Új Néplap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-13 / 62. szám

4. OLDAL MEGYEI TŰK Ö R 2004. Március 13., szombat Felhígult-e a felsőoktatás? A sajtóban és a közbeszéd­ben szinte bizonyításra sem szoruló általános vélemény­ként van jelen az a nézet, hogy a magyar felsőoktatás felhígult, csökkent a színvo­nala, és ez veszélyeket rejt a jövőre nézve. Megkérdeztük dr. Törzsök Évát, a Szolnoki Főiskola főigazgatóját, hogy osztja-e ezt a véleményt.- Nem véletlen, hogy kialakult ilyen nézet, de a kérdés összetet­tebb annál, hogy igennel vagy nemmel lehetne rá válaszolni, kü­lönösen ami a veszélyeket illeti — kezdte a választ a főigazgató asz- szony. — Az utóbbi tíz—tizenegy évben bővült a felsőoktatási in­tézmények száma, sokkal több lett a hallgató. Ennek oka az okta­táspolitikai koncepció változása: senki ne legyen elzárva felsőokta­tástól. Magán főiskolák alakultak, feloldódtak a korábbi szakmai korlátok. Ma például mintegy 25 felsőoktatási intézményben ké­peznek közgazdászokat. Ez álla­mi döntés nyomán és az akkredi- tációs bizottság engedélyével tör­ténik. Ebbe az irányba hatott az a szabályozás is, hogy az államilag fenntartott intézményeket a hall­gatók számának arányában finan­szírozzák, tehát érdekük, hogy minél több hallgató felvételére kapjanak lehetőséget, illetve mi­nél több költségtérítéses hallgató­juk legyen.- Ez azt jelenti, hogy gyengébb képességekkel is bekerülnek hall­gatók?- A 72 pontos felvételi határ szab bizonyos gátat. Az én ta­pasztalatom inkább az, hogy megnőtt azok száma, akikben kevesebb az ambíció: Nem tu­dást, hanem csak diplomát, „pa­pírt ” akarnak szerezni.- Mit tehetnek ez ellen az egye­temek és a főiskolák?- Azok sincsenek könnyű helyzetben. Az oktatók számá­nak növekedése nem igazodott a hallgatókéhoz. Ma pél­dául hat helyen van Ma­gyarországon jogász- képzés, de csak három helyre elegendő tanár­ral. Vagyis az oktatók utaznak egyik városból a másikba. Megjelent egy új tanártípus, az In- tercity-professzor. Ez természetesen nem tesz lehetővé igazi kapcsolatot az ok­tatók és a diákok között. Van olyan oktató, akinek egy vizsga- időszakban kétezer hallgatót kel­lene levizsgáztatnia, ami lehetet­lenség, tehát írásban vizsgáztat, és a hallgatók nem igazán tanul­ják meg élőszóban előadni az is­mereteiket. Mindezek mellett azért tény, hogy ha többen kerül­nek be a felsőoktatásba, többen szereznek magasabb szintű tu­dást ilyen körülmények között is.- Arról van tehát szó, hogy a tudásnak a társadalomban meg­lévő vertikális vagy mennyiségi növekedése mellett csökken an­nak mélysége?- így is lehet fogalmazni.- El kell ezt fogadnunk, mint adottságot, vagy van lehetőség a tudás, a műveltség körének és mélységének egyidejű növelésére? — A magyar felsőoktatás most valóban az átmenet korát éli, és a jelenlegi helyzetet nem kell elfo­gadni, mint megváltoztathatat- lant. A számunkra példaként szolgáló nyugati oktatási rend­szerekben a felsőoktatást mint egy piramist kell elképzelni. Az alap a felsőfokú szakképzés, amely ma még igen kis mértékű, de idővel ez lesz a piramis legszéle­sebb alapja. Ez ma in­kább úgy ismeretes, mint a középiskolák 5—6. évfolyama, de ez átkerül a felsőoktatás­ba, annak az alsó szint­je lesz, közvetlen ki­menettel a munkaerő- piacra. Ezután következik egy már szűkebb magasabb szint, a felsőoktatási alapképzés, nagyjá­ból a mai főiskolák szintje, szin­tén kimenettel, erre épül a mes­terképzés, az egyetemi szint. Aki pedig még magasabb szintű tu­dásra akar szert tenni, részt ve­het a doktori képzésben, amely lényegében már tudósképzésnek tekinthető. És akkor még nem beszéltünk a szakirányú tovább­képzésekről, felnőttképzésekről. Úgy látom tehát, hogy ha ez a rendszer kiépül, mert ki kell épülnie, akkor a jelenlegi gondok enyhülnek. Mindenki olyan szin­tig vehet részt a felsőoktatásban, olyan diplomát szerez, amilyet akar, illetve amilyet képes sze­rezni. BISTEY ANDRÁS Az állatok is védelmet kaptak Egy kutyamenhely lakója. Szabadságvesztés jár a kínzásukért FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS ____Megyei információ A jövőben akár két-három éves szabadságvesztés is ki­szabható az állatkínzásért. A büntető törvénykönyv na­pokban elfogadott módosítá­sának kihirdetését követően a tett szabálysértés helyett ugyanis immár bűncselek­ménynek minősül. Az új jogszabály szerint állatkín­zást az követ el, aki gerinces álla­tot úgy bántalmaz, illetve tart, hogy az az állat egészségének ma­radandó károsodásához vagy a jó­szág pusztulásához vezet. A leg­súlyosabb kategóriának a gerin­ces állatokkal megtartott állatvia­dal szervezése minősül, amelyért hároméves szabadságvesztés jár­hat a jövőben. Ám az is állatkín­zásnak számít, ha valaki állattar­tóként háziasított emlősállatot el­űz, elhagy vagy kitesz. Az ilyen cselekmény maximális büntetése kétéves szabadságvesztés lesz. Az új rendelkezés tehát jóval szigorúbban lép fel az állatok vé­delmében, ez pedig nagyon jó dolog, vallja a szolnoki Fazekas Gábor, aki már több olyan ku- tyust fogadott be, amelyeket ko­rábban bántalmaztak vagy egy­szerűen csak az utcára tettek. — Amikor először elmentem egy állatmenhelyre, csupán elkí­sértem valakit. De nem tudtam szabadulni a szerencsétlen sorsú kutyák látványától. Valahogy be- lémivódott a szomorú tekinte­tük. Pár nap múlva visszamen­tem, s elhoztam egy tacskót, amelyiket törött lábbal, kiéhezve találtak egy árokparton. Mi a Csubi nevet adtuk neki, s a mai napig is a család hűséges barátja. Azóta még két kutyát hoztunk el a menhelyről. Egyiküket csak úgy kitették egy autóból, a mási­kat pedig egy panelházban lakó család vitte be oda, mivel nem tudták már elnézni, hogy hosszú ideje ott kóborolt a környékü­kön, gazdátlanul. Nagyon örülök, hogy végre megszületett ez az új törvény, amelynek hiszem, komoly visz- szatartó ereje lesz. Persze mondjuk meglehetősen nehéz etikusan megválni a meg­unt házikedvencektől. Megol­dást jelenthetnek a kutya- és macskamenhelyek, de egyes fa­jokat az állatkertek is befogad­nak. A jászberényi állat- és nö­vénykertben szinte minden hé­ten előfordul ilyen eset, tudtuk meg az intézmény igazgatóhe­lyettesétől. Fercsik Péter elmond­ta, főleg védett vagy fokozottan védett hazai fajokat, elsősorban madarakat hoznak be hozzájuk. Fehér gólyák, erdei fülesbaglyok vagy egerészölyvek gyakran ér­keznek ilyen módon. Ezeket be­fogadják, gondozzák, s ha fel­épülnek, többnyire szabadon en­gedik őket. Igaz, megesik, hogy az állatok sajnos belepusztulnak sérüléseikbe. A fenti fajokon kí­vül néhányan „kegyvesztett” há­zikedvencekkel, ékszerteknő­sökkel, tengeri malacokkal vagy éppen hullámos papagájjal is ér­keznek az intézménybe. Közü­lük a legtöbb gond az ékszertek­nősökkel szokott lenni, amelyek­nek nem tudnak kellő számban helyet biztosítani. Ám ezekben az esetekben mindig segítik a tu­lajdonost azzal, hogy megmond­ják, hová lenne még érdemes el­vinni az állatot, ahol befogadnák. MOLNÁR G. ATTILA TV-notesz Ki is a jó magyar? Ki is a jó magyar? És hogyan lehet azt jól kifejezni és megmutat­ni? Komoly és nehéz kérdések, megítélésüket sajnos rokonszen- vek és ellenszenvek igen befolyásolják, hogy megválaszoljuk he­lyesen őket. Jakupcsek Gabriella megpróbálta az ő show-jában. Az egyik adásban azonban olyasmibe nyúltak bele bátran, ami akár darázsfészek is lehetne: hogyan is állunk a mi magyarságtuda­tunkkal? Az alkalmat az adta rá, hogy egy ifjú tollforgató meglehetősen zord kritikát írt egy új magyar film, A magyar vándor zenéjéről, kétségbe vonván a szerzők alkalmasságát arra, hogy magyar mu­zsikát írjanak hozzá, merthogy „őskövületek” már az istenadták, hogyan is várható volna el tőlük tehát igazi magyar zene! Innen in­dult az eszmecsere, hogy aztán kiszélesedjék, tágabb vizekre evezzen, s a magyarság megvallásának mikéntjére is sor kerüljön. Elfogultságok kerültek elő, így például a zászló használatáról, egy társasházban például a lakók bevetették a trikolórt az egyik „túl­buzgó” lakóval, Varga Miklós, a jeles dalos meg arról számolt be, hogy személye elleni politikai ellenszenv miatt miért nem tudta március 15-én egy kisvárosban elénekelni a Nemzeti dalt. A film­mel pedig a legfőbb baj nem is a zene és a szerzők, sokkal inkább- ahogy egy telefonáló kifejtette - az, hogy gúnyolja a magyar his­tóriát, viccet csinál belőle, paródiát honfoglaló hőseinkről, amikor — szerinte egy igazi játékfilm kellenék róla, arra lenne szükség. Amíg ilyen nincs, félre a gúnyrajzzal! A jelenlévő rendező, Heren­di Gábor, aki e „bűntettet” elkövette, de mások is azzal érveltek el­lenében, hogy így is lehet gondolkodni történelmünkről. Másként, ahogy megteszi azt más is, lásd az angol Gyaloggaloppot, és fran­cia példát is lehetne említeni számosat. Ekként gyűrűztek a véle­mények. Megszólalt aztán a „nemzet csótánya” is, Nagy Feró, aki abban látja a bajt, hogy nem tudunk egymással őszintén szembe­nézni, ha szóba kerül, ki is lehet közöttünk a magyar. Milyen egy­szerű volna: aki annak vallja magát. Csak hát... A dolgok meg­ítélésében hiányzik a tolerancia, a kölcsönös megbecsülés - hang­zott el a vitában. így vélekedett Salamon András is, aki ugyancsak „problémás” filmet készített az amerikai magyarok magyarságáról festvén igen negatív képet. Végül egyetértés mutatkozott abban, hogy a helyes nemzettudatra bizony már a családban el kell kez­dődnie a nevelésnek, jó példával. Hogy hol lenne a határa a hamis magyarkodásnak és a magyar­ság igazi megvallásának, ez nagyon halványan került csak szóba. Sebaj, fő, hogy beszéltek róla, s talán a nemzeti ünnep közeledtén még időszerűnek is mondható, hogy ezek a kérdések a képernyőn, ráadásul egy show-ban is elhangozhattak. Amely bár kissé szerte­ágazott, de érdekes és izgalmas volt, s mégiscsak többet ért, mint­ha azon „rágódtak” volna itt is, mint másutt, hogy például ki, mi­kor, és hogyan vesztette el a szüzességét. S a komoly Jakupcsek is rokonszenvesebbnek tűnt, jobban tetszett nekem, mint amikor vi- horászik és olcsón kajánkodik, intimpistáskodik. Ami pedig az említett filmet illeti, nem az a kérdés, történelmünkkel miként fog­lalkozik, hanem az, hogy a maga nemében mennyire szellemes és ötletes paródia, azaz jó-e avagy rossz-e az a film. Persze rögvest az újabb kérdés: és azt is ki dönti el? Akárcsak azt, hogy ki is a jó, az igaz magyar. Csoda-e hát, ha egy szórakoztató műsor csak pe­dzegetni tudta e bonyolult témát? valkó mihály Túri szakács a dobogón Mezőtúr Többre vinni, mint az ősök Nincsen abban semmi rendkívüli, ha egy jó képes­ségű tizenéves, mint a Kun­hegyesen lakó, de Szolno­kon, a Tiszapartiban tanuló Lakatos Bertalan például jogász szeretne lenni. Az már érdekesebb, hogy az édesanyja egyedül neveli. Hát még ha azt is hozzátesszük, hogy Berci roma. Az az apja, anyja, azok a nagyszülei, miköz­ben a fiú tanulmányi átlaga leg­utóbb például 4,67 volt. A vékony, magas srác a Tisza- parti Gimnázium egyik végzős kitűnősége, ami nem semmi, mert ebbe a suliba sok remek képességű, felkészültségű diák tanul. Kunhegyesen végzett a Kossuth iskolában, és onnan is sok segítséget kapott.- Két ok miatt jelentkeztem a Tiszapartiba. Az egyik az, hogy sok jót hallottam felőle. Azt, A roma Lakatos Berci. Van egy álma FOTÓ: BAKOS JUDIT hogy itt nagyon kell tanulni, so­kat követelnek, de megéri, mert nagyon magas az egyetemekre, főiskolákra felvettek aránya. Nem csalódtam, remélem ősz­től én is közéjük tartozom. A másik ok: itt volt az úgyneve­zett társadalomtudományi szak, ami engem érdekelt. Az erős iskolában Berci nem vallott szégyent, bírta és bírja az iramot. Járt már Angliában, Franciaországban, Norvégiá­ban, nem utolsó sorban az isko­lája segítségével. Angolból már megszerezte a középfokú A vizsgát, de most már gőzerővel készül az érettségire. A szabad­ideje kevés, ilyenkor leginkább gitározni szokott. A szebbik nem is érdekli, de rájuk most nincs ideje, mert na­gyon feszített az idei év. Eltökélt szándéka, hogy különböző jogi karokra jelentkezik, mert jo­gászként a romákon szeretne segíteni.- Azok érdekeit képviselném, akik ugyan nehezen élnek, de tanulnak, képezik magukat, hogy végre többre vigyék, mint az őseik. Ha ez a tervem, elkép­zelésem sikerülne, én, Lakatos Bertalan nagyon boldog len­nék! D. SZABÓ MIKLÓS Emlékmű 1 forintért Tiszaderzs Egy forintért vállalta el egy em­lékmű tervezését Makovecz Im­re. Dr. Flerédy Dezső, akit 2002- ben másodszor választottak a te­lepülés polgármesterévé, még első ciklusa idején találkozott a neves építésszel, Makovecz Im­rével. Ekkor vetődött fel a Tisza áldozatainak emlékére megépí­tendő emlékkápolna ötlete. Miután közösen bejárták a tiszai tájat, az építész elkészítette a kiskápolna előterveit. A tervezet el is került Tiszaderzsre, de mi­után egy népszavazást követően már nem Herédy lett a falu pol­gármestere, a terv polcra került. Herédy Dezső azonban a kö­zelmúltban leporolta a tervet, s az önkormányzat 12 év után új­ra felvette a kapcsolatot Mako­vecz Imrével, aki 1 forintért vál­lalta a korabeli tervezet felújítá­sát. A derzsi vezetés központi támogatás hiányában is bele- kezd a megvalósításba. p.m. A harmincas éveiben járó, és a szakács-világbajnokságon két bronzérmet nyert Bihary Imre minden vágya, hogy ki­jusson Erfurtba, az október­ben ott megrendezésre kerü­lő szakácsolimpiára. A csupa tettvágy, ötletgazdag és vibráló megszállottságú fiatalem­ber azt mondja, hogy ő tulajdon­képpen „ajtónyitogató” és ennek, meg a szerencsének köszönheti sikereit.- Az általános iskolában arról ál­modtam, hogy egyszer be­juthatok a szobrászat temp­lomába. De csak az épület- szobrászat előszobájába léphettem be, oda is csak időlegesen. Aztán meg egy orgonakészítő műhely kü­szöbét akartam átlépni. Ezt elértem ugyan, de akkorra már másfelé vitt az utam, és beköltöztem az őrbottyáni egyházi nevelőotthonba.- Ekkor következett a szakácsajtó?- Hát, előbb még a zenei szak- középiskola kapuján kellett be­jutni, ahol a gitár szakon félév alatt hat osztályt végeztem el. Ez­után jött a konyhaajtó, amin be­lépve - úgy gondoltam - meleg is van, eső sem esik rám, és lég­ióként jókat lehet ott enni.- Érzett a szakácskodáshoz va­lamilyen képességet?- Nem! Talán csak valami szépérzék motoszkált bennem.- És hol van a szerencse szere­pe?- Épp ekkor jött Pálszabó Mi­hály, Szolnok egyik legkiválóbb szakembere, aki magához vett, tanított, s akinek minden későb­bi sikerem köszönhetem!- Mikortól és hol kezdődtek ezek a sikerek?- Eleinte hazai szakácsverse­nyeken indultam. Az 1996-os or­szágos megmérettetésen a zsűri különdíját kaptam. Aztán a Szol­nokon rendezett regionális ver­seny aranyérmese lettem. Egy év múlva a miskolci országos gaszt­ronómiai szakkiállításon három ezüstérmet nyertem.- Flol volt az első nemzetközi szereplése?- 1998-ban Luxemburgban, s mindjárt diplomát kaptam. Még ebben az évben az osztrák ku­pán diplomát, valamint bronzér­met érdemeltem ki. Az 1999-es, a Szakács Világszövetség által Svájcban rendezett világbajnok­ságon mind a hidegkonyhai díszmunka, mind az egészséges táplálkozás kategóriában bronz­érmet kaptam. Hasonló eredmé­nyeket értem el 2000-ben a me­gyei iparkamarai versenyen, majd a hollandiai Linburgban, ezt követően pedig a hollandiai Maastricht-ben a regionális ízek Európa-kupáján.- Milyenek a kilátásai az októ­beri olimpián?- Először el kell jutnom oda. Ez csak úgy lehetséges, hogyha kapok anyagi támogatást. FÜSTÖS JENŐ Bihary Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom