Új Néplap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-23 / 21. Vasárnapi szám
2004. május 23., vasárnap Sport, üzlet 9 Akinek ki akarták vésni a nevét A sors különös ajándéka, amikor valaki a sporttörténelemmel randevúzhat. Gyarmati Dezső, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Helsinki, Melbourne és Tokió aranyérmese, a sikeres szövetségi kapitány, a montreali diadal vezénylő tábornoka amikor az életéről, sportpályafutásáról beszél, megelevenednek hat évtized viharai, szívmelengető sikerei, emberi tragédiái, a magyar sport aranykora. A z elmúlt 14 évben talán gyakrabban hallatta a hangját politikusként, mint hajdani bajnokként, sportvezetőként.- Ez így nem igaz, ha kellett, a sportágamért, de az egész sportért felemeltem a szavamat. Amikor parlamenti képviselő voltam, ott is elsődlegesnek tekintettem, hogy azt a világot is tisztességgel szolgáljam, amelyikből jöttem. Az Országházban 1990 és 1994 között jól működött a sportlobbi, a cél érdekében megvolt a pártok között az átjárás. Ebben talán nekem is volt némi szerepem. - Miért nevezték Sutának?- Mert balkézzel is jól lőttem.- Mi volt a fő erénye?- Az, hogy a sportot életcélomnak tekintettem. Ez igaz volt játékos koromra, és később az edzős- ködésemre is.- Mit jelent önnek a Nemzet Sportolója kitüntetést?- Én ugyanaz maradtam, aki voltam, az elveim cseppet sem változtak, legfeljebb csak a világ. A nácikat is megvetettem, s így voltam a vörösökkel is. Mindig is a nemzeti értéket képviselő oldalon álltam.- Ezt nem rejtette véka alá a rendszerváltásnál sem.- A sportnak köszönhetek mindent, s talán az életvitelem, a stílusom volt olyan, hogy versenyzőként nem voltak hangos botrányaim. Visszatérve az előző kérdésére, sok kitüntetést kaptam, és ez a mostani természetesen igen megtisztelő számomra. A Nemzet Sportolója lettem, de mindig is a nemzet sportolójának tekintettem magamat. Visszatekintve a múltra, büszke vagyok a Magyar Örökség-díjra, de arra is, hogy 1976-ban megkaptam a Munka Érdemrendet, ami akkoriban az életet jelentette.- Ezt miért hangsúlyozta ki ennyire?- A tényszerűség miatt, ugyanis gyűlölöm a történelemhamisítást. Ez napjainkban gyakori jelenség. Az objektivitást elmossák az indulatok, vagy pedig a maga- kelletés. Mindenképpen idevágó tény az is, hogy az elismeréseim közül szívemhez a legközelebb a Pongrácz Gergelytől átvett Cor- vin-közi kitüntetés áll.- Ha már itt tartunk, 1956 októbere az ön számára is sorsfordító dátum.- Amikor a magyar olimpiai küldöttség elhagyta az országot, még a győztes forradalom hangulata uralkodott. Meg is alakítottuk a Forradalmi Bizottságot, amelynek vezérkarába a zseniális atlétaedző, Iglói Náci bácsi és a diszkoszvető Klics Ferenc, valamint jómagam kerültünk. Nekünk az volt a feladatunk, hogy a nyugalmat megőrizzük és segítsük a versenyzők küzdelemre való ráhangolódását. Ez cseppet sem volt könnyű, mert 1956 novemberében otthonról egyre gyászosabb, drámaibb híreket kaptunk. Hegyi Gyula bácsi és a sportélet korábbi vezetői Melbourne-ben már háttérbe húzódtak. Mi nem voltunk sportvezetők, ráadásul a saját meccseink voltak számunkra a legfontosabbak, de természetesen megpróbáltunk a csapaton belül megfelelő egyensúlyi állapotot teremteni.- Mire gondol konkrétan?- A versenyzők lelkét is pátyol- gatni kellett, hiszen mindenki aggódott a családjáért, szeretteiért. A mi szövetségi kapitányunk, Rajki Béla fogalmazott talán a legvilágosabban. A vízilabdatorna előtt összehívta a csapatot, és ekképpen fordult hozzánk: „Melbourne után nem tudom, hogy kit hova sodor az élet, ki merre indul el. Ám ha megnyeritek az olimpiát, az mindenképpen javatokra válik, jó ajánló levél lesz az esetleges újrakezdésnél.”- Bár ön jót akart, de ennek ellenére az olimpiáról való hazaérkezés után első számú közellenség lett.- Első pillanattól kezdve éreztem, hogy megorrolt rám a hatalom. Ennek különböző jeleit tapasztaltam, a pletykáktól a nyílt fenyegetésig. Végül is ezért a családommal együtt elhagytam az országot.- 1958-ban viszont hazajött. Akkor Európa-bajnokságra készült a pólóválogatott.- Ráadásul Budapesten rendezték a kontinensvetélkedőt, engem azonban a hazai szerepléstől két évre, a nemzetközi mérkőzésektől pedig örökre eltiltottak. Még a nevemet is ki akarták vé- setni a Hajós Alfréd uszoda előcsarnokában lévő olimpiai dicsőségtábláról. Rosszakaróim a margitszigeti uszodából is megpróbáltak kitiltani. Amikor büntetésem lejárt, egyetlen OB I-es csapat sem kívánt befogadni. Edzésre is csak a régi barát, Brandy Jenő, a Honvéd Tüzér utcai uszodájába engedett be. így tudtam formában maradni.- Aztán kinyújtotta önért a kezét a Fradi.- Máig is hálás vagyok a zöldfehéreknek, s mindenekelőtt a kis gonosznak, Kárpáti Gyurikának, hiszen ő keresett meg, és úgy küzdött a Ferencvárosba kerülésemért, mint egy kis oroszlán. Aztán küldöttség ment miattam a pártközpontba. A delegációt Karinthy Cini vezette, s tagja volt a legendás Fradi-vezető, Száraz Pisti bácsi, valamint a szakosztályvezető, a budafoki boros igazgató, Farkas Gábor. Sajnos ma már egyikük sem él, de mindenesetre GYARMATI DEZSŐ Született: 1927. október 23., Miskolc Klubjai játékosként: Gamma (1941 -44), Csepeli MTK (1945-47), UTE/Bp. Dózsa (1947-56), FTC (1960-70) Eredményei játékosként: olimpiai bajnok (1952, 1956, 1964), olimpiai ezüstérmes (1948), olimpiai bronzérmes (1960); Európa- bajnok (1954, 1958, 1962, 1964) Eredményei edzőként: olimpiai bajnok (1976), olimpia - 3. (1980), világbajnok (1973), vb - 2. (1975, 1978), Európa-bajnok (1974, 1977), Világkupa- győztes (1979) Ő volt Kádár mellett a szürke eminenciás. Mindössze arra kért, hogy kerüljem a zöld-fehéreknél a botrányt vagy azt, hogy tüntetés legyen mellettem. Mit ád Isten, néhány hónap múlva megnyertük a Magyar Népköz- társasági Kupát úgy, hogy az Újpesti Dózsa elleni 2-1-es mécsesén mind a két gólt én lőttem. Azt mondják, szép dolgokat produkáltam, vagyis ment a játék. A végén a Fradi tábor ünnepelt, majd a vállára vett és körbe vitt a margitszigeti uszodában. Biztos vagyok benne, nem értették, hogy miért könyörgök és kiabálom azt: „Fiúk, az Istenért, tegyetek már le, mert ebből még balhém is lehet...” (Gyenes András) Milyen az igazi társ? Olyan, akivel jól érzzük magunkat. Akiben megbízunk, és tudjuk, hogy vele sokkal többre vagyunk képesek. Mi megtaláltuk a társunkat, és mostantól T-Mobile néven folytatjuk tovább. Hálózatunk átöleli az egész világot, s mostantól nemzetközi mobilszolgáltatóként tudunk Önnek még többet nyújtani. Mi felkészültünk a változásokra. Önnek pedig csak egy dolga van: élvezni az új korszak előnyeit! További feltételek az üzletekben. Információ: 1230 (a T-Mobile hálózatából díjmentesen hívható), 06-1 /265-9210. Jobb veled a világ A játék öröm. Csak egy jó társ kell hozzá- A pártban ki bólintott arra, hogy a szocializmusban nem éppen favorizált Fradihoz kerülhetett?- A kiváló filmrendező, Sándor Pali édesapja, Sándor József. Köszönet érte, hogy Kivívtak, hogy Fradi-játékos, és később játékos lehettem. Ebben a klubban a fanatikus közönség miatt csodálatos dolgozni, különösen mámo- rító a siker hangulata.
