Új Néplap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-26 / 21. szám

10. OLDAL SPORT 2004. Január 26., hétfő Ü Stadionrekonstrukciós program Magyarországon Szolnokon és Kunszentmártonban 2003 nyarán kész kellett volna lenni a sporttelepnek Az Ifjúsági és Sportminisztérium — a GYISM jogelődje — 2000-ben hirdet­te meg a stadionrekonstrukciós programot: hároméves futamidőre, 12,7 milliárd forint állami támogatással, 38 labdarúgó-stadion felújítását ter­vezte. Az elmúlt év szeptember végéig ebből mindössze négy pálya átépí­tése valósult meg maradéktalanul, több pedig jelenleg is zajlik. Vajon hol tart most a program, s mi a helyzet az érintett stadionokban? Tervek és valóság 2004 tavaszán még mindig ilyen állapotban várja a szolnoki szurkolókat a Tiszaligeti Stadion — Két év múlva, a 2003—2004-es labdarú­gó-bajnokságban már valamennyi, a re­konstrukciós programban érdekelt csapat új stadionban játszhat - jelentette be Deutsch Tamás sportminiszter a 2001. jú­nius 13-án tartott sajtótájékoztatón. Egy évvel később, 2002. július 3-án Szilvásy György, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium közigazgatási állam­titkára az Országgyűlés ifjúsági és sport- bizottságának ülésén így fogalmazott: - A stadionrekonstrukciós program pénz­ügyileg megbukott, és finanszírozhatat­lanná vált. A Magyar Labdarúgó Liga 2000 őszén kezdte meg a felmérést az el­ső- és másodosztályú együttesek stadi­onjainál, s összesen 38 pálya fejlesztését határozta meg. Az ISM 2001-ben és 2002-ben egyformán 4-4 milliárd forint állami támogatást fordított volna a re­konstrukcióra, a terv 2003-ra 4,7 milliár- dot irányzott elő. Szolnok, Kunszentmárton: Hozzá sem kezdtek A 2000 decemberében ismertetett elkép­zelések szerint 2001 szeptemberéig a Fe­rencváros Üllői úti pályáját, valamint a székesfehérvári, a győri és a debreceni lé­tesítményt kellett volna az UEFA előírása­inak megfelelően átalakítani. Úgy tervez­ték, hogy mindegyik pálya részben fedett lelátóval és 25 ezer ülőhellyel rendelke­zik majd. Ezeknek az A-kategőriásnak nevezett arénáknak az átalakítására - amelyeket az akkori remények szerint a 2008-as Európa-bajnokság rendezésére benyújtott, végül sikertelen pályázat is gyorsított volna — 1 milliárd 856 millió fo­rintot szántak, de 2001 végéig összesen 12 stadiont kellett volna felújítani. Az em­lítettek mellett ide tartozott a Megyeri úti pálya, a dunaújvárosi és zalaegerszegi (B- kategória), a kecskeméti és a nyíregyházi (C-kategória), valamint a monori, a bőcsi és a celldömölki (D-kategória) létesít­mény. Ezek közül csupán az újpesti és a monori pálya építése fejeződött be. 2003. júniusig tervezték felújítani a következő stadionokat: Fáy utca, Kaposvár, Pécs, Siófok, Szeged (B-kategória), Békéscsa­ba, Miskolc, Hungária körút, Sopron, Szombathely, SZOLNOK, Tatabánya, Pá­pa (C-kategória), Bozsik-stadion, BKV Előre, BVSC, Csepel, Csongrád, Dorog, Fót, Hévíz, KUNSZENTMÁRTON, Marca­li, Nagykanizsa, REAC és Százhalombat­ta (D-kategória). A 38 stadion átalakítása vállalkozói forrás bevonásával - erre 1,715 milliárdot terveztek - és önkor­mányzati támogatással összesen 21 milli­árd forintba került volna. A GYISM novemberi jelentése szerint a tervezett 38 stadion helyett a jelenlegi elképzelések alapján 24 stadion rekonst­rukciója valósulhat meg. Ebből műsza­kilag befejezett 8, folyamatban van a ki­vitelezés további 8 esetében, viszont még el sem kezdődött a beruházás szin­tén 8 stadionnál. Újpesten, Monoron, Marcalin és Hévízen befejeződött az át­alakítás, míg a másik véglet Szombat­hely, Siófok, Szeged, az Üllői út, a Hun­gária körút, a Bozsik-stadion vagy éppen Szolnok, ahol még el sem kezdődött. Többször módosított költségvetés és ha­táridő után befejezés előtt áll a zalaeger­szegi, a nyíregyházi és a kaposvári pá­lya. Folynak a munkálatok — bár koránt­sem az eredeti tervek szerint - Diósgyő­rött és Békéscsabán, valamint félig kész állapotban van Dunaújváros és Székes- fehérvár stadionja. Pécsen az engedé­lyekre várnak, Győrben ugyancsak 2004-ben kezdődhet az építkezés. Jelenlegi ELKÉPZELÉSEK A GYISM felmérése szerint az eredeti programba betervezett 1,715 milliárd fo­rint vállalkozói forrás bevonására nem került sor, és jelentős kiadások (köztük a beléptető és térfigyelő rendszer elemei­nek beszerzése, üzembe helyezése, üze­meltetése, a beruházás áfatartalma), va­lamint a központi bonyolítás kiadásait nem tervezték, illetve osztották fel az egyes beruházások között, ami az egész program megvalósíthatóságát veszélyez­tette és hátráltatta már a kezdetektől fog­va/ Szilvásy György, a GYISM volt köz- igazgatási államtitkára az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottságának 2002. júli­usi ülésén arról számolt be, hogy a prog­ram pénzügyi ellehetetlenülésének alap­vető okait a költségek alultervezésében és az infláció figyelmen kívül hagyásá­ban látják. A tervezettnél csak jóval ki­sebb mértékben sikerült külső tőkét be­vonni, bizonyos beszerzések esetében a rendelkezésre álló forrást jelentősen túl­lépték, illetve nem tervezett költségeket — például a Stadion Invest Rt. működé­sét — finanszíroztak a program költség- vetéséből. A stadionrekonstrukciós program egyik legköltségigényesebb részét a be­léptető- és informatikai rendszer kiépíté­se jelentette: erre a célra 1,7 milliárd fo­rintot szántak, ám később ezt a keretet 3,2 milliárdra emelték. Az ügyben a GYISM pótmagánvádat nyújtott be Deutsch Tamás volt sportminiszter el­len. A vád szerint Deutsch Tamás 1999 és 2002 között, minisztersége idején a stadionrekonstrukciós program belépte­tő- és informatikai rendszerének közbe­szerzésekor különösen jelentős, mint­egy 1 milliárd forintos vagyoni hátrányt okozott a minisztériumnak. Jelenleg a GYISM a ligával (MLL) közösen vizsgál­ja annak lehetőségét, hogy az élvonalbe­li csapatok által használt stadionokat az UEFA előírásainak megfelelő állapotba hozzák. A beléptetőrendszer elemeit hasznosítják, de nem az eredeti konst­rukcióban, amely nem számolt az üze­meltetés költségeivel. A rendszer eleme­it a stadionrekonstrukció részeként, té­rítésmentesen adják át 11 önkormányzat részére. Az önkormányzatoknak azon­ban kötelezettséget kell vállalniuk a rendszer beépítésére, karbantartására és üzemeltetésére - kérdés, ez kifizetődő- e számukra. A GYISM a rendszer továb­bi elemeinek működtetését üzleti ala­pon, az állami költségvetés kiemelésével kívánja megoldani. Ennek érdekében a Szerencsejáték Rt.-vei és az MLL-lel folytat tárgyalásokat. A feleslegessé vá­ló elemeket a veszteségek fedezése érde­kében értékesítik. Deutsch Tamás a kritikákra válaszólva 2003. július 9-én hangsúlyozta, hogy a beléptetőrendszert teljesen jogszerű, nyílt közbeszerzési eljárással vásárolták. Hozzátette, hogy az eljárást a Közbeszer­zési Döntőbizottság is vizsgálta - mi­után valaki panasszal élt -, és teljesen szabályosnak találta azt. A volt sportmi­niszter megjegyezte, ehhez hasonló rendszerek működnek Nyugat-Európa- szerte, s nem érti, hogy a rendszert, amely nemcsak sporteseményeken te­hetne szolgálatot, miért nem szerelik fel. Ferencvárosi TC A stadionrekonstrukciós program 1,6 milliárd forintot irányzott elő a Ferencvá­ros Üllői úti pályájának átépítésére. Az ISM tervei szerint ebből az összegből az aréna felét újították volna fel, de Várszegi Gábor, az FTC-ben 2003-ban többségi tu­lajdonos Fotex Rt. első embere tett egy ajánlatot a Deutsch Tamás által vezetett minisztériumnak, mely szerint utalja át a lehető leghamarabb a pénzt, s akkor any- nyival kipótolja az összeget, amennyiből már az egész Üllői úti stadiont újjá lehet varázsolni. Várszeginek sikerült is megál­lapodnia a minisztériummal, ám 2001 te­léig nem érkezett meg a pénz, így vissza­vonta ajánlatát. Legközelebb 2002. febru­ár 14-én került szóba a létesítmény. Ak­kor Csonka Gábor, a Stadion Invest Rt. ve­zérigazgatója elmondta: 1,2-1,4 milliárd forint jut majd a klub pályájára, ígérete szerint a munkálatoknak még abban az évben meg kellett volna kezdődniük. 2002. július 26-án, a kormányváltást kö­vetően az új sportminiszter, Jánosi György a Fradi Tv-nek azt nyilatkozta: a 38 létesítmény felújítására irányuló prog­ramot le kell szűkíteni 10-12 stadionra, de ebben mindenképpen helyet kap majd az Üllői úti pálya. Azóta semmiféle előrelé­pés nem történt az ügyben, így eddig egyetlen beruházás sem valósult meg. MTK FC Az MTK 1997-ben saját költségén fel­újította a Hungária körúti pályát, így amikor az előző kormány bejelentette, hogy 340 millió forintot szán a stadion­ra, akkor az egyesület vezetői tárgyalá­sokat kezdeményeztek Deutsch Tamás sportminiszterrel, mivel ezt az összeget inkább az utánpótlás-játékosok által használt létesítményekre szerették vol­na fordítani. Fülöp Ferenc, az MTK klub­igazgatója elárulta: az ISM ezt nem en­gedélyezte, s a tárgyalások 2002 áprilisá­ban megszakadtak. — 2002 novemberében megtudtuk, hogy az előző kormány sportminisztere egy májusi rendelettel visszavonta a klubnak megítélt támogatást. Az MTK tehát egy forintot se látott a rekonstruk­ciós programból - mondta Fülöp. Újpest FC Az Újpest FC Megyeri úti arénája - amely 2003. október 25-e óta a legendás Szusza Ferenc nevét viseli - a stadionrekonstruk­ciós program talán egyetlen büszkesége. A létesítményt 2001 márciusában kezd­ték el átépíteni, s a november 14-i Ma­gyarország—Macedónia barátságos válo­gatottmérkőzésen adták át, amelyen a ha­zai csapat 5-0-ra győzött. A munkálatok során nemcsak a lelátók - ezeknek 92 százaléka fedett lett - újultak meg, hanem felépítettek egy há­romszintes épületet, amely magában foglalja a sajtóközpontot és az öltözőket is. 2Q02 márciusában már a beléptető­rendszert is üzembe helyezték, s ezzel egy időben - Magyarországon először - lebontották a küzdőteret övező kerítést. Az UEFA szabványainak teljes mérték­ben megfelelő, 12 500 néző befogadásá­ra alkalmas stadion modernizálását vég­ző Stadion Invest Rt., illetve tulajdono­sa, a Sportfólio Kht. mindmáig nem árul­ta el, mennyibe került a beruházás. Gyu- lay Zsolt,'az Újpest FC Kft. ügyvezető igazgatója sem tudott pontos összeget mondani, de úgy vélte, mintegy 1,6 mil­liárd forintot emészthetett fel az átépí­tés. Az eredmények, pontosab­ban eredménytelenség láttán gyakran háborognak a szol­noki futballszurkolók: ki lá­tott már ilyen „botlábú” játé­kost? A vereségek némiképp magyarázatot adnak elkese­redésükre, ám ha egy kicsit betekintenek a színfalak mö­gé, azon nyomban érthetővé válhat számukra: elsősorban nem a labdarúgók tehetnek képzetlenségükről. Megyénk legmagasabban jegyzett klubja a legnagyobb költségvetés­sel (ebből egyenesen következne, hogy legjobb létesítményhelyzet­tel), legnépesebb utánpótlással rendelkező, NB I/B-ben, tehát profiligában szereplő Szolnoki MÁV-Neusiedler. A megyeszék­hely egyesülete valahol kirakat­csapat is, s mint ilyen,:gyakran az irigység tárgyát képezi. Mert hát mikor kell egy szolnoki játékos­nak azzal szembesülnie — véle­kednek gyakran az alacsonyabb Mi a helyzet Szolnokon? Pálya nincs, bérleti díj van osztályban sínylődő „falusi” együttesek tagjai -, hogy nincs fű­tés az öltözőben, csak hideg víz­ben lehet tusolni a téli felkészülés alatt, kevés a labda, a cipő vagy éppen szakadtak a hálók. Mind­ebből következik, ezeken a tele­püléseken kevés gyerek érez indít­tatást ahhoz, hogy labdarúgóként képzelje el későbbi életét. Es akkor lássuk a számukra „Kánaánt” jelentő Szolnoki MÁV- Neusiedlert, mert hát a kívülállók véleménye szerint náluk aztán igazán lehetne minőségi munkát végezni utánpótlásvonalon. Je­lenleg a klub öt utánpótlás-együt­tese - 19,17,15,14 és 13 éves - szerepel szervezett bajnokság­ban, valamint ezen kívül több előkészítő csapattal rendelkezik, azaz a létszámra tényleg nem le­Szűk tornateremben, parkettán, kézilabdakapura játszva nem lehet megfelelő labdarúgó­képzettségre szert tenni fotó: csabai hét panasz. Heti négy, illetve öt edzés szerepel a gyerekek prog: ramjában, tehát a mennyiségi munkát sem érheti vád. Akkor hát kizárásos alapon nem marad más hátra, mint hogy a minőségi képzésben kell keresni az okát annak, miért tudnak csak „eny- nyit” a Szolnokon nevelkedő gye­rekek. Utánanéztünk, milyen kö­rülmények között „élnek és dol­goznak” a MÁV utánpótláscsapa­tai. Példának okáért itt van a Bon- tovics Ferenc dirigálta U13-sok heti programja. A négy edzésre a következő helyszíneken kerül sor: Tűzoltócsarnok, Véső utcai futófolyosó, Zöld Ház tornater­me, MÁV-strand füves területe! Figyelem, egyetlen futballpályán eltöltött tréning sincs - mert hát a Tiszaliget és a Véső utca kivéte­lével a többi pálya megszűnt -, miközben ez a korosztály már nagypályás bajnokságban vesz részt. A többi korosztályos gárda természetesen hasonló cipőben jár. Miközben a klub heti 80 ezer forintot(!) fizet ki bérleti díjként a különböző városi tornatermek használatáért, gyerekeinek nincs hol megtanulni passzolni, kapu­ra lőni, labdát vezetni vagy éppen kezelni. Arról már nem is beszél­ve, hogy egy 30x20 méteres te­remben taktikailag sem lehet fel­készülni a 60x110 méteres pályán zajló meccsekre. Nincs miért csodálkoznunk te­hát, hogy az a gyerek, aki tíz éven keresztül üyen körülmények kö­zött készül, nem lesz felnőtt ko­rára világverő labdarúgó. Ezért lenne szükség egy igazi stadion­rekonstrukcióra, egy normál mé­retű műfüves pályára Szolnokon is, hogy megszűnjön ez az áldat­lan állapot. Különben minden egyes forint ablakon kidobott pénznek számít. igelei Józsefi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom