Új Néplap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-22 / 94. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 2004. Április 22., csütörtök Sorokban TEHETSÉGES IFJÚ ALKOTÓK. A szolnoki Herman Ottó Általá­nos Iskola tanulói kiemelkedő eredményeket értek el nemrég egy országos, a víz alatti filmek fesztiválja keretében meghirde­tett „Tengeri só” elnevezésű rajzpályázaton. A beérkezett 1500 pályázat értékelése során 1. helyezést ért el Bujdosó Dia­na 4. cés, 3. helyezést Táncos Zoltán és Kis István 4. a osztá­lyos tanulók, valamint 5. helye­zést a 2. a osztály csoportos al­kotása. A tanulók művei Buda­pesten a Francia Intézetben te­kinthetők meg, majd Franciaor­szágban is kiállításra kerülnek. DR. DEÁK LAJOSNÉ IGAZGATÓ, SZOLNOK ÉRTSÜNK SZÓT! Ha az em­berek szót értenének egymás­sal, talán kevesebb lenne az üt­közés, az erőszak. Még a bokszmérkőzéseket sem szere­tem, ahol két ember agyba-főbe püföli egymást. Ám mégis meg­büntetném azt, aki például - a minap láttam — a villanyoszlo­pon lévő doboznak elvitte az aj­taját, avagy a telefonfülkének beveri, kiveri az oldalát, szeme­tel úton-útfélen, értelmetlenül összefirkál minden falfelületet stb. és sorolhatnám mindazt amivel naponta környezetünk­ben szembetalálkozunk. Megle­pő információ volt számomra a minap, hogy az országban igen sok ember vallotta magát vallá­sosnak, de a sokak által ismert isteni tízparancsolatot alig-alig tartja be valaki. Pedig annak be­tartása sok bajt, problémát megoldana! Sajnos a mai fiata­lok nagy többsége azt aligha is­meri. A minap autóbusszal mentem bevásárolni és megta­pasztaltam mások segítségét a bevásárlókocsi le- és felemelé­sekor. Éreztem és jólesett az emberek segítő jóakarata. Tehát vannak kivételek is! Jó lett vol­na őket megsimogatni - miköz­ben megköszöntem segítségü­ket —, hogy „Majd te is meg­öregszel és milyen jó lesz, ha neked is segítenek!" Szeretettel, jó példával kell tanítani, nevelni a környezetünkben élőket, és szót érteni egymással, hogy ke­vesebb legyen a baj, a tragédia, a betört telefonajtó, az eldobott szemét. Hogy ne kelljen egy­másra kezet emelni csak ölelés­re, gyámolításra, szeretetre, és nemcsak ünnepek alkalmával, hanem az év minden napján. MOLNÁR FERENCNÉ, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulá­sa nélkül, mondanivalójának tisztelet­ben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasha­tó vélemények nem feltétlenül azono­sak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlé­sét mellőzzük. Szerkesztőségünk fenn­tartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. A muzsika szerény szolgája A híres Gudi család (beküldött fotói A Cigány Világszövetség 1971-es londoni ala­kuló ülésének határozata nyomán április 16-án a cigány kultúra napját ünnepük világszerte. Ez alkalomból Abonyban Gudi Mihály prímásra — aki most lenne 80 éves — emlékeztünk. A helyi szövetkezet ének-zene táncegyüttesének zeneka­ri dirigense volt Gudi Farkas Mihály, s ő volt az, akit négylovas hintó hozott haza zenekarával együtt bécsi szereplésről egykoron. Méltó utód­ját, Nagyhajú Kálmánt pedig 60 tagú cigányzene- kar kísérte utolsó útján, muzsikálva. Gudi Miska a bandájával együtt sem időt, sem fáradtságot nem ismert. A muzsikának méltó, alázatos, szerény szolgája maradt. Bandájára büszke volt, de nem volt hivalkodó, sem dicsek­vő, pedig a sikereit sorra halmozta, s kedvére és közönségét szórakoztatva játszhatott. Kezében sírt a hegedű négy húrja, vagy gyöngyözve patto­gott ujjai nyomán sok-sok csárdás táncba hívó rit­musa. Drezdában, a nemzetközi sajtófesztiválon ki­lenc éven át vett részt. Győztese volt a Bihari ju­bileumi versenynek, s első a szövetkezeti zene­karok országos versenyén, Balatonaligán a prí­másvetélkedő „királya”. Szerepelt Lengyelor­szágban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Franciaországban, Strasbourgban a magyar na­pokon, Bulgáriában. Mindenhol, minden alka­lommal nagyszerű virtuozitással, szívből adta közre hazája, Magyarország szólóit, dalait. Fia is az ő munkáját folytatta, a Gudi Farkas nemzetség sorában a legfiatalabb a Budapesti Központi Mű­vészegyüttesben, a Rajkó Zenekarban is játszott, a 100 Tagú Cigányzenekar remek tagja. _______________________________________________BÁLINT ZSUZSA, ABONY A 4-es út fejlődése - visszafelé! Érdeklődéssel olvastam az Új Néplapban megjelent, „Az ígéretek 4-es útja” című cikket. E témával kapcsolat­ban mindenki egyetért az­zal, hogy a valamikori)?) au­tópálya lesz majd a meg­nyugtató megoldás, de mi a helyzet most? Ceglédbercelnél tavaly elkezdtek egy útszakasz 4 sávosra bővíté­sét, amelyet 85-90 százalékos ké­szültség elérése után, a hideg idő közeledtével a kivitelezők közel fél év időtartamra otthagytak — az összes sebességkorlátozó és előzést tiltó táblával együtt! Ez egy kicsit a Törökszentmiklóst el­kerülő út építésének ütemtervére emlékeztet engem. Hogy miért pont Ceglédbercelnél kell utat bő­víteni — szerintem az Abonyt el­kerülő út építésének gyorsítása sokkal fontosabb lett volna -, azt talán a Záhonyig vezető 4-es út egyetlen 60-80 méteres dombja indokolja. Az építkezés kezdete óta eltelt közel egy év alatt az au­tósok nap mint nap lassú porosz- kálásra vannak kárhoztatva ezen a részen. Ez azonban eltörpül ahhoz a „csapáshoz” képest, ami tavaly ősszel érte az utat: valaki (k) egyik napról a másikra teleaggat­ták 60-as sebességkorlátozó táb­lával. Ennek az lett a következ­ménye, hogy a lakott területen kí­vül megengedett 90-es tempót csak egy közel 7-8 kilométeres szakaszon lehet autózni a Szol­nok és Albertirsa közötti 50 kilo­méteres részen. A többi 42-43 ki­lométer általában 60-as, Abony­ban 50-es és néhol 40-es tempó­val autózható! Nem árt hangsú­lyozni: országos, 1 számjegyű fő­úttól van szó! A múltkor megszámoltam, hány sebességkorlátozó tábla van kint a Szolnok és a 4-es-405-ös utak albertirsai leágazása között. Íme az eredmény: Szolnokról in­dulva harminchét 60-as és nyolc 40-es tábla, míg Szolnok felé ha­ladva harmincnégy 60-as és ti­zenegy 40-es tábla, vagyis kilenc­ven sebességkorlátozó tábla az 50 km-es szakaszon. (Az előzni tilos táblákkal együtt jóval a száz fö­lött.) A napokban tettem is egy kí­sérletet: a szolnoki Kossuth térről indulva mértem az időt az alber­tirsai 50-es km-tábláig úgy, hogy minden útszakaszon csak annyi­val mentem, amennyi megenge­dett. Kicsit váratlanul ért, hogy a többi autó mennyire nem méltá­nyolta a kísérletet... A Trabanttól kezdve a Zsigulin át a kamiono­kig majdnem mindenki leelőzött. Még az IFA-k is villogtak hátulról, amelyek lassúsága közismert. (A tréfa szerint ez a leggyorsabb ha­zai autótípus, mert a hosszú ko­csisorok elején mindig ők men­nek.) Gyakorlatilag mindenki csodabogárnak nézett engem - miért kocogok üyen lassan egy 180 km/h feletti sebességre is ké­pes autóval. A zavaró körülmé­nyek ellenére a kísérlet sikerült: pontosan 50 percig tartott az 50 km;es út. Ám a másik 50 km Budapestig köztudottan még problémásabb, mint az első, mert tele van lakott területtel: Pilis, Monorierdő, Mo- nor, Üllő, Vecsés. Utóbbi 2 között pedig gyakori a forgalmi dugó is. Ezért egy átlagos pesti célpont el­érése Szolnokról 1 óra 40-1 óra 45 perc alatt lehetséges a közleke­dési szabályok betartásával. Ez a menetidő úgy 10-20 évvel ezelőtt másfél óra körül volt. Ennek csökkentését várnánk évtizedek óta, de a változás egyelőre nem pozitív, hanem negatív irányban következett be! (NÉV és CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN) Kerékpárral az unióba Közelebb Európához - saját helyi örökségünkhöz Mit viszünk az Európai Uni­óba, szűkebb pátriánkól a Tisza-völgyből? Ezt kívánja bemutatni a kunhegyesi Tö­rök László és a debreceni Dáné József kerékpártúrája, akik a csatlakozás napját Brüsszelben kívánják meg­ünnepelni. Egyesületünk anyagi támogatást és szelle­mi útravalót ad a két elszánt kerékpárosnak. Húsz évvel ezelőtt még nem gon­doltuk, hogy lapos, unalmasnak vélt vidékünk bárki számára is érdekes lehet. Ám az utóbbi évti­zedben a hozzánk látogató nyu­gat-európai turisták — kerékpá­rosok, horgászok, természetjá­rók, néprajzi kutatók - felnyitot­ták a szemünket, és most már egyre jobban megbecsüljük érté­keinket. Visszakerült a kisházra a nádtető, újjáépült a búbos ke­mence, értékké váltak a padláson porosodó berendezési tárgyak és a régi paraszti gazdálkodás esz­közei. A csodálatos madárvilág lát­tán szánk tátva maradt - írta egyik vendégünk. A csodálatos madárvilág megtartásáért azon­ban tenni is kell. A kunhegyesi falusi vendéglátók együttműköd­nek a túrkevei NIMFEA Termé­szetvédelmi Egyesülettel, akik a kunhegyesi füves pusztákat, ős­gyepeket, vizes élőhelyeket is ku­tatják. Kutatómunkájuk a Kákát hagyatéka címmel a kunhegyesi helytörténeti füzetek első kiadvá­nyaként jelent meg, megindítva azt a kétkezi természetvédelmet Kunhegyesen, melynek eredmé­nye, hogy az önkormányzat meg­tisztította a Kakatot. Érdeklődés­sel figyeljük a NIMFEA Egyesület túrkevei tájgazdálkodási prog­ramját, melynek célja, hogy a biodiverzitás megőrzése mellett valamennyi helyi lakosnak biztos megélhetése legyen. Örömmel fogadtuk az EuroVe­lo-kezdeményezést. Részt vet­tünk a hazai szakasz bejárásá­ban, sőt, még előadást is tartot­tunk róla a Velocity 2001 kerék­páros-konferencián. Talán kicsit egyesületünk is hozzájárult, hogy a Tisza mellé került ha­zánkban először az EuroVelo táb­la. Biztonságos, élvezetes kerék­páros közlekedést szeretnénk tu­ristáknak, helyi lakosoknak egy­aránt. Sokat teszünk ezért. Az ökoturizmus nem képzel­hető el vasút nélkül. Hazánk na­gyon jó vasúthálózattal rendelke­zik, de sajnos csak a vasúd fővo­nalakat fejlesztik. A mellékvona­lak halódnak, némelyek meg is szűnnek. Kunhegyes is mellék­vonalon fekszik, ezért kezdtünk túrázni a vasútért. A Puszta télen gyalogtúránkon Kiskörétől Kun­hegyesig közel 50-en vettek részt az ország minden tájáról. Szeret­nénk, ha minél többen érkezné­nek hozzánk vonattal. Településünk helyi örökségei­ért Don Quiote módjára szádunk harcba. A „Szélmalomharc” túrát 1998 óta minden évben megren­dezzük, több száz fő részvételé­vel. Erőfeszítésünk nem bizo­nyult szélmalomharcnak, mert 2002-ben az önkormányzat meg­kezdte a helyreállítást, reménye­ink szerint az idén már a vitorla is a helyére kerül. A 2004. évi Szélmalomtúránk június 19-20-án lesz. Köszönjük, hogy megmutat­tad nekünk az igazi Magyaror­szágot! - mondta tavaly Benita és Ann Belgiumból, akik az idén is tervezik, hogy eljönnek hoz­zánk. Az igazi Magyarország va­lóban itt van, és szeretnénk olyannak megőrizni, amilyennek a régóta élő, környezetük válto­zását aggódva figyelő lakosok és természetvédők szeretik. SOMODI MÁRIA KÖRNYEZETVÉDŐ LOKÁLPATRIÓTA, KUNHEGYES HETVEN ÉV HÁZASSÁG. 1934. március 24-én fogadott örök hűsé­get egymásnak a karcagi városházán Láposi Sándor és Kovács Erzsé­bet. E jeles, 70. évfordulóra gyermekeik lakodalmat szerveztek az „if­jú párnak”, a férj most 94, a feleség 88 éves. Három gyermekük szü­letett: Sándor, Erzsiké, Marika, és már hat unokájuk is van. A hosz- szú élet titka Sanyi bácsi szerint a munka, hiszen a kert, a szőlő, az állatok ellátása mindig biztosította az elfoglaltságot. _______fotó d. e. MÉ D ISZNÓTOR. Kunhegyesen a gondozási központban működő idősek klubja nemrég jó hangulatú disz­nótoros, régi hagyományokat felelevenítő napot, majd vacsorát rendezett a klubtagoknak. (Beküldött fo­tó)_________________________ ANGYAL BALÁZSNÉ KLUBVEZETŐ CS ATASZÖG. Művelődési há­zat és könyvtárat is tart fenn a település, ám ezekben többnyi­re nincs túl sok program. Ezért a jövőben ezek számának növe­lését szeretnék elérni, mca FEGYVERNEK. A település szilárdhulladék-gazdálkodásáról szóló önkormányzati rendelet alapján négy körzetben négyna­pos lomtalanítási akciót tarta­nak a nagyközségben április 27. és 30. között. A körzetekben a feleslegessé vált hulladékot naponta 7.30-ig kell kihelyez­ni. MG JÁNOSHIDA. A település 400 ezer forint központi támogatást nyert el a május 1-jei rendezvé­nyek megvalósítására - tudtuk meg Eszes Béla polgármestertől. E napon egyben az EU-csatlako­zásunkat is megünneplik. A program már április 30-án elkez­Néhány mondatban dődik, amikor is este a faluház­ba várják az érdeklődőket Ba­lázs Fecó előadóestjére. Másnap a „Jánoshidai hídi majális” nevű rendezvényt stílszerűen a Zagy- va-hídnál tartják meg, melyen részt vesz Tokajiné Demecs Ka­talin, a megyei önkormányzat alelnöke is. Á programokban szerepel többek között főzőver­seny, sportverseny, számos ve­télkedő és kulturális műsor. Ez utóbbin főleg helybéli csopor­tok, előadók lépnek fel, de itt lesznek a szolnoki mazsorettek is a zászlóforgatókkal. Az egész napos rendezvény este tűzijá­tékkal zárul, bgy KUNHEGYES. A városháza I. Hegyesi Kupa elnevezéssel sport- és rendezvénysorozatot szervezett, amelyre kilenc tele­pülés nevezett be. A sorozat el­ső fordulójában röplabdában mérik össze erejüket Kunhe­gyes, Tiszaderzs, Tiszagyenda és Tiszajenő önkormányzati dolgozói. Helyszín a Dózsa isko­la tornaterme; a mérkőzéseket holnap rendezik, dszm VEZSENY. Áll még a mezőgaz­dasági termelők által önszorga­lomból megerősített nyári gát - tudtuk meg Hatvani Lajos pol­gármestertől. Imitt-amott persze jelentkeznek gondok, de azokat mindig kijavítják. A gazdák 1100 hektár termőföldet védenek az esetleges ártól a két kilométer hosszon megmagasított, állandó felügyelettel biztosított nyári gáttal. Az emberek bíznak ben­ne, hogy a hamarosan ezen a szakaszon tetőző Tisza nem okoz katasztrófát és jövő héten már apadni kezd. Hasonlóan áll még a szintén gazdák által magasított nyári gát Tószegnél is. TA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom