Új Néplap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
2004-02-14 / 38. szám
Szolgáltatás Moziműsor — Horoszkóp — Hét végi rádió- és tévéműsor 11 .oldal Teljesen természetes dolog, hogy a bírósági szakaszba jutott büntetőeljárás során az egyre nehezebb helyzetbe kerülő vádlottak mindinkább szembesülnek tettük következményeivel. Ha esetleg addig nem, a bíróság előtt rendszerint feltétlenül rádöbbennek arra, hogy szorul a hurok, és a büntetést nem kerülhetik el. Ez a helyzet esetenként arra is ösztönözheti a súlyos bűncselekmény elkövetésével megvádolt embert, hogy végső próbálkozásként olyat is képes legyen bevetni a felelősség alól való kibúvás érdekében, ami jócskán túlmutat a védekezés legális lehetőségein. Szinte törvényszerű az a jelenség, hogy a frissen kézre kerített gyanúsított első ijedtségében, a hatóság előli menekülés stresszes állapotából, illetve az ismertté válástól való félelméből felszabadulva, hogy könnyítsen a lelkén, őszintén beismer mindent, és a lehető legaprólékosabban feltárja a bűnügy részleteit a nyomozók előtt. Feltehetően minél súlyosabb a bűncselekmény, annál inkább ez munkálkodik az emberben. Aztán rendszerint jönnek az előzetes letartóztatás sanyarú hónapjai, és a bírósági tárgyalás időpontjához közeledve átértékelődik szinte minden. A bíróság előtt sok esetben már egészen más tartalommal telik meg a „beismerő” vallomás. Nem számít különlegességnek, ha a bírói pulpitus előtt már az ártatlanságát hangoztatja a korábbiakban mindent vállaló vádlott. A kérdés természetesen ilyenkor kikerülhetetlen: Miért vallotta be a bűn- cselekmény elkövetését korábban, ha valójában ártatlan? És ez az a pont, ami döntésre kényszeríti a börtönt elkerülni szándékozó vádlottat. Vagy belátja: nincs értelme belebonyolódnia a hazudo- zásba, vagy magyarázatként előrukkol azzal, hogy így vagy úgy, de a rendőrök csikarták ki belőle a beismerő vallomást. Mivel ezzel bűncselekmény elkövetésével vádolja meg az adott nyomozót, a bíró figyelmezteti, mi is jár azért, ha bebizonyosodik, hogy valakit hamis váddal illet. A Szolnoki Rendőrkapitányság reagáló csoportjának vezetője, Katona Mihály alezredes az életvédelmi szakterületen végzett munkája során sokszor találkozott efféle élményekkel. A bűnügyi szakember tucatnyi alkalommal vált már a vádaskodó vádlottak áldozatává. Előfordult az is, hogy egykori ügyfele már javában töltötte a fegyházbüntetését, és akkor jutott eszébe, hogy feljelentse őt bántalmazásért. Akkor nyolc hónapig tartott, míg tisztázhatta magát. A vádaskodások nyomán több ügyben indult ellene eljárás. Még a ’80-as években történt, hogy egy esetben el is jutott a bíróságig. Ezzel szemben csupán két esetben történt meg, hogy az igazságszolgáltatás érdemben foglalkozott azzal, hogy felelősségre vonja a hamisan vádaskodót.- Nagyon nehezen éljük meg ezeket az eseteket — mondta. — Ahelyett, hogy a megoldásra váró ügyeken dolgoznánk, csak azért, mert valaki úgy dönt, hogy borsot tör a vele eljáró nyomozó orra alá, járhatunk a kihallgatásokra, és magyarázkodhatunk úgy, hogy eszünk ágában sem volt bántalmazni senkit. Ha pedig ilyen helyzetbe kerülünk, csak nagyon nehezen tudjuk megvédeni magunkat. A kezdő nyomozók még inkább ki vannak téve ennek a veszélynek. Nekem nem volt szükségem arra, hogy bántalmazzak bárkit is - hangsúlyozta. — Aki kicsit is belegondol a mi munkánkba, könnyen beláthatja, hogy ennek semmi értelme nem lenhamisan vddasko- J dók. Ezzel talán * jobb belátásra lehetne bírni mindazokat, akik a törvényt megszegve vádolják meg a munkájukat tisztességesen végző nyomozókat vagy bárki mást. HORVÁTH GYŐZŐ ne, ugyanis súlyos emberölési, fegyveres rablásos ügyek „úszhatnának” el emiatt. Puszta beismerő vallomással nem jut előrébb a nyomozás, az eljárás sikere a bizonyítékok sikeres beszerzésén múlik. Éppen ezért megengedhetetlen, hogy munkánk során erőszakot alkalmazzunk - tette hozzá a nyomozó. A hamis vádaskodás következményeként megélt erkölcsi veszteségen túl anyagi hátrányok is érik a feljelentett nyomozókat. Katona Mihály- lyal kapcsolatban előfordult például az is, hogy egy feljelentés nyomán csaknem egy évig tartott, míg ügyében felmentő ítéletet hozott a Legfelsőbb Bíróság. Addig, amíg az eljárás hatálya alatt állt, a szabályok szerint nem kaphatott sem fizetésemelést, sem jutalmat, viszont hogy megfelelően tudjon védekezni a koholt vádak ellen, költhetett ügyvédre. Az alezredes úgy véli, bár évtizedekkel ezelőtt is „divat” volt a gyanúsítottak részéről, hogy „bemártsák” a nekik nem tetsző rendőrt, akkoriban kevésbé adtak hitelt a vádaskodó szavának, mint mostanában. Szerinte a bíróságnak következetesebbnek kellene lennie a tekintetben, hogy ne maradjanak büntetlenül a Katona Mihály alezredes: a hamisan vádaskodókkal szemben nagyon nehéz dolgunk van FOTÓ: M. J. Nem túl gyakori, hogy egy ügy kapcsán, annak jogerős befejezését követően hamis vád miatt büntetőeljárás indul az „alapügy” vádlottja ellen, mert az bűnbe keverte a vele intézkedő nyomozót - tudtuk meg a megyei bíróság elnökétől, dr. Nánási Illéstől. Ugyanakkor tény az is, hogy bár nem nagy számban, időről időre ez mégis előfordul. Az alapügyben eljáró bíró feladata az, hogy ha a hamis vád törvényes következményeire való figyelmeztetése ellenére azt tapasztalja, hogy a vádlott a vele kapcsolatban álló rendőrt bűncselekmény elkövetésével, például kényszervallatással, hivatalos eljárásban való bántalmazással megvádolja, illetve ennek gyanúja felmerül, az ügyet tárja fel a nyomozóhatóság - a rendőröket ért vád esetében - a megyei főügyészség nyomozóhivatala előtt. A későbbiekben az ügyészség feladata lesz az ezzel kapcsolatos nyomozás lefolytatása, illetve a vádemelés és vádképviselet. Harc a hamis vádakkal
