a Néplaphoz. Most, május elsején töltötte be a nyolcvanadik évét. Feleségével, Rózsikéval élné a nyugdíjasok békés életét, ha a korral járó ilyen meg olyan bajok nem gyötörnék. Hiába, nyolcvan év nagy idő - de ha már pénzügyi szakemberrel, a számok avatott mesterével van dolgunk, felfoghatjuk ezt másként is. Mondhatjuk, hogy nyolcvan egyenlő kétszer negyvennel. S ha az ember lelkileg kétszeresen is negyvenévesnek érzi magát, akkor hamarabb távoznak a bajok. k Viráq Iván
