Új Néplap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-14 / 112. szám
4. OLDAL HATVAN 0 N TÚL 2004. Május 14., péntek í| Sorokban SZÁMVETÉS. A Városmajori Nyugdíjasok Baráti Köre a közelmúltban tartotta éves beszámoló- és tisztújító közgyűlését. A vezetőség sokrétű, gazdag program megvalósításáról adhatott számot. Többek között arról, hogy a bíróság közhasznú egyesületként jegyezte be baráti körüket. Széles körű kapcsolataik (a megyei nyugdíjasegyesülettől kezdve a Civil Házon át a városi idősügyi tanácsig) is közrejátszanak abban, hogy eleven klubéletet teremthettek. A baráti kör programjából csak példaként említünk néhányat: a szolnoki 2. számú gondozási központtal közösen szervezik „Sorstárs” tréningjü- ket, mellyel arra készítik fel a kör tagjait, hogy az időskor problémáival pozitívan foglalkozzanak. Rendezvényeik szerteágazóak. Hangverseny-látogatás, a cserkeszőlői gyógyfürdő felkeresése, a megyei barangoláson való részvétel, országjáró kirándulás, múzeumi tárlatok megtekintése, színházbérietek váltása, városi sportnap és más tevékenység is szerepel bennük. IV. STRAND-PARTI. Az idén negyedik alkalommal rendezik meg a szolnoki Tiszaliget- ben az ország nyugdíjasklubjai között érdeklődésre méltán számot tartó strandpartit. A benevező csoportok tízperces műsoridővel számoljanak. A rendezvény időpontja: augusztus 5-6. A távol lakóknak szállást és étkezést biztosítanak. DERŰS ÓRÁK. A Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete a „Derűs órák” rendezvénysorozat részeként versmondók részvételével, zenével ünnepelte a költészet napját. A rendezvénynek a VMZK adott otthont. IDÖSBARÁTOK. A tisza szentimreiek reménnyel pályázhatnak az idősbarát önkormányzat címre. S nemcsak azért, mert az ottani önkormányzat évente átlag három- százezer forinttal támogatja a nyugdíjas-egyesületet, hanem azért is, mert polgármesterük tiszteli és minden tekintetben segíti az idős embereket. Ennek köszönhető, hogy a nyugdíjas-egyesületben színjátszó csoport, énekkar és versmondók is tevékenykednek. Jó kezdeményezésként minden második évben megrendezik a Vidám művek fesztiválját. Erre az idén a második félévben kerül sor. MEGYEI KI MIT TUD? A törökszentmiklósi Városi Művelődési Központ, a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete, valamint a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Művelődési Továbbképzési és Sportintézet meghirdette a XI. Jász-Nagykun-Szolnok megyei nyugdíjasok Ki mit tud? vetélkedőjét. A rendezvényre október 16-án Törökszentmiklóson, a Városi Művelődési Központban kerül sor. A vetélkedőn részt lehet venni vers és próza, ének, egyéni és csoportos zene, jelenetek, hagyományőrző műsor kategóriában. Kiemelt kategóriaként „Unokámnak mesélem, tanítom” gyűjtőcím alatt szerepelnek igaz történetek, népmesék, népi mondó- kák, rigmusok, köszöntő versek, a népdalkörök részére pedig Kávási Sándor mezőtúri népdalgyűjteményéből szárma- zó népdalok. ___________■ Az oldalt írta: Simon Béla A fotók beküldött képek Új egyesületi vezető Molnár Ferencnét választották az „Életet az éveknek” Országos Nyugdíjas-egyesület megyei vezetőjének. Nem kis feladat vár rá. Megyénkben negyvenhét nyugdíjasklub hatezernél több taggal tartozik ehhez az egyesülethez. S milyen gazdag tapasztalatú klubok! Közülük az idén tízen ünnepük húsz-harminc éves jubileumukat. Az egyesület idei programja sokrétű. Áprilisban öten képviselték megyénket a népdal- és nótakedvelők első országos találkozóján. Kiváló közreműködésükért ketten díszoklevelet kaptak. Június 5-én és 6-án rendezik Cserkeszőlőn a VIII. Országos Nyugdíjas-találkozót. Azt követően vesznek részt Szolnokon és Mezőtúron a strandpartikon, majd júliusban Jászladányon a Jászsági napokon”. Augusztusban a „Rékasi pikniken” való szereplés, azt követően pedig a berekfürdői kulturális seregszemle szerepel programjukban. Októberben több településen vesznek részt az idősek napja rendezvényein. E vázlatos felsorolásból is kitűnik, hogy bőven akad dolga az új megyei vezetőnek még akkor is, ha a vezetőség megosztja a feladatot. Nem véletlenül mondja tehát Molnár Ferencné, hogy „egy kicsit félve vállaltam el ezt a feladatot”. Az a szerencse, hogy sok tapasztalattal látott munkához. A berekfürdői önkormányzatnál szociális munkásként dolgozik már jó évtizede, s rendezvény- szervezői feladatokat is ellát a községben. Van tehát gyakorlata mind az idős emberekkel való foglalkozásban, mind a programok összeállításában. Nem tétlenkedő, inkább örökmozgó, kapcsolatot könnyen teremtő típus. Jól példázza ezt a következő eset: annak idején, a gyes után nem vették vissza régi munkahelyére. Úgy volt vele, dolgozni kell, s elvállal bármilyen munkát. így került a berekfürdői Park étterembe. Egy idő után mondta az üzletvezetőnek, sajnálja, hogy nincs szakképzettsége, s így nem tud kellő kontaktust kialakítani a vendégekkel. Az üzletvezető leintette: „Ne mondj ilyet, hiszen mióta te szolgálod ki a vendégeket, azok közül, akik korábban csak három centet fogyasztottak, most már alkoholisták lettek!” Berekfürdő a programok tekintetében igen gazdag. S azok jó részét Molnárné szervezte, vagy legalábbis közreműködött megszervezésükben. Joggal mondja: „ Mi lenne velük nélkülem, s mi lenne velem nélkülük?” A tétlenség ugyanis a halála. Azt mondja, hogy ha nincs társadalmi elfoglaltsága, akkor még az otthoni munka sem halad úgy, mint máskor. Néhány éve első berekfürdői civil szervezetként megalakította a mozgáskorlátozottak csoportját, majd 1996-ban a helyi nyugdíjasokklub- ját, s nem utolsósorban a Nádirigó népdalkört. Van tehát mit felmutatnia. A továbbiakra pedig reménykeltő önértékelésének az a mondata: „Mindenben maximalista vagyok.” Molnár Ferencné fát ültet egy országos találkozón Az idősek helyzetéről A megyei idősügyi tanács megbízásából az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének Szolnoki Társadalomkutató Csoportja elkészítette a megyénkben élő idősek mindennapjait számos nézőpontból feltáró helyzetelemzést. A tanulmány a 2001. évi népszámláláson alapul. Azt egészítik ki a települési önkormányzatoktól származó információk és a megyei idősügyi tanács valamennyi tagjával készült információk. Az alábbiakban ebből a tanulmányból közlünk részleteket. A 2001. évi népszámláláskor megyénk lakónépességének valamivel több mint egyötöde — 88 400 lakos — tartozott a hatvan éven felüli korosztályhoz. Az idősek hattizede nő. A mostani hatvan éven felüliek között folyamatosan csökken azok száma, akik nem végezték el az általános iskolát. Ugyanakkor egyre többen rendelkeznek köztük középiskolai végzettséggel, illetve diplomával. 1990-ben a férfiak tizenegy, a nők mindössze négy százalékának volt érettségije. 2001-re ez az arány a férfiaknál csaknem megduplázódott, a nők körében pedig háromszorosára nőtt. A férfiak között háromszor annyi diplomás van, mint a nők között. Megyénkben az utóbbi három évtizedben fokozatosan nőtt az időskorúakból álló háztartások száma, míg a vegyes korösszeté- telűeké csökkent. Joggal állapítja meg a tanulmány, hogy a háztartások korösszetételében történt változás egyértelműen mutatja a népesség elöregedését. A többgenerációs együttélés fokozatos térvesztéséről, az egyszemélyes háztartások egyre meghatározóbb jelenlétéről ad tanúbizonyságot. Az eltérő korösszetételű háztartásokban élő idősek helyzete kedvezőbb nemcsak a rezsiköltségek megoszlása miatt, hanem azért is, mert szükség esetén fiatalabb társaiktól segítséget kaphatnak, ápolásban részesülhetnek. Ami pedig a lakáskörülményeket illeti: a népszámláláskor a lakásoknak valamivel több mint egynegyedében (40 ezer lakásban) csak időskorúak laktak. Huszonhat százalékuk egyedül. Az időskorúak által használt lakások több mint egyharmada nem éri el a hatvan négyzetmétert. Összkomfortos lakásban az idősekből álló családoknak mindössze kéttizede él. Az időskorúak otthonainak négytizede komfortos, több mint kéttizede pedig komfort nélküli. Lakásviszonyaikról elmondható, hogy a népesség egészének körülményeihez képest kedvezőtlenek. Ezt a megállapítást támasztják alá azok az adatok, melyek szerint a csak idősek által lakott lakások háromnegyede 1969 előtt, egyharmaduk pedig 1944 előtt épült. Jó részük elavult, felszereltségük szegényes. A hatvan éven felüliek döntő része (95 százaléka) részesült 2001-ben valamilyen nyugdíjban, járadékban, 2002-ben és 2003-ban ez az arány csak némileg módosult. Megállapítható tehát, hogy az időskorú népesség jövedelemforrásának meghatározó részét a nyugdíjak képezik. Azok mellett a szűk réteg számára - kiegészítést jelentenek az aktív munkából származó jövedelmek. A hatvan éven felüliek mindössze két százaléka tekinthető gazdaságilag aktívnak. A tanulmány - egyéb témakörök elemzése mellett - javaslatokat is tartalmaz az időskorúak helyzetének javítására. A tanulmány — többek között — foglalkozik az idősek egészségi állapotával is. A szerint az idősek kétharmadának van valamilyen tartós betegsége, fogyatékossága. A leggyakoribb a keringési rendszerhez kapcsolódó betegség. Kiugró a magas vagy ingadozó vérnyomásban szenvedők aránya. Idős korban az emberek kétszer annyiszor fordulnak orvoshoz, mint fiatalabb társaik. A keringési zavarok mellett a második leggyakoribb halálok a rosszindulatú daganatos betegség. MÚZEUMI LÁTOGATÁS. A szolnoki Belvárosi Nyugdíjasklub tagjai rendszeresen részt vesznek múzeumi kiállításokon. Egyik csoportjukról ilyen alkalommal készült fotó a Damjanich Múzeum előtt. FOTÓ: GYÖRGYEY JÁNOS Megyei küldöttgyűlés A megyeháza dísztermében küldöttgyűlést tartott a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete. Demény Istvánná, az egyesület elnöke adott számot a januári közgyűlés óta végzett munkáról. Többek között arról, hogy a cukorgyárban tartott nőnapi ünnepségen kétszázharmincan vettek részt. Megemlítette, hogy az egyesület kulturális bizottságának ülésén vázolták az idei „Napsugaras ősz” rendezvény- sorozat programját. Ismét lesz szüreti felvonulás, költészeti szemle, pályázat iskolások számára, és megint megrendezik a nyugdíjas kézművesek alkotásaiból összeállítandó kiállítást. Szólt arról is, hogy a megyei idősügyi tanács pályázatot írt ki az idősbarát önkormányzat címre. Beszámolt arról is, hogy pályázaton nyert pénzből a Szolnoki Főiskolával együttműködve Szolnokon és Karcagon számítástechnikai tanfolyamot szerveztek. Az Egyesített Szociális Intézmény vezetőjével pedig megállapodtak arról, hogy az intézmény mozgékonyabb tagjait bevonják az egyesület rendezvényeibe. A „Napsugaras ősz” rendezvénysorozata alatt ünnepük a megyei egyesület 15. jubileumát. Ez alkalommal kiállításon mutatják be az elmúlt másfél évtized eseményeit. Elhangzott a felügyelőbizottság beszámolója is az egyesület 2003. évi gazdasági tevékenységéről, mely szerint semmiféle szabálytalanságot, törvénysértést nem tapasztaltak. Az Európai Unióról Pelikán Lajos tartott jól felépített, érdekes előadást, majd időszerű kérdésekről esett szó. i Papa, pihenj! Hallom Papa, hogy nyugállományú őrnagy létedre a honvédelmi minisztertől megkaptad az „Aranykor” kitüntető jelvény ezüst fokozatát. Gondolom, meglepődtél, hiszen kevesen részesülnek ebben az elismerésben — főleg a seregben végzett több évtizedes közművelődési tevékenységért. A munkahelyi vezetőknek általában nem elsőrangú dolga beosztottaik kulturális élete, nívós szórakoztatása. A katonaságnál meg pláne nem az. Ott a harc- készültség fokozása mindent megelőz. Ezért gondolom, hogy nem volt könnyű dolgod. Emlékszem, említetted egyszer, hogy volt olyan hadosztályparancsnokod, aki kiadta az ukázt: két héúj Hemót is vezetted vagy másfél évig. Tréfásan mondhatnánk, hogy álláshalmozó lettél - de kézenfekvő, hogy csak parancsot teljesítettél. A kulturális programok mellett mennyi családi rendezvény, jeles személyiségek - például Tye- reskova, a világ első női űrhajósa - látogatása színesítette a hétköznapokat. S ha volt egy kis szusszanásnyi időd, akkor sem tétlenkedtél. Erre vall a fegyveres erők nyugdíjasklubjának a létrehozása, a fegyveres erők autóklubjának, kocsimosójának és műhelyének megszervezése. Amikor a munkádról beszélgettünk, azt mondtad: „Az életben legnehezebb az emberekkel Pillanatkép egy régi baráti találkozóról ten belül Sztálin szobra álljon a kunmadarasi repülőtér udvarán. Egészében véve azonban mégis szép élményeket jelentett a munkaköröd. Főleg 1961-től kezdve, amikor - különböző beosztások után - Szolnokra, a repülőtiszti főiskolára kerültél kulturális munkaszervezőnek, s egyben tisztiklub parancsnoknak. Mennyi minden történt azóta! Emlékeztetőül csak néhányat említünk. Az első „Ki mit tud?” vetélkedőre zenekart szerveztél. Kulturális műsorokkal léptetek fel a környező településeken. A repülőtéri tisztiklub mellett rád bízták a Szolnokon lévő régi Hemo vezetését és a nyári helyiség irányítását is. Az való foglalkozás, de az a legszebb is.” Jó szívvel gondolsz tehát az elmúlt évtizedekre. Bizonyára szívesen újrakezdenéd az egészet. Feltételezem, hogy ha húszéves lehetnél ismét, akkor mind a tizenkét kitüntetésed elcserélnéd egy századparancsnoki dicséretért. Dehát most már az „őrnagy” megszólítás helyett a „Papa” dukál. Még a füledben csengenek a régi parancsszavak, a „vigyázz”, a „jobbra át”, a „hátra arc” és a többi - de most már csak egynek kell engedelmeskedned. Annak, amit az élet ad ki: Várnái György nyugállományú őrnagy, pihenj! Pihenj hát, Papa.
