Új Néplap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-21 / 44. szám

4. OLDAL T Ü KÖR 2004. Február 21., szombat Hl MEGYEI A valóság bűvöletében Tabák Lajos fotóművész százéves Tabák Lajos Tv-notesz Tehetségek parádéja Bevallom, amikor a Megasztár elindult, nem sok jót mondtam ró­la. Nem hittem a sikerében, ami viszont ma már valóság: meghó­dította a közönséget, s benne természetesen engem is. Amikor je­lentkezik, ha csak tehetem, ott ülök a készülék előtt. Pedig nem tartozom a könnyűzene rajongói közé, de hát ami jó, az jó. Már­pedig azokat a dalosokat, akik a döntőben szerepelnek, nemcsak hallgatni jó, mert van hangjuk, de nézni is kellemes, mert vará­zsuk is van, vonzóak, süt belőlük a tehetség. Lenyűgöző, ahogy rendre teljesítenek, még a zsűrit is merő ámulatba ejtve, ahogy egyre jobbak. Különben a zsűri tagjai akár haza is mehetnének, hisz nincs igazán dolguk, legfeljebb bravózhatnak és vakkanthat- nak valamit, de arra, hogy ki is juthat tovább, illetve kinek kell majd elbúcsúznia a versenytől, arra már valójában nincs befolyá­suk. A közönség ugyanis nem ad rájuk, amikor szavaz, méghoz­zá telefonon, és eldönti voksaival, ki is távozzék a sorból, ki le­gyen az, aki nem folytathatja tovább. Ami sajnálatos ebben, hogy a döntés nem mindig igazságos, azaz olyannak kell elhagynia a küzdelmet - röpül a szegény -, aki nem is volt a legrosszabb. Ugyanakkor maradhat, akinek pedig röpülni kellenék. Persze az sem megnyugtató, hogy nem tudni, hányán is szavaztak, s ho­gyan oszlottak meg a leadott voksok az arányokat tekintve. Vala­hogy nincs ez a „kiszavazásos rendszer” kitalálva. Ezen azonban kár már siránkozni. Változtatni úgysincs mód. Azon viszont le­hetne, hogy mások elviselhetőbbek legyenek, a körülmények, például a műsorvezetők. Mert míg a dalosok valóban elbűvölő- ek, addig Till Attila meg a társa, a gyönyörű Görög Zita egysze­rűen lehangoló, amit művelnek. Till állandóan teli szájjal, kissé bambán mosolyog, mintha fel lenne húzva, s másra sem tellenék ki tőle (pedig biztosan többet is tudna adni), s a kérdései is me­rő közhelyek, amit nem ment, hogy igen felfokozott hangulatban kell beszéltetnie. Hogy elfelejt gondolkodni, Görög Zita pedig lát­hatóan nem is próbálja meg, kiábrándító ez az alacsony műsor­vezetői szint. Bizony nem elég valakinek csinosnak lenni, a meg­szólalásának is annak kell lennie. Egyébként kicsit elhúzódik ez a vetélkedés, de alighanem javára válik, az indulóknak alkalmuk van több oldalról is meggyőzően bemutatkozniuk. Csak az a frá­nya szavazás ne volna! Persze akad, amikor igazság is születik: Oláh Ibolyát, aki a mezőny kiemelkedő csillaga természetessé­gével, dinamizmusával, csibészes előadásmódjával - én már ne­ki is adnám az „Év hangja” címet - többször is az élre rakta sza­vazataival a közönség. S aligha kétséges, hogy ő akkor is győztes lesz, ha végül is nem győz, ott a helye a szórakoztatóiparban, méghozzá a tehetséges énekesek között, miként döntőbeli társa­inak is, akik átesvén a nyilvánosság eme kereszttüzén, megsze­rezték hozzá a „jogosítványt”. Mindent egybevetve: jó érzés látni, amikor tehetség ragyog a képernyőn, és nagyon rossz, amikor tehetségtelenség csillog talmi mód. VALKÓ MIHÁLY „Kétnemzetes” kapcsolat Tanyaközpontban helyezkedett el Általános jelenség, hogy az emberek otthagyják a ta­nyákat, tanyabokrokat és arra törekszenek, hogy na­gyobb településeken vagy azok környékén helyezked­jenek el. Kivételek azért mindig akadnak. Közéjük tartozik a huszonnyolc éves Szabófi István is. Tősgyökeres kengyeli, ott élnek a szülei és ő is. Az általános isko­lai tanulmányait követően - mi­vel a föld, az állatok, a növények mindig érdekelték - Karcagra került, a mezőgazdasági techni­kumba. Itt érettségizett, majd a technikusi minősítő vizsgát is le­tette. Dolgozott néhány évet a kengyeli téeszben, közben védte a hazát: 190 centis létére a dísz­zászlóaljba került. Az Alcsi- sziget következett, ahol növény- termesztési ágazatvezető lett. Talán még ma is ott van, ha nem érkezik számára egy komoly szakmai kihívás a Mezőhéki Há­zi Pirospaprika Kft.-től. Termel­tetési vezetőnek hívták. A cég központja igaz, a tanyavilágban található, de mindez mit sem von le abból, hogy színvonalas munkát kérnek és követelnek. Tizennégy fajta fűszernövény termelésére ügyel Szabófi úr, ami negyven-ötven termelőt je­Szabófi István lent. Velük tartja a kapcsolatot, ami jószerével naprakész. Akad­nak köztük, akik ebből élnek, mások bizonyos jövedelem-ki­egészítést látnak a paprika, a hagyma, a kapor, a petrezse­lyemlevél, a zellerlevél stb. ter­melésében. Közös érdek, hogy ezt a tíz-egynéhány fűszernö­vényt minőségi módon termel­jék, szállítsák a cégnek. Akad, aki 200 kilót termel belőlük, más 20 tonnát. A szezon áprilisban kezdődik és októberben fejeződik be, mi­közben kisebb-nagyobb szüne­tek akadnak. Ilyenkor esedékes a tervezés és előkészítés. Elvég­re itt minden áru egyenesen a feldolgozó-, szárítóüzembe ke­rül. Akkor is, ha ez kinn találha­tó valahol a végtelen határban. _______________ D.SZ.M Eg y hét múlva, február 28-án ünnepli századik születés­napját Tabák Lajos fotómű­vész, a magyar fotóművészet élő klasszikusa és legendája.- Tizenhárom évesen vonta bűv­körébe először a fényképezés. Ak­kor Világoson élt a család. — Beutaztam Aradra, és vettem egy, a boxgépeknél is primití­vebb fényképezőgépet. Kemény­papírból készült, üveglemezt le­hetett beletenni, a lencséje pedig alig volt különb egy vizespohár aljánál. Az első képem a világosi várat ábrázolta. Már akkor hatá­rozott céllal fényképeztem, meg akartam örökíteni a szabadság- harc világosi emlékhelyeit. Per­sze fotóztam az utcabeli gyereke­ket is, akik, miközben egy borke­reskedő pincéjének előterében kialakított sötétkamrában előhív­tam a képeket, türelmetlenül ki­abáltak kívülről, hogy „Na mi van? Látszik-e már valami?” — 1918-ban a családnak a nem­zetiségi villongások miatt mene­külnie kellett Világosról. Nem­csak az első képek vesztek el, de ; a fényképezőgép is, és vagy nyolc évre le kellett mondania a szen­vedélyéről. — Egy vagonban menekültünk Világosról, amelynek a padló­deszkái hiányoztak, ágydeszkák­kal helyettesítettük őket. Hosszú vándorlás után Szolnokon álla­i podtunk meg 1918 december vé­gén, és három hónapig laktunk a vagonban az állomáson, amíg apám állást nem kapott a város­ban. 1926-ban éreztem újra, hogy nekem fotóznom kell. Ak­kor már a cukorgyár tisztviselője voltam. Modernebb gépet és fel­szerelést vásároltam. Határozott célom volt, akkor már a szak- szervezet, a szociáldemokrata párt és az Általános Munkáskép­ző Egylet tagjaként a dolgozó emberek életét, munkáját akar­tam megörökíteni. Amikor meg­alakult Kassák Lajos Munka Kö­re, és kapcsolatba kerültem vele, már kész anyagot vittem a buda­pesti Centrál kávéházban tartott összejövetelekre. Kerékpáron jártam Budapestre, drága volt a vonatjegy. Akkoriban a 4-es út még poros makadámút volt... — Több rendezvényt, kiállítást tartottak Szolnokon, ezek közül nem egy botránnyal, betiltással, őrizetbe vétellel végződött. A ha­talom nehezen tűrte, hogy a fotó­kon a maga valóságában megje­lenjen az árvalányhajas, pártás- bokrétás álnépiességgel leplezni próbált nyomor. — A munka azonban nem volt visszhangtalan. Sok képem meg­jelent országos lapokban, de kül­földi újságok, képes folyóiratok is közölték őket. Kiállításokon szinte az egész világot bejárták a fotóim. Sok nagyszerű emberrel kapcsolatba kerültem, Kassák Lajos több képemet nagyra tar­totta, de Reismann János, Reis- mann Mariann is elismeréssel nyilatkozott róluk. Groó Lajos expresszionista vonásokat fede­zett föl a képeimen, egy párizsi lap kritikusa szintén. A művész­telepen is sok jó ismerősöm volt, bármikor beléphettem Aba No- vák Vilmos műtermébe, pedig ő nagyon nem szerette, ha előzetes értesítés nélkül keresték föl, és megzavarták a munkában. Bor- bereki Kovács Zoltán és Chiovini Ferenc is jó ismerősöm volt. Fo­tóztam a szentandrási templom freskóinak készítésekor, és a mű­vészek családjáról is készítettem képeket. Sajnos ezek a többiek­kel együtt elvesztek a háború alatt, és később csak egy részü­ket sikerült felkutatnom.- A háború és a front követke­zett, itthon pedig a vészkorszak őrülete.- 1940-ben készítettem az utolsó szociofotómat a háború előtt, ez A szegényember háza, amely nemrégen került elő. Azt hittem, elveszett sok más képpel együtt, ám egy kiállítás előkészí­tésének napjaiban valaki névte­lenül bedobta a levélszekré­nyembe.- A háború után mintha meg­változtak volna a szociofotóról al­kotott nézetei.- A világ változott meg. Rövid idő alatt eltűnt a feneketlen nyo­mor, amely korábban a szociofo- tók készítésére ösztönzött. A va­lóság változott meg, nem a néze­teim lettek mások, de a munka, a hétköznapi élet továbbra is képe­im témája maradt. Ilyen például az 1961-ben készített Szerelők a magasban, amelyről Kassák azt mondta, hogy a szociofotózás legmagasabb szintjét képviseli.- Sok képe a magyar fotóművé­szet klasszikus alkotásaként szé­les körben ismeretes. Keveset tu­dunk azonban arról, hogy mi­lyen körülmények között készül­tek ezek a fotók.- Említettem, hogy a munkás­ságom nem volt visszhangtalan, sokan segítettek is a maguk mód­ján. Például munkaidő alatt bár­mikor kimehettem fotózni a cu­korgyárból. Ha jó volt az idő, né­ha éltem ezzel a lehetőséggel. Egy ilyen alkalommal találkoz­tam a Magánút című képemen látható hadirokkanttal a Tószeg­re vezető út mentén. A Szociális berendezkedésünk magaslatán is arrafelé készült egy szemétte­lepen kotorászó asszonyról. A tó­szegi út melletti uradalmi földön láttam meg azt a parasztembert, aki madzaggal összekötött ron­gyos csizmában villával trágyát terített szét a szántóföldön. Róla portrét is csináltam, ez lett a Cse­lédember. A Kolduló kislány cí­mű fotó pedig a mostani Hatva­nas sarkán készült. _____________________________BISTEY ANDRÁS Meg yeszékhely A Szolnoki Főiskola és a len­gyel Sucha Bezkidzka-i Tu­risztikai és Ökológiai Főis­kola együttműködési megál­lapodása alapján a megye- székhely felsőoktatási intéz­ménye meghívást kapott a február 22-e és 27-e között zajló kétnemzetes (ma­gyar-lengyel) szemináriu­mi programra. A rendezvényre huszonegy szol­noki idegenforgalmi és szálloda, illetve vendéglátó és szálloda sza­kos hallgató és négy oktató uta­zik Lengyelországba. A program­ban a diákok megismerkednek a régió kulturális örökségeivel, majd a szemináriumok keretében az egyes tanulói csoportok a régió kulturális örökségei, mint a regi­onális turisztikai termékek terve­zésének alapjai témában dolgoz­zák fel a látottakat. A szervezők egyébként rendeznek egy regio­nális estet is, ahol a magyar és a lengyel hallgatók szóban, képben és a gasztronómián keresztül is bemutatják saját országukat. A program azonban ezzel a lá­togatással még nem ér véget. A lengyel hallgatók ugyanis várha­tóan április végén a Szolnoki Fő­iskola vendégeként hazánkba ér­keznek, hogy folytatódjon a cse­reprogram. A magyarországi lá­togatás témája is már megfogal­mazódott. Itt főként az aktív tu­rizmusról lesz szó. A viszontlá- togatás alkalmával elsősorban Jász-Nagykun-Szolnok megye turisztikai értékeinek megisme­rése és értékelése lesz a diákok fő feladata. MOLNÁR G. ATTILA Segítőkészek a rendőrök Jó eredményt értek el bűnügyi felderítésben Kunszentmárton A Kunszentmártoni Rendőr- kapitányságot érintően is zajlott a közelmúltban egy közvélemény-kutatás, ami pozitív jelzéseket hozott a rendőrség működését illető­en. A lakosság válaszaiból kiderült, hogy a kunszenti rendőrök iránt bizalmat élveznek a térségben élő emberek, segítőkésznek, jogsze­rűnek tartják őket - mondta la­punknak Szakács László alezre­des, rendőrkapitány. A kapitányságvezető hozzátet­te, munkájukkal azt kívánják el­érni, hogy a lakosság egyre in­kább azt érezze: a rendőrség szolgáltatást nyújt, biztonságot szeretne a sajátos eszközeivel szavatolni. Előtérbe kerül az ügyfélcentrikus szemlélet, ugyanakkor meg kívánnak sza­badulni a hatalmi jellegű intéz­kedésektől. A kapitány minderről szólt a minapi munkaér­tékelő állományértekez­leten is. Ami az elmúlt évet illeti: a Kunszent­mártoni Rendőrkapi­tányság eredményei nem adhatnak okot a szégyenkezésre. Az is­meretlen tettesek felderítésének sikerességét jelző mutatójuk a második legjobb volt a megyé­ben, a betöréses lopások tekinte­tében pedig ők voltak a legsikere­sebben 2003-ban. A betöréses lo- pásos száma egyébként nőtt a térségben, ám ez zömmel a kül­területi nyaralókat érintette. A kapitányság illetékességi terüle­tén a lakásbetörések és az üzle­tek elleni támadások csak el­enyésző mértékben fordultak elő. A közterületeken lényegesen kevesebb bűncselekmény tör­tént mint egy évvel az­előtt. Szakács László alez­redes úgy véli, sikere­ik részben abban rejle­nek, hogy a bűnügyi szolgálatot átszervez­ték, működését racionálisabbá tették, ugyanakkor meg is erősí­tették azokkal az egyenruhás rendőrökkel, akik tehetségesnek bizonyultak a bűnügyi munká­ban. Egyben elmondható az is, hogy a kapitányság egésze is jól működő szervezetté vált. HORVÁTH GYŐZŐ ABÁDSZALÓK. A Füredi úti cukrászdát látogatták meg isme- reüen tettesek, akik ajtókibontás után édességet, italokat és 50 do­boz cigarettát vettek magukhoz és távoztak cselekményük helyszí­néről csütörtökre virradóra, mrfk CIBAKHÁZA. Közel ötmillió fo­rintot nyert a község a kistérségi alaptól utak tervezésére. A pá­lyázati sikernek köszönhetően elkészíttetheti a település vezeté­se a hat-hét kilométernyi út bur­kolásához szükséges tervdoku­mentációkat, s a megfelelő forrá­sok előteremtését követően meg­indulhat az építkezés, pe JÁSZBERÉNY. A város állat- és növénykertjében idén több fej­lesztést is végrehajtanak. Az el­képzelések szerint új kifutóhoz juthatnak a kenguruk is. A kor­szerű új kifutóban törekednek ar­ra, hogy az eredeti élőhelyhez ha­Néhány mondatban sonló környezetet varázsoljanak az erszényeseknek. A fejlesztés várhatóan nyárra készül el. bcs KARCAG. A karcagi Gábor Áron Gimnázium, Egészségügyi Szak- középiskola és Kollégium Kaán Károly környezetvédő tudomá­nyos diákköre a Kutató Diáko­kért Alapítványtól kétszázezer forintot nyert mérőműszerek és egyéb eszközök vásárlására, de KARCAG. A karcagi Városi Cso­konai Könyvtárban február 23-án fél 6-kor lesz az Imakönyv Ma­gyarországért, édes hazánkért cí­mű könyv bemutatója. A köny­vet Rideg István szerkesztő és Körmendi Lajos alkotó ajánlja a jelenlévők figyelmébe, de MEZŐTÚR. A város testvértele­püléseinek relikviáit állították ki a polgármesteri hivatal folyosó­ján. A németországi Weida, a vajdasági Törökbecse, az erdélyi Árkos, Sepsikőröspatak és Káinok, valamint az olaszországi Canelli nevezetességeit bemuta­tó emléktárgyakról és iratokról több tárolóban elhelyezve ren­deztek kisebb kiállítást, szs MEZŐTÚR. Az újonnan alakult Berettyó-Körösmenti Kistérség polgármesterei, jegyzői, nevelési­oktatási intézményeinek vezetői találkoztak a napokban a város­házán, ahol országgyűlési képvi­selők és minisztériumi szakem­berek tájékoztatták őket a kistér­ségi közoktatási fejlesztési terv modelljének kidolgozásáról. Ez a modell jelenleg az ország tizenki­lenc kistérségében nyújt segítsé­get a tervezéshez és az uniós pá­lyázati források elnyeréséhez. A jelenlévők a részletes tájékozó­dást követően úgy döntöttek, tá­mogatják a korszerűsítési prog­ram elkészítését, szs ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom