Új Néplap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-06 / 81. szám

4. OLDAL HATVAN O N TÚL 2004. Április 6., kedd Egy tanár hitvallása A mezőtúri főiskolán évekkel ezelőtt — az or­szág főiskolái között egyedüliként — létre­hozták a tájgazdálkodási szakot. Tavaly bo­csátották ki az első tájgazdálkodási mérnö­köket. Ebben a tanévben erre a szakra jelent­kezett a legtöbb hallgató. A tájgazdálkodási szak alapító tanszékvezetője — aki nyugdíjba vonulása miatt megvált ettől a tisztségétől, de előadásokat továbbra is tart — dr. Tóth Albert. Mi késztette ennek a szaknak a megalakítására, s egyáltalán, mi a véleménye a tájjal való törődés mellett a világ dolgairól? - kérdeztük tőle. íme a válasz:- Alföldi embernek, szűkebb értelemben nagykunságinak, tősgyökeres kisújszállásinak tartom magam. Őseim is kisújszállásiak voltak. Ez nagyon mély elkötelezettséget keltett ben­nem a tájjal, az ide való emberekkel szemben. Pályaválasztásom forrás vidéke itt keresendő. Nem hiszem, hogy más ember tudtam volna len­ni, ha máshová kerültem volna, s ezt az indító él­ményt vittem volna magammal. Attól a tisztes­séges paraszti közegtől, ami főleg idős emberek társaságát jelentette, megannyi életbölcsességet tanultam. Talán leginkább kiemelendőként a munka szeretetét és a mindenkori tisztességet. Azt a világot tartom meghatározónak. A mai vi­lág sajnos már nem ilyen. Az, hogy az ember mégis meg tud állni ebben a szirénhangoktól sokszor csábításra is sarkalló világban, annak tudom be, hogy talpam alatt a föld biztos, s eb­ben a változó világban is hitemhez, meggyőző­désemhez hű embernek tarthatom magam. Ez egyfajta tiszteletadás is azok iránt, akiktől az in­dító alapélményeket kaptam. Nagyszüleim nagy kort értek meg. Nagyapám 1867-ben született. Azt lehet mondani, hogy megélője volt a hajdani vízi világnak. Az, amit az idős emberek elmondtak a tájról, valós élmé­nyeket jelentett. A tájban járva az igazukat ta­pasztaltam. S amikor Győrfi István Nagykunsá­gi krónika című könyvét olvastam, rájöttem, hogy nagyapám emlékei azonosak egy tudós ember megállapításaival. Egyetemre kerülvén nagy szerencsém volt, hogy olyan professzorok hatása alá kerülhettem, akik a táj szeretetét, a földhöz való kötődést erősítették bennem. A családi háttér biztonsága, az a kisvárosi mi­liő, amelyben felnevelkedem, az idős emberek­től hallottak, a tudósok előadásaiból, munkái­nak olvasásából adódó ismeretek máig integrá­lódnak bennem, s válnak egyfajta kiteljesedés­sé. Büszke vagyok családi hátteremre, s arra, hogy a gyermekeim is a tanári pályát választot­ták. A fiam summa cum laude minősítéssel véd­te meg doktori értekezését. Lányom, s a vejem a szolnoki Tiszaparti Gimnáziumban tanít. A másik, amit mindenképpen a sarokkövek körébe helyezek: a tisztességgel, becsülettel végzett munka - nem hagyva ki a közösségért végzett tévékenységet. Tudom, a mai világ nem erre inspirál. Sokkal inkább a pénz hajszolása, a hirtelen meggazdagodásra való törekvés, a siker sokszor érdemtelen módon és különösebb erő­feszítés nélkül való elérése dominál. Én a becsü­letes munkának vagyok a pártján. Nekem a pénz csak eszköz, nem olyan cél, melynek elérésére mindenáron törekednék. Amikor a parlament­ben töltött időszak alatt erre lett volna lehetősé­gem, akkor sem éltem vele. Tanóráimon is ezt a magatartást próbálom sugallni tanítványaim­nak, elfogadtatni velük ezeket az értékeket. Én elsősorban a tájökológiának vagyok a mű­velője. Elődeimtől is a tájban való gondolkodást tanultam. Hiszek abban, hogy a táj morálisan is köti az embert. A szülőhely sok mindenre köte­lez. A tájgazdálkodás lényegében nem más, mint régi hagyományok felélesztése, a modern időkhöz való igazítása. Őseink mindig tájgazdál­kodást folytattak, aminek az volt az értelme, hogy felismerték a táj meglévő adottságait, iga­zodtak ahhoz, és a legkisebb kárt okozva vették ki belőle a hasznot. A mai világnak ezt kell kö­vetnie. A tájgazdálkodási szakot ilyen megfonto­lások alapján hoztuk létre. Dr. Tóth Albert a közelmúltban vette át a Ma­gyar Köztársasági Arany Érdemrend kitüntetést. Gratulációmra megjegyzi: — Büszke vagyok arra, hogy minden eddigi ki­tüntetésemet — köztük a kisújszállási és mező­túri Pro Urbe-díját, a Nagykunságért-díjat, az Al­föld-díjat, a Pro Régió-díjat - szakmai munká­Dr. Tóth Albert mért kaptam, úgy, hogy a szakma ítélte oda. Ezek a díjak a tájban végzett munkám elismeré­sét jelentették. A Pro Nature-díjat a természetvé­delem érdekében kifejtett tevékenységemért kaptam. Ezek azért fontosak számomra, mert nem egy szükséges „eljövetel” alkalmából adják oda, s nemcsak politikai döntéshozók. Mindig óvakodtam attól, hogy valamiféle kormány­vagy állami kitüntetést kapjak, mert ebben a mai világban sok sandaságot érzek. Most először kaptam állami kitüntetést. Erre az előző gondo­lat nem érvényes. Úgy tekintem ezt, hogy negy­venévi tanári és egyéb szakmai munkám összeg­zéséért, ha úgy tetszik életműdíjként adomá­nyozták. De nem tagadom, sokkal inkább azok­ra a díjakra vagyok büszke, melyeket egy szak­mai közösségtőí kaptam. TISZTÚJÍTÁS . A Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete március 23-án tartotta közgyűlését. A tavaly végzett munkáról Deák Jánosné elnök számolt be. Szólt többek között a már négy éve működő egészségügyi kisakadémiáról, a VMZK-ban rendezett kiállítások felügyeletéről, a nagybányai kapcsolatról, a „Derűs órák” szervezéséről, s a húsz klub ezerháromszáz tagját magába foglaló egyesület megannyi egyéb rendezvényéről. Beszámolt arról is, hogy az adófizetőknek az egyesület javára tett felajánlásából befolyt 14 282 forintot egészségügyi előadásokra és az idősek világnapja megünneplésére fordították. Az egyesület pénzügyi gazdálkodásáról és az ellenőrző bizottság tevékenységéről szóló beszámoló után került sor a tisztújításra. Az egyesület elnöke ismét Deák Jánosné, az ellenőrző bizottság elnöke pedig továbbra is Tóth Sándor lett. _______■ Az oldalt írta Simon Béla Fotók: Bakos Judit, Csabai István TAVASZKÖSZÖNTÖ. Kétszázharminc résztvevővel (helyhiány miatt több klub jelentkezését vissza kel­lett utasítani) tavaszköszöntő nőnapot rendezett a szolnoki cukorgyár éttermében a nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesülete. Az ott megjelent nőket meleg szavakkal köszöntötte Tokár István, a megyei közgyűlés elnöke és Radócz Zoltán alpolgármester. A vidám műsort követő tánc és a vacsora tette emlékezetessé a rendezvényt. fotó: oyőroyey jános Nyugdíjasok a számítógépnél A szolnoki csoport egy része foglalkozás közben A budapesti Nemzeti Felnőtt­képző Intézet és a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete tá­mogatási szerződést kötött. A támogatás célja a szerződés szerint: „Az élethosszig tartó ta­nulás részeként, az időskori mun­kakultúra szakmai feltételrend­szerének fejlesztése, a nonformá- lis képzésekbe való bekapcsoló­dás elősegítése érdekében az idős korosztály részére szóló, új infor­mációs és kommunikációs tech­nológiák elsajátítására irányuló felnőttképzési program megvaló­sításának segítése.” E cél megvalósítására a megyei nyugdíjas-egyesület vállalt köte­lezettségei ellenében egymillió­nyolcszázezer forint támogatási összeg áll rendelkezésre. Ez tet­te lehetővé, hogy a megyei nyug­díjas-egyesület együttműködési szerződést kössön a Szolnoki Fő­iskolával, amely már évek óta foglalkozik számítógép-kezelő (- használó), szoftverüzemeltető, s ettől az évtől ECDL-tanfolyamok szervezésével. Az eddigi tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy a Szolnoki Főiskola számítástech­nikai képzései megfelelő elméle­ti és gyakorlati jártasságot bizto­sítanak. A nyugdíjasok egyik csoportjá­nak képzése a Szolnoki Főisko­lán, a másiké pedig Karcagon tör­ténik. A képzésben a főiskola ta­nárai, illetve az általuk felkért, nagy tapasztalattal rendelkező oktatók vesznek részt. A minősé­get a Szolnoki Főiskola Felnőtt­képzési Központja garantálja. A kilencvenórás képzés végén, az eredményes vizsga letétele után a hallgatók a főiskola tanúsítvá­nyát kapják a tanfolyam elvégzé­séről.- Az ismeretszerzésben med­dig juthatnak el a nyugdíjasok? - kérdeztük Dúl Imre főiskolai tanártól, a szolnoki csoport veze­tőjétől. — A Szolnoki Főiskolán felnőtt- képzés már korábban is volt — hangzott a válasz. - Én is részt vettem sokféle képzésben, példá­ul a megyei bírókat tanítottam programok használatára -, de nyugdíjasokkal még nem foglal­koztam. Ez az első ilyen alka­lom. Én is gondolkoztam azon, hogy vajon meddig tudnak eljut­ni. Az első foglalkozások után azt látom, hogy nagy a lelkese­dés, ami nagyon sokat könnyít a tanfolyam anyagának elsajátítá­sában. Sokat jelent abban a te­kintetben is, hogy egy idős em­ber nehezebben halad, mint egy olyan fiatal, aki gyermekkorától kezdve számítástechnikával fog­lalkozik. Hogy hová tudunk el­jutni? Semmiképpen sem cél­zunk meg valamiféle profi vagy félprofi szint elérését. Oda sze­retnénk eljutni, hogy számítógé­pes biztonságot szerezzenek a tanfolyam résztvevői. Ne legyen gond számukra a szövegszerkesztés, egy elektro­nikus levél megírása, kinyomta­tása, anyagok átvitele egyik gép­ről a másikra. A másik fontos te­rület az internet használatának képessége, ami azt jelenti, hogy érdeklődési körüknek megfelelő­en információkat tudjanak gyűj­teni. E két legfontosabb alkalmazási terület mellett még egyéb alkal­mazási területre is szeretnénk betekinteni — úgy mint a táblá­zatkezelésre, a különféle grafi­kus szoftverek használatára. Számvetés a megyei egyesületnél A megyei nyugdíjasok kultu­rális és érdekvédelmi egye­sületének elnöksége a közel­múltban adott számot a me­gyei klubvezetők előtt tava­lyi munkájáról. A rendezvényen Tokár István, a megyei közgyűlés elnöke köszön­tötte a megjelenteket. Dicsérőleg szólt arról a felhalmozott elméle­ti tudásról és gyakorlati tapaszta­latról, amellyel az idős emberek rendelkeznek. Ismertette me­gyénk eredményeit és távlati cél- ldtűzéseit. A végzett munkáért el­ismerését fejezte ki az egyesület elnökségének. Megköszönte a nyugdíjasklubok vezetőinek a másokért kifejtett önzetlen mun­kát. Az egyesület tavalyi munkáját Demény Istvánná elnök össze­gezte. Ismertette szélesedő kap­csolataikat az állami és egyéb szervezetekkel. A hangsúlyt a tartalmi munkára fektette. A megtartott rendezvények sorá­ban - többek között - a martfűi pótszilvesztert, a szolnoki nőna­pot, a megyei barangolás elneve­zésű túrát, a szolnoki strandpar­tit, a zagyvarékasi pikniket, az idősek napi megyei ünnepséget, az idősek holt-Tisza-parti sport­napját említette. Külön hang­súlyt fektetett a Napsugaras ősz elnevezésű, ötnapos rendez­vénysorozatra, amely nyugdíja­sok kézműves-kiállítását, orszá­gos költészeti szemlét, szüreti felvonulást, gyermek vers- és prózaíró-versenyt foglalt magá­ba. A beszámoló után a klubveze­tők elismeréssel szóltak az el­nökség munkájáról. Néhány mondatban CSATASZÖG. A település pá­lyázatot kíván benyújtani belte­rületi, valamint mezőgazdasági területet feltáró utak megépítésé­re. Erre a célra mintegy harminc­ötmillió forintot remél nyerni az önkormányzat, mca JÁSZÁROKSZÁLLÁS. Befeje­ződött a szelektív hulladékgyűj­tő szigetek kialakításának első fázisa a településen. Az első ta­pasztalatok rendkívül kedvező­ek. A helybeliek közül egyre töb­ben gyűjtik válogatva a háztar­tásban keletkező szemetet, s he­lyezik el a megfelelő konténe­rekbe. BCS JÁSZBOLDOGHÁZA. Bomba riadó volt tegnap az általános is­kolában. Az ismeretlen — felte­hetőleg gyerek - telefonáló reg­gel hétkor helyezte kilátásba, hogy bomba fog robbanni az épületben. A kiérkező rendőrök, tűzszerészek átvizsgálták az in­tézményt, ám nem találtak sem­miféle robbanószerkezetet. Az iskola szokásos rendjére is kiha­tott természetesen a bombaria­dó, így a tanítás is csak délután egy órakor kezdődhetett el. bgy JÁSZSÁG. Egy Stuttgarthoz kö­zeli németországi kistérség tele­püléseinek együttműködését ta­nulmányozza májusban az oda kiutazó jászsági küldöttség. A Jászsági Önkormányzatok Szö­vetsége és a Jászsági Településfej­lesztési Önkormányzati Társulás égisze alatt Mozsár Lászlónénak, Jászágó polgármester asszonyá­nak szervezésében megvalósuló program célja, hogy az Európai Unión belül jól működő, a Jász­sághoz hasonló nagyságú városo­kat, településeket magában fogla­ló kistérség mindennapjaival, közigazgatásának működésével jobban megismerkedjenek, bcs KUNCSORBA. Százhúszezer forintot nyert a község önkor­mányzata az Európai Unióhoz való csatlakozás méltó megün­neplésére. A május 1-jei ünnep­ségsorozat támogatására a Mi­niszterelnöki Hivatal írt ki pályá­zatot. szs KUNHEGYES. A város iskolái és a művelődési központ szerve­zésében ma délelőtt tartják a vá­rosi szavalóversenyt a könyvtár pincegalériájában. A művelődési központ előcsarnokában pedig rajzkiállítás nyílik. A művelődé­si központban az önkormányzat, a város középiskolája és a műve­lődési központ szervezésében mutatják be a kunhegyesi irodal­mi antológiát. A kötetbe kunhe- gyesiek, illetve az innen elszár­mazottak alkotásai kerültek be. A könyvet Dósa Lajos tanár ismerteti, dszm

Next

/
Oldalképek
Tartalom