Új Néplap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-09 / 33. szám

10. OLDAL SP 0 R T 2004. Február 9„ hétfő f Jr 8 Csak az utolsó meccs döntött a sorrendről A győztes Nagyiván őrizte meg egyedül veretlenségét az Új Néplap Kupán A csíkos mezes újszásziak megvédhették volna címüket, ha az utolsó meccsüket megnyerik rí, Tóth T., Dajka, Németh J. Csere: Haj­nal, Antal, Járdán, Tóth F, Nagy M. Edző: Kovrig Zoltán. Nagyiván: Gál Z. - Gál B., Czinege, Dorcsák, Vidra S., Kecskeméti. Csere: Ádám, Ferge, Szűcs, Vidra J., Óceán. Edző: Illés Rudolf. Gólszerzők: Dajka, ill. Vidra S. Büntetők: Kollár, Dajka, ill. Czinege Mezőtúr-Újszász 0-1 (0-1) Mezőtúr: Nagy S. - Barna, Nagy L, Ki­nyik, Rimóczi Cs., Dávid. Csere: Darvasi, Kiss A., SőrésL., Varga, Gergely, NagyG., Szőke, Szaszkó. Edző Csanálosi Miklós. Új szász: Szaszkó - Boros, Konka Cs., Rézsó T., Katona, Szilvást Csere: Káló, Makai, Bálint, Rimóczi B., Konka T. Edző: Vígh Tibor. Gólszerző: Szilvási Különdíjasok Mint minden hasonló rendezvényen, ezúttal is külön jutalomban részesültek a legjob­bak. Bár a tornán összesen negyven csapat játékosai — azaz közel hatszász(l) játékos vett részt — léptek pályára, a selejtezők és a középdöntők után értelemszerűen a finá­lé négy együttesének tagjai közül választotta ki az arra érdemeseket a versenybizott­ság. A 2004. évi Új Néplap Kupa legjobb kapusa Gál Zoltán (Nagyiván) lett:- Nagyon boldog vagyok, hogy 36 évesen ismét a csúcsra jutottam. Hajói tudom, a kupa történetében én vagyok az egyetlen, aki két csapat (Tiszafüred, Nagyiván) já­tékosaként is a dobogó legmagasabb fokára léphettem fel. Az már csak hab a tor­tán, hogy teljesítményemmel én is hozzájártam a csapat sikeréhez. A portások mellett természetesen a legjobb mezőnyjátékosra is szavazniuk kellett a szervezőknek. Választási lehetőség volt bőven, hiszen olyan spillerek szerepeltek az együttesekben, mint Kinyik Zoltán (Mezőtúr), Szilvási Ferenc (Újszász) vagy ép­pen Németh János (Tiszafüred), ám a voksolás egyértelműen Dorcsák Zoltán (Nagy­iván) sikerét hozta:- Eddig még csak gólkirályi címet sikerült szereznem, a legjobb játékosnak még soha sem választottak meg, így érthetően nagyon örülök az elismerésnek. Ezúton szeretném megköszönni azt a segítséget a nagyiváni vezetőknek, csapattársaimnak, a szurkolóknak, amit súlyos térdsérülésem után nyújtottak, hiszen 23 évesen közel álltam hozzá, hogy befejezzem pályafutásomat. Támogatásuk nélkül most nem lehet­nék különdíjas. Az egyik legrangosabb elismerés mindig a gólkirálynak jár, hiszen mig a Jegjobb- választáson" a szavazók valamennyire mindig elfogultak, addig a kapusszomorítók vi­adalában egyértelműen az nyer, aki a legtöbbször talált a hálóba. Az idei döntőben ez Dajka Mihálynak (Tiszafüred) sikerült:- Dorcsák Zolival ellentétben én már voltam a legjobb mezőnyjátékos, ám gólki­rály még soha, talán csak valamilyen hazai, munkahelyi rendezvényen „sült el” a lá­bam. Az én sikerem a csapat sikere is, hiszen a társak nélkül nem lehettem volna gól­király. Bár címemet szívesen elcseréltem volna a kupagyőzelemre. Dorcsák Zoltán a Nagyiván csapat- kapitányaként kupát, a mezőny legjobb játékosaként különdíjat ve­hetett át az eredményhirdetéskor FOTÓK: BAKOS JUDIT Nagyiván—Mezőtúr 4-1 (2-1) Nagyiván: GálZ.-GálB., Czinege, Dor­csák, Vidra S., Kecskeméti. Mezőtúr: Nagy $. - Barna, Kiss A., Kinyik, NagyL., Rimóczi Cs. Gólszerzők: Czinege, Vidra J., Dorcsák, Vidra S., ill. Kinyik Újszász—Tiszafüred 0-1 (0-0) Újszász: Szaszkó - Boros, Konka Cs. Rézsó T., Katona, Szilvási. Tiszafüred: Kollár - Földvá­ri, Dajka, Németh J., Tóth T„ Nagy M. Gólszerző: Dajka Tiszafüred-Mezőtúr 1-5 (0-4) Tiszafüred: Kollár - Földvári, Dajka, Nagy M„ Tóth T., Németh J. Mezőtúr: Nagy S. - Barna, Kiss A., Kinyik, Rimóczi Cs., Dávid. Gólszerzők: Dajka, ill. Rimóczi Cs., Barna, Gergely, Nagy L, Kinyik Nagyiván—Újszász 2-0 (0-0) Nagyiván: Gál Z. - Óceán, Czi­nege, Dorcsák, Vidra J., Vidra S. Újszász: Szaszkó - Boros, Konak Cs., Rézsó T., Kato­na, Szilvási. Gólszerzők: Dorcsák, Kecskeméti (GÉLÉI JÓZSEF) Teremfoci Befejeződött a hagyományos Új Nép­lap Kupa teremlabdarúgó torna, me­lyen megyénk negyven egyesülete képviseltette magát. A szombati finá­lé — pláne annak végeredménye — bebizonyította, jogos volt a szerve­zők azon döntése, hogy összevontan rendezik meg régiónk alacsonyabb osztályú csapatainak téli terembaj­nokságát. A szolnoki Széchenyi Gim­názium tornacsarnokában került sor a négyes döntőre, s bár a címvédő új­szásziak kivételével valamennyi együttes messzebbről érkezett, még­is népes szurkolótábor kísérte el a kedvenceket. Három megyei első osztályú - Tiszafü­red, Újszász, Mezőtúr - és egy megye kettes - Nagyiván - gárda harcolta ki a selejtezők, illetve középdöntők után a né­gyes fináléban való szereplés jogát. Amint az az elmúlt hetekben mutatott já­ték alapján már sejthető volt, egyetlen csapat sem mehetett biztosra, vala­mennyi egyforma eséllyel kezdte az utol­só körmérkőzéses sorozatot. Aztán a vak véletlen újfent bebizonyította, irányított sorsolással sem lehetett volna izgalma­sabbra „faragni” a hajrát, az utolsó talál­kozó utolsó perceiben dőlt csak el a vég­ső sorrend. Korántsem barátságosnak nevezhető döntetlennel kezdődött finálé (1-1), a Ti­szafüred csupán büntetőrúgásokkal tud­ta legyőzni a Nagyivánt. Egy hete, a kö­zépdöntőben a Mezőtúr 2-1-re verte a címvédő Újszászt, most azonban Szilvá­si góljának köszönhetően revánsot vet­tek (0-1) Vígh Tibor fiai. A vereség meg­viselhette a megyei első osztály listave­zetőjét, ugyanis 1-0-s vezetésről végül 4- 1-es vereséget szenvedett a Nagyivántól, mely így egy csapásra az érdeklődés kö­zéppontjába került. Egészen az utolsó percig kellett várni a gólra a következő meccsen, s mivel azt Dajka Mihály sze­rezte, a fürediek 1-0-ra legyőzték az Új­szászt. Az utolsó kör előtt tehát háromesé­lyesre csökkent a torna, csupán a túriak reményei szálltak el. Csanálosi Miklós fiai azonban példát mutattak sportsze­rűségből, a számukra már csak kötelező jelleggel lejátszott zárómeccsen parádés A bajnok diadalmenete A megyei másodosztályban szereplő Nagyiván irigylésre méltó sorozattal hódí­totta el az Új Néplap Kupát: nyolc mérkő­zéséből hetet megnyert, egyszer döntet­lenre végzett, 24-szer vette be az ellenfe­lek hálóját, míg a vetélytársak nem érték el a meccsenkénti egyes gólátlagot. íme emlékeztetőül diadalmenetének állomá­sai: A tiszafüredi selejtezőben: Nagyiván- Kun FC 1-0, Nagyiván-Abádszalók 6-0, Nagyiván-Kunmadaras 6-3. A szolnoki középdöntőben: Nagy­iván—Martfű 2-1, Nagyiván—Kunhegyes 2-1. A döntőben: Nagyiván-Tiszafüred 1 - 1, Nagyiván-Mezőtúr4-1, Nagyiván-Új- szász 2-0. Nagyiván labdarúgócsapata a település legnagyobb sportsikerét érte el a kupagyőzelemmel teljesítménnyel, 5-1-re kiütötték a Tisza­füredet. Ezzel együtt is kupagyőztes le­hetett volna a Kovrig-csapat, hiszen egy esetleges Nagyiván-Újszász döntetlen- révén kialakuló hármas holtversenyből ők jöttek volna ki legjobban. Nos Gál Zoltán és Dorcsák Zoltán gondoskodott róla, hogy ez ne így legyen, előbbi a ka­puban parádézva, valósággal lehúzta a rolót Szilvásiék előtt, utóbbi pedig min­denkit elfektetve vette be Szaszkó háló­ját. Mikor aztán a hajrában Kecskeméti is lepókhálózta az újszászi kapu jobb felső sarkát, eldőlt a kupa sorsa, fennál­lása legnagyobb sikerét elérve a megye kettes gárda végzett az élen. Az ered­ményhirdetéskor így Illés Rudolf edző vehette át lapunk fődíját, a garnitúra Uhlsport-szerelést. Az Új Néplap Kupa végeredménye: 1. Nagyiván 7, 2. Tiszafüred 5, 3. Új­szász 3,4. Mezőtúr 3 pont. Jegyzőkönyv Mivel a résztvevők mindvégig ugyanaz­zal a kerettel szerepeltek a döntőben, csak az első mérkőzésen soroljuk fel kü­lön a cseréket is, a folytatásban már csak a kezdőcsapatot jelöljük. Tiszafüred—Nagyiván 1-1 (1-1) büntetőkkel 2-1 300 néző, v.: Gyertyás, Varga L. Tiszafüred: Kollár - Serucza, Földvá­Mesteri mondatok Illés Rudolf (Nagyiván): - Mivel csapa- -tom majdnem ugyanebben az összeállí­tásban résztvevője a, tiszafüredi kispályás bajnokságnak, s ott is meghatározó sze­repet játszik, valahol számítottam rá, hogy jól fogunk szerepelni. Arra azonban, hogy nyerni is tudunk, még álmomban sem gondoltam. Azt hiszem, méltán lehetünk rá büszkék, hogy a település legnagyobb sportsikere a mi nevünkhöz fűződik. Kovrig Zoltán (Tiszafüred): - Jól szol­gálta felkészülésünket, hogy ilyen rangos tornán vettünk részt. Talán ha egy kicsit szerencsésebb a sorsolásunk, még szebben csillogó érmet szerezhettünk volna. Sajnos több játékosom betegen és sérülten vállalta a játékot, így el kell is­mernem, az utolsó meccsre kipukkad­tunk. Vígh Tibor (Újszász): - A selejtező tö­kéletesen illeszkedett a felkészülési programunkba, míg a folytatást inkább já- tékkészség-fejlesztésként fogtam fel. Amatőr csapatról lévén szó, ennyi még belefért az alapozó időszakba. A döntő­ben néhány játékosomtól többet vártam, s itt elsősorban a hozzáállásra gondolok. Egy címvédőtől nem elég, hogy néhány játékosa csak kötelességszerűen tegye a dolgát. Csanálosi Miklós (Mezőtúr): - Öröm­mel jöttünk a tornára, de egyetlen percet sem készültünk rá, hiszen mi tavasszal a nagypályán akarunk bajnokságot nyerni. A fárasztó edzések megtörésére tökéle­tesen megfelelt a sorozat. Az utolsó meccsen azért bebizonyították a fiúk, hogy amint akklimatizálódtak a terem­hez, látványos játékot is tudnak produ­kálni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom