Új Néplap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-29 / 24. szám

4. OLDAL SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁB Ó L Sorokban MEGEMLÉKEZÉS. A Don-ka- nyar Alapítvány felhívására 1993 óta gyújtanak gyertyát vagy máglyát Kárpát-medence szerte a második világháborús emlékművek előtt. így volt ez Jászjákóhalmán is, ahol koráb­ban az önkormányzat, legutóbb a honismereti szakkör hirdette meg a megemlékezést. A nem­rég tartott ünnepségen - me­lyen több civil szervezet mellett az önkormányzat is képviselte magát - Fodor István Ferenc szakkörvezető emlékezett meg az 1943. január 12-i urivi áttö­résről, illetve a tűzgyújtás egy évtizedes történetéről. F. I. F. DOLGOZÓI KÉRDÉSEK. Egy leszázalékolt nyugdíjas tiszafü­redi olvasónk, aki jelenleg napi négy órát dolgozik, több kér­dést tett fel, melyekre szeretne választ kapni: ledolgozott évei­nek beszámítása a nyugdíjba: részére betegség esetén jár-e táppénz s mennyi; hány nap a nelti járó éves szabadság stb. témákban. Olvasónknak a nyugdíjazással kapcsolatos kér­désekben a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Nyugdíjbiztosító Igazgatóság (5000 Szolnok, Kossuth tér 5/a. Telefon: 56/410-700, fax: 410-666) mun­katársai, táppénzügyekben pe­dig az Egészségbiztosítási Pénz­tár Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Pénztára (5000 Szolnok, Mikszáth K. u. 3/5. T.: 56/424-111, fax: 56/375-305) munkatársai tudnak felvilágosí­tást adni, míg egyéb munkavál­lalási témakörben A munka tör­vénykönyve segít eligazodni. Mindezeken túl feltételezzük, hogy munkaviszonnyal össze­függő kérdések megválaszolá­sában (mindennemű adatok is­meretében) minden dolgozó­nak a munkahelyi vezetője vagy annak megbízottja szíve­sen áll rendelkezésre.-A SZERE. KINEK Ml A FONTOS? Tisza tenyő feltehetően országosan is előkelő helyen van az egy főre jutó kocsmák számában. Ezek az „intézmények” rengeteg he­lyi család életét teszik tönkre oly módon, hogy ismerve a vendégkör anyagi lehetőségeit, hiteleket is adnak. Segélyek, já­radékok stb. fizetésekor pedig az eladósodott emberektől eze­ket a tartozásokat könyörtele­nül behajtják! Ennek az üzlet- politikának és az italozásnak köszönhetően fázik, éhezik sok-sok tiszatenyői gyermek. A településen mindenki csak szemlélője mindennek. Mosta­nában még egy éjjel-nappal nyitva tartó játékterem is nyílt. Tapasztaltuk, hogy diszkóba járnak gyermek- és fiatalkorú­ak, akik cigarettát és italt is ve­hetnek ott. A szórakozásukat követően a környéken felborí­tott kukák, törött üvegek jelzik útjukat. Sajnálatos, hogy spor­tolásra, művelődésre, kulturált szórakozásra nincs ösztönzés a településen, és szomorú, hogy az üzleti szellem, a nyereség fontosabb, mint a kulturált, nyugodt élet! Az idős emberek, a szomszédok, barátok és a fe­lelőtlenül kocsmázók családtag­jai félelemben élnek, és nei» látnak kiutat... (NÉV és CÍM A SZERKESZT ŐSÉGBEN) A levelekből válogatunk, A kiválasz­tott írások - a levélíró előzetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiányos írások köz­lését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. A 2004. Január 29., csütörtök TAPS AZ OVIBAN. A szolnoki Pitypang Óvoda gyermekeinek rendszeresen szerveznek szórakoztató műsorokat az intézmény dolgozói. A nem régen tartott, legutóbbi alkalommal is nagyon élvezték a pro­dukciókat. FOTÓ: CS. I. Mindenki hallott róla évtizedek óta, sőt néha tanúja is, amikor a betegek az orvosuknak boríték­ban átadják, zsebbe dugják a há­lapénzt. Ez véleményem szerint csak az orvostársadalom kevés százalékát érinti. Szerintem többségük azonban becsülettel, lelkiismeretesen dolgozik, és napjainkban szégyelli magát azon kollégái miatt, akik eseten­ként elvárják a jó hangzású para­szolvenciát. Évtizedek óta különféle beteg­ségekkel küzdők, és sorolhatnám azokat az orvosokat, egészség- ügyi dolgozókat, nővéreket akik­kel volt módom betegként kap­csolatba kerülni. Azt tapasztal­tam, hogy mindannyian feladatu­kat tisztességgel látták el, hivatá­suknak érezték s érzik a gyógyí­tást - azért a pénzért, amit fize­tésként kapnak. Tizenhat éve ugyanaz a háziorvosom — és tud­ja, milyen betegségeim vannak -, azt mondta: „Ha én már nem tu­dok segíteni, mindig a legjobb szakrendelésbeli kollégához kül­döm el.” így is történt. Voltam szanatóriumban, sajnos feküd­tem kórházban is, és hálapénz nélkül, becsülettel, sikeresen gyógyítottak, ápoltak, kezeltek minden esetben. Egyik alkalommal, a nővérem halálát követően megkerestem mindazokat, akik a kórházban el­hunyta előtt őt ápolták, meg­könnyítették utolsó napjait. Ek­kor, a szóban történt köszönete- met - kisnyugdíjasként pénzt nem tudtam adni —, miután kife­jeztem, a következő választ kap­tam az egyik - általam nagyon tisztelt — adjunktustól: „Nekünk nem a pénz, hanem az elismerés számít, még akkor is ha néha ku­darcot vallunk, s a halál győze­delmeskedik.” Válasza, úgy éreztem, őszinte volt. Remélem, az orvosok több­sége így vélekedik. ___________PAPP TAIlAtHÉ, SZOLNOK Ki mit tesz — annyit ér? Igaz-e mostanában Magyarországon és régiónkban, hogy ki mit tesz, annyit ér, hogy amit teszel olyan leszel, hogy amit tettél életedben, olyan lettél; s hogy a piaci hasznosság jelö­li ki az ember helyét a társadalomban és a környezetében; hogy a szolidaritás és a lojalitás mellett csak a verseny biz­tosíthatja a jólét magasabb szintjét, az egyenlőbb életfelté­teleket; hogy mi minősíti, mi hitelesíti, mi teszi ma az em­bert értékes személyiséggé? Hiteles válaszokat keresve el kell gondolkodni az emberi cselekvés jellemzőjén, sajátosságán. Azon, hogy a szabad embernek, az em­berek szervezeteinek cselekedni­ük kell, miközben közel sem le­het minden célt, tervet, progra­mot teljesíteni, minden következ­mény felett úrrá lenni - azonban tetteinek következményeit kont­rollálni nem lehet, hiszen a tettek visszavonhatatlanok. Ennyiben nemcsak tevői, hanem elszenve­dői vagyunk saját és mások tette­inek (például helyi gyárak, isko­lák bezárása, környezetszennye­zés, gépjárműbalesetek stb.). Tapasztaljuk, hogy a felelősség utólagos felvállalása pedig na­gyon sokszor elsorvad, pedig vál­lalnia kell az embernek a tetteiért a felelősséget, hiszen egy modern demokráciában a szabálykövető magatartás a kívánatos. Az embe­rek mindenképpen ítélkeznek a normaszegők, a vétségeiket mes­terien álcázók felett. Látnunk kell azonban azt is, hogy nemcsak a rossz tud gyöke­ret verni az emberekben, hanem a jó is. Tudjuk például a történe­lemből, hogy a jász nép túlnyo­mó többsége mindig rugalmas, élelmes, „elpusztíthatatlan”, ta­karékos és szorgalmas volt. A jász falu nemcsak el tudta tartani önmagát — nem segélyekből élt! - hanem értéktöbbletet is ter­melt, gyarapította az ország élés­kamráját. Országunk nem Amerika. Itt még nehezen élnek az állampol­gárok, míg ott mindent az embe­rek közötti versengésre vezetnek vissza: a piaci hasznosság jelöli ki a az egyén helyét a társadalom­ban, a „tessék bizonyítani” elv ér­vényesül. A hazánkban lévő le­maradást behozni minőségelvű munkával, konstruktív jellegű versennyel lehet. Nagyobb telje­sítmény, hatékonyabb munka nélkül nem lenne értelme a ver­senynek, de itt még erre várni kell, még nem alakult ki igazi ver­senyszellem. Fölismerve, hogy a verseny a túlélés, a létfenntartás, a fennmaradás eszköze, hajtóere­je a társadalmi és egyéni fejlődés motorjának, a szolidaritással és lojalitással egységben az ember önmegvalósulásának, megmére­tésének, megbecsülésének esz­köze, míg azonban a destruktív versengés viszont az önpusztítás eszköze (közlekedési tragédiák). Az EU-ban pedig megnyílik a tér az emberi verseny előtt, nagy keresete lesz az új tudásfajtáknak és a kockázatot vállalóknak, ked­velőknek áll a szabad jelző. DR. BÁLINT SÁNDOR, SZOLNOK Tüzelőt fűrész nélkül! Sokan járnak ma is az erdőre és sajnos egyre többen és min­den engedély nélkül motoros vagy kézi fűrésszel, fejszével termelik ki a fát és szállítják el... Hazánk erdősültsége kö­zel 19 százalékos. A kárpótlási jegyekre az erdőterületek több mint 40 százalékát privatizálták, így került egyéni gaz­dák tulajdonába. Az új tulajdonosok az országban sok he­lyen engedély nélkül nekiestek a fáknak és több erdőrészt kitermeltek. Szeretném minden gazdálkodószervezet figyel­mét felhívni, hogy fakitermelést csak az Állami Erdőfel­ügyelőség előzetes engedélye alapján lehet végezni! Egy valós veszélyre szeretném a továbbiakban az erdőtulajdono­sok figyelmét ráirányítani. Ismert valamennyiünk előtt, hogy ha­zánkban több mint 2,5 millió nyugdíjas él, az átlagos nyugdíj összege pedig havi 45 ezer forint alatt van. A nagy számok törvénye alap­ján ez sajnos azt jelenti, hogy a nyugdíjasok 70 százaléka az átlag alatti, vagy e körüli összeggel ren­delkezik. Szomorú, de ez több mint 1,7 millió embert érint. Ha ehhez hozzáadjuk a munkanél­küliek több százezres táborát és főleg azokat, akik már a segélyt sem kapják, hanem csak a 15 ezer 200 forint körüli járadékot, akkor érzékelhetjük igazán, hogy micsoda rohamot kell az erdők­nek a tél folyamán kiállniuk! Saj­nos a létminimum környékén élők képtelenek a mázsánkénti 1600 forintos szenet, az 1300- 1400 forintos fát, plusz a fuvart megvásárolni. Igen sok családnak a túlélést jelenti az erdei fa gyűjtögetése a téli tüzelő beszerzésére. Amiért tollat fogtam az a következő: vagy 40-45 évvel ezelőtt volt olyan ak­ció (a szocializmusban is éltek szegény emberek), amely a „háti- teher-bárca” névre hallgatott, és lényege az volt, hogy fűrész és fejsze használata nélkül az erdő­ben található letöredezett, lehul­lott száraz ágakat, visszamaradt termelési, vágási hulladékot el le­hetett szállítani. Ha a gyűjtögetőknek szeren­cséjük volt, akkor ingyen vihették hátukon a faanyagot, ha az er­désszel találkoztak, akkor 5 forin­tos, úgynevezett hátiteher-bárcát kellett váltaniuk. Valami hasonló dolgot kellene most is bevezetni! Egy jelképes összeget megállapítva, a gyűjtö- getőket valamelyest irányítva (na­gyobb termelésekhez, az előző évek termelési erdőrészeibe, a tisztításokban visszamaradt fa­anyag összeszedése stb.), jobban „kézben lehet tartani” a várható illegális favágókat! Napjainkban ilyen körülmé­nyek között luxus lenne tavasszal az erdősítések megkezdése előtt a vágáshulladékot, (a kitermelt cserjéket, visszamaradt vágáshul­ladékokat, gallyakat) egyszerűen eltüzelni, hogy az erdőrész alkal­mas legyen a csemeték ültetésé­re. Ha az így visszamaradt fa­anyagot az arra rászorulóknak némi fizetség ellenében legálisan engedélyezzük elszállítani, meg­győződésem, hogy értékes állo­mányokat tudunk megmenteni a pusztítástól! Sajnos a jelenlegi nehéz hely­zetet sokan kihasználva csopor­tosan, motoros fűrésszel és gép­kocsikkal „támadják” az erdőt, lopják a fát és üzletszerűen érté­kesítik a lopott faanyagot. Ezek nem a túlélés miatt mennek az er­dőnek, hanem a kapzsiság, a könnyű pénzszerzés motiválja tettüket. A télnek még nincs vége! A szükség törvényt bont - mondja a bölcs közmondás. Hangsúlyo­zom, hogy vannak önhibájukon kívül elesettek, létminimum alatt élő családok és egyedül élők is. Valamilyen módon ezeken az em­bereken kell segíteni, mert a leg­durvább elutasítással sem akadá­lyozhatjuk meg, hogy a napi fűte- nivalót ne szerezzék be. Jó szó­val, megfelelő segítségnyújtással viszont el lehet érni, hogy fejsze és fűrész nélkül gyűjtögessék össze nélkülözhetetlen tüzelőjü­ket! GORDOS MÁTYÁS OKL. ERDŐ- ÉS KÖRNYEZETVÉDŐ MÉRNÖK (FORRÁS: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP) Gyógyszer? Orvosság? Egyik nap gyógyszert íratni vol­tam a háziorvosi rendelőben. Többen ültünk sorunkra várva a váróteremben. Egyszer csak egy magas, középkorú férfi jött, utá­na egy hölgy, aki nyitva hagyta a bejárati ajtót. A férfi morgott, emelt hangon megjegyzést tett, hogy „otthon náluk biztos nincs kilincs”! Várakoztunk. Egyszer csak a rendelő ajtaja kinyílt, a férfi a várakozók között előrenyomult és az asszisztensnő kezébe nyomta a céduláját azzal, hogy sürgősen írassa ki azokat gyógyszereket, melyek a papíron vannak! Az asszisztensnő olvasni kezdte félhangosan: „zeller, répa, saláta . . .” Kicsit huncutkásan mondta: „Ez valóban gyógyszer lehet uram, de ezeket itt nem ír­juk fel receptre!” A férfi kikapta a cédulát a kezéből, egy szót sem szólt, csak elrohant, s az ajtó nyit­va maradt utána. Kilincs biztosan van az ajtójukon otthon, csak zel­ler, répa ... nem volt. ____(NÉV ÉS ClM A SZERKESZTŐSÉGBEN) Já kóhalma legöregebbje Csipe Józsi bácsi — akit 102. évé­ben ragadott el a halál — szemé­lyében a legöregebb varjasi is tá­vozott közülünk, hiszen életének nagyobb részét a község távoli tanyavilágában töltötte. A XX. század „százas klubjá­nak” jákóhalmi tagjai - akik helyben hunytak el -, mind férfi­ak voltak. Valamikor a harmincas években Kovács Cs. István élte meg a 100 évet, aki híressé vált, mert utolsó betyárivadéknak val­lotta magát, mivel a híres kiskun­sági betyár, Cseho Pista leszár­mazottja volt. Az 1970-es évek­ben ketten is a 103. évükben tá­voztak az élők sorából: Zsidó Fe­renc bácsi és a nála nem sokkal fiatalabb Molnár András. Tartot­ták is egymással a kapcsolatot, András bácsi meg-meglátogatta a falu déli végéről az északi végén lakó Ferenc bácsit. Ferenc bácsi végigpipázott közel száz évet. A most elhunyt Józsi bácsi kedven­ce a vilmoskörte pálinka volt, s végigélte a XX. századot. A folyamat úgy tűnik, megsza­kad: a mostani kilencven fölötti­ek közül elfogytak a férfiak. FODOR ISTVÁN F1RÉNC, JÁSZJÁKÓHALMA Az OTP Bank Rt. pályázatot hirdet „hitelellenőrzési szakértő” munkakör betöltésére. Feladatok: A Hitelmonitoring és Minősített Kintlevőségek Főosztálya alkalmazásában vidéki régióközponti székhellyel (Debrecen) hitel­ellenőrzési szakértő munkakör ellátása. Kiemelt feladatok: • Vállalkozói és önkormányzati hitelek esetén a szerződéskötés és a folyósítás előtti ellenőrzés • Lakossági hitelek utólagos, szúrópróbaszerű ellenőrzése • Monitoring tevékenység szabályszerűségének vizsgálata az adott régióban • Negyedéves jelentés készítése Elvárások: • Felsőfokú szakirányú végzettség (BKÁE, Közgazdaság-tudományi Kar, BGF Pénzügyi Számviteli Főiskolai Kar vagy ezzel egyenértékű felsőfokú végzettség) • Vállalkozói és/vagy önkormányzati hitelezés folyamatának ismerete • 2 éves vállalkozói és/vagy önkormányzati hitelezési gyakorlat • Felhasználói szintű számítástechnikai ismeretek (MS Office, Céghírek, Jogtár) Előny: • lakossági hitelezési és/vagy belső ellenőri gyakorlat • jogi másoddiploma • angolnyelv-ismeret A pályázatokat az OTP Bank Rt. Humánerőforrás Gazdálkodási Igazgatóság részére 1051 Budapest, Nádor u. 16. címre (levélcím: 1876 Budapest, Pf.: 501) kérjük eljuttatni 2004. február 5-ig. Egy beteg a hálapénzről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom