Új Néplap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
2004-04-24 / 96. szám
4. OLDAL TÜKÖR MEGYEI 2004. Április 24., szombat A világtalanság színei FOTÓ: BAKOS JUDIT A most huszonnegyedik esztendejét taposó szolnoki Nemes András tizenkét éves koráig úgy ahogy látott. Kezdetben jobban, majd egyre rosszabbul, egyre kevesebbet. Még valamikor 1992 ködös februárja végén, márciusa elején eltűnt a szeme elől az addig jól ismert világ. Állítja, azóta is lát, hiszen a világtalanság is rendelkezik színekkel, formákkal, amelyeket azóta ő a szívével, eszével, kezével, ujjaival, hallásával érez. A Széchenyi-lakótelepen élő Andrisnak a szülei már féléves korában észrevették a szemromlást, az orvosok pedig megállapították a vele született retinabetegséget. Azért egy évet tanult a Ságváriban (akkor így hívták a Fiumeit), két és felet kinn a Széche- nyin, majd a Liget úti iskola következett. A világ vége, széle egyre közelebb kúszott hozzá, egyre kevesebbet, szűkebb részt látott belőle, míg jó tizenkét éve arra ébredt, hogy minden orvosi erőfeszítés, szülői segítség ellenére világtalan lett. Nagyon nehezen vette tudomásul, hogy más az értékrendje, a régi barátok elmaradtak, hiszen nem tudott focizni sem velük. Igaz, olykor beállt közébük, olyannyira eredményesen, hogy egyszer még a lábujja is eltört egy jókora rúgás után. Fokozatosan, lassan megbékélt a sorsával, hogy neki ez jutott. Pontosabban fogalmazva a mai napig is békül, békülget vele. Szerencsére mellette álltak és ma is állnak a szülők, a nagyszülők, a bátyja. így világtalanul az általános iskola is tovább, 8+2 évig tartott, hiszen el kellett sajátítani a pontírást, meg az olvasást. Ezek birtokában felvették Pesten a Jerikó Keresztény Humán Gimnáziumba, amely alapítványi intézmény, és ahol hetven százalékban katolikusok, harminc százalékban reformátusok tanulnak. Ide járnak látók, gyengén- látók, vakok. Tulajdonképpen a rajz kivételével mindent tanultak, még speciális testnevelésórákat is tartottak nekik. Hétközben ott tanult, hétvégén hazajárt a szüleihez. Végül is 2002-ben leérettségizett, sőt, azóta elvégezte a gyógymasszőri tanfolyamot. 2004. március 8. fontos dátum az életében, ekkor kezdte a munkáját, a masszőrködést. Úgy megszerették, hogy azóta visszajáró vendégei vannak a Ságvá- ri úti masszőrszalonban, ahol hetente háromszor dolgozik. Hogy Andrisnak teljes vagy megközelítőleg teljes legyen az élete, ebben a törekvésben többen segítik. Először is a családja, az édesanyja, akivel nyaranta kerékpározik: a tandemmel olykor tíz-tizenöt kilométert is letekernek egyhuzamban. Még úszni is szokott a Holt-Tiszában, kutyás, illetve anyai kísérettel. Itt még valakit mindenképpen meg kell említeni: a hároméves, csodaszép labrador kisasszonyt, Cleopát- rát. A kiképzett vakvezető eb 2003. március 28-tól elválaszthatatlan társa. Szinte mindent tud ez a zsemleszínű négylábú, amit kell, sőt, még annál többet is. Vele egy szobában alszik: hétkor, de legkésőbb fél nyolckor ébreszti a gazdit, akinek kell egy jó óra, olykor másfél, hogy rendbe szedje magát. Ő vezeti Andrist sétái során tavasztól késő őszig, amíg kellemes az idő. Minden akadályt, gödröt, mélyedést, bokrot jelez és kikerül, féltve a gazdiját. A fiatalember a munkáján kívül hetente kétszer kondizni is jár. Síelni is szokott. Még hatévesen, látóként tanult meg, majd vaksága után speciális technikát sajátított el. Él a Széchenyin egy sorstársa, vele is szokott találkozni, beszélgetni. Bár egyre több embert ismer, a régi barátai, iskolatársai Pesten vannak. Döbbenetes, hogy ez a fiatal srác miképpen lát az eszével, szívével, kezével, fülével. Egy beszélgetés után szinte mindent elmond először hallott partneréről. Az őszt, a telet nem szereti: a nyár, a tavasz az igazi évszaka, amikor a blökivel, szóval Cleopátrával egyedül is kimozdulhat a négy fal közül. A legfőbb szórakozása a rádió, olykor a televízió. Eddig a lányok kimaradtak az életéből, de reméli, előbb-utóbb lesznek, feltűnnek, megjelennek majd. Szeret mozogni, rengeteget gyalogolni, sétálni, beszélgetni a szülőkkel. Valamikor még látta a színeket, fényeket, a világ tengernyi csodáját. Nem adta fel, hogy előbb-utóbb any- nyira fejlődik az orvostudomány, hogy árban is elérhető lesz egy olyan csodaszer, amellyel talán jelentősen javulni fog a látása. Addig pedig a szívével, az eszével, az ujjaival, a fülével, az egész lényével, a világtalanság kínálta lehetőségekkel igyekszik megtapasztalni, felfogni, értékelni az őt körülvevő mindenség rezdüléseit, jelzéseit. D. SZABÓ MIKLÓS Csúcsképzés már óvodában? Ma már az óvodákban is topmenedzser-képzés zajlik, s mindez a gyermekek számára legfejlesztőbb tevékenység, a játék rovására megy — állította Vekerdy Tamás pszichológus, aki a minap a Verseghy megyei könyvtárban tartott előadást. Szolnok A szakember szerint van a világban egy trend, a teljesít- ményelvűség, amelynek következtében a szülők sokszor azt szeretnék, ha már az óvodában nyelveket és számítás- technikát tanulna gyermekük és minőségi sportot is űzne. Pedig a jó óvoda nem az iskolára készít elő. A gyermekeket megtanítja játszani, mintát ad hozzá. Sajnos a televízió, az „elektromos bébiszitter” is a negatív tendenciákat erősíti. Kimutatások szerint egyes műsorok, talán nem is annyira meglepő módon éppen a rajzfilmek jelentősen megnövelik ifjú nézőik ag- ressziós szintjét. Érdemes átgondolni egy nemzetközi felmérés eredményét. A vizsgálat Magyarországot, Csehországot, Norvégiát és Svédországot érintette. Az első és negyedik osztály közötti korcsoport teljesítménye nálunk és Csehországban a nemzetközi átlag felett volt. Ugyanakkor az iskolából kilépők esetében megfordult a tendencia. Itt a norvég és svéd gyerekek produkciója jóval meghaladta a nemzetközi átlagot, míg hazánk fiataljai az alatt teljesítettek. Vekerdy Tamás véleménye szerint az okok egyszerűek. Sok iskolai rendszer, így a magyar is ahelyett, hogy bevezetné a tanulókat a tudás élményébe, inkább untatja őket. Szorongást ébreszt bennük, nem hagyja őket rácsodálkozni a világra. Olyan élményekhez, tapasztalatokhoz kellene juttatni a diákokat, amelyek életkoruknak megfelelőek. A kilencvenes években végzett kutatások bebizonyították, hogy az életben való beváláshoz az iskolában tanult anyag mindössze tizennyolc százalékban járult hozzá. Azaz az iskolai eredményesség nem eredményez feltétlenül sikert az életben is. A szakember ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet az érzelmi intelligencia fontosságára. Ez a végtelenségig fejleszthető, ennek köszönhető, hogy kibírom, elviselem magam, a családomat, a szomszédokat, a főnökömet, a munkatársaimat. Vagyis az ember ilyen módon képes minden új helyzethez alkalmazkodni. Pusztán a tanulás révén ez nem lehetséges... A mai magyar iskola úgy várja el a teljesítményt, hogy osztályoz, vagyis szorongást kelt a gyerekekben. Ezzel pedig jelentősen csökkenti a teljesítőképességüket. A művészeteket már réges-ré- gen nem lenne szabad érdemjegyekkel minősíteni az oktatási intézményekben. Nemzetközi tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a demokratikus légkörű, a gyermek fantáziáját szabad szárnyalásra engedő iskolákban a legkisebb a hiányzás az oktatási intézmények között, s ezen érdemes elgondolkodnia minden szülőnek és oktatási szakembernek... MOLNÁR G. ATTILA TV-notesz NÉVshowR - ötvenedszer Ötvenedszer jelentkezett vasárnap este a televízió köszöntő műsora. Hát ezt is megértük, mondhatjuk. Pedig nemigen gondoltam, hogy megéri majd a félszázat is, hogy nem fullad ki idővel, hogy nem fogynak el egyszer csak a névnaposok, a szülinaposok és a ki tudja még milyen naposok. Persze ha azt vesszük, hogy ma már szinte mindegy, milyen ürüggyel történik az ünneplés, csak épp valahogy neve legyen a gyereknek. Hisz fő szempont a show, a szórakoztatás. így nem is csodálkozhatunk, hogy ilyen hosszú időn át elcsordogálhatott, és el is csordogálhat még minden jel szerint. Ha egy műsor elér idáig, ráadásul - mint el is hangzott —, vezeti a köztévé toplistáját, a legközkedveltebb, ki is mondhatna valami rosszat is róla? A nézők szeretik és kész. De vajon mi lehet a nagy népszerűség titka? Talán az, hogy a közszolgálati egyetlen olyan szórakoztató műsora, amelyben akár pletykaízű ismeretekhez is hozzájuthat a néző; olyanokhoz, amelyeket a bulvármagazinok kínálnak, csak itt azonban valamivel elegánsabb a tálalás. Barátságokra derül fény, váratlan érkezések szülnek hatalmas csodálkozásokat, olykor művieket is, és könny szökik a szemekbe, megható pillanatokkal, melyek igencsak érzelmessé teszik a zenével mindig agyonrakott köszöntő műsort. Itt lehet megtudni továbbá, kinek van kutyája, kinek meg macskája, ki kivel barátkozik és efféléket - érdekességek, apróban. Régebben olyanokat is megkerestek, akik nem tudtak a stúdióba menni, nekik Tornóczky Anita vitte az ajándékot, nőknek virágot, férfiaknak italt. Ez azonban már nincs, de ahogy tapasztalni, az ajándékok is egyre kevésbé értékesek, úgy látszik, takarékoskodik a televízió. (Vagy a támogatók szűkmarkúbbak?) Sajnos, ami egyáltalán nem változott, az a műsor fura képi világa, mely feltűnően csicsás, olykor színeiben már-már közönséges, a revük kevésbé vonzó megoldásaival operálnak. És Hajdú Péter is, sajnos maradt aki volt: sót- lan műsorvezető. Szerencse, hogy Dömsödi Gábornak viszont istenáldotta humora van, így mégsem lengi be az unalom a csevegéseket. Hogy megéri-e ez a ünneplő műsor az újabb ötven adást? Talán. Eddig már négyszázan fordultak meg stúdiójában, sztárok, neves személyiségek. Ha netán kifogynának a vendégekből, akkor lehet újrakezdeni elölről. Különben is van olyan művész vagy énekes, aki úgy jár a NÉVshowR-ba, mintha bérlete volna. VALKÓ MIHÁLY A fedélzeti mérnök munka közben. A pápát is repítette FOTÓ: MJ Bajusz nélkül is helytállt Szolnok Ahhoz, hogy valakinek a seregben módja legyen 4500 órát repülni helikopteren, három évtizedet kell szolgálnia. A MH. 89. Szolnok vegyes Szállítórepülő Ezred aranykoszorús, 1. osztályú oktató berepülő mérnökének, Viczián László őrnagynak megadatott ez a lehetőség. Hasonlóképp ennyi időt töltött a levegőben Szilágyi Pál őrnagy, gépparancsnok és Sauerwald Rudolf őrnagy, másodhelikopter-vetok is, amelyeket II. János Pál pápa magyarországi látogatásai során hajtottak végre 1991-ben és 1996-ban. A pápa nagyrabecsülése jeléül kaptak is mindkét alkalommal egy-egy „dedikált” Bibliát. A fedélzeti mérnök munkájával mindenki elégedett volt, egyedül a sokak számára ma is emlékezetes Isaura-tévésorozat főszereplője nem volt hajlandó vele repülni. A hölgy ugyanis kijelentette: csakis bajuszt viselő személyzettel hajlandó felszállni. Viczián László őrnagy azonban, csakúgy mint hozzá hasonló társai bajusz nélkül is helytállt a nagy árvizek idején, a hortobázető is. És hogy mi minden fér bele ennyi repülési időbe? Viczián László esetében például az a 11 ezer 550 felszállás, ahol az ő feladata volt a helikopter műszaki hátterének biztosítása. A fedélzeti mérnök felelős a gép teljes műszaki állapotáért, figyeli és működteti a műszereket, kapcsolókat, ő indítja a hajtóművet is. A tapasztalt személyzet feladatát gyakran jelentik az úgynevezett VIP-személyek szállítása is, az erre a célra kialakított, kényelmes ülésekkel felszerelt és hang- szigeteléssel is ellátott Mi-8-as helikopteren. A rendszerváltás óta valamennyi miniszterelnök szállításában részt vett kollégáival együtt. Nevükhöz fűződnek azok a személyszállítási feladagyi nagy tüzek és a zord télből adódó mentési, szállítási munkák során, olyan emlékezetes események is fűződnek munkásságához, mint a jászkarajenői és a szentesi templom keresztjének beemelése, de a nagyiváni templomot ért tűzvész kapcsán is részese volt a harang megmentésének. Mint mondta, abban, hogy a munkával eltöltött hosszú évtizedeken át minden feladatában sikeres lehetett, nagy szerep hárult a nyugodt családi hátteret megteremtő feleségére is. Ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy élvezze azt a munkát, amit szeret, és meggyőződése szerint képes is megfelelő színvonalon elvégezni. HGY Nemes András és elválaszthatatlan társa. Nem adta fel
