Új Néplap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-01 / 51. szám
4. OLDAL MEGYEI TÜKÖR 2004. Március 1., hétfő Szólt 0Í ágyú Az utóbbi évek hagyományainak megfelelően szombaton egész napos rendezvénysorozattal emlékeztek a cibaki csatára. A tudományos előadásokat térzene és felvonulások követték, majd a nap fénypontjaként a cibakházi holt-Tiszánál felelevenítették a csatát. A hagyományőrzők ágyúikkal tüzeltek egymásra, majd a gyalogosok ütközete következett. A nagyszámú érdeklődő az ágyűdurrogástól függetlenül a csata végéig kitartott. FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS Korán rászakadt a munka Noha a becsületes neve immár hatvanöt hosszú esztendeje Túróczi Menyhért, a lakóhelyén, Hunyadfalván meg Kőtelken, illetve Tiszasülyön is Mengyiként ismerik. Mostanra azért annyit változott a helyzet, hogy a kort tisztelve „Csókolom, Mengyi bácsi”-t köszönnek neki a fiatalok. Portré Az oktatás a bezártság okozta feszültségen is enyhít Szolnok Nem messzi földről, ismeretlenül jött ide, majd telepedett le, hiszen már a nagyszülei is errefelé éltek. Az édesapjáról keveset tud, hiszen ő olyan korban volt gyerek, amikor háború dúlta Európát. Az apát többször behívták katonának és olykor hos- szabb-rövidebb időre szabadságra hazaengedték. Arra még emlékszik, amikor az édesanyja biztatta: nézd csak kisfiam, szaladj elé, mert ott jön apád! Majd egyszer elmaradtak a látogatások, és szűkszavú közleményben tudatták velük, ne várják többé, mert odamaradt a háborúban. így a gyerekek nevelése, a mindennapi betevő falat keresése az édesanyára maradt. Ebből kifolyólag ahogy cseperedtek, elvégezték az általános iskolát, a munka várta őket.- Nekem a sülyi gazdaság adott kenyeret - mondta. Mivel világéletében hűséges típus volt, a végelszámolásnál az itt eltöltött idő 40 évet, 294 napot mutatott. Közben azért más is történt, megismerkedett egy jóravaló asszonnyal, akinek a férje hirtelen meghalt. Az édesanya ottmaradt három gyerekkel, és nem akármilyen erőfeszítéssel nevelte, iskoláztatta őket. Már felnőttek, a maguk urai régen, ők pedig úgy döntöttek, ha már a sors úgy hozta, összekötik az életüket. Ez huszonnyolc éve történt, és azóta is jóban, rosszban kitartanak egymás mellett. Túróczi úr a gyerekeket, unokákat úgy szereti, mint ha a sajátjai lennének. Nem is ezzel van baj, hanem inkább az okoz gubancot, hogy Rózsika, Mengyi társa bizony már napi 23 (!) szem gyógyszerrel él. Es sajnos bő másfél éve ő is csatlakozott a tablettaszedők táborába, pedig korábban a patikusokat legfeljebb az utcán süvegelte. A fiatalok, vagy ahogy ők mondják, a gyerekek sűrűn megnézik tatát, mamát az Isten háta mögötti Hunyadfalván. Ahol betegség ide, testi nyavalya oda, a két idős ember hírből sem ismeri a kényeket. A mama süt, főz, mos, mikor mi következik, és tavaly például negyven kacsát tömött meg. Maguknak, a rokonságnak, s eladásra. Galambleves is sűrűn kerül az asztalra, mert sok szép tollas turbékol az ólpa- don. Mengyi úr földdel is bajlódik, igaz, segítenek neki a gyerekek. Ottjártunkkor is nagy munkában zavartuk, mert böllérkésre érett a 180 kilós hízó. Szegény nem is sejtette, hogy ez az utolsó földi napja. Korábban eladott egy három mázsánál is nehezebb anyát, és örült, hogy elvitték, mert errefelé nincs becsületes ára a hízónak.- Ilyen cudar világ sose volt a föld népére, a gazdára. Nem kell a tej, a hús, a liba, vagy ha nagykeservesen elviszik, ingyen kellene. Ugyanis fizetni sokan, nagyon sokan elfelejtenek érte. Milyen világ ez maga szerint? Mert szerintem nem jó. Erre csak bólintani tudok... D. SZABÓ MIKLÓS Újabb népfőiskolái kurzus kezdődött a büntetés-végrehajtási intézetben. Hazánkban a szolnoki börtön volt az első, ahol hat éve ilyen jellegű képzést vezettek be. Aki még nem volt hónapokra bezárva egy cellába, annak fogalma sincs arról, hogyan lehet azt az állapotot akár csak néhány napig is kibírni. Az intézeti személyzet keresi azokat a megoldásokat, amelyekkel enyhíteni lehet a bezártság okozta feszültségeken. Az egyik ilyen lehetőség, amivel már hatodik éve él is a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet, az, hogy valamilyen módon kimozdítsák inger- szegény környezetükből és lehetőleg hasznos tevékenységgel kössék le a fogva tartottakat. Külső segítők, pedagógusok aktív részvételével 1998-óta folyik az intézetben a népfőiskolái oktatás, ami a fogva tartottak számára lehetőséget biztosít az elviselhetőbb rácson túli életre. A szolnoki intézet az előzetes fogva tartottakkal foglalkozó bv-intézetek között az első volt, ahol bevezették ezt a képzési formát. A képzés nem ad bizonyítványt, de az ismeretek bővítésére feltétlenül alkalmas. Hogy mi mindent oktatnak a börtönben? Mivel a fogva tartottak közössége igen sokrétű, ezért a képzésnek ehhez kell igazodnia. Vannak felzárkóztató csoportok, ahol írni, olvasni tanulnak, mások Magyarország vagy Európa történelmével ismerkedhetnek, de számos olyan tantárgy is létezik, amelyek a kinti élet mindennapi dolgait érintően segít az eligazodásban. Merthogy előbb-utóbb, de egyszer mindenki számára kinyílnak a rácsos kapuk. Igen népszerű a cigánynyelv-oktatás, ám hogy a közelgő nagy változások se érjék teljesen váratlanul a börtönlakókat, uniós ismereteket is szerezhetnek. A program az ismeretbővítő jellegén túl igazolta létjogosultságát abban a tekintetben is, hogy a képzésben résztvevő fogva tartottak magatartásával soha sem volt probléma. A mostani kurzus a közelmúltban kezdődött. Az előzetes letartóztatásban lévő Attila már hét hónapja jár az órákra.- Ez jó kikapcsolódási lehetőség nem csak a bezártság, de az elbutulás ellen is — vélekedett. — Emellett olyan ismereteket is szerezhetek, amiket a kinti életben is hasznosíthatok. Attila elárulta: nagyon szereti a magyar történelmet, de szívesen hallgatja a Kolumbusz Kristófról szóló történeteket is. horváth oyőzö Túróczi Menyhért Hunyadfalván félárva gyerekként nőtt fel, ezért korán megtalálta a munka. Most is dolgozik, hízóvágásra készül fotó: bakos judit Tanterem a börtönben. fotó: bakos judit Tanulás a rácson túl
