Új Néplap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-30 / 101. szám

4. OLDAL SZAKSZERVEZETE K ÖNMAGUKRÓL 2004. ÁPRILIS 30., PÉNTEK M agyarország holnaptól az Európai Unió tagja lesz, a magyar állampolgárok az unió polgárainak is nevezhetik magukat. Ez a helyzet jelentős változást hoz a munka világá­ban, így a szakszervezetek szá­mára is fontos fordulópont. Az MSZOSZ tagszervezeteinek, de minden, a dolgozók érdekeit ko­molyan védelmező szakszerve­zetnek is számot kell vetnie az­zal, hogy mi lesz a teendője az új helyzetben, melyek azok a reális igények, amelyek teljesüléséért dolgoznia kell. A magyar munkavállalók szo­ciális Európát akarnak, olyan gazdasági és társadalmi felzár­kózásban érdekeltek, amely ja­vítja az emberek életminőségét, hosszabb távon elérhetővé teszi a nyugat-európai életszínvona­lat. Történtek ebbe az irányba ható intézkedések, például a kormány első és második 100 napos programjában, ilyen volt a nyugdíjasoktól elvett 52 milli­árd forint visszaadása, a mini­málbér adómentessé tétele, a közalkalmazotti béremelés. Ugyanakkor nehezíti az embe­rek helyzetét a megélhetési költségek emelkedése, a gyár­bezárások sora, a bértárgyalá­sok elhúzódása, a szakszerve­zetek háttérbe szorítása. A kormánynak a foglalkozta­tás bővítését, a munkahelyek megtartását kell gazdaságpoliti­kájának prioritásává tennie. Nem igaz, hogy már nincs tarta­lék a bérek emeléséhez, hiszen a teljesítmények növekedése hosszabb távon meghaladja a bérek növekedését. A munkabéke, a nyugodt, ki­egyensúlyozott munkavégzés érdekében javítani kell az ér­dekegyeztetés módját és haté­konyságát, el kell kerülni, hogy ismét megtörténjen, ami 2004- ben megtörtént, azaz hogy az érdekegyeztetést megkerülte a 2004-es évet meghatározó költ­ségvetésről és adókról szóló döntések meghozatala, így a szakszervezetek nem tudtak él­ni jogosítványaikkal. Az EU-tagság küszöbén A Vasas Szakszervezet jelenleg több mint háromszáz mun­kahelyi szervezet szövetsége, alakítója és egyben érintettje a változásoknak, amelyek jellemzik hazánk gazdasági és társadalmi életét. A rendszerváltás óta elmúlt tizen­négy esztendő sok alapvető válto­zást hozott a társadalom életé­ben. A közeljövő nagy feladata pedig hazánk uniós csatlakozása. Bár a szociálpolitika az EU-ban alapvetően a tagállamok kompe­tenciájába tartozik, mégis a szoci­álpolitika kérdésköreinek közös­ségi szabályozása részint kötele­ző jelleget takar, másrészt ajánlá­sokat, amelyeket át kell vennünk, hogy megfelelő eredményeket ér­hessünk el a szociális párbeszéd minden szintjén. Van néhány terület, mint pél­dául a munkaerő szabad áramlá­sa, a foglalkoztatáspolitika és a munkahelyi biztonság, ahol a csatlakozás után olyan folyama­tok kezdődhetnek, amelyek ke­zelésére ma még nem vagyunk kellően felkészülve, mivel nem ismerhetjük a változások nagy­ságrendjét, az ezek által generált problémák súlyosságát. Itt rög­tön megemlíteném a szakszerve­zetek azon törekvését, így a Va­sas Szakszervezetét is, hogy az átképzések rendszerének kiépí­tésében és gyakorlati megvalósí­tásában komoly szerepet vállal­janak az általuk képviselt dolgo­zók érdekében, mint ahogy ez a rendszer az Európai Unió szá­mos tagországában a szakszer­vezetek közreműködésével jól működik. E téren még igen nagy szervezőmunka áll előttünk, és ez minimum ágazati szintű ösz- szefogást feltételez. Néhány témakört említek an­nak illusztrálására, hogy a szak- szervezet, ezen belül a Vasas Szakszervezet szerepvállalásá­ban bizonyos hangsúlyeltolódá­soknak kell bekövetkezniük a kö- zeljövőbeh. Elsősorban a külön­böző szintű kollektív szerződések rendszerének kialakítására gon­dolok. Sajnos, ma elég sok válla­latnál hiányzik egy ilyen megálla­podás, és ezt lehetőség szerint mielőbb pótolni kell vállalati, ágazati szinteken. Mint tudjuk, a világ- gazdaságban felerősö­dött a globalizáció fo­lyamata, amelynek kulcsszereplői a multi­nacionális vállalatok. Ezek nagy hatással van­nak egy-egy régió foglalkoztatási helyzetére. Sajnos a szakszerve­zetek nem egyenrangú partnerei a multinacionális munkaadók­nak abból a sajátos lehetőségből adódóan, hogy a multinacionális vállalat viszonylag rövid idő alatt át tudja csoportosítani gyártási kapacitását, a munkavállaló vi­szont jobbára helyhez kötött, ezért a munkavállalók képviselő­inek tárgyalási pozíciói a multi­nacionális cégek esetében gyen­gébbek. Természetesen ennek kiegyensúlyozására történnek fáradozások Európa-szerte. Az Európai Üzemi Tanácsok létre­hozása, a munkavállalói részvé­tel biztosítása bizonyos kérdé­sekben egyre nagyobb jelentő­séggel bír. A szakszervezeti munkában az új helyzethez igazodva a kollektív szerződések megkötése az első­rendű feladat. Kiemelten kell fog­lalkoznunk a munkahelyek védel­mével, esetleg gyarapításával. Ez utóbbi két dolog és a szakszerve­zeti tevékenység úgy lehet ered­ményes, ha folyamatos párbe­szédre törekszünk, és átgondolt érdekvédelmi munkát folytatunk. A jobb bérek elérése és a munka­végzés feltételeinek folyamatos ja­vítása alapvető célkitűzés marad, bár meg kell jegyeznem, hogy az új uniós kihívások keményebb helyzeteket is eredményezhetnek. Mivel esetemben egy multina­cionális vállalat példája érhető el a legkönnyeb­ben, ezért hivatkoznék az Electroluxra. A mi cégünk a nemzetközi gazdasági kapcsolat- rendszerben már ko­moly tapasztalatokkal rendelkezik. Rugalma­sabb, a kihívásokra ru­tinosan reagál. Szak- szervezetünknek természetesen meg kellet tanulni alkalmazkod­ni ehhez a vállalati szemlélethez. Törekedtünk egy előrelátó ér­dekazonosság kialakítására és fenntartására. Ennek az érdek- azonosságnak alapvető mozga­tórugója az Electrolux jászberé­nyi cégének piaci versenyben maradása, további fejlődése, ez­által a munkahelyek megőrzése. Nem mond ellent ennek az ér­dekazonosságnak a harc, amely arra irányul, hogy a bérek jelen­tősen növekedjenek a jövőben. A gazdasági környezet változá­sai a nagy lehetőségek mellett fe­nyegetéseket is hordoznak. Ez olyan tény, amelyre mindnyá­junknak figyelmet kell fordíta­nunk. Ezért is fontos, hogy a Va­sas Szakszervezeti Szövetség jól működő, erős szervezeti egység legyen a jövőben is. ZSÓTÉR ANDRÁS AZ ELECTROLUX SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉG ELNÖKE Uniós munkavállalók lettünk!? Május elsejétől új időszámítás kezdődik, mától odatarto­zunk, ahová mindig is akartunk: Európához. E jeles nap al­kalmából a Mezőgazdasági Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének II. régiója köszönti Jász- Nagykun-Szolnok megye mezőgazdasági üzemeiben dolgo­zó szakszervezeti tagjait és az agrárium valamennyi mun­kavállalóját. Mit jelent számunkra az uniós csatlakozás? Válaszul csak azt mondhatjuk, hogy kímélet­len versenyt, melyben egye­düli értékmérő a minőség lesz. És tovább kérdezhe­tünk: bírjuk-e majd a ver­senyt, különösen így, hogy a támogatások tekintetében jelentős versenyhátránnyal indulunk? Ki fog megerő­södni? Ki fog talpon marad­ni? Válaszul azt mondhatjuk, hogy az marad talpon, aki folyamatosan képezi magát, hisz a tudás alapú mezőgazdaság jövőjében. Szakszervezetünk holland test­vérszakszervezetünk támogatá­sával új felnőttképzési kísérleti modell kialakítását kezdte meg tavaly. Hiszünk abban, hogy az új felnőttképzési modell műkö­dési biztonságát és hatékonysá­gát a bipartit alapokon nyugvó kollektív szerződések rendszere biztosíthatja. Ezen hitünkben erősít meg minket a magyaror­szági szociális párbeszéd fejlő­dése, az Ágazati Párbeszéd Bi­zottságok életre hívása. Mi is ezen új intézmény felada­ta? Röviden az, hogy a munka vi­lágának szereplői megállapodások ré­vén adjanak választ az ágazatot érintő legfontosabb kihívá­sokra. 2003. július 27-én az elsők között meg­alakult a Mezőgaz­dasági Ágazati Pár­beszéd Bizottság (MÁPB) a MOSZ és a MEDOSZ részvételé­vel. Felhívjuk az agrár munka­adói és munkavállalói szövetsé­geket, hogy a bizottság nyitott, lehet csatlakozni. Örömmel adunk hírt arról is, hogy megvan a MÁPB első kéz­zel fogható megállapodása is, 2003. szeptember 15-i hatállyal életbe lépett a keret jellegű Me­zőgazdasági Ágazati Kollektív Szerződés. Jelenleg azon mun­kálkodunk, hogy minél több munkahelyen kössenek munka­helyi szintű kollektív szerződé­seket, mert csak a helyi szabályo­zások nyújtanak biztonságot a munkaadóknak és a munkaválla­lóknak. Egy kormánydöntést követően 10 agrárcég részvényeit adják el a napokban, többek között a me­gyében dolgozó Alcsi Mezőgaz­dasági Részvénytársaságét is. Szakszervezetünk nem privati­záció ellenes, de a MEDOSZ csak olyan magánosításban érdekelt, ahol a munkavállalók további foglalkoztatását biztosítják, élet- és munkakörülményeik nem romlanak, a bérek fejlesztését - vagy legalább szinten tartását - szavatolják, a munkahelyi kol­lektív szerződéseket az új tulaj­donosok minimum három évig hatályban tartják, legalább válto­zatlan kondíciók mellett. A MEDOSZ támogatja a privati­zációs törvényben és a kormány- rendeletben biztosított munka- vállalói tulajdonszerzést, de szükségesnek tartja, hogy ehhez valamilyen hitelkonstrukciót hozzanak létre. A megye agrár munkavállaló­inak azt kívánom, hogy az uniós csatlakozás számukra is a fejlő­dést, a biztonságot, a kiszámítha­tóságot, a tisztességes megélhe­tést jelentse, és akkor az „Uniós munkavállalók lettünk!?” helyett így mondhatjuk bátran: Uniós munkavállalók lettünk!!! MOGYORÓSI GYULA MEDOSZ II. RÉGIÓ VEZETŐJE Nyugdíjasok a csatlakozás után A népesség öregedésével járó társa­dalmi, demográfiai problémák vi­lágszerte az érdeklődés közép­pontjába kerültek. Az Európai Unió az időspolitikában nem ren­delkezik minden tagállamra köte­lező szabályozással. Nincs olyan jogszabálya, amely tagjainak előír­ná a nyugdíjak vásárlóértékét, vagy hogy a nemzeti össztermékből hány százalékot kell a nyugdíjakra fordítani. Viszont egy nagyon fon­tos igényt megfogalmazott az unió: kötelezővé teszi, hogy valamennyi tagországban elfogadható módon és mértékben működjenek a szoci­ális ellátórendszerek és az érdek- egyeztetés fórumai. Ebből következően 2004 má­jusi csatlakozásunk után hazánk továbbra is állami hatáskörben alakíthatja az ország nyugdíj- rendszerét. A magyar társada­lom, de elsősorban a nyugdíja­sok és a bérből, fizetésből élők, kortól függetlenül megszenved­ték a rendszerváltás óta lezajlott változásokat. A nyugdíjasok szá­mára a rendszerváltás nem hoz­ta meg az életszínvonal olyan mértékű javulását, amely egy élet munkájának elismeréseként elvárható lenne. A nyugdíjasok féltik nyugdíju­kat az uniós csatlakozástól, amely azonban meggyorsíthatja az or­szág gazdasági fejlődését, ez pe­dig feltehetőleg azzal jár, hogy fel­gyorsul a bérek és a nyugdíjak fel­zárkózása az európai országok át­lagához. Korántsem hihetjük, hogy a mostani nyugdíjas korosztály hathatósan érezni fogja az uniós csat­lakozás anyagi következ­ményeit, de gyermekeink, unokáink előtt megnyílik annak a lehetősége, hogy európai módon tudjanak élni. A nyugdíjasok érdekvé­delmi szervezetei célként jelöl­ték meg a nyugdíjrendszer re­formját, a nyugdíjasok jogállását meghatározó törvény megalkotá­sát, benne az egészségügyi, a szociális ellátás és a megélhetés biztosítását. Sürgetik, hogy a nyugdíjemelés jelenlegi módsze­réről, az úgynevezett svájci inde­xálásról folyamatosan térjünk át az előző évi nettó bérekhez iga­zodó emelésre, ez kiszámítható­vá tenné a nyugdíjemelés mérté­két, mérsékelné a nyugdíjak ér­tékvesztését. További javaslat az is, hogy a nyugdíj emelésénél nö­velni kell a nettó kereset arányát és az értékét veszített nyugdíjak korrekcióját. El kell érni, hogy az idős emberek nyomasztó anyagi gondok nélkül, méltóságukat megőrizve élhessenek. Az idős­ügyi gondok, bizonytalanságok megszüntetésére, de legalább is mérséklésére a kormány idős­ügyi politikája hivatott. Az idős­politika egyik legfon­tosabb szempontjá­nak kell lennie, hogy a nyugdíjaséveket ® minél egészségeseb­ben élhessék, hiszen az egészséges idős ember a társadalom hasznára és nem ter­hére válik, segítője marad a családnak, az időskor bölcsessége támasza lehet a fia­talabb generációnak. Olyan jövőt akarunk, ahol a ge­nerációk egymásért és nem egy­más ellen dolgoznak, ahol nincs életkor szerinti megkülönbözte­tés, ahol az idősek a társadalom hasznára lehetnek, segítői ma­radhatnak a családnak. Olyan jö­vőt, ahol az öregkori biztonság az emberi jogokon alapszik. Olyan szociális Európát akarunk, amely esélyegyenlőséget nyújt az idős és idősödő nemzedék­nek. Bízunk abban, hogy az Eu­rópai Unióba olyan képviselők kerülnek, akik mindezt a szívü­kön viselik. GOMBÁS GÁBORNÉ AZ MSZOSZ NYUGDÍJAS BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete általánosan érvé­nyes munkamentes vasárnap megtartása, illetve érvényre jutta­tása érdekében dolgozik. Európa népeinek kulturális életében és hagyományaiban a vasárnapnak különleges jelentő­sége van: mint pihenőnap már időtlen idők óta lehetővé teszi az emberek pihenését, a családok együttlétét, garantálja a szemé­lyes, a kulturális és társadalmi kapcsolatok ápolását. A vasárna­pi pihenőnap a szakszervezetek véleménye szerint kultúránk és társadalmunk olyan vívmánya, melyet őrizni és védeni kell. A vasárnapi munkavégzés csak ott fogadható el, ahol a lakosság éle­tének és biztonságának védel­mét vagy nem halasztható társa­dalmi és gazdasági-technológiai igények kielégítését kell biztosí­tani. A kereskedelemben a vasárna­pi pihenőidő elleni állandó tá­madás az egymás megsemmisí­tésére törekvő verseny követ­A vasárnap legyen a családé! kezménye, melyet főleg a multi­nacionális konszernek folytat­nak. Ennek során nem a fogyasz­tók érdekeiről és szükségletei­ről, még kevésbé a kereskede­lemben dolgozók valódi érdeke­iről, hanem a piaci részesedésért folytatott harcról van szó. Ez nem csupán az európai kereske­delemben és helyi ellátásban a vásárlói igényeknek megfelelő­en, szervesen létrejött struktúrát teszi tönkre, hanem egyre foko­zódó mértékben hagyja figyel­men kívül az ország hagyomá­nyait és identitását, valamint a törvényhozását is. Az üzletek vasárnapi nyitva tartásának társadalmi szükség- szerűsége nem létezik. Az olyan állítások, melyek szerint a keres­kedelmi dolgozók többsége a többlet javadalmazásért a vasár­napi munkát szívesen és önkén­tesen vállalja, nem igazak. A csa­ládi körben töltött szabadidőt, a testi és szellemi megújulást pénzzel helyettesíteni nem le­het. A vasárnapi munka­szünet igényére, vala­mint a kereskedelemben dolgozók egyéb súlyos problémáira is tekintettel a szakszervezetek a hatá­rokon átnyúló összefo­gással a vasárnapi mun­kának a szociálisan és gazdaságilag feltétlen szükséges mértékre való egyér­telmű korlátozása érdekében lép­nek fel. Az Európai Unió bővítése során mindenekelőtt a belépő országok állampolgárai azt várják el, hogy az anyagi előnyök mellett az élet- és munkakörülmények javulja­nak — valamint javuljon a hagyo­mányok és az identitás figyelem- bevétele, beleértve a vasárnapi pihenőnap elfogadását is. Ezzel egyidejűleg a korábbi tagállamok polgárai attól tartanak, hogy min­denekelőtt a határtér­ségekben, a nyitva tar­tási idők között, és a munkaidő szabályozá­sában fennálló különb­ségek negatív hatáso­kat válthatnak ki. Csak akkor lehet el­érni azt a támogatott­ságot, mely a békét ga­rantálja, ha- a munkavállalók, köztük a kereskedelmi dolgozók, úgy érezhetik, hogy ügyeiket és vé­delmi igényüket, így a munka­szüneti nap emberi jogát, ugyan­úgy komolyan veszik, mint a tő­ke érdekeit;- az európai kereskedelmi dol­Wt'ITryiCTrn» gozók számos szakszervezete felszólítja az összes európai és nemzeti intézményt és egyesü­lést, hogy a határokon átnyúló módon lépjenek fel a vasárnapi pihenőidő megtartása és elfoga­dása érdekében;- bíznak abban, hogy a szak- szervezetek mellett a civil szerve­zetek, egyesületek, tagságuk ér­dekeit is felismerve, aktív szoli­daritást vállalnak a vasárnapi munkaszünet ügyében;- azt kérik, hogy az egyházak, mint eddig, ezután is nyilváno­san emeljék fel szavukat a vasár­napi munkavégzés korlátozása érdekében;- elvárják a munkaadóktól és szervezeteiktől, hogy munkavál­lalóik pihenéséhez és a törvé­nyek által nyújtott pihenőnapok­hoz való jogát tiszteletben tart­sák, és a vasárnapi munkarendek a szociálisan és gazdaságilag szükséges szintre korlátozása ér­dekében tett kezdeményezést tá­mogassák;- felhívják az állami szerveze­teket, vezetőket, hogy a rendelke­zésükre álló eszközökkel lépje­nek fel minden állampolgár pihe­néséhez való jogának mind telje­sebb megvalósításáért, és a vasár­napi pihenőidő alapelvét törvé­nyek által is védjék meg;- az EU szerveihez, vezető sze­mélyiségeihez fordulva kérik, foglalkozzanak a vasárnapi mun­kaszünet kérdéseivel fontosságá­nak megfelelően, és alakítsanak ki közös álláspontot a szociális dimenziók és a kulturális identi­tások figyelembevételével az eu­rópai emberek védelmében. Európa szociális dimenziója nem lehet a továbbiakban sem csupán egy jelszó, élettel kell megtölteni azt, minden polgár és földrészünk átfogó politikai fejlő­dése hasznára. LÉVAY JÓZSEFNÉ KERESKEDELMI ALKALMAZOTTAK Az oldal az MSZOSZ megyei képviselete és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket a megyei képviselet viseli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom