Új Néplap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-08 / 107. szám
4. OLDAL MEGYEI TŰKOR 2004. Május 8., szombat A díszpolgár „doktor néni” Reál tárgyak a kedvencei Önzetlen tenni vágyás, szenvedélyes hivatástudat és mély emberség. Aligha akad a községnek olyan lakója, aki e három jelző alapján könnyedén ki ne találná: dr. Urbán Máriáról szólnak az alábbi sorok. Tószeg nemrégiben megválasztott díszpolgáráról, aki a gyógyító munkában és a település közéletében betöltött szerepének köszönhetően immár az önkormányzat által adományozható legnagyobb elismerés birtokosaként is méltán élvezheti egy egész falu megbecsülését. Tószeg Dr. Urbán Mária azonban a megtisztelő cím tulajdonosaként mit sem változott. Ma is a tószegi emberek egészségének éber őre, a gyerekek kedves szavú doktor nénije, a lelki problémákkal küszködök támasza. Immár több mint harminc éve, fáradhatatlanul. Igaz, február óta az önkormányzati munkát feladta a nyugodtabb, csendesebb hétköznapok reményében. — Tízgyermekes családban nevelkedtem. Céljaim, feladataim mindig bőven akadtak. A nyüzsgő, impulzív életmód a kezdetektől jellemző volt rám - vallotta magáról. Férjemmel 1968-ban költöztünk a községbe. Otthonra leltünk itt az elmúlt évtizedek alatt. Amiből lehetett, örömmel vettem ki a részem, legyen bár szó gyógyításról, vagy a település egészének boldogulásáról - magyarázta. - A szívem azonban mostanában többször is jelzett: nem szabad tovább feszítenem a húrt. így aztán döntenem kellett. S mivel az orvosi hivatás nekem mindennél előbbre való, a közéleti szerepvállalás helyett is inkább ezt választottam. Talán ezért is érte nemrégiben oly váratlanul az örömteli hír: Szegvári Károly festőművész után nyolc esztendővel a képviselő-testület egyhangúlag őt tartotta érdemesnek a következő Dr. Urbán Mária a férjével 1968-ban költözött a településre FOTÓ: A SZERZŐ díszpolgári címre. Ám miután első meglepetéséből felocsúdott, boldogan és büszkén vette át a kitüntetést.- Szinte felfoghatatlan elismerés ez számomra. Néha még most is úgy érzem, nem tettem semmi különöset, amivel mindezt kiérdemeltem volna. Amit elértem, annak egyaránt részesei a szüleim, a családom és a munkatársaim, hiszen valamennyien hozzájárultak egy biztos „hátország” megteremtéséhez, amelyben a lelkiismeretem szavának engedelmeskedve, eredményesen dolgozhattam. Persze azért nagyon jólesik és megtiszteltetés számomra ez a bizalom. így aztán köszönetképpen nem is ígérhetek egyebet, mint hogy amíg csak tehetem, igyekszem megszolgálni. buoAnyJános Bezárták a szállókonyhát Szolnok- Régóta nem találtunk elérhető pályázatot konyhánk korszerűsítésére, ezért most önerőből vagyunk kénytelenek a kényszerűvé vált felújítási munkálatokat elvégeztetni - reagált érdeklődésünkre Lipóczki János, a Tisza Szállót üzemeltető Kft. ügyvezetője. Értesüléseink szerint az Állami Népegészségügyi és Tiszti- orvosi Szolgálat városi intézete záratta be a szálloda konyháját, ezt a vállalkozó azonban csak részben erősítette meg: - Ha csupán az ÁNTSZ élelmiszeregészségügyi alapelvárásainak kívántunk volna megfelelni, úgy csak néhány napig nem üzemelne a konyhánk. Hosszú távra gondolkodunk, ezért teljes körű átalakításon megy keresztül az egység, így még a legújabb uniós követelményeknek is sokáig eleget teszünk. Egy hete, pénteken zártunk, és a tervek szerint május közepén nyitunk. Szállodai szolgáltatásunk addig is üzemel, miképp a fagylaltozórészleg is, az étteremben pedig néhány hétig csak italáruk kaphatók. A felújítás első szakasza 6-8 millió forintba kerül, s azért nem sikerült pályázati támogatásokat elnyernünk, mert összetett „intézmény” vagyunk. Csak éttermeknek, vagy csak szállodáknak elérhető a központi forrás, ám egy Tisza Szállóhoz hasonló komplex vállalkozás számára nem - mondta Lipóczki János. Dr. Beke Gabriella városi tiszti főorvos megkeresésünkre annyit válaszolt: egyedi államigazgatási ügyekben nem nyilatkozhat. M. Q. Numizmatikai aukció Budapest—Szolnok Tavasszal is megrendezi hagyományos numizmatikai árverését a szolnoki Számrend Bt.,, ezúttal, immár másodszor, ismét Budapesten. A nagyobb érdeklődésre számítva ismét a budapesti Mabé- osz-székházban tartják ma délelőtt az árverést, amelyen a ka- •íti.'.'tus szerint 747 tételre lehet licitálni. Ez lesz a cég 7. aukciója, és lassanként kialakulnak árveréseinek bizonyos sajátosságai. Ilyen például, hogy a tételek között számban és értékben a régi, illetve az első világháború előtti magyar pénzek alkotják a többséget. Külföldi pénzekből mennyiségileg viszonylag nagy a kínálat, de kevés az értékesebbnek mondható darab. Lassan szinte kiszorulnak az árverésről a papírpénzek, a kitüntetések és egyéb érmek. Összességében a kínált tárgyak zöme az 1000 és 5000 forint közötti értékhatárba sorolható, de van néhány darab, amely jócskán felül van ezen a határon. Százezer forintért vagy annál magasabb induló áron öt érméért lehet kezdeni a licitet. II. Rákóczi György tallérja 110,1. József tallérja 170, Ferenc József 100 koronása 105 ezer forintos áron kezdi az árverést. Két, az egykori NSZK-ban kiadott emlékpénzre 150, illetve 100 ezer forintért lehet licitálni. A legalacsonyabb kikiáltási áron, 250 forintért, egy Németországban 1939-ben vert 20 márkásért kezdődhet a versengés. B. A. VAKLÁRMA. Bejelzett tegnap hajnalban a szolnoki Hetényi Kórház tűzjelző rendszere — tudtuk meg a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság ügyeletén. A tűzoltók nagy erőkkel indultak a helyszínre. Szolnokról négy, Ceglédről egy gépjármű indult útnak. Mikor megérkeztek, akkor derült ki, hogy az urológiai osztályon működésbe lépett jelzőrendszer vaklármát okozott, mivel a tűzoltók nem tapasztaltak tüzet sehol sem. A kórházban tavaly februárban volt egy tűzeset, de a tűzoltók, a kórházi személyzet, valamint a segítségül hívott katonák úgy végezték el a mentési feladatokat, hogy senki sem sérült meg. HGY ■ Szolnok ________ Ba zsó Gábor a 11. A padjait koptatja a Verseghy gimnáziumban, és általában egyhangú a bizonyítványa, amelyben az 5-ös dögunalomig ismétlődik. Különös ismertetőjele, hogy a reál tárgyak: kémia, fizika, matematika a kedvencei. Ezek közül is a vegytan áll talán mostanság a szívéhez a legközelebb. Hetediktől tanulja, otthon a szobájában is rengeteget kísérletezik, bár ebből kifolyólag még egyetlenegyszer sem kellett újrafesteni a helyiséget. Már általánosban indult versenyeken, és el is jutott a megyei harmadik helyig. A Verseghyben folytatta ezt a hagyományt, és elsősként országos kilencedik, másodikban tizenegyedik lett kémiából. Az idén megint eljutott az OKTV, szóval az országos középiskolás tanulmányi verseny döntőjébe, ami már csak azért sem tűnik egyszerűnek, mert kis hazánk minden szegletéből összesen 1740-en próbálkoztak. Innen a legjobb huszonötbe jutni sem semmi. A döntőt Budapesten, az ELTE laborjában tartották. Az első forduló elméleti jellegű volt, a második kísérletezés. Gábor mindegyikben derekasan helytállt, és végül az országos negyedik helyet szerezte meg, felkészítő tanára, Po- gányné Balázs Zsuzsanna nagy örömére, de gratuláltak neki a szülei, osztálytársai, a suli nevelői meg az igazgató úr is. Napi három-négy órát tanul, és annyira szereti ezt a tárgyat, hogy kémiából még az úgynevezett levelező versenyekre is küld feladatokat, ahol legutóbb éppen huszonkettedik helyen állt. Mivel harmadikos, még maradt egy szűk éve azt eldönteni, hogy vegyész lesz-e, netalántán fizikus, vagy éppen valamilyen határterületi hivatást keres. Akárhogyan is alakul, kémiából nem kell felvételiznie. Egyébként a hobbija a kísérletezés, a számítógép, illetve az elektronika. Valamiről még szót kell ejteni: arról a bizonyos négyes magatartásról. Ennek az az oka, hogy Törökszentmiklósról jár be naponta. Jobban mondva járna, ha nem szeretne reggelente jókat durmolni, így előfordul, lekési azt a járatot, amelyik beérne az órakezdésre. így sokszor késik, és ezt a buszjáratokkal indokolja. A magatartás jegy szerint nem mindig elég meggyőzően... D. SZABÓ MIKLÓS A művészetek a lelkében élnek Ritkán fordul elő az emberekkel egy tárlat látogatásakor, hogy saját alkotásukkal találják szembe magukat. Azonban a nagykörűi általános iskolában a közelmúltban megrendezett kiállításon ez jó néhány, az intézmény egykori tanítványával megesett. __ Nagykörű Az iskola rajztanárnője, Németh Edit egy különleges kiállítást rendezett, ahol az egykori diákok grafikáit, festményeit tárta a „nagyközönség” elé.- Az alapötletet az iskolai alapítványi bál adta. Idén rendeztük meg tizedik alkalommal, és úgy gondoltam, hogy az évfordulón valami különlegessel és egyedivel állok elő, amivel emléket állítok a tanítványaimnak és persze saját magamnak is, hiszen nemsokára nyugdíjba megyek - mondta a tanárnő. A matematika—rajz szakos pedagógus 1977 óta dolgozik a község iskolájában. Előtte a művelődési házban vezetett rajzszakkört, amire nagyon szívesen emlékszik vissza. Sajnálja, hogy ma a gyerekek többsége a számítógép és a televízió előtt tölti szabadidejének nagy részét, ami véleménye szerint nem engedi őket igazán felszabadulni. — Régen kitüntetésnek számított rajzszakkörösnek lenni, és ezt nem én állítom, hanem a régi diákjaim mondják. Az Németh Edit egész délután együtt töltöttük, és a gyerekek is nagyon élvezték - emlékszik vissza Németh Edit. A művészeti ágak közül egyébként nem csak ez az egyetlen terület, ahol a nagykörűi tanárnő „kipróbálta” önmagát. Közel áll hozzá a zene és a tánc is. 1978 farsangi bálján egy kis csapat ke- ringöt táncolt, amit ő tanított be. Ettől kezdve ez hagyománnyá vált, amióta pedig megrendezik az alapítványi bált, onnan sem hiányzik a jól bevált nyitótánc. Kivette a részét a prózai műsorokból is, többször az ő segítségével készültek a gyerekek a karácsonyi műsorokra. Mindezek mellett azonban mégis a „kézzel fogható” művészetet érzi legközelebb magához. A rajzoláson, festészeten kívül linómetszéssel és tűzzománckészítéssel is foglalkozik. Az utóbbi közül jó néhány darab színesítette a különleges kiállítást. - Mivel a tárlat címe az volt, hogy A rajztanár és „művész” diákjai, nem tartottam nagyképűségnek, hogy a saját munkáimat is kiállítottam. Nagy örömmel tölt el, hogy néhány egykori diákom ma is a művészet valamilyen ágával foglalkozik. Persze ugyanúgy a közönség elé került annak a munkája is, aki teljesen más területre vetődött. Azt hiszem, büszke lehetek mindenkire és egy kicsit magamra, azért, hogy örömet szerezhettem sokaknak az emlékek felelevenítésével. El sem mondhatom, milyen jólesett, amikor a szülők felfedezték csemetéjük alkotását, vagy a mára maga is szülővé vált régi tanítványom csodálkozva mondta: „...hiszen ezt én rajzoltam!”. RIMÓCZI ÁGNES Tv-notesz Vigyázat, jövünk! Nem volna kedved Portugáliába jönni? - hangzik el a baráti felkérés az akkor épp Itáliában tartózkodó Csiszár Jenőhöz. Mit tesz Isten? Persze, hogy van kedve hozzá: szereti azt az országot, meg járt is már ott többször, miért ne vállalná hát - hangzik el szokatlanul a film előhangjában -, hogy műsorvezető legyen abban a riport filmben, amelyben azt az országot akarják megismertetni, ahol már évtizedek óta uniós szabályok szerint zajlik az élet. No, meg így megmutathatja azt is, hogy korántsem akkora bunkó ő, mint ahogy azt róla sokan állítják tévesen. Tud ő okos is lenni, ha kell. Nos, hogy mennyire az, valahogy nem derül ki a látottakból. Ugyanis amikor megszólal, amikor kérdez, abban többnyire olcsó közhelyek, banalitások, szürke sablonok, s bármennyire is feltupí- rozza őket, többnek semmiképp nem látszanak. És magával viszi ide is gátlást nem ismerő énjét, féktelen szereplési vágyát, s ekként az országismertetésből a maga képére formálva holmi Csiszár-show-t fabrikál — tola- kodóan. Bizony, keveset szűrhetünk le abból magunknak az úgynevezett európaiságról, pedig a sorozatnak - Vigyázat, jövünk! -, melynek első darabja ez a szerdán látott portugáliai, az lenne az elsőrendű célja, hogy minél többet tudjunk meg róla. Ám inkább csak általánosságok kerülnek elő, többségében olyasfélék, amelyek egy-egy idegen ország esetében előfordulnak. Hogy például: milyen az ott élők magatartása - a portugáloké feltűnően nyugis, szeretnek szemlélődni — tudjuk meg; továbbá, van-e hasonlóság az illető ország és a miénk között - van, halljuk, egyaránt kicsik vagyunk és ráadásul rendetlenek és lusták(?) is. (Nesze neked, mentális rokonság!) Aztán miként vélekednek rólunk, mit ismernek még belőlünk, tudják-e, hogy Budapest nem Bukarest - a megkérdezett rendőr nem tudja, de talán nem is őt kellett volna megkérdezni. És a különlegességek, érdekességek! Szóba jönnek itt is, a harci játék sajátos portugál formája, s a küzdelembe beszáll a műsorvezető is - de hát hova nem szállna be ő -, bemutatkozik a cirkusziskola, itt csak ájuldozik, de rendesen... Láthatjuk a csodás tengert is az ő homokos partjával, ott rebegi el egyes mondatait törökülésben^) a tolmácsnő, mert az is van, hisz Csiszár azon túl, hogy köszönöm, egyetlen szót sem tud portugálul. Nehéz nyelv — mondja (már akinek) a maga mentségéül. Ami kifejezetten — ismétlem — ama európaiságot illeti, íme: jobban jár, aki belép a közösségbe; jó tervekre van szükség, ha boldogulni akarunk; kellenek a jó fejek; szükséges, hogy vállalkozzunk, még ha nagy is a konkurencia - ezt például egy kávéházi tulaj szögei le, amikor benéznek hozzá is. Nem ismeretlenek, nem új dolgok ezek. Azért akad köztük egy „gyöngyszem” is: a piaci zöldségárusnál az európai méretű szabványos eper mellett ott szerénykedik a szabálytalan kicsi is. Lám, mégsem eszik olyan forrón a kását az EU-ban sem! Kétségtelen, elüt ez a film a hagyományos útirajzoktól, inkább a sűrű köznapokban turkál, mintsem a fényes látványt keresi, de túlságosan is másként teszi: felajzott formában, igen vágtató ritmusban, éles vágásokkal, idegesítő aláfestő zenével, mely szüntelen szól, az egyes részek laza összefércelé- sével, sok esetlegességgel és túlságosan is arrogánsán. Mindenesetre Csiszár Jenő elképesztően jól érzi magát benne, - saját szavaival - csak ámul és bámul, odavan a csodáktól, tátott szájjal járja Lisszabont, a várost. Csak halkan azért megjegyzem, talán ha tátva maradt volna olykor, némán a szája, amikor megszólalt: szerencsésebb lett volna. És okosabb is. VALKÓ MIHÁLY Bazsó Gábor ezerhétszáznegyven indulóból országos negyedik helyezett lett kémiából FOTÓ: CS. I.
