Új Néplap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-16 / 20. Vasárnapi szám

4 Közelről 2004. május 16. vasárnap Megmentette egy gyerek életét „Életmentő Emlékérem” kitüntetéseket adott át a megyeházán dr. Csíkos Zoltán, a megyei közigaz­gatási hivatal vezetője a héten. Az egyik kitüntetett, a jászapáti Báthor Pál egy gyermek életének meg­mentéséért kapta a kitün­tetést. Azon a szilveszteri délutánon egy 13 éves fiú kerékpáron igyekezett Jászapátiról a ta­nyájukra. v A város külterületén azon­ban egy öt kutyából álló falka támadta meg. A csúszós út mi­att kerékpáron nem lehetett menekülni, ezért a fiú egy vil­lanyoszlopra kúszott fel táma­dói elől. A kutyák egy darabig az oszlop tövében ugattak, azu­tán úgy látszott, elmennek a helyszínről. A fiú lemászott, hogy folytassa az útját, ám alig haladt néhány métert, a közeli bokrok között lapuló kutyák ismét üldözőbe vették, s elő­lük csak egy másik villanyosz­lopra kapaszkodva menekül­hetett meg. Most azonban a megvadult állatok már nem tá­gítottak, mintegy három órán keresztül ugattak, vicsorogtak az oszlop tövében. A mínusz 6-7 fokos hideg­ben a fiú már nem sokáig tu­dott volna kitartani. Közben az országúton több autó is elha­ladt, a vezetők között volt, aki megpróbálta elkergetni a ku­tyákat, ez azonban nem sike­rült, mások nem is álltak meg. Továbbhajtották, és segítséget sem hoztak a bajba jutott gye­reknek. Báthor Pál az oszlopon ku­corgó fiút először kábeltolvaj­A halászmester A kitüntetés átadása után dr. Házi István (jobbra) megyei rendőrfőkapitány is gratulált Báthor Pálnak FOTÓ: CSABAI ISTVÁN A régi Szolnok kevés megmaradt emléke közül való az a kis házikó, amely a Tabán új falai között őrzi egy néhai halászmester emlékét. Errefelé nagylapáttal dolgozott az idő, így aztán fontos az a kevés is, amibe másutt nem akadna meg a szem, s a mindent eltaka­rító nagy lendületben kegyelmet kapott. Felújították, majd tájházként a múzeum része lett. Most talán meg­telik élettel is, nem csak az idő fog csendben neszez- ni a falai között. A tervek szerint ugyanis zsi- vajgó gyerekhad tanyája lesz, ahol ízelítőt kapnak abból, ami szüléink, nagyszüleink vi­lágában a gyermekeknek kelle­mes perceket tudott szerezni. A játékos alkotás örömét, a ter­mészetes anyagok barátságos világának szépségét. Ezzel a szándékkal indít a szolnoki Damjanich János Múzeum egy játszóházat a táj­házban, meíynek már gazdája is van Mocsáry Magdolna sze­mélyében. Mint elmondta, sem a táj­ház, sem a gyermekekkel kö­zösen végzett játékos munka nem ismeretien számára. Húsz esztendeig élt óvónőként a kicsinyek között, majd az előző esztendőben a nagykö­rűi táj ház vezetőjeként dolgo­zott. Most vette át új munka­helyét, és számadást csinált arról, hogy mit lehet itt tenni, és ahhoz mi szükségeltetik. Az indulás körülményei szerények, az épület sem túl nagy, a kertje is szűkös, de lé­pésről lépésre haladva sok mindenre alkalmassá tehető. Amint lehetőség adódik rá, föl fog épülni a rendszeres itt-tar- tózkodáshoz szükséges kiszol­gálórész, és apránként ki lehet majd alakítani a közös munká­nak vélte, majd amikor átlátta a helyzetet, kiszállt a kocsiból, és a kabátját lengetve próbálta elkergetni a kutyákat. Ez azon­ban csak félig sikerült, három kisebb kutya elszaladt, két na­gyobb termetű azonban nem tágított. Ekkor a kormányzár rúdját fogta kézbe, azzal sietett a bajba jutott fiú segítségére, így sikerült elűznie a két ku­tyát, és megmentenie a már szinte megdermedt fiút. Báthor Pálnak nem ez az el­ső életmentése, önkéntes tűz­oltóként korábban egy gázrob­banástól megrongált házból kimentett egy idős nőt. — A családunkban hagyo­mánya van a segítőkészségnek - felelte szerényen, amikor a segítségnyújtás indítékairól kérdeztem. Többen is végez­nek karitatív munkát, én ön­kéntes tűzoltó vagyok. Ez nem hobbi, a segítségnyújtás szán­déka vezet bennünket. — Előfordult már, hogy ön szorult segítségre? — Hál’ istennek komoly se­gítségre még soha. De amikor például defekt miatt álltam az út szélén, többen is odajöttek, hogy segíthetnek-e, vagy ami­kor kórházban voltam, meglá­togattak. Ez jólesett. — Fölmérte a ve­szélyt, amikor kiszállt az autó­ból, és öt kutyával találta szemben magát? — Olyankor az ember nem mérlegel. Az azonban segített a döntésben, hogy nem voltam egyedül, a fiam velem volt. — Megkeresték a kutyák gazdáit? — A környező tanyákból jö­hettek, de nem sikerült a tulaj­donosokat azonosítani. Az az igazság, hogy szinte minden tanyában tartanak kutyákat. Sokféle tolvaj járj a határban, fát és egyebet is lopnak, a ta­nyasi embernek szüksége van a védelemre. Bistey András hoz óhatatlanul szükséges kel­lékeket, például egy égetőke­mencét is. Már idén is várják ide az ér­deklődő óvodásokat, iskoláso­kat, egyelőre még fél-, egyórás foglalkozásokra, legfeljebb húszfős csoportokban, de amint javulnak a körülmé­nyek, hosszabb itteni elfoglalt­ságra is berendezkedhetnek a látogatók. A ház és az udvar alkalmas helye lehet gyermek- műsorok előadásának, vagy népszokások felelevenítésé­nek is. Mocsáry Magdolna tervei szerint a tájház bemutatótere lehet a népi kismesterségek­nek is, hiszen számos olyan egykori tudomány van, amit a gyermekek is elsajátíthatnak játékos formában. Az eleve ki­csiknek szóló csuhéfonás, já- tékbaba-készítés mellett cse­kély anyagigénnyel elsajátít­ható lesz itt az agyagozás, a csipkeverés, a nemezelés, gyöngyfűzés, kosárfonás, csu­pa olyan dolog, ami a Barbie- világ helyett az alkotás örömét adhatja. A kézimunkának más a világa és az értéke, és ha egy osztálynyi gyerekből csak egy­ben is felébred az érdeklődés a természetes anyagok, a terem­tő mozdulatok varázsa iránt, Névjegy: Mocsáry Magdolna óvónő Húsz esztendeig óvodában dolgozott, majd az előző év­ben a nagykörűi tájház veze­tője volt, mivel vonzódott a tájházakban megtestesülő értékőrző gondolat iránt. A közelmúltban kezdte munká­ját a szolnoki Damjanich Já­nos Múzeumban, ahol egyi­ke azoknak a munkatársak­nak, akik a nyitott kapuk szellemében minél élőbb kapcsolatot szeretnének ki­építeni a látogatóközönség­gel. akkor már megérte vele foglal­kozni. A bemutató foglalkozás május 20-án, a szolnoki Dam­janich János Múzeum udvarán lesz délután két órától, ahol a kismesterségek kirakodóvásá­ra mellett a csuhébaba-készí- tést szeretné Magdolna meg­mutatni a gyerekeknek. Amennyiben az elgondolás beválik, idővel az összegyűlő gyermekmunkák egy részét ki­állításon is be szeretnék mu­tatni a tájházban, hogy a kis látogatók egymásnak adhas­sák át bevált ötleteiket, elgon­dolásaikat. SZATHMÁRY Füstmentes hat év- Egyik napról a másikra határoztam el, hogy nem gyújtok rá, s azóta tartom magam a dönté­semhez. Biztos vagyok benne: már nem élnék, ha nem tettem volna le a cigarettát! — mondta a jászberényi Vass Jánosné, aki 45 évig tartó in­tenzív dohányzást követően hat évvel ezelőtt a „Hagyd abba és nyersz!” program alkalmával hagyott fel káros szenvedélyével. Annak idején lapunk is írt a döntéséről abból az apropóból, hogy férje — az elhatározás tanújaként — országos díjat nyert. Az ENSZ egészségügyi világszervezetének kezdemé­nyezésére elindult, s a kistérségben a Jászberény Városi ÁNTSZ szervezésében folyó programban vett részt beszél­getőtársunk, aki - saját bevallása szerint - az utolsó évek­ben már egyszerre akár négy-öt cigarettára is rágyújtott, s családi házuk minden helyiségében füstölögtetett egy-egy szál „koporsószeget”. Ez a program egyébként épp ezek­ben a hetekben zajlott - most sajnos nem túl sok ered­ménnyel - hazánkban ismét. — Sokat mondogattam én előtte is, hogy le kellene már szokni a cigarettától, de az elhatározás mellé az akarat jso- ha nem társult. Végül egy hétköznap reggelén döntöttem: elég volt! Azóta egy szálat sem szívtam! — Jobb lett a közérzete azóta? . — Könnyebben vagyok. Sajnos már korábban szenved­tem a magas vérnyomástól, s egyszer agyvérzésem is volt. Ez a probléma azóta sem tűnt el, bár jóvaí kevesebbet szen­vedek tőle, mint azelőtt. — Mégis, hogyan bírta megállni, hogy ne gyújtson rá? — Nem tudok erre magyarázatot adni. Odáig jutottam, hogy ha egy kicsit is megérzem, hogy a környezetemben valaki cigarettázik, már rosszul leszek. Azt azonban biztos­ra veszem, hogy mindenkinek magának kell döntenie. Előt­te sokan akartak lebeszélni a dohányzásról, de senkire sem hallgattam, inkább még jobban szívtam a cigit. Amikor vi­szont meghoztam a döntést, már csak tartani kellett maga­mat ahhoz. — Sokáig érezte a cigaretta hatását? — Negyvenöt év az negyvenöt év. Nem múlhatott el nyom­talanul. A káros anyagok egész sora került a szervezetembe. Négy éven keresztül éreztem a hatását mindezeknek. Azt tu­dom mondani most is, ahogy kezdtem: az, hogy most tudunk beszélgetni, annak köszönhető, hogy abbahagytam a do­hányzást. Banka Csaba Kabátot ad a növényekre A szolnoki Kálmán Dániel nemrégiben rukkolt ki a növények fagyvédelmét szolgáló találmányá­val. A speciális készítmény tavaly ezüstérmet ka­pott a brüsszeli nemzetközi találmányi kiállítá­son, a feltalálók hónap elején rendezett buda­pesti seregszemléjén pedig Géniusz-díjjal jutal­mazták. A fagyvédő anyag azóta a piaci szerep­lők figyelmét is felkeltette. A Kertváros „géniusza” bizonyára nagyon szeretheti a gyü­mölcsöket, hiszen nem kevés időt és energiát áldozott arra, hogy kikísérletezzen egy olyan anyagot, illetve technológi­át, amellyel megfelelő hatékonysággal elejét veheti a növé­nyeket ért fagykároknak. Kálmán Dániel végül kizárólag természetes anyagokból előállította azt a titkos keveréket, amely egyszerűen kezelhető, bármilyen permetezővel ki­juttatható. A speciális porózus vegyület úgy fejti ki fagyvé­dő hatását, hogy lényegében becsomagolja a növényeket, miközben azok gázcseréjét nem akadályozza. A feltaláló er­ről nemes egyszerűséggel úgy fogalmaz: kabátot ad a fákra. Mivel csak természetes összetevőket tartalmaz, egy idő után úgymond lehámlik a növényről, a talajbaktériumok pedig nyomtalanul lebontják. A kísérletek azt igazolják, hogy a fagyvédő anyag virág­zásban, rügypattanás állapotában lévő növényeknél is ered­ményesen alkalmazható, így az őszi, téli és tavaszi fagycsú­csok hatásainak mérséklésére egyaránt bevethető. A zseni­ális találmányt mind többen értékelik, s nemcsak a feltalá­lók rendezvényein. Az utóbbi időben szinte egymást érik a megkeresések bel- és külföldről egyaránt, többen ugyanis komolyan érdeklődnek a fagyvédő piaci megjelenése kap­csán. Laczi Zoltán „Már nem élnék, ha nem tettem á volna le a cigarettát!” .haza

Next

/
Oldalképek
Tartalom