Új Néplap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
2004-02-02 / 27. szám
4. OLDAL MEGYEI TŰK Ö R 2004. Február 2„ hétfő a disznó „Főszerepben’ Malacvisításra ébred a környék, még a kecskék is riadtan pislognak kifelé az ólajtón. A téli pirkadat egyben a jól megtermett hízó utolsó hajnala... Igazi házi, birsalmából főtt pálinka melegít testet- lelket a kunhegyesi Geszti-ház udvarán, mert valóban disznóvágásra való, csikorgó hideg a reggel. Elkél a kucsma az emberfőn, még a per- zselődő szalma sem ad igazán meleget. Itt bizony egyedül a tűzben piruló malacnak lehetne melege, de neki már úgyis mindegy. Pillanatok alatt karaj és lapocka lesz belőle, meg jófajta hurka, kolbász, disznósajt. De legelébb hagymás vér, ahogy dukál, a falusi disznóvágások elmaradhatatlan reggelije. Aztán persze folytatódik a munka, kunkorodnak a kolbászkarikák, abálódik a hurka, sül a töpörtyű Rexi kutya legnagyobb örömére, de egyben bánatára is. A ház őrzője bizony kerítésen kívül reked, hiába a mennyei illatok, sehogy sem lehet a közelükbe férkőzni. Később azért neki is jut néhány falat a jóból, a disznótorosból őt sem lehet kihagyni. Orjaleves, kemencében sült toros káposzta, hurka, kolbász az egész napi munkában megfáradt emberek „jutalma”. Hogy mit szól mindehhez a reggeli főszereplő, a disznó? Valószínűleg ő az egyetlen, aki szívesen kimaradt volna a „műsorból”... SZILVÁSI ZSUZSA FOTÓK: MÉSZÁROS JÁNOS TV-notesz Szülőszobában A szülőszobába mi nézők is beléphetünk, mert elvisz bennünket szerda esténként a TV2 csatornáján egy ifjú és igazán lelkes riporternő, Kandász Andrea, aki mindenképp meg akarja mutatni nekünk, mi és hogyan is történik egy új élet születésének azokban a megrendítően felemelő pillanataiban. No meg azt is, ami azokat megelőzi, a készülődés izgalmait, a várakozás feszültségét, továbbá, hogy a szülő anyák milyen családi körülmények közül érkeznek a kórházaknak eme csak erre a célra kialakított szobájába. Teszi ezt érezhetően nemes szándékkal, a nagy eseménynek is kijáró tisztelettel, igyekezvén visszaadni annak drámaiságán túl - beleértve a szüléssel együtt járó fizikai fájdalmakat is - felvillantván a szépségét is. Igyekezetének eredménye: dokumentumfilmje korántsem olyan rossz, mint amilyen jó is lehetne. S hogy az legyen, nem is kellett volna sok hozzá. Csak egy kicsivel több elmélyültség, alaposság a témában, tudatosabb komponálása a részleteknek — a film kissé szétesik — s a vészhelyzetek jobb lélektani kihasználása, amire van kísérlet, de még abból is több kellett volna. Mindezek ellenére amit láthattunk, egyáltalán nem volt érdektelen. Sőt, izgalmasan érdekfeszítő. Ezúttal különösképp azzá tette maga a választás, hogy tudniillik két, alapvetően eltérő szociális körülmények között élő családból érkező szülő anyát állított párhuzamba, más-más kórházi színhellyel. Az egyik egy viszonylag jól szituált zenetanárnő, akinek a családja nemcsak orvost, de még nővéreket is választhatott előre magának, a különjuttatás fejében természetesen, míg a másik egy igen nehéz sorsú fiatal kismama, aki szüleit sem ismervén nevelőotthonban nevelkedett, most élettársa is munka nélkül, vasgyűjtésből tartja fenn az életet, s a kis jövevény számára is igen nagy gond biztosítani a megfelelő otthont. Mindezt szépen körüljárja a film, valóságos szociális rajzot adván, leleplezését a valóságnak. Nos, ez utóbbi esetben ennek a szülő anyának nem volt más mit tennie, mint rábíznia magát teljes mértékben az „állami egészségügyre”. Ebből a kissé sarkosnak tűnő szembeállításból aztán ki is derül az ordító differencia. Megmutatták mindazt, amiről mostanság oly sok szó esik, ami körül kavarognak, fortyognak az indulatok: milyen is az, amikor működik úgymond a „hálapénz”, s amikor nem, merthogy nincsen. Míg az előbbi esetben a szülő anya minden rezzenésére nővérek figyelnek, s az orvos is maga a megtestesült készség, a légkör csupa humánum, addig az utóbbiban magára maradó kismama, fájdalmait esetleg szenvtelenül kísérő nővérrel, s az ügyeletes orvos is jóformán a végszóra érkezik, s végzi dolgát mechanikusan: csak semmi empátia. A különbség: ég és föld. Csak a szülőszoba, az azonos. Egyik helyen emberi melegség, a másikon rideg embertelenség. így filmen látni mindezt szorongató érzés, a szülés csodáján érzett örömünk sem tud valahogy teljes lenni. Pedig az újszülöttnek akár mi is örülhetnénk. Inkább vitázni lenne kedvünk. Hogy is van ez? Az azonban holtbiztos, aki megfordul Kandász Andrea Szülőszobájában, nézőként, utána másképp látja a világot, a szülő anyákat mindenképp: mert igazi hősök ők. VALKÓ MIHÁLY Kápolna a sínek mellett A kápolna mindenese, gondnoka, takarítója, őre: Báli János FOTÓ: BAKOS JUDIT Pletykafalu Szolnok egyik városrésze, túl a vasúti felüljárón, és ha hinni lehet a szóbeszédnek, mintegy ötezer—ötezerötszáz lélek otthona. Az egyik legrégibb, ha nem a legrégibb épülete az úgynevezett partos kápolna, amelyik 1717 óta figyeli az idő múlását. Azért építették erre a kis halomra, partra, hogy az őszi, tavaszi vizek ne tegyenek benne kárt. Meg azért is ide, mert ez a terület a TISZAFÜRED. 2003 ősze óta háromfős szakmai team segíti a tiszafüredi önkormányzat még hatékonyabb pályázati tevékenységét. A speciális munkacsoport létrehozását igazolhatják az adatok is. Sikeres pályázati aspiran- túrák révén 41 126 174 Ft plusz- támogatás járulhat hozzá a szociális bérlakásépítési program sikeréhez. A pályázat-előkészítő csoport most abban bízik, hogy az elbírálók pozitív döntései után az önkormányzat újabb jelentős központi segítséget kap informatikai hálózata fejlesztésére. A szakemberek már készítik elő a most kiirt pályázati lehetőségek közül az alábbiakat: SA- PARD-pályázat munkahelyteremtésre, közmunkapályázat, intelligens településkiépítést elősegítő informatikai pályázat, helyi vállalkozások', a településfejleszModla családé volt, és az elsárgult iratok szerint ők adták az egyháznak. Emberöltőkkel korábban vasutasházak kucorogtak a környéken, de 1968-ban érdekes szomszédokat kapott a kistemp- lom, mert akkor adták át azokat a rendezővágányokat, amelyek alig tíz-tizenöt méterre húzódnak tőle. Fazsindelyek borítják, és az úgynevezett csikótornyában egy ötven kilós harang lakik, az szólítja misére a híveket. Valamikor a ferencesekhez tartozott. 1989 óta vannak benne görög katolikus misék, jelenleg minden hóNéhány mondatban tés, oktatás, a turisztika, idegen- forgalom jegyében, pm SZOLNOK. Az Alfölddel ismerkedtek vasárnapig azok a turisztikai szakemberek, akik Romániából érkeztek a múlt héten hazánkba. Az úgynevezett study tourt a Magyar Turizmus Rt. Kolozsvári Külképviselete szervezte főként Erdélyből érkezett utazási irodák képviselői részére, melyen 12 irodavezető, valamint dr. Bíró Gáspár külképviselet-vezető vett részt. A szakmai út harmadik napján érkeztek az észak-alföldi turisztikai régióba, ahol jórészt az egészségturisztikai kínálattal ismerkedtek, bcy SZOLNOK. Januártól a legtöbb pénzintézet emelte a bankkártyahasználati-díjat. A bankok arra szeretnék ösztönöznap második vasárnapján délelőtt. 1992/93-ban tatarozták, de kisebb reparálás imitt-amott ráférne. Kicsi a kápolna, 30—40 ember fér el benne, de mégis nagy, mert lassan elfogynak belőle a misére járó hívek. Viszont újra felfedezik, mert egyre több itt az esküvő. Ha a násznép nem fér be, kinyitják az ajtókat és a terebélyes fák alatt lehet hallgatni az áldást. A kis kápolna kapós, mert már újabb jelentkezők várnak az itteni esküvőre, a 287 éves falak között. D. SZABÓ MIKLÓS ni az ügyfeleiket, hogy ne pénzt vegyenek ki az automatákból, hanem fizessenek velük a kasz- szánál. A legtöbb kis üzletben azonban nincs még kártyaleolvasó rendszer, vagy ha van is, nehézkes az ügyintézés. Egy felmérés szerint a bankkártya-tulajdonosok több mint fele csak készpénzfelvételre használja a plasztik lapocskát. Az, hogy még mindig sok a pénzkivétel, abból is adódhat, hogy a megyében még mindig csak a nagyobb üzletek, hipermarketek fogadják el a kártyát, másrészt átlagosan ötször annyi időt vesz igénybe a kártyát lehúzatni, mint készpénzzel fizetni. Tény viszont, hogy míg a legtöbb banknál fizetni kell, hogy pénzt vegyünk ki az automatából, a vásárlásért nem vonnak le egy fillért sem, még külföldön sem. réciópress
