Új Néplap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-13 / 111. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2004. Május 13., csütörtök | ifi SB GYÓGYÍTÓ UDVARIASSÁG. Fizikoterápiás kezelésen voltam a minap, amikor a nővérkék a kezelőfülkéknél egyik fiatal kol­léganőjükről - távollétében - társalogtak. „Elképesztő, mit művel felülbírálja az orvosok által felírt terápiát" - mondta egyik. „Bögyös és olyan kivágott cuccokban jött, hogy a betegek alig kaptak levegőt” - így a má­sik. A harmadik kolléganő a pártfogásába veszi a távollévőt: „El kell ismerni, hogy villám­gyorsan bevitte a betegek adata­it a számítógépbe, és hozzájuk olyan udvarias volt, hogy példa lehetne mindenkinek. Arról nem is beszélve, hogy rendet ra­kott pillanatok alatt a betegek után, és az ágyakat is fertőtlení­tette, lemosta, letörölte!" Az el­ső megszólaló így tromfolt: „Ka­pott is olyan virágcsokrokat, hogy csak lestünk! Úgy tudom, visszajön hozzánk ha levizsgá­zik!" Aki eddig pártfogóként lé­pett fel, még annyit fűzött az el­hangzottakhoz, hogy „Legalább pezsgőbb lesz a hangulat, és az újabb virágcsokrok elterelik a fi­gyelmet a megkopott környezet­ről, és a fájós hátakról..." (NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN) HAGYOMÁNYŐRZÉS. Településünkön örömmel olvastuk az Új Néplap A szerkesztőség postájából el­nevezésű oldalon nemrég rólunk megjelent Hagyományőrzés Tiszaszentimrén címmel megjelent írást. Áprilisban a helyi művelődési házban hagyományos húsvéti bált tartottunk, amelyen a falu apraja-nagy- ja részt vett, s a műsorban felléptek a gyermek és felnőtt néptáncosaink, valamint a kunmadarasi nép- táncos gyermekek is, igen nagy sikerrel. __ __ vas-szegedi Julianna, tiszaszentimre Hu szonkét év kellett hozzá Hetvenöt évvel ezelőtt, 1929. ja­nuár 1-jével az 1911-ben alapított Felsőkereskedelmi Iskola Szolnok város kizárólagos fennhatósága alá került. Az addig a Szolnoki Kereskedelmi Társulat által fenn­tartott, Szolnok városától, Jász- Nagykun vármegyétől és az Ipar­kamarától segélyezett iskolát a város kapta meg, illetve vette át, teljes jogú felügyelettel. Az 1929. január 31-i városi köz­gyűlésen Róth Mór, a Kereskedel­mi Társulat elnöke kérte a testü­lettől, hogy az iskola tarthatatlan helyzetén véglegesen segítsenek, s a város egy új iskola felépítésé­hez szükséges, ingyenesen fel­ajánlott telket jelöljenek ki. Hat év teltével, 1935 májusában a Keres­kedelmi Iskola felügyelő-bizottsá­gi ülésén megállapították, hogy egészségügyi okokból elkerülhe­tetlen egy új iskola építésének ügyével foglalkozni. 1936 májusá­ban ünnepelte az iskola fennállá­sának 25. évfordulóját. A helyi új­ság vezércikkben emlékezett meg a jubileumról, és feltárta az épület tarthatatlan, főleg egészségtelen állapotát. Sok polgár, szülő muta­tott hajlandóságot arra, hogy anyagilag támogatja egy új iskola felépítését. Érthetetlennek tűnik ennyi év távlatából, hogy az akkori város- vezetés miért bánt mostohán az üggyel. Nehéz elképzelni, hogy 1936-ban, amikor már megépült a tárház, a papírgyár, és nagyobb állami építkezések nem voltak a városban, az iskolaépítés még­sem került napirendre, sőt még a telek kijelölése sem volt konkrét, amelyet pedig 1929-ben a polgár- mester elintézettnek mondott. Aki emlékszik a régi iskola földszintes épületére (Hunyadi János út), ma elképzelhetetlen­nek tartja, hogy ott normális okta­tást lehetett tartani. Az 1920 körül istállóból átalakított épületben, amelynek tantermi ajtajai közvet­len az udvarra nyíltak, nyolc osz­tályt oktattak a négy osztályra méretezett helyiségekben. A helyzet legnagyobb vesztesei a ta­nulni vágyó, szegényebb sorsú vi­déki diákok voltak, akik kiszorul­tak az oktatásból, mert a napi be­járásuk megoldatlan volt, és anyagi helyzetük nem engedte meg az albérlet fizetését. Az isko­la iránt az 1930-as évek közepén már nagy volt az érdeklődéi, de a körülmények nem tették lehetővé a tanulólétszám növelését. 1941-ben végre elindult valami. A Béla király és a Károly király ut­cák elején lévő, a város tulajdonát képező telken, a régi szegényház területén talajvizsgálati fúrásokat kezdtek. 1942 tavaszán az építke­zés csak-csak elkezdődött, az épület 1944 májusára tető alá ke­rült, de sem ajtók, sem ablakok, sem belső szerelés nem volt, csu­pán a csupasz, vakolt falak. Hasz­nálható volt viszont az épület Bá­baképző felőli része alatti légol­talmi óvóhely, amely a környező lakosoknak adott fedezéket a légi­riadók és a bombázások idején. Csak összehasonlításként emlí­tem, hogy a déli tárház tizenhá­rom, a Gépipari Technikum ki­lenc hónap alatt épült fel. Az épület „vajúdása” a háború után tovább tartott, 1944-től 1951- ig, a megnyitás évéig. 1929-től tehát huszonkét év kellett, hogy Szolnokon megnyíl­jon egy elvárható igényt kielégítő kereskedelmi, közgazdasági isko­la. SZUROVECZ PÁL, SZOLNOK „Hova tűnt a sok virág...?” A levelekből válogatunk. A kiválasz­tott írások - a levélíró előzetes hoz­zájárulása nélkül, mondanivalójá­nak tiszteletben tartásával - szer­kesztett, rövidített formában jelen­nek meg. Az itt olvasható vélemé­nyek nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a meg nem rendelt cikke­ket is olvasói levélként kezelje. Április 28-án este a Szolnok Váro­si Művelődési és Zenei Központ kamaratermében különleges, rit­ka élményben volt része a zsúfo­lásig megtelt nézőtéren helyet foglaló, előadó- és zeneművésze­tet kedvelő közönségnek. A műsorral Marlene Dietrich születésének 100. évfordulójára emlékeztünk. A „Kék Angyal és barátai” címmel rendezett san­zonestet Meister Éva színművész- nő ragyogó, lelkeket érintő elő­adásában, s Bánfi Miklós kima­gasló művészi élményt nyújtó zongorajátékának kíséretében él­vezhettük. A művésznő az estet az emlé­kek szárnyán múltba röpítő me­lódiákkal és a műsort egységes egésszé formáló idézetekkel ösz- szekötő megemlékezések előadá­sával tette különlegesen emléke­zetessé. A „Kék Angyalt” jelképe­sen is megjelenítő művészi elő­adás a terembe varázsolta a kor hangulatát, bepillantást engedve a nagy énekesnő háborús viszo­nyok között is megmutatkozó, oly sok életet megmentő, mélysé­ges emberségébe. Kívánom, hogy hagyományte­remtővé váljon — a szolnoki mű­vészeti életből eddig hiányzó, rit­ka gyöngyszem értékű, hasonló estek rendezése. Elgondolkodtató azonban, va­jon miért nem láthatjuk e kiváló tehetségű művésznőt városunk nagy múltú, kitűnő színházának színpadán? _________MOLNÁR ZSUZSA, SZOLNOK Sz ép magyar beszéd? Nemrég a televízióban hallottam az egyik politikus kijelentését, melyet nyelvészeti és etikai szempontból elemeztem. Szavai­ról (nem kívánom idézni) a régi értelmező kéziszótárak zárójel­ben jegyzik meg, hogy a jassz- nyelvben használatosak. Évek (évtizedek?) óta tapasz­talható a nyelvi szabadosság a politika s a média szereplőinél. Most nem a valóságshow-kra gondolok a televízió képernyő­jén, mert abban egyértelmű a kö- | zönségesség. A televízió csator­náin az utóbbi időben a színé­szek, műsorvezetők is károm­kodnak és vulgáris szavakat használnak. Vagy például azok a kommen­tárok, amikor így jelentenek be egy minisztercserét, hogy „Me­nesztették xy minisztert.” Ilyen­kor - pártállástól függetlenül ­felháborodom. Még akkor is, ha az illető nekem sem volt szimpa­tikus. Mégiscsak az ország egyik vezetője volt, s megérdemelne annyi tiszteletet, hogy távozását így jelentsék be: „Felmentették pozíciójából” vagy „Miniszteri váltás történt” stb. Ez vélemé­nyem szerint a közéleti illemtan tárgykörébe tartozik. Már nem tantárgy az illemtan az iskolák­ban - mint még nagyszüleink idejében. S lám, hová vezet a hiá­nya! A tapintatlanság ma min­dennapos téma. Talán politikusa­inknak nem ártana tudni: az Eu­rópai Unió parlamentjébe olyan emberek valók, akik ismerik a szavak erejét és annak következ­ményeit, van önuralmuk, és sértő kifejezéseket nem használnak még azok irányában sem, akik ve­lük nem azonos gondolkodásúak. ___________________________J. S. M., SZOLNOK Eg y sikeres jászsági A jászberényi Fehértói temető­ben nyugvó Bercsényi Tibor (1901—Í975) művész halálának május 5-i évfordulója alkalmából idézem fel sikereinek néhány ál­lomását. Színpadon, filmen a történe­tek keretét, hátterét adó miliőt, konkrét megjelenítési formáját a díszlettervező művész adja. Ber­csényi Tibor „műterme” a szín­pad volt, amely az írói mondani­valót szolgálja, erősíti, kiemeli. Első munkahelye az Operaház volt, majd tanítómestere, Kémén- dy Jenő hívására Prágában dolgo­zott, később Kassa, Pozsony, majd a bécsi színházak következ­tek. Zeneszerzők, rendezők, írók és főként a közönség volt elége­dett az általa tervezett színpad­dal. A filmszakma is felfigyelt a jászberényi születésű művészre, munkáját őrzi például a Kerek Ferkó, a Gentri-fészek, a Cigány, vagy az Egy bolond százat csinál című filmek. Bercsényi Tibor a háború után részt vett országunk színházai­nak „felélesztésében”, újraindítá­sában. A hatvanas évek elején tervei szerint készültek el Gyön­gyösön és Jászberényben a sza­badtéri színpadok. MÁTICS 8ÉLÁNÉ, KÖNYVTÁROS JÁSZBERÉNY A TISZTÁBB SZEBB! A Föld napja alkalmából rendezte meg ha­gyományos környezetvédelmi vetélkedőjét Szolnokon a Városi Kol­légium Diákszövetségének támogatásával a Béla király úti tagintéz­mény. Az öt tagkollégiumból harminchármán, háromfős csapatok­ban oldották meg a teszteket, melyek kérdései a Földre, vízre, védett növényekre, állatokra, a környezetvédelemre, az egészséges állapot­ra, a magyar természettudósokra vonatkoztak. Külön említésre mél­tó volt a környezetszennyező fém-, műanyag-, papírhulladékok újra­hasznosítására vonatkozó feladat. A vetélkedő résztvevői könyvju­talmat kaptak, és részt vehetnek egy budapesti kiránduláson, me­lyen a Nemzeti Múzeum állandó régészeti, valamint a Magyarország története című kiállításokat tekintik meg. A felvétel a vetélkedő egyik pillanatát örökítette meg. (Beküldött fotó) ____________________________________TÓTH KRISZTINA VE RNE-REGÉNYOLVASÓK. Május elején regényolvasási versenyt rendeztünk a szolnoki Újvá­rosi Általános Iskolában, amelyen hat csapat 18 tehetséges 7. osztályos diákja versenyzett. A jó han­gulatú vetélkedésben 1. helyezett a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola csapata (képünkön), 2. a Bel­városi Általános Iskola csapata, 3. pedig a Kétpói Általános Iskola csapata lett. (beküldött fotó) ____________________ ______ ______ _____________ ______ ____hajdú Ágnes igazgató, Szolnok Néh ány mondatban JÁSZBERÉNY. Hamarosan kapható lesz a világ első robot­porszívójának új változata: az Electrolux Trilobite 2.0. Elődjé­nek megjelenése egy forradalom kezdetét jelentette a takarítási technológiában, ugyanis ekkor­tól lehetővé vált az otthon tisz­tán tartása anélkül, hogy jelen lennénk. A Trilobite 2.0-nál a ta­karítási idő előre programozha­tó, ráadásul automatikusan érzé­keli, ha akkumulátora lemerülő- ben van, visszatér töltőállomásá­hoz, és automatikusan feltölti azt. bcs JÁSZDÓZSA. A „Virágos Jászdó- zsáért” mozgalom keretében három kategóriában — Tiszta, rendes lakó­házi környezet, Tiszta, rendes utcai környezet, Tiszta, rendes üzletí környezet - lehet pályáznia a la­kosságnak, május 20-ig. A részle­tekről tájékozódni lehet és a neve­zési lapok beszerezhetők a polgár­mesteri hivatalban Juhász Anett ügyintézőnél, mg SZOLNOK. Támogatói díjat kapott Gémyi Gábor, a Gazdasági és Közle­kedési Minisztérium főosztályveze­tője, a Szolnoki Főiskola Szenátusá­nak tagja a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkama­rától. A díjat idén alapították azzal a céllal, hogy lehetőséget teremtsenek a kiemelkedő teljesítmények elisme­résére. Gémyi Gábor nevéhez fűző­dik Az EU házhoz jön elnevezésű programsorozat megszervezése. Fontos szempont volt, hogy „olyan minisztériumi vezetőről van szó, aki nem hivatalnokként, hanem va­lódi partnerként dolgozik”, olvasha­tó az indoklásban, mga TÓSZEG. A szomszéd községben, Tiszajenőn szombaton megrende­zett térségi oviolimpiai részvétel után a héten ünnepséggel folytató­dott az idén 60 éves tószegi óvoda jubileumi rendezvénysorozata. Az eseményen az intézmény elmúlt évtizedeit felelevenítő óvodatörté­neti fotókiállítás nyílt, amelyen Papp István polgármester mondott köszöntőt, bj TÚRKEVE. A város általános isko­lásainak szervezett kerékpártúrát nemrégiben a Nimfea Természet- védelmi Egyesület. A Föld napja al­kalmából megvalósult kirándulá­son az út legnagyobb részét a Hor- tobágy-Berettyó védőtöltésén tették meg a résztvevők. A diákok nem véletlenül keresték fel a folyó sza­bályozások által kevésbé érintett részeit: a magas vízszint nyomá­ban újraéledt az ártér. Az egymás­tól néhol több száz méterre lévő gátak között elterülő zugok, kaszá­lórétek nagy részét sekély elöntés borította, melyek így megteltek zsi­bongó élettel. A gyerekek néhány védett madárfaj ritka példányaival is megismerkedhettek, bj ________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom