Új Néplap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-18 / 65. szám

6. OLDAL KÖR KÉP 2004. Március 18., csütörtök 1 Várták, mint a lottóötöst Amikor a jóvágású Reményi Zoli 1993-ban el­vette a szép Szakály Timit, felhőtlen boldogok voltak. Hogyne lettek volna, hiszen az eredeti­leg kunhegyesi fiatalok Bánhalmán helyez­kedtek el, sőt a cég szolgálati lakást is biztosí­tott nekik, amelyet később megvásároltak. Bánhalma Kezdettől akartak apróságot, apróságokat, és úgy voltak vele, akár a bölcs kunok, akik azt állították: az eső és a gyerek akkor jó, ha jön. Eső még csak- csak érkezett a meglehetősen aszályos vidékre, de az apróság valahogyan késett. Pedig akarták, hogyne akarták volna, a nagyszülők pedig talán még jobban. Zoli egy szem gyerek, Timiék ketten vannak testvérek, és bizony olykor-olykor össze­szorult a szívük, ha látták, akik abban az eszten­dőben esküdtek mint ők, legtöbben már büszkén tolták kisfiúkat, kislányukat, volt aki már kettőt is. Egy idő után felkeresték a kórházat is, az ille­tékes szakembert, aki megvizsgálta és megnyug­tatta őket: - Nincsen maguknak az égvilágon semmi bajuk, igyekezzenek csak, előbb-utóbb be­következik a terhesség. Szó se róla, igyekezetben nem volt hiány, de a várva várt áldott állapot késett, akár a ladányi vi­cinális. Közben szépen gyarapodtak, Zoli egy kis üzletet nyitott, Timi a Bánfánál szorgosko­dott. Hol ezt vettek a lakásba, hol azt, csak ép­pen a gyereksírás hiányzott. Mit nem adtak vol­na egy egészséges, ép, szép kisfiúért, kislányért, akit jobban vártak, mint a telitalálatos lottót. Végre 2002 januárjában csoda történt: egy fe­lülvizsgálat során kiderült, hogy Timi három hó­napos terhes. Madarat lehetett volna fogatni ve­lük, pedig a neheze még hátra volt. Timit párja a széltől is óvta, így sem tudta megmenteni at­tól, hogy amikor még nyolc hónapos volt a kicsi az anyuci pocakjában, visítva rohant vele a men­tő a kórházba. Történelmi dátum Reményiék életében 2002. július 11-e este 21 óra 05. Ekkor sírt fel Reményi Viktor, aki ugyan 2 kiló 10 de­kával érkezett a nyári éjszaká­ba, de iszonyatos éhesen és mérgesen. A büszke apa bevá­sárolt sokféle finom piát, mert jöttek a haverok, komák, isme­rősök köszönteni, gratulálni csőstül. Az érdekesség az, hogy a temérdek ital végül is el­fogyott, Zoltán annyi narancs­levet, kólát nyelt, hogy kis hí­ján felfúvódott. Azóta Viktor az úr otthon, lassan húsz hónapos. A világ körülötte forog. Jó baba, mert mindig végigalussza az éjsza­kát. Minden érdekli, le- s fel vi­harzik a szobában, mindent megnéz, megvizsgál, megta­pasztal. Sőt megért, ráadásul a saját nyelvén válaszol is rá. Anyuci érti, fordítja magyarról magyarra, de egyre több szót megért tőle a hozzám hasonló ismeretlen is. Viktor élvezi a helyzetét, ő a kö­zéppont a nagyiéknál is, a családban és minden­kinek. Nem él vissza vele, mindenkihez barátsá­gos, nyitott szívvel közeledik és beszél. Szerin­tem a legény kocsmáros lesz, mert a sör szót elég tisztán ejti, pedig senki se iszik a családban, legfeljebb a vendégek. Ami pedig a jövőt illeti, Timinek lassan, szűk másfél év múlva letelik a gyes. Ha ne adj isten, újabb 9 hónapos továbbképzés kezdődik, akkor az otthoniét tovább nyúlik. Ha nem, Timi vissza­megy dolgozni. Viszont az lenne az igazi, ha Viktornak kishúga vagy öccse érkezne. Zoltán elmenőben úgy fogalmaz: - Rajta vagyok, hogy úgy legyen.___________________________o. szabó miklós A házaspár és szemük fénye, Reményi Viktor fotó, bakos judit híjyjúi: luí&uJjwdíh núMJ m jwj'jd Jü'j^uJhuilíi'j MmuJú'MM jjSJjwL 1 Ú) Néplap 1 OOP SZOLNOK a 3 db 3.000 Ft, a Húscentrum 2003. Kft. 2 db 2500 Ft, az Italcentrum Plus Kft. 4 db 2000 Ft, az Akvizitor Kft. 1 db 2000 Ft ÉRTÉKŰ AJÁNDÉKKAL LEPI MEG A NYERTESEKET. Mindenki szeret találkozni vele Kunhegyes Él a városban egy ember, aki­vel mindenki szeret találkozni az utcákon. Fekete a ruhája, a sapkája, az álla alatt hófehér kendő, a vállán karikába te­kert drót, a végén nagyobb „pa­maccsal". A harmincnegyedi­ket tapossa, és Pék Zoltán a be­csületes neve. Szaknyelven mondva fűtéstechnikai dolgo­zó, de a kutya se hívja annak, hanem kéményseprőnek. Ha Zoltánt meglátják, mindenki­nek felragyog a szeme, hiszen aki nem tudná, a kéményseprő és a szerencse kézen fogva jár. Hozott is már szerencsét az itt lakóknak, akadt aki szerencsejátékon tíz­milliókat nyert. Persze nem mind­egy, ha találkozunk ezzel a fekete emberrel, hogyan viselkedünk. Szabó Bálint szerint - aki közel kilencvenet megélt a Csokonai ut­cában — ha meglátjuk, bal kézzel meg kell fogni valamilyen ruha­gombot. Lehetőleg ne sliccgomb legyen, mert félreértik a művele­tet. Nos, aki fogja a gombot, erő­sen gondoljon arra, amit el szeret­ne érni, és mindaddig fogni kell, amíg az illető nem találkozik az utcán egy szemüveges férfival vagy nővel. Ha önmaga is szem­üveges, vegye le az orráról és né­zegessen kicsit az arca elé, hogy bekövetkezzék az óhaj. Ha tíz EDZŐTEREM. Új sportolási lehetőséggel gazdagodtak a kunhegyesi kollégium diákjai, akik különböző új kondigépeken fejleszthetik izmaikat. Az új edzőterem az önkormányzat, az iskola és a szülők segítsé- gével jöhetett létre.____________________________________________________________________fotó, bakos judit Pék Zoltán munka közben FOTÓ, BAKOS JUDIT óhajból egy beválik, ez úgy terjed, mint a tavaszi influenza, és min-. denki áldja a szerencsét hozó em­bert. Aki viszont nem babonás, az is kipróbálhatja az egészet, hi­szen amióta a kéményseprők megjelentek, mindig a szerencsé­vel párosították őket. Kivéve ha ezek az emberek va­lahová becsengetnek vagy beko­pognak.- Éppen most akarsz seperni Zolikám, amikor mostam? — Esedékes Bözsi néni, mert egy éve nem voltam. De jöhetek holnap is, mert a maga érdeke is, hogy ne legyen baj. Hogy egy kéményseprő miben hisz, erről így vall. — Az ennél jobb jövőben. Ab­ban, hogy aki jól és sokat dolgo­zik, végre jól is éljen. Mert most valahogy nem az elvégzett mun­kát fizetik meg. Hiszem, hogy az uniós csatlakozás után ezen a té­ren is lesz valódi változás. Azt még hozzáteszi:- Egyébként lottózom is, ki­sebb nyeremények: kettesek - olykor egy-egy hármas - már voltak. De úgy vagyok vele, az igazi kéményseprő sose magá­nak, hanem másnak hozza a sze­rencsét. Mert erre annyi, de any- nyi embernek szüksége lenne. Ebben tökéletesen egyetér­tünk. D.SZ.M. Képzőművészek vendégségben Kultúra Megyénkben minden nyáron több városban és községben is rendszeresen szerveznek képzőművészeti alkotótábo­rokat. Ezek közül némelyik­nek már hagyománya van, a rendező települések értékes képzőművészeti gyűjtemé­nyekkel rendelkeznek a mű­vészek évenként otthagyott munkáiból. Szolnokon a művésztelepen au­gusztusra kiürülnek a hosszabb időre kiadott vendégműtermek, olyankor a képzőművészeti alko­tótáborok vendégei veszik birtok­ba a helyiségeket. A tavalyihoz hasonlóan idén is tervezik au­gusztus első felére az Artcamp el­nevezésű alkotótábort mintegy 20 fővel, a hónap második felében pedig 6-8 erdélyi és kárpátaljai művészt várnak kéthetes időtar­tamra. Ennek az a feltétele, hogy a művészeti egyesület pályázatai eredménnyel záruljanak. Nevezetes színhelye a megye képzőművészeti életének a Me­zőtúr mellett lévő Takács-tanya, ahol szinte egész nyáron zajlik az élet. A képzőművészet két al­kalommal is kiemelt szerepet kap a programban: augusztus­ban négy héten át tíz-tizenkét festő, szobrász dolgozik ott, má­jusban pedig olyanokat várnak, akik most ismerkednek a képző- művészeti alkotás technikai fo­gásaival. Ez utóbbi tábor költség- térítéses formában működik. Nagykörű szintén kétszer vár­ja a művészeket ebben az évben. Április 15-től, cseresznyevirág- záskor egyhetes tábort rendez­nek, amelyen a tervek szerint öt művész vesz részt, július 5-e és 18-a között pedig a kéthetes ha­gyományos nyári alkotótáborba várják a vendégeket, akik zöm­mel a határokon túli magyar mű­vészek közül kerülnek tó. A tá­bor a hagyományoknak megfele­lően kiállítással zárul. A „szomszédvár” Kőtelek im­már tizedik alkalommal rendezi meg nyári alkotótáborát. A jubi­leumot azzal ünnepük, hogy is­mét meghívnak minden mű­vészt, aki az elmúlt tíz évben már dolgozott Kőtelken. A tábor au­gusztus 30-tól szeptember 10-ig működik, 10-én nyitják meg az elkészült alkotásokból rendezen­dő kiállítást. Kőtelken is több ha­táron túli művészt, festőket, szobrászokat, fafaragókat látnak vendégül. Berekfürdőn szintén évfordu­lót ünnepelnek, május 2-a és 10-e között tartják a 10. nagykun nemzetközi alkotótábort, ahol festők, szobrászok, fafaragók dolgoznak tíz napon át. Jászapátin még csak közelítik a 10. évfordulót, június 29-től nyolcadik alkalommal rendezik meg a kéthetes alkotótábort, el­sősorban a Jászságból elszárma­zott művészeknek. A 8-14 festő, grafikus, fotós a Vágó Pál egyko­ri műtermét is magában foglaló épületben dolgozhat. Ezzel Jász­apátin a még Vágó Pál által kez­deményezett nyári alkotótábo­rok hagyományát elevenítették föl. Az elkészült alkotásokat rendszeresen bemutatják Buda­pesten is. A tavalyi munkákból idén április 15-től láthatnak kiál­lítást az érdeklődők. A felsoroltakon kívül informá­cióink szerint néhány más he­lyen is fontolgatják képzőművé­szeti alkotótábor szervezését, ezek az előkészítés különböző stádiumában vannak. b.a.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom