Új Néplap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-16 / 20. Vasárnapi szám
4 Közelről 2004. május 16. vasárnap Megmentette egy gyerek életét „Életmentő Emlékérem” kitüntetéseket adott át a megyeházán dr. Csíkos Zoltán, a megyei közigazgatási hivatal vezetője a héten. Az egyik kitüntetett, a jászapáti Báthor Pál egy gyermek életének megmentéséért kapta a kitüntetést. Azon a szilveszteri délutánon egy 13 éves fiú kerékpáron igyekezett Jászapátiról a tanyájukra. v A város külterületén azonban egy öt kutyából álló falka támadta meg. A csúszós út miatt kerékpáron nem lehetett menekülni, ezért a fiú egy villanyoszlopra kúszott fel támadói elől. A kutyák egy darabig az oszlop tövében ugattak, azután úgy látszott, elmennek a helyszínről. A fiú lemászott, hogy folytassa az útját, ám alig haladt néhány métert, a közeli bokrok között lapuló kutyák ismét üldözőbe vették, s előlük csak egy másik villanyoszlopra kapaszkodva menekülhetett meg. Most azonban a megvadult állatok már nem tágítottak, mintegy három órán keresztül ugattak, vicsorogtak az oszlop tövében. A mínusz 6-7 fokos hidegben a fiú már nem sokáig tudott volna kitartani. Közben az országúton több autó is elhaladt, a vezetők között volt, aki megpróbálta elkergetni a kutyákat, ez azonban nem sikerült, mások nem is álltak meg. Továbbhajtották, és segítséget sem hoztak a bajba jutott gyereknek. Báthor Pál az oszlopon kucorgó fiút először kábeltolvajA halászmester A kitüntetés átadása után dr. Házi István (jobbra) megyei rendőrfőkapitány is gratulált Báthor Pálnak FOTÓ: CSABAI ISTVÁN A régi Szolnok kevés megmaradt emléke közül való az a kis házikó, amely a Tabán új falai között őrzi egy néhai halászmester emlékét. Errefelé nagylapáttal dolgozott az idő, így aztán fontos az a kevés is, amibe másutt nem akadna meg a szem, s a mindent eltakarító nagy lendületben kegyelmet kapott. Felújították, majd tájházként a múzeum része lett. Most talán megtelik élettel is, nem csak az idő fog csendben neszez- ni a falai között. A tervek szerint ugyanis zsi- vajgó gyerekhad tanyája lesz, ahol ízelítőt kapnak abból, ami szüléink, nagyszüleink világában a gyermekeknek kellemes perceket tudott szerezni. A játékos alkotás örömét, a természetes anyagok barátságos világának szépségét. Ezzel a szándékkal indít a szolnoki Damjanich János Múzeum egy játszóházat a tájházban, meíynek már gazdája is van Mocsáry Magdolna személyében. Mint elmondta, sem a tájház, sem a gyermekekkel közösen végzett játékos munka nem ismeretien számára. Húsz esztendeig élt óvónőként a kicsinyek között, majd az előző esztendőben a nagykörűi táj ház vezetőjeként dolgozott. Most vette át új munkahelyét, és számadást csinált arról, hogy mit lehet itt tenni, és ahhoz mi szükségeltetik. Az indulás körülményei szerények, az épület sem túl nagy, a kertje is szűkös, de lépésről lépésre haladva sok mindenre alkalmassá tehető. Amint lehetőség adódik rá, föl fog épülni a rendszeres itt-tar- tózkodáshoz szükséges kiszolgálórész, és apránként ki lehet majd alakítani a közös munkának vélte, majd amikor átlátta a helyzetet, kiszállt a kocsiból, és a kabátját lengetve próbálta elkergetni a kutyákat. Ez azonban csak félig sikerült, három kisebb kutya elszaladt, két nagyobb termetű azonban nem tágított. Ekkor a kormányzár rúdját fogta kézbe, azzal sietett a bajba jutott fiú segítségére, így sikerült elűznie a két kutyát, és megmentenie a már szinte megdermedt fiút. Báthor Pálnak nem ez az első életmentése, önkéntes tűzoltóként korábban egy gázrobbanástól megrongált házból kimentett egy idős nőt. — A családunkban hagyománya van a segítőkészségnek - felelte szerényen, amikor a segítségnyújtás indítékairól kérdeztem. Többen is végeznek karitatív munkát, én önkéntes tűzoltó vagyok. Ez nem hobbi, a segítségnyújtás szándéka vezet bennünket. — Előfordult már, hogy ön szorult segítségre? — Hál’ istennek komoly segítségre még soha. De amikor például defekt miatt álltam az út szélén, többen is odajöttek, hogy segíthetnek-e, vagy amikor kórházban voltam, meglátogattak. Ez jólesett. — Fölmérte a veszélyt, amikor kiszállt az autóból, és öt kutyával találta szemben magát? — Olyankor az ember nem mérlegel. Az azonban segített a döntésben, hogy nem voltam egyedül, a fiam velem volt. — Megkeresték a kutyák gazdáit? — A környező tanyákból jöhettek, de nem sikerült a tulajdonosokat azonosítani. Az az igazság, hogy szinte minden tanyában tartanak kutyákat. Sokféle tolvaj járj a határban, fát és egyebet is lopnak, a tanyasi embernek szüksége van a védelemre. Bistey András hoz óhatatlanul szükséges kellékeket, például egy égetőkemencét is. Már idén is várják ide az érdeklődő óvodásokat, iskolásokat, egyelőre még fél-, egyórás foglalkozásokra, legfeljebb húszfős csoportokban, de amint javulnak a körülmények, hosszabb itteni elfoglaltságra is berendezkedhetnek a látogatók. A ház és az udvar alkalmas helye lehet gyermek- műsorok előadásának, vagy népszokások felelevenítésének is. Mocsáry Magdolna tervei szerint a tájház bemutatótere lehet a népi kismesterségeknek is, hiszen számos olyan egykori tudomány van, amit a gyermekek is elsajátíthatnak játékos formában. Az eleve kicsiknek szóló csuhéfonás, já- tékbaba-készítés mellett csekély anyagigénnyel elsajátítható lesz itt az agyagozás, a csipkeverés, a nemezelés, gyöngyfűzés, kosárfonás, csupa olyan dolog, ami a Barbie- világ helyett az alkotás örömét adhatja. A kézimunkának más a világa és az értéke, és ha egy osztálynyi gyerekből csak egyben is felébred az érdeklődés a természetes anyagok, a teremtő mozdulatok varázsa iránt, Névjegy: Mocsáry Magdolna óvónő Húsz esztendeig óvodában dolgozott, majd az előző évben a nagykörűi tájház vezetője volt, mivel vonzódott a tájházakban megtestesülő értékőrző gondolat iránt. A közelmúltban kezdte munkáját a szolnoki Damjanich János Múzeumban, ahol egyike azoknak a munkatársaknak, akik a nyitott kapuk szellemében minél élőbb kapcsolatot szeretnének kiépíteni a látogatóközönséggel. akkor már megérte vele foglalkozni. A bemutató foglalkozás május 20-án, a szolnoki Damjanich János Múzeum udvarán lesz délután két órától, ahol a kismesterségek kirakodóvására mellett a csuhébaba-készí- tést szeretné Magdolna megmutatni a gyerekeknek. Amennyiben az elgondolás beválik, idővel az összegyűlő gyermekmunkák egy részét kiállításon is be szeretnék mutatni a tájházban, hogy a kis látogatók egymásnak adhassák át bevált ötleteiket, elgondolásaikat. SZATHMÁRY Füstmentes hat év- Egyik napról a másikra határoztam el, hogy nem gyújtok rá, s azóta tartom magam a döntésemhez. Biztos vagyok benne: már nem élnék, ha nem tettem volna le a cigarettát! — mondta a jászberényi Vass Jánosné, aki 45 évig tartó intenzív dohányzást követően hat évvel ezelőtt a „Hagyd abba és nyersz!” program alkalmával hagyott fel káros szenvedélyével. Annak idején lapunk is írt a döntéséről abból az apropóból, hogy férje — az elhatározás tanújaként — országos díjat nyert. Az ENSZ egészségügyi világszervezetének kezdeményezésére elindult, s a kistérségben a Jászberény Városi ÁNTSZ szervezésében folyó programban vett részt beszélgetőtársunk, aki - saját bevallása szerint - az utolsó években már egyszerre akár négy-öt cigarettára is rágyújtott, s családi házuk minden helyiségében füstölögtetett egy-egy szál „koporsószeget”. Ez a program egyébként épp ezekben a hetekben zajlott - most sajnos nem túl sok eredménnyel - hazánkban ismét. — Sokat mondogattam én előtte is, hogy le kellene már szokni a cigarettától, de az elhatározás mellé az akarat jso- ha nem társult. Végül egy hétköznap reggelén döntöttem: elég volt! Azóta egy szálat sem szívtam! — Jobb lett a közérzete azóta? . — Könnyebben vagyok. Sajnos már korábban szenvedtem a magas vérnyomástól, s egyszer agyvérzésem is volt. Ez a probléma azóta sem tűnt el, bár jóvaí kevesebbet szenvedek tőle, mint azelőtt. — Mégis, hogyan bírta megállni, hogy ne gyújtson rá? — Nem tudok erre magyarázatot adni. Odáig jutottam, hogy ha egy kicsit is megérzem, hogy a környezetemben valaki cigarettázik, már rosszul leszek. Azt azonban biztosra veszem, hogy mindenkinek magának kell döntenie. Előtte sokan akartak lebeszélni a dohányzásról, de senkire sem hallgattam, inkább még jobban szívtam a cigit. Amikor viszont meghoztam a döntést, már csak tartani kellett magamat ahhoz. — Sokáig érezte a cigaretta hatását? — Negyvenöt év az negyvenöt év. Nem múlhatott el nyomtalanul. A káros anyagok egész sora került a szervezetembe. Négy éven keresztül éreztem a hatását mindezeknek. Azt tudom mondani most is, ahogy kezdtem: az, hogy most tudunk beszélgetni, annak köszönhető, hogy abbahagytam a dohányzást. Banka Csaba Kabátot ad a növényekre A szolnoki Kálmán Dániel nemrégiben rukkolt ki a növények fagyvédelmét szolgáló találmányával. A speciális készítmény tavaly ezüstérmet kapott a brüsszeli nemzetközi találmányi kiállításon, a feltalálók hónap elején rendezett budapesti seregszemléjén pedig Géniusz-díjjal jutalmazták. A fagyvédő anyag azóta a piaci szereplők figyelmét is felkeltette. A Kertváros „géniusza” bizonyára nagyon szeretheti a gyümölcsöket, hiszen nem kevés időt és energiát áldozott arra, hogy kikísérletezzen egy olyan anyagot, illetve technológiát, amellyel megfelelő hatékonysággal elejét veheti a növényeket ért fagykároknak. Kálmán Dániel végül kizárólag természetes anyagokból előállította azt a titkos keveréket, amely egyszerűen kezelhető, bármilyen permetezővel kijuttatható. A speciális porózus vegyület úgy fejti ki fagyvédő hatását, hogy lényegében becsomagolja a növényeket, miközben azok gázcseréjét nem akadályozza. A feltaláló erről nemes egyszerűséggel úgy fogalmaz: kabátot ad a fákra. Mivel csak természetes összetevőket tartalmaz, egy idő után úgymond lehámlik a növényről, a talajbaktériumok pedig nyomtalanul lebontják. A kísérletek azt igazolják, hogy a fagyvédő anyag virágzásban, rügypattanás állapotában lévő növényeknél is eredményesen alkalmazható, így az őszi, téli és tavaszi fagycsúcsok hatásainak mérséklésére egyaránt bevethető. A zseniális találmányt mind többen értékelik, s nemcsak a feltalálók rendezvényein. Az utóbbi időben szinte egymást érik a megkeresések bel- és külföldről egyaránt, többen ugyanis komolyan érdeklődnek a fagyvédő piaci megjelenése kapcsán. Laczi Zoltán „Már nem élnék, ha nem tettem á volna le a cigarettát!” .haza
