Új Néplap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-26 / 48. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 2004. Február 26., csütörtök $ Ifi Várunk közénk! Újított nemrégiben a program­ján a szolnoki Vasutas Cukorbe­tegek Klubja. Dr. Telek Judit dia- betológus főorvos irányításával szerveződött újjá a klubélet. Színes, változatos program keretében tanulhatjuk meg job­ban kezelni betegségünket. Orvos előadók segítik a cu­korbetegeket az ismereteik bőví­tésében egy-egy területen, be­mutatva a legújabb kutatások eredményeit és a nemzetközi ta­pasztalatokat. Diétás ételbemutatók színe­zik a klubfoglalkozásokat, mely- lyel segíteni szeretnénk a helyes étrend összeállításában. „így élek én” címmel beszámolók hangzanak el egy-egy beteg ré­széről. Célunk: egymás megis­merése és segítése; de hagyo­mányteremtő névnapok, vala­mint irodalmi, zenei összeállítá­sok is színesítik a palettát. Folyamatosan, szakorvosok által ismerkedünk a diabetikus termékeket előállító vállalkozók kínálataival. Kirándulásokon is részt veszünk, ismerkedünk szép hazánk egy-egy nevezetes­ségével, s természetesen vércu­kor- és vérnyomásmérés is van. Nagyon sokat köszönhetünk a főorvosnőnek, hiszen mindent megtesz azért, hogy betegei mi­nél egészségesebb szinten él­hessenek, figyelemmel kíséri ál­lapotuk alakulását. Ő szervezi az orvosi előadásokat is. Leg­utóbb a cukorbetegséghez tár­suló ízületi bántalmakról tartott rendkívül érdekes és számunkra nagyon hasznos előadást dr. Baksay Beáta reumatológus ad­junktus. Tanuljunk együtt betegsé­günket eredményesebben kezel­ni! — ezért szeretettel várjuk az érdeklődőket a Vasutas Cukor­betegek Klubjába, minden hó­nap utolsó keddi délutánjain, a szolnoki Csomóponti Művelő­dési Központ épületébe. ____________ORBÁN JÓZSEFHÉ, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasz­tott írások - a levélíró előzetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiányos írások köz­lését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Hetven évvel ezelőtt, 1934-ben kezdtek hozzá a megyeszék­hely egy mind a mai napig meghatározó építményének, a szolnoki déli gabonatárház és rakodópart építéséhez. A megye akkori vezetői - akik kö­zött sok főúri földbirtokos is volt - hathatós lobbizásba kezdtek egy szolnoki gabonaraktár felépí­téséért. Az is felvetődött, hogy a Szolnok feletti Tisza-szakasz egy részét hajózhatóvá kellene tenni, hogy a gabonát szállító uszályok közepes vízállásnál is vontatha- tók legyenek. Az akkori kereskedelmi mi­niszter, Fabinyi Tihamér és a pénzügyminiszter, Imrédy Béla segítette a raktár és egy hozzá tar­tozó rakodó megvalósulását. 1933. október 24-én a képviselő­ház ülésén a két miniszter felha­talmazást kért a mintegy 15 millió aranypengő állami kölcsönből a szolnoki tiszai rakodó rakpart, va­lamint egy modern gabonaraktár megépítéséhez 450 ezer pengő igénybevételére. A költség előirányzat bemuta­tásánál az építkezés 350 ezer pen­gőre volt kikalkulálva. A három- emeletesre tervezett raktár menet közbeni kibővítése tette szüksé­gessé, hogy az épület befogadóké­pességét növeljék, és a raktárt hat emeletesre építsék. Ezért a pénz­FARSANGI MULATSÁG. Szolnokon a II. számú Óvodai Igazgatóság Árnyas Óvodájában nemrég far­sangi mulatságot rendeztek. A vidám esemény sok színes programot nyújtott és kellemes hangulatú volt, ahol minden résztvevő jól érezte magát._________________________________________(beküldött fotó) „Másféle rendet képzeltem” Még majd hálásak lehetünk annak a szelíd arcú fiatalembernek, aki a képernyőn el­mondta, hogy azért eszkábálta össze a lassan európai botránnyá dagadó internetes oldalt a hálapénzről, mert a szülés előtt álló felesége lelkileg összetörve, zokogva tántorgott ki a szülészorvos rendelőjéből, amikor közölték vele a rá váró kiadásokat. Ez a fiatalember megpiszkálta azt a témát, amit most már nem lehet a szőnyeg alá söpörni. A médiában sokan megszólaltak — a boldog kis­mamától az egészségügy legfelsőbb vezetéséig -, s most már ember legyen a talpán, aki ebből az érzelmekből, naiv tájékozatlanságból, tudatlan­ságból, mellébeszélésből, esetleg tehetetlenség­ből összeállt gubancot kibogozza. Pedig okkal gyanítható, hogy egy nyugodt, objektív elemzés lámpát gyújthatna a sötétségben. A hálapénz egy ötven éve velünk élő kényel­metlen élősködő. Törvényi tiltásba nem ütközik, szabad akaratból adható és elfogadható. Merőben más a szülés vezetéséért és a terhes­gondozásért előre kialkudott, nem egyszer előre felvett honoráriumok esete. A magyar alkotmány; az egészségügyi törvény és jó néhány, ezekhez kapcsolódó jogszabály a terhes anyának a fogamzástól a terhesgondozá­son át a szülésig, fokozott gondoskodást és a leg­magasabb színvonalú szakellátást garantál: telje­sen ingyenesen. Bármelyik egészségügyi dolgo­zó, aki a terhes anyától anyagi előnyt kér vagy rá­utaló magatartással azt kikényszeríti, az szabály- sértést, súlyosabb esetben bűncselekményt kö­vet el, s azt az elkövető elöljárói szankcionálni kötelesek. Amennyiben tudomásukra jut. Márpe­dig a szakmában mindenki mindenkiről tud min­dent; köteles szankcionálni a klinikai igazgató, a főigazgató főorvos, az osztályvezető főorvos, de az ANTSZ és a Magyar Orvosi Kamara etikai bi­zottságai is. A honlapról találomra kiválasztott orvosok közül bizony volt, aki kért és kapott pénzt ter­hesgondozásért és szülés vezetéséért. Ez, a vé­szes gyorsasággal terjedő fizetett orvoslás az egész társadalom számára veszélyes jelenség, sokak számára taszító is. A terhesgondozást öt­ven éve mindig jelképesen finanszírozták, de mióta 1992-ben egy szerencsétlen jogalkotói melléfogás a háziorvosok tevékenységi körébe utalta, a szolgálat körül elfogyott a levegő. Min­denki tudta, hogy e sokirányú, szakorvosi isme­retet igénylő feladatot a háziorvos nem tudja el­látni, s egy fillért sem kapott érte. A terhesek gondozását, lelki felkészítését most formálisan egy mélyen alulfinanszírozott, évek óta agonizá­ló Mozgó Szakorvosi Szolgálat látja el el. Hogy az évi, közel százezer terhes mégis hozzájut a kötelező laboratóriumi és műszeres ellenőrzé­sekhez, egyedül a hősiesen helytálló védőnői karnak köszönhető. Erre, a „terhes anyák piacá­ra” nyomult be a „fogadott orvos”, magas, előre kialkudott és behajtott összegért. A gondozás túlnyomórészt az orvos munkahelyén, munka­időben, köztulajdonban lévő műszerekkel, labo­ratóriumi anyagokkal és gyógyszerekkel törté­nik, magánrendelői tarifáért! Ha Budapesttől délre vagy keletre 150-200 kilométernyire felmé­rést végeznének, lehet hogy kiderülne, a terhe­seknek legfeljebb negyede kapja meg azt az ellá­tást, amit egy tisztességes, szociális hálóval fel­szerelt, alkotmányos jogállamnak ingyenesen nyújtania kellene mindenkinek... Lassan ötven éve, hogy boldog várakozással léptem át első munkahelyem, egy szülőszoba kü­szöbét. Tizennyolc évig vezettem egy szülőott­hont egyedül, január 1-jétől december 31-ig egy­folytában. Most feldúlt vagyok és mélységesen szégyellem magam - „.. .én nem ilyennek kép­zeltem a rendet...” DR. KIRÁLY FERENC SZÜLÉSZ FŐORVOS A PARLAMENT EGÉSZSÉGÜGYI SZAKTANÁCSADÓJA Nők nyeregben A tradicionális szerepek fel­borulni látszanak. A nők már nem viselik a kötöttsé­geket sem a munkában, sem a párkapcsolatban. A nők „térhódítása” általános tendencia; ez sok férfit elbizony- talanít, megkérdőjelezi eddigi szerepüket. Amennyiben a nő sikeresebb a munkában, esetleg többet keres párjánál, a férfinak kisebbségi ér­zése lehet. Hiszen egy nő — némi túlzással — minden férfiszerep­nek meg tud felelni, ám ez fordít­va már nem igaz. Ha a hölgy szakmailag nyeregben érzi ma­gát, hajlamos otthon is átvenni a vezető szerepet. Az urak azt sze- reük, ha ők viseli a nadrágot. De előfordul, hogy csak látszólag a férfi a családfő - a feleség felis­meri párja uralkodási vágyát, és ügyesen taktikázva keresztülvi­szi saját akaratát. Vannak urak, akik szeretik, ha párjuk irányítja az életüket. Hiszen ez kényelmes és nem felelősségteljes. A személyiségtől függ, hogy valaki egyenrangú kapcsolatban, alá- vagy fölérendeltként érzi jól magát; esetleg ha nem a saját szerepében él, akkor lázad-e elle­ne. A legoptimálisabb, ha a felek egyenrangúak. Hiszen egy sze­mély elsősorban ember, és má­sodlagos, hogy férfi vagy nő. A kapcsolatot minősíti és rombolja, ha folyton alkalmazkodni kell. A türelem és tolerancia egyszer el­fogy, és annak legtöbb esetben válás a vége. Arra kell törekedni, hogy a felek mindig őszinték le­gyenek egymáshoz, és beszéljék meg ügyes-bajos dolgaikat. Ha két ember alaposan ismeri egy­mást, tartósan harmonikus lehet a kapcsolatuk. ANTALÓCZY TÍMEA _______________________________(QYÖHGY) Ol vadáskor a sár az úr Csak közművesített utcákban lesz útépítés Az olvadás és az eső még egyet jelent a sártengerrel (beküldött fotó) A fagyok elmúlta, és a tava­szi esők beköszönte egyet jelent a sártengerrel. Tudják ezt jól például a jászberényi Zrínyi utca lakói. Az ott élők keresték meg lapunkat, s azt tudakolták, vajon miért fejezték be az utca felénél az elmúlt évben megkezdett út­építést az ősszel. A Jászberényi Polgármesteri Hi­vatal illetékes osztályának mun­katársától, Tóth Tihamémétól rendkívül egyértelmű választ ka­punk: a múlt évben csak az utca felének burkolására volt elég a pénz. Az önkormányzat költség- vetést elfogadó határozatával lét­rehozta az idén útfelújításra-épí- tésre, járdák kialakítására szánt városi keretet. Ez idén 74,6 millió forint Jászberényben. A városfej­lesztési bizottság határoz arról/ hogy a keretösszegből mely ut­cákban építenek utat. Ez a döntés várhatóan márciusban megszüle­tik. Az elmúlt évek gyakorlatát megváltoztatta a hivatal, és már tavaly elkészítette az útburkolás­ra kijelölt utcák kivitelezési terve­it. Most már csak a városfejleszté­si bizottság döntésén múlik, hogy ezek közül melyik mellé tesz pénzt idén. A problémát felvető Zrínyi utcában élőknek az adhat valami reményt, hogy lakóhelyük - mivel összközműves utcáról van szó - benne van az útépítés­re kijelölt utcák körében. A dön­tés heteken belül megszületik. B. CS. A szolnoki déli gabonatárház Már a megnyitás után kicsinek bizonyult ügyminiszter 100 ezer pengővel miniszter Sajó Elemér tanácsos- megye és a város gazdaközössé- többet irányzott elő az építési sál, több szakértő és tervezőmér- geit, iparosait, a kereskedőket, a költségekre. 1933. december 3-án nők kíséretében Szolnokra látoga- vállalkozókat, hogy a nagy gond- Kállai Miklós földművelésügyi tott. Ez alkalomra összehívták a dal készülő tervet véleményez­(BEKÜLDÖTT FOTÓ - KARDOS) zék. Az építkezés kivitelezésére országos pályázatot kívántak kiír­ni, amelyet a helybeli vállalkozók és szakiparosok kifogásoltak, majd kérték, hogy az csak helyi legyen, mivel a megye e területén évek óta nem volt nagyobb mun­kája a negyven vállalkozónak és mintegy nyolcszáz iparosnak, va­lamint, hogy a város az adófize­tők pénzéből 40 ezer pengővel já­rul hozzá az építkezéshez. 1934 májusában kezdődtek el a munkálatok, és tizenhárom hó­nap alatt felépült a raktár, amely a kor legmodernebb technikai esz­közeivel, gépi berendezéseivel volt ellátva. A hat emelet magas (a torony kilenc) építményben min­den szinten deszkából készített hat boksz volt, és minden ilyen­ben 500 mázsa gabona fért el. Ugyancsak tárolásra szolgált 12 siló,.amelyek magassága 18 méter és befogadóképessége 1400-1500 mázsa volt. A beruházást 1935. július 30-án adták át. A raktár kezelését, üze­meltetését az Általános Áruköz­raktárak és Kereskedelmi Rt. NOSTRA budapesti cége látta el. A cégvezetőn és két helyettesén kívül még három tisztviselő és húsz-huszonöt munkás állt a köz­raktár szolgálatában. Már a megnyitás utáni hóna­pokban kicsinek bizonyult az építmény, s Fabinyi Tihamér, ak­kori földművelésügyi miniszter kijelentette, hogy annak további bővítését javasolja. A tárházban minden rekesz­nek, silónak bérlője volt, és min­den tulajdonos termékét külön kezelték. A beszállított termény túlnyomórészt búza, kisebb mennyiségben árpa, kukorica és borsó volt. A raktár a terménye­ket megőrzésre és kezelésre vette át. Erről jegyet állított ki, így lehe­tővé vált, hogy a gazdák a letéti jegyre - ha szükségük volt rá - kölcsönt kaphassanak. A közrak­tárban elhelyezett terményt köz­tartozásra (adó), sem magán tar­tozásra nem lehetett lefoglalni. A tárház a raktározást, szállí­tást vízi úton, vasúton és közúton biztosította. __________________SZUROVECZ PÁL, SZOLNOK '. ,Í * . | :'f m ;,i • *Z'. (pf® ■ ; M:h kS3b'-. . [^DMi P® SHS^T^ •ív^iir IT? ^ . -: i M*äBt-r . 1 L cffW fcJL J- IBHIi **■ ! KJBm f y- :■ - .x..af.:»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom