Új Néplap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-07 / 5. szám

2004. Január 7., szerda T Ü K Ö R 7. OLDAL MEGYEI Nincs a világnak közepe A matek és az angol a mumus Germán Angéla és Hegedűs Krisztián. Nagykörűben sem maradtak számítógép nélkül. FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS Germán Angéla virtigli nagy­körűi, hiszen ott élnek a szülei, nagyszülei. Valami­kor álmában sem gondolta, hogy 2004 körül Németor­szágban dolgozik majd, ott kapja meg a doktoriját, és kiruccanásképpen néhány napot Dubaiban is tölt. Azért mint kezdő táncos a kályhá­hoz, mindig visszatér sző­kébb hazájába, megyénkbe, pontosabban fogalmazva a cseresznyés Nagykörűbe. Angéla világéletében elfogadha­tóan tanult. Ez az elfogadható szint úgy az általánosban, mint a szolnoki Vargában, ahol érettsé­gizett, kitűnőt jelentett. Mintegy rácáfolva arra, aki kis, vidéki isko­lából érkezik, nehezen állja a ver­senyt. Ő állta. Érettségi után an­nak rendje és módja szerint fel­vették álmai színhelyére, Buda­pestre a Műszaki Egyetem építő- mérnöki karára. Közben, hogy németnyelv-tudását is gyarapítsa, sikerült két féléves ösztöndíjat kapnia a stuttgarti egyetemre. Utána a nyelvvizsgát is letette, és 2001-ben diplomázott. Tanulmá­nyi eredménye és kapcsolatai ré­vén a wuppertáli egyetem pro­fesszora segített a jó eszű, tehet­séges nagykörűi kisasszonynak, és hároméves ösztöndíjat aján­lott, amely révén megszerezheti a doktori címet is. Köszönte szépen és élt a nem akármilyen lehető­séggel. Annál is inkább, mert kinn Németországban minden to­vábbi nélkül elfogadták a pesti műszaki egyetem diplomáját. Az ösztöndíja 1800 márka volt, majd később 900 euró lett havonta. Ami nem mellékes, állásajánlatot, majd állást is kaptak a vőlegényé­vel mindketten, sőt, ennek a ré­vén pár hete részben dolgozni, részben nyaralni Dubaiba is elju­tottak. Angéla, aki acélszerkezeti elemek tervezésében járatos, el- ámult azon, milyen csodálatos épületek, szállodák „nőttek ki” a homokból ebben a sivatagi, arab városállamban.- Komolyan mondom, szeb­bek és modernebbek mint ná­lunk, Németországban. Dubai fejlődése is mutatja, hogy mára eljutott oda az emberiség, hogy a világnak nincs közepe. A legeldu­gottabb földrészen, földrészeken is lehetnek csodálatos létesítmé­nyek. Ami a jelent és a közeljövőt il­leti, nem unatkoznak. Most két hetet itthon töltöttek, egy kedves fiatalúrral, bizonyos Hegedűs Krisztiánnal. Krisztián kecske­méti, református suliban érettsé­gizett, és egyetemen is együtt ta­nultak. A tanulásból barátság, majd szerelem lett, és mára Krisz­tián Angéla párja, vőlegénye. Itt­hon utaztak, hol Angéla szüleit, nagyszüleit keresték fel, hol a Krisztiánét a hírős városban. Szó­val ettek-ittak, felszedtek pár ki­lót, és pár napja visszatértek Né­metországba. Nem unatkoznak, mert Angéla lassan készül a dok­torija megvédésére, miközben a Ruhr-vidéken, Bochumban dol­goznak egy nagy cégnél. Angéla hobbija a lakberende­zés, meg még egy dolog, amit Krisztián így fejez ki:- Lassan beleőrülünk a számí­tógépbe. Munkájuk révén járják a vilá­got, attól függően, hogy cégük hol, mit épít. Ami pedig a távolab­bi elképzeléseiket illeti, már az is körvonalazódik. Várják az uniós csatlakozást, azt, hogy ennek ré­vén nekünk, magyaroknak is nyi- tottabbak lesznek a határok. Még­pedig Európa fejlettebb része felé. Éppen ezért felvetődött, pár év múlva hazatérnek. Igaz, olyan a végzettségük, hogy ezzel főleg nagy városokban, nagy cégeknél lehet elhelyezkedni, de állják a próbát. Mint eddig is állták. Es mi­vel szívükben-lelkükben magya­rok maradtak, most élnek a kül­földi munkavállalás, európai szin­tű kereset lehetőségével, de ké­sőbb mindenképpen itthon akar­nak és szeretnének bizonyítani. t D, SZABÓ MIKLÓS Igazán sikeres évet zárt Hoffman Károly, a Szentannai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépiskola, Gimnázium 12. a osz­tályosa, hiszen több versenyt megnyert, és a 200 legtehetségesebb diák közé vá­lasztották. Karcag Hoffman Károly - felkészítő tanára, Kolos- tyákné Plesovszki Zsuzsanna - két alka­lommal hozta el a legjobbnak járó díjat a Kitaibel Pál Középiskolai Biológia- és Kör­nyezetvédelmi verseny országos döntőjén. Karcsi verhetetlen volt a fajismeretben. Előadásaiban például a múltunkat őrző kunhalmok összgyepes vegetációját is ér­tékelte, vagy vizsgálta a bihari sík sziki nö­vénytársulását. Ez utóbbival novemberben Baján szerepelt egy tudományos konferen­cián. Szülei is, osztálytársai is nagyon büsz­kék Karcsira, gratuláltak neki a szép helye­zésekhez és ahhoz, hogy eddigi tudomá­nyos munkássága alapján a Bolyai Műhely Alapítvány beválogatta a legtehetségesebb 200 diák közé, és így mostantól ők segítik információkkal a kutatásaihoz. Hoffmann Károlyt a természet-, és kör­nyezetvédelem kiskora óta érdekli. Szülő­városában, Püspökladányban Borúzs And­rás tanár úrral minden évben részt vesz az erdei iskola programjaiban. így járt már a Farkasszige­ten, de a hortobágyi Ágota-puszta vagy a báránd- nagyrébei túzokterület is ismerős számára. Nya­ranta pedig ott van a dr. Tóth Albert vezette hor­tobágyi és püspökladányi kutatótáborban is. így hát nem véletlen, hogy érettségi után hivatássze­rűen szeretne természet- és környezetvédelem­mel foglalkozni. Továbbtanulási lapját természet- védelmi mérnöki szakra vagy természetvédelmi területfejlesztési szakra fogja beadni. Karcsi nagyon szeret a természettel foglalkoz­ni, s bár néha ez más elfoglaltságról való lemon­dással jár, ő ezt nem bánja. Nem tartja magát a természet megszállottjának, csak érdeklődő ti­zenéves kutatónak. Ő is épp olyan, mint osztály­társai. Szereti a filmeket, a bulikat. Baráti köre Karcagon és nem szülővárosában van, így a hét­végi programokat könynyű egyeztetni. Amikor pedig egy kis magányra vágyik, akkor hazamegy, Hoffman Károly kézbe veszi pecabotját és kimegy a tóra horgász­ni, kisebb-nagyobb sikerrel. S mit változott a szentannais évek alatt? Sze­rinte sorsfordító volt számára, hogy első-máso­dikban meg tudta nyerni a Kitaibel Pál Középis­kolai Biológia- és Környezetvédelmi verseny or­szágos döntőjét. Onnantól kezdve bizonyítani akart. Arra törekedett, hogy maximális teljesít­ményt nyújtson minden versenyen. A techni­kumban a négy év alatt, ha lehetősége adódott, rejtett képességeit igyekezett kibontakoztatni. S bár a mércét már elsőben nagyon magasra rakta, de ma sem döntene másképp, nem bánta meg, hogy idejött tanulni. Eddigi eredményei alapján az egyetemre nem kell felvételiznie, de a májusi érettségi vizsgától ő is tart. No persze nem a bio­lógia és a történelem a mumus, hanem az angol és a matek. Elszántságát ismerve, ezzel is ered­ményesen fog megbirkózni. DARÓCZI ERZSÉBET Pólyás baba ringatózik a sarokba állított bölcsőben, a parányi tűz­helyen még apróbb kislábasok sorjáznak, a csutkából készült vagy épp fából faragott játékok csak arra várnak, hogy a kicsiny gyer­mekkezek megragadják őket... a szolnoki Damjanich múzeum Gyermekvilág Magyarországon című időszaki kiállítása unokáknak és nagyszülőknek egyaránt kellemes kikapcsolódást nyújt. A tárlat (amely január 13-tól, a téli szünet utántól újra látogatható) rende­zői — T. dr. Bereczki Ibolya és Káldy Mária — a régmúltat idézik: ho­gyan éltek a gyermekek régen, mivel játszottak, hogyan nőttek be­le a paraszti munkába. A sok-sok régi játék között azonban ismerő­söket is találunk, hiszen az egykori kedvenceket időről időre felfe­dezik maguknak az újabb generációk. Visszatérnek, megújulnak, továbbadva a legkisebbeknek népi kultúránk értékeit. S a gyűrhe­tő, nyúzható, vonszolható rongybabával valószínűleg a mai kor gyermeke is szívesebben játszik, mint a csillogó-villogó, ám ha­szontalan Barbie-val... szilvási zsuzsa FOTÓK: MÉSZÁROS JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom