Új Néplap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-22 / 18. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É ,G POSTÁJÁBÓL 2004. Január 22., csütörtök | ÚJRA TALÁLKOZTUNK. A Hetényi Géza Kórház nyugdíja­sait találkozóra hívta nemrég a kórház szakszervezete. Jó érzés volt újra látni egymást, pár szót váltani a „Hogy vagy?” után. A kórház nyugdíjasai között van olyan orvos és nővér, akinek már ötven éve is elmúlt, hogy pecsét került a diplomájára, ok­levelére. Munkás éveik nagy ré­szét itt, a szolnoki kórházban töltötték el. Jó egészséget kívá­nok a kórház minden volt egészségügyi dolgozójának! ___________MOLNÁR FEBENCNÉ, SZOLNOK Ho gyan tovább, városszépítők? A választások során minden párt célkitűzésében, programjaiban tervezi a város, a lakókörnyezet fejlesztését és az ott lakók, a vá­lasztók jobb közérzetének bizto­sítását. Felcsillan ilyenkor némi lokálpatriotizmus is az emberek­ben. Létrehoznak különböző ci­vil szervezeteket, a legkülönfé­lébb célok megvalósítása érde­kében, például a Szolnokiak Szolnokért, Városvédők és Vá­rosszépítők (Vávész) Egyesület stb. Később, amikor eldől a hata­lom kérdése, ezen szervezetek működése lelassul. Tapasztalat, hogy az emberek többségében azonban a rendszeretet, a szép iránti vonzódás állandóan léte­zik, és a tenni akaráson kívül az aktív tevékenységet, a munkát részükre csak meg kell szervez­ni. Egy szép, rendezett utca, la­kókörnyezet kialakulása hatás­sal van azokra is, akik korábban kissé közömbösek voltak. Ismerek olyan hangadókat, akik a környezeti problémákat felsorolva az önkormányzattól várják a megoldást, ám lakókör­nyezetükben semmit nem haj­landók tenni. Örömmel üdvö­zöltük sokan Szolnokon a Vá­rosvédők és Városszépítők Egyesülete 2000 februárban tör­tént megalakulását. Szimpati­zánsként többször elmentem a havi összejövetelekre, és volt, hogy húszan-harmincan vol­tunk. Ötletek, javaslatok és cél­kitűzések hangzottak ott el, de sajnálatos, hogy alig karoltak fel és valósítottak meg valamilyen javaslatot - pedig az alapsza­bály célkitűzése az volt. 2002- j ben megbízást kaptam, hogy a Széchenyi-városrész kertes csa­ládi házaiban lakóknak meg­szervezzem a „Tiszta udvar, rendes ház” és „Tiszta utca” el­nevezésű város- és környezet­szépítő mozgalmat. A 2002. és 2003. évben beneveztek a kis- gyepi lakótérségben, de e térség közterületei, kertes családi házai is „bizonyítják”, hogy érdemes volt összefogni és megvalósítani - az itt lakók igénye alapján - ezt a mozgalmat.Mára már mi­den feltétel adott a lakó- és pihe­nőövezet kialakítására, illetve ki­jelölésére. Az itt élők 78 százaléka kérelmet írt alá a polgármester as­szonynak címezve ez ügyben. Sajnos kérésünk elbírálásáról még nem értesültünk. A Vávész Egyesület működése ma már csak vegetálásnak tekinthető. Múlt év­ben több esetben néhány szimpa­tizánssal részt vettünk az összejö­veteleken, ahol a vezetéssel együtt csak mindössze öten vol­tunk. Ez év januárban azonban már hiába mentünk, még az el­nök vagy a helyettese sem jelent meg! Tudom, hogy Szolnokon sok olyan lakos él, aki szívesen tenne önzetlenül a város szépíté­séért, csak meg kellene találni őket, és koordinálni, támogatni munkájukat, dikó károly szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írá­sok - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemé­nyek nem feltétlenül azonosak a szerkesz­tőség álláspontjával. Névtelen vagy címhi­ányos írások közlését mellőzzük. Szer­kesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levél­ként kezelje. Meglepetés volt és nagy öröm A Gyermekétkeztetési Alapítvány pályázati felhívása még ősszel el­jutott az iskolákhoz, mely szerint az alapítvány számlájára beérke­zett 1 százalékos jövedelemadó­felajánlásokból 10 ezer darab 18 kilogrammos élelmiszercsoma­got osztanak szét karácsony előtt a sikeresen pályázó iskolák kö­zött. A sikeres pályázatok segítsé­gével az országban 145 iskolában, ebből öt megyeiben lehetett meg­örvendeztetni a diákokat, család­jukat. Iskolánk pályázata is sike­res volt, így Kunhegyesen a Kos­suth Lajos Általános Iskola és Al­A kép a csomagok kiosztása előtti perceket örökítette meg (beküldött fotói ternatív Szakiskola a karácsony előtt lezajlott csomagosztási akci­ója során száz csomagot ajándé­kozhatott. Sok ember közreműködésé­nek eredménye volt ez az örömte­li esemény: Fehér Sándomé a munkaügyi központ képviseleté­ben, Molnámé Jákó Mária a csa­ládsegítő központ képviseleté­ben, Szőlősi Józsefné ifjúságvé­delmi felelős, az iskola osztályfő­nökei, Kiss Julianna iskolatitkár, Pilák Krisztián volt diák, Koszta Béláné, Sós Bálintné kolléganők és Juhász Lászlóné igazgatónő. A siker csapatmunka volt, amely­ben a résztvevők cselekedeteit a jó szándék, az igazságosságra tö­rekvés, az önzetlenség vezérelte. SIPOS imréné igazgatóhelyettes, KUNHEGYES Bennünk a siker lehetősége Azok a célok, amelyeket a rendszerváltás kezdetén a hatalmon lévő pártok, kormá­nyok kitűztek (NATO, gazdasági integráció, piacgazdaság, többpártrendszerű parlamen­ti demokrácia, állami tulajdon magánosítá­sa, áru-, piac-, pénz-, bankviszonyok átala­kítása, kapcsolódás az EU-hoz) jórészt telje­sültek. Ezeket az értékes társadalmi képződ­ményeket meg kell tanulni jól, hatékonyan, igazságosabban működtetni. Elemezni szükséges, hogy hová jutottunk, hol tar­tunk; az illetékes szakembereknek, tanácsadók­nak két fontos feladata van: megmondani, mit csi­nálj és mit kerülj! A döntéshozó — ajánlásokat, ta­nácsokat adók, javaslattevők véleményét figye­lembe vevő - intézményeknek pedig döntéseik meghozatalánál számos tényre, helyzetünk álla­potára, politikai, gazdasági, kulturális viszonya­ink minőségére, változtathatósága, alakíthatósága feltételeire egyaránt tekintettel kell lenni. így pél­dául arra is, hogy a politikai, gazdasági lendület kifulladóban van, a viszonylagos lendületvesztést a lendület élénkítésre kellene változtatni. Igen jó fölismerés, megállapítás: bennünk a si­ker lehetősége, ám tenni kell érte! Hiszen vannak sokan, akik nem az állam, nem az önkormányzat gyámkodásától várják boldogulásukat. Szerzett jogon kívánják elérni létbiztonságukat, nemcsak kapni, hanem adni is akarnak, önmaguknak, közjónak, munkájuk útján akarják kifejteni hatá­sukat környezetükre, vélik: a jó tett hitelesíti ön­magukat. Ugyanakkor az esélyteremtés minden ember számára fontos, de kevés, ugyanis azt meg kell tudni ragadni. Az esélyek hasznos cselekvé­si lehetőségek megyénkben is, az embert gondol­kodásra, tettekre készteti, tenni akarást váltanak ki, hiszen sokan szeretnének jót tenni, ezáltal jobban élni. Számos intézmény akar és tud segíteni, esélyt teremteni. Csakhogy a társadalom, benne me­gyénk rászoruló rétegei, egyénei sem tudják megragadni ezeket a lehetőségeket, mert munka- »nélküliek, pénztelenek, nincs lakásuk, tanulatla­nok, létbizonytalanok. Ámbár mi is tudásalapú társadalmat építünk. A tudáshoz való hozzáférés nem független a szociálisan, kulturálisan sze­gény vagy gazdag környezettől, a család, az isko­la, a település szociális, kulturális színvonalától. Hiszen a szegénység, az éhezés „kultúrája” to­vább él, az ebbéli hátrány nemcsak történelmi, hanem települési, intelligenciabeli, genetikai és mindig konkrét. Ám a tudás hozzáférhetőségnek, minőségének és óvásának meghatározottságai változtathatók, alakíthatók, programozhatók. Képző, nevelő, tudat- és magatartásformáló in­tézményeknek — köztük a megye főiskoláinak — szellemi muníciót kell adni, a fejlettebb orszá­gokhoz, modemizáltabb régiókhoz* történő sze­mélyes és közösségi fölzárkózáshoz, a gyorsan változó világban való eligazodáshoz saját dönté­seikhez, kívánatos magatartásformáik kialakítá­sához. Szellemi muníciót is kell adni, mert hiába van cselekvési, döntési, kormányzási kényszer, ha nincs új kreatív-produktív gondolat, megegye­zés, társadalmi összefogás, tömegeket jó irányba mozgató program, ami a lehető leggyorsabban s hatékonyan megy át az emberek fején és kezén. Bennünk a siker lehetősége, tenni kell érte! _____________________________DR. BÁLINT SÁNDOR, SZOLNOK Új jáépültek Szolnok hidjai avagy egy kis visszatekintés Szolnok első vasúti Tisza- hídja 1857-ben, fából ké­szült. Majd 1888 októberé­ben egy vasszerkezetű, 1905- ben egy erősebb, nagyobb te­herbírású híd épült, amelyet tenyői kettesvashídnak hí­vott a környező lakosság, mivel két tagból állt. Az egyik a folyómeder felett, a másik tag az ártér Szolnok felőli részét ívelte át. A visszavonuló németek 1944. október 25-én felrobbantották. 1944. november 4-én a szovjet csapatok elfoglalták Szolnokot. Hadászati és minden más szem­pontból óriási jelentősége volt a vasúti szállítás minél hamarabbi megindításának. A szintén németek által felrob­bantott közúti Tisza-híd mellett már november 6-7-én a Vörös Hadsereg által gyorsan felépített pontonhídon megindult a katonai forgalom, amelyet később a pol­gári lakosság használhatott. A szovjet csapatok Szolnok vá­rosba történt bevonulását követő napokban a járőröző katonák minden valamire használható fér­fit, házról házra járva gyűjtöttek össze és terelték a vasúti cölöphíd felépítéséhez. Ez az embergyűj­tés nap mint nap megismétlődött, mert sokan éjszaka onnan meg­szöktek. Több száz civil dolgo­zott a hídnál, akiket a környező településekről szedtek össze. A munka nagyobb része abból állt, hogy 50-60 centiméter átmérőjű gerendákat kellett méretre fűré­szelni, megvasalt szálfákat vál­lon cipelni, majd kijelölt helyen a folyóba dobni. Onnan a ladikok­ban ülők csáklyákkal a megfelelő helyre vitték, és kötelekkel a cö­löpverő alá állították. A cölöpverő egy dereglyékből összeállított vízi jármű végén állt. Ez mintegy 10 méter magas párhuzamos, függőlegesen álló sínpár volt. A sínpár között tom­pa végű, bomba alakú acélhen­ger, amelynek felső részén erős vaskarika volt, amelyhez vastag kenderkötél rögzítődött, ami a sínpár felső részén lévő csigake­rék vájatában mozgott. A kötél húzóvégéhez több, de legalább 10-12 ágú vékonyabb kötél csatla­kozott, amelynek végén húzófa- cövekek voltak. A cölöpverő hen­ger súlyának húzásához - a cö­löp átmérője szabta meg - meg­felelő számú ember kellett. A súly húzását egyszerre, ütemre végez­ték, az ott felügyelő szovjet kato­na hangos számolására, így a hú­zás és az elengedés egyszerre tör­tént. A cölöpök és gerendák átfúrá­sához úgynevezett cigányfúrókat használtak, sok esetben akrobati­kus, veszélyes pózokban. Ezrével készültek különböző méretű ács­kapcsok, összekötő csavarok a parton felállított műhelyekben. A felépült hídon 5 km/óra sebes­séggel haladhatott a szerelvény. Ahhoz, hogy az új vasszerke­zetű híd megépüljön, szükség volt cölöpverő gépre, emberre, mert szinte egy új fahidat kellett felépíteni az új vasszerkezetű híd összeszereléséhez. 1946-ban már békésebb körülmények között mint fiatal diákok a nyári szün­időben dolgoztunk cölöpverő­ként a hídépítésen. A munka nem volt könnyű, csak egyhangú. A város és a híd közötti távol­sága körülbelül 5 kilométer volt. Az oda-visszautazáskor fürtök­ben lógtunk a vasúti vagonokon. A munkahely és a lakás távolsága miatt fizették az egy-egy óra oda- és visszautat is. A híd elkészült, 1947. október 10-én adták át a forgalomnak. A munkákat két fővállalkozó: a Pa­latínus Rt. és a Ganz-Mávag vé­gezte. Sokadmagunkkal olajon, ku­koricakásán, melaszon inflációs pengőért, 1946 nyarától újabb fo­rintért, vézna testünkkel, korgó, állandóan éhes gyomrunkkal fel­építettük a hidakat, újjáépítettük a gyárakat, eltakarítottuk a hábo­rú hagyta romokat, gyászoltuk a háborúban odaveszett családtag­jainkat. Mindezeken túl örültünk a békének, az életnek, mert fiata­lok voltunk. __________________SZUROVECZ PÁL, SZOLNOK A hálapénzről másképp Hariqinc évvel ezelőtt szül­tem második gyermekemet. Ez alkalommal megfigyel­tem, hogy az orvos milyen elkötelezett módon végezte munkáját, s a gyermek szü­letésekor szinte velem együtt átélte azt a csodát, ami egy új ember világra jöt­tekor keletkezik. A szülészorvosok minden szü­lésnél fantasztikus módon részt vesznek ebben a csodában, s a szülő nő lenyűgözőnek látja, hogy ennek a hivatásnak ők mennyire az elkötelezettjei. Ak­kor, már 30 évvel ezelőtt nálam volt a hálapénz, de szégyelltem odaadni, mert határozottan úgy éreztem, hogy az orvos nem azért dolgozott, nem azért örült. Az orvos munkája nem a pénzről szólt! Van a^ dolognak egy másik ol­dala is. Évekkel később a lányom fogadott orvost, aki majd a gyer­meke születését levezeti. Nem volt kialkudott összegről szó, nemhogy feltételként szabta vol­na valaki. Történt azonban, hogy egy fiatal, kezdő orvos volt ügye­letben, amikor este hívni kellett a „fogadott orvost”. Sajnos min­denféle komplikáció adódott, s ő hajnalig dolgozott azok leküzdé­se érdekében. Azonban egy olyan embernek az éjszakai pihe­nését kellett félbeszakítanunk, akinek másnap reggel kipihenten kellett a munkába állnia. A hála­pénz annyi volt, amennyit a fiata­lok szerény lehetősége megenge­dett, s közel sem annyi, ameny- nyit az interneten a köztudatban elhintettek! Egy baleset kapcsán pedig a következő tapasztalatom volt: hajnal 3 órától öt és fél órán át .dolgozott a sebész a combnyak- töréses műtétemen. Kiszámol­tam, hogy ez alatt az idő'alatt mintegy 3 ezer forintot keresett nettóban a kórházi bérezés sze­rint. (Ha belegondolok, hogy hány évig tanul egy ilyen műtétet végző orvos, továbbképzéseken vesz részt, és éjjel-nappal dolgo­zik, aztán reggel megint frissen, kipihenten kell munkába áll­nia...) Adtam hálapénzt, ameny- nyit jónak láttam. Megjegyzem, ugyanúgy ellátta és megműtötte a mellettem fekvő beteget is, aki tudomásom szerint nem adott neki egy fillért sem. Addig, amíg az orvosok hiva­talos járandósága olyan kevés, mint amilyen, nem tartom illen­dőnek az ellenük folytatott bo­szorkányüldözést. Becsületesen és sokat dolgoznak, a hivatásuk­hoz, tudásukhoz méltó fizetés tö­redékét sem kapják kézhez. Amíg erre a problémára az or­szágban tisztességes megoldás nem születik, addig sok ismerő­söm nevében kérem, ne bántsák az orvosokat... L. I.-NÉ, SZOLNOK GAZDÁK - RÉGEN. A felvétel 1937. február 18-án készült az 1929- ben épült Gazdakör előtt Jászjákóhalmán, a három hónapos gazda­tanfolyam vizsgájának résztvevőiről. (Beküldött fotó) ______________________________________FODOR ISTVÁN FERENC, IMÁI) GAZDAKÖR! ELNÖK Új munkakör A radikális váltás nagyon ritka. Ha valaki munkahe­lyet változtat, akkor általá­ban olyan új tevékenységet választ, ami kapcsolódik eredeti szakmájához. Persze vannak kivételek. Például egyik ismerősöm műszaki rajzo­ló volt egy nagyvállalatnál. Meg­unta, elvégzett két tanfolyamot, megtanult németül, és jelenleg exportügyintéző. Leggyakoribb, ha valaki példá­ul csapágyüzemben dolgozott, akkor csapágyakkal foglalkozó vállalkozást indít. Ha végignéz­zük ismert, sikeres emberek élet­útját, úgy nyolcvan százalékuk azt csinálja, ami az eredeti szak­májához közel áll. Az ember életében több perió­dus van: 14-18 év között a közép- iskolás, majd 18-23 év körül az egyetemista kor. Aztán 24-34 évesen beindul a karrier, 35-45 év között éri el a csúcsát. Gyors munkahelyváltásra 35 éves korig „alkalmas” valaki. Később már a család érdekeire is tekintettel kell lennie, fő a biztonság. Öt-tíz évenként mindenkinek értékelnie kell a helyzetét: meny­nyire vagyok elégedett az elért eredményekkel, mit tehetnék a nagyobb siker érdekében, kielé­gít-e a munkaköröm, kell-e vál­toztatnom. Ha ez utóbbira igen a válasz, a következő lépéseket is ki kell dolgoznia. Manapság elengedhetetlen a tovább- vagy átképzés. Ha valaki nem fejleszti tudását saját szakte­rületén, nem tud megfelelni a vele szemben támasztott követelmé­nyeknek, lemarad a versenyben. PINTÉR ZSOLT ____________________________tFORRÁSí GYÖNGYI Bi zonyítvány Londonból man Nyelvvizsgaközpont támo­gatásával ingyenes nyelvvizsga­lehetőség is egyben. A sikeres eredményről a résztvevők nyolc­tíz hét múlva kapnak nemzetkö­zileg elismert nyelvvizsga-bizo­nyítványt Londonból. Jász-Nagykun-Szolnok me­gyéből a döntőben a szolnoki 6. osztályos Szűcs Bettina angol nyelvből 1. helyezést ért el, míg a szintén szolnoki 5. osztályos Do- bosy Ildikó angol nyelvből 3. he­lyezést ért el. Gratulálunk a nagyszerű teljesítményhez! LITTERÁTUM VERSENYIGAZGATÓ, ________________________ NYÍREGYHAZA A Litterátum angol nyelvi verseny országos döntőjét elmúlt szombaton Budapes­ten rendezték meg, a Med- gyessy Ferenc Általános Is­kolában. Az első fordulóban - melyet az ország huszonkét városában tar­tottak - 4500 gyermek vett részt. A legjobb eredményt elérő 5-8. osztályosok kaptak meghívást a budapesti döntőre, összesen negyvennégyen. A gyermekek számára ez a verseny nemcsak egy országos megméretés volt, hanem a Pit-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom