Új Néplap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-19 / 15. szám

4. OLDAL E R D E K E S S E G E K 2004. Január 19., hétfő | Innen-onnan ROSSZ PASSZBAN. Júlia Ro- bertsről leolvadt Mona Lisa-i mosolya, amikor új filmje, a Mona Lisa mosolya kapcsán szervezett sajtótájékoztatón a Gwyneth Paltrow családi állapo­tában beálló változások hírétől feltüzelt újságírók a film helyett sokkal inkább arról érdeklőd­tek, vajon mikor szül már végre a világ legnépszerűbb filmszí­nésznője. Roberts művésznő fá­radtan és sápadtan jelent meg az eseményen, és később sem derült jó kedvre. - Egy hete gyötör az influenza, úgyhogy most ne várják, hogy mosolyog­va felelgessek a szemtelen kér­déseikre! — ment át ellentáma­dásba. Az újságírók persze nem kevésbé érzékeny lelkek, alapo­san meg is sértődtek, hogy a mindig jókedvűnek mutatkozó színésznő így rájuk rontott. BEHÚZTÁK FÜLÉT-FARKÁT. A Macska - Le a kalappal! cí­mű játékfilmben a címszereplő furmányos macskát az egyik legnépszerűbb amerikai komi­kus, Mike Myers alakítja, aki alaposan megszenvedett a gá­zsijáért. A macskakosztüm, amely az egész testét beborítot­ta, jó nyolc kilót nyomott, mert emberi hajat és angóraprémet használtak az elkészítéséhez. A macskamaszk felrakása min­dennap két és fél órát vett igénybe. Mivel Mike a meleg prém alatt percek alatt hőgutát kapott volna, külön hűtőrend­szert terveztek a kosztümhöz, amelyet szabályozni is lehetett. A macska farkát és füleit a tech­nikusok távirányítóval mozgat­ták, és a jelenetek olyan jól sike­rültek, hogy az utómunka során tényleg nem kellett a számító­gép segítségét hívni. FELEDHETETLEN FILM. Jackie Chan öregszik rendesen, ám sosem fogy ki a káprázatos ötletekből. Gyakran már maga sem tudja, hogy melyik filmje melyik, már az is megesett, hogy egy néhány évvel ezelőtti filmje forgatókönyvét véletlenül újraolvasta, és úgy megtetszett neki, hogy azonnal továbbadta az ügynökének: ebből a törté­netből forgatni akar! - csak ez­után derült ki, hogy már meg is tette. Saját bevallása szerint A medál az a filmje, amelyet so­sem fog elfelejtem. - Ez az a film, amelyikben életemben a legnagyobbat estem pofára — nyilatkozta a mindig mosolygó színész. Jackie Chan gyakran megsérül forgatás közben: mi­vel merész akcióihoz nem hasz­nál kaszkadőrt, sokszor csontját is törte már. Ezúttal azonban egy rosszul megkötött biztosító­kötél kioldódott, Chan pedig több méteres magasból arccal a földre esett. A forgatás leállt, a színészt kórházba szállították. Mi a fontosabb? Az igazi jó barátnő nem fonto­sabb a német nőknek, mint a be­teljesült szexuális élet - derül ki a Forsa közvélemény-kutató in­tézet felméréséből. Az intézet egy folyóirat felkérésére 1001 né­met nőt kérdezett meg, vala­mennyien 20 és 50 év közöttiek. A felmérésben résztvevő német hölgyek többsége (89 százalék) szerint a boldog élet legfonto­sabb feltétele a jól működő pár- kapcsolat és a szép otthon - ol­vasható a magazinban. A tetsze­tős külső ezzel szemben nem játszik nagy szerepet: a megkér­dezetteknek csupán 46 százalé­ka véli úgy, hogy a vonzó külső­től elválaszthatatlan a személyes boldogságtól. ______________■ A „jég hátán” is megél Vajon mit szólt volna Béres Alexandra 1996- ban, amikor fitnesz világbajnok lett, ha vala­ki azt mondja neki, hogy hét évvel később már curling EB-re készül. Az új szenvedélye nem zárja ki a régit sem.- Hogy talált rá a curlingre?- Az egész egy síeléssel kezdődött. Egy har­mincfős baráti társasággal voltunk, és egyik este két fiú úgyjött haza, hogy „akkor ma este curlin- gezünk”. Ók már le is foglalták a pályát 8-tól éj­félig. Az egész társaság kivonult a jégre, csetlet- tünk-botlottunk, ide-oda csúszkáltunk, a hátun­kon forogtunk. Hatalmas élmény volt. A társaság egy részének annyira megtetszett, hogy amikor hazaértünk, megnéztük, van-e itthon curlingszö- vetség. Szövetség volt, de kiderült, hogy nincsen pálya, ezért először kimentünk Prágába. De ak­kor még ott sem volt igazi pálya. Aztán találtunk Kanadában egy felnőtt kezdő curlingközpontot, megtanultuk, majd elkezdtünk versenyekre jár­ni Ausztriába.- Mi fogta meg benne?- A curling több okból is nagyon vonzó volt számomra. Az egyik, hogy csapatsport, és mint ilyen nekem új volt. Az is jópofa, hogy nyakig be vagyunk öltözve. A harmadik, hogy ez tradicio­nális sport. Skóciában nagyon régóta játsszák, Kanadában is már 40 éves múltja van. Különbö­ző szokások kapcsolódnak hozzá, például min­den meccs után van egy koccintás. A legfonto­sabb talán mégis az, hogy az egész olyan, mint egy játék. Akik ismernek, jól tudják, hogy imá­dok játszani, képes vagyok akár egész nap sak­kozni. Számomra a curling is játék, és úgy tudom élvezni a meccseket, mint egy kisgyerek.- Jelenleg doktorandusz a testnevelési egyete­men. Miért tartja fontosnak, hogy ezt is elvégez­ze?- Közvetlenül az egyetem befejezése után je­lentkeztem, de elsőre nem vettek fel. Akkoriban annyi minden történt körülöttem, hogy egy ide­ig úgy éreztem, talán nem is fontos annyira. Az­tán két év múlva meggondoltam magam.- Sohasem bánta meg, hogy abbahagyta a ver­senyzést?- Nem. Egy versenysportot csak fanatizmussal lehet csinálni. És én mindent elértem. Van egy pont, amikor már nincs értelme erőltetni. Az él­sportnak egy idő után vége. Mondjuk a curling ebből a szempontból is nagyon jó sportág. Több­nyire 60-70 évesekkel curlingeztünk kint Kana­dában, akik időnként úgy megvertek, hogy csak néztünk. Nagyon nagy stratégák, és hihetetlenül érzik a jeget. Mert minden jégnek megvan a ma­ga tulajdonsága, amit ők egy pillanat alatt felmér­nek, míg ez nekünk akár 40 percig is eltart, ha egyáltalán észrevesszük a különbséget.- A férje is benne van a csapatban. Ő mindig annyira sportos volt, mint Ön?- Egyáltalán nem! Sőt, igazán nem is tartotta túl sokra a sportot.-Az Ön hatására változott meg?- Sosem gondoltam, hogy meg kellene változ­tatnom. Amikor ő úgy érezte, igénye van a moz­gásra - amikor felszedett pár kilót -, akkor kez­dett lejárni edzeni. Ma pedig már nagyon spor­tosan él. Együtt futunk, curlingezünk.- Előfordul, hogy semmi kedve edzeni, edzést tartani?- Olyan nincs. Az előfordul, hogy van egy rossz napom, vagy rossz hírt kapok. Ilyenkor elég nehéz kiállni és órát tartani, de az emberek azért jönnek be, hogy feldobjam őket; hogy erőt, energiát adjak neki. Ók egy pilla­natig sem érezhetik, hogy nekem milyen napom van.- Rengeteget utazik. Edzőtábor Kanadában, forgatás Ausztriában, nem is beszélve Frei Tamás 8 nap alatt a Föld körül című műsoráról, amiben szintén láthattuk. Hogy jött az ötlet?- Azt hiszem, hatalmas szerencse volt. Tamás olyan embereket keresett a műsorához, akik nem csak ismertek, de elismertek a szakmájuk­ban. Felhívott, elmondta nekem az ötletét. Akkor már tudtam, hogy ősszel sokáig külföldön le­szünk a curling miatt, ezért azt válaszoltam, hogy a két hónapos forgatás nagyon hosszú idő. Aztán hazamentem, és elmondtam a dolgot a pá­romnak, Krisztiánnak. Miközben meséltem, én is rájöttem, hogy fantasztikus lehetőségről van szó. Amikor a végére értem, Krisztián csak any- nyit kérdezett: „Es most min gondolkozol?” El­vállaltam.- Ezek szerint ő nem kísért el.- Nem, de képzeld el, Los Angelesben megle­pett. Egy kerti partin ő szolgálta fel a pizzát. Az­tán másnap mindketten utaztunk tovább.- Melyik volt a legérdekesebb, a legszebb hely számodra?- A legszebb Tahiti, a legérdekesebb Burma, de mindegyik helyszín, mindegyik nap teljesen más volt. A hatalmas élmény mellett végre iga­zán kikapcsolódhattam. Tizennyolc éves korom óta nap mint nap döntéseket kell hoznom. Ez alatt a két hónap alatt viszont semmi felelőség nem volt rajtam, csak jól kellett éreznem magam. FORRÁS: WWW.HÖLGYVILÁG.HU A HOLDÚJÉV ÜNNEPE. A napokban köszönt be Kínában a hold­újév. Ebben az időszakban valóságos vásárlási láz lesz úrrá az or­szágban. A nagyszabású ünnepre készülve a különféle díszek kö- zött is bőséges a választék. ____________fotó: europress/epa Mí tosz és valóság A madridi Zsófia királyné múzeumban állandó a tömeg a 20. század egyik leghíre­sebb festménye, a Guernica előtt. Érthető, hogy a Touring Club Madridról szóló útikala­uzában két teljes oldalt szen­tel a képnek. A milánói Corriere della Sera cí­mű olasz napilapban éppen en­nek kapcsán jelent meg egy cikk, amelynek szerzője kifogásolja, hogy az útikalauz ugyanazt is­métli el, ami a történelemköny­vekben olvasható. Nevezetesen, hogy a kisváros a spanyol polgár- háború idején viszonylag nyuga­lomban élt, mivel nem feküdt stratégiailag fontos helyen, de 1937. április 26-án a Francót tá­mogató német Condor-légió bombázói félelmetes támadást hajtottak végre ellene, és a ro­mok alól 1650 halottat emeltek ki. A cikk szerzője szerint min­den másképpen történt. Picasso ugyanis eredetileg egy Joselito nevű torreádor siratójaként kezdte megfesteni a képet, ami­kor a köztársaságiak kormánya 300 ezer pezetát ajánlott neki - az összeget állítólag Sztálintól kapták - egy festményért, ame­lyet a párizsi világkiállításra akartak küldeni. Picasso módo­sított elképzelésén, a kép a Guernica címet kapta, de a pica­dor sebesült lova és a bika ma­radt. Ami Guernicát illeti, a baszk város bombázását tudományos pontossággal rekonstruálták, legutóbb a 2003-as év bestselle­rének számító A polgárháború mítoszai című könyvben, ame­lyet Pio Moa történész írt. Moa a spanyol kommunista párt tagja volt, majd később csatlakozott a GRAPO terrorista szervezethez. Számos legendát lerombolt, nem kímélve a francóistákat, de a köztársaságiakat sem. Mint a könyvből kiderül, az akciót az olasz légierő indította el, és eh­hez csatlakozott a Condor-légió néhány gépével. A szerző sze­rint azért esik következetesen csupán a németekről szó, mert a legenda nagy része egy angol új­ságíró, George L. Steer fantázia­dús tudósításaiból származik. Az újságíró azzal akarta fegyver­kezésre sarkallni hazáját, hogy félelmetesre duzzasztotta a Luft­waffe potenciálját, és „kitalált” még valami új robbanóanyagot is a németek számlájára. Guer­nicában a célpontok nem lakó­házak voltak, hanem a Renteria híd az Oca folyón. A városnak volt stratégiai je­lentősége is, két fegyvergyár működött benne, és 2000 köz- társasági katonával három zász­lóalj állomásozott itt. Steer ak­kor is elferdítette a tényeket, amikor azt írta, azért volt annyi áldozat, mert akkor tartották a hagyományos vásárt. A háborús helyzet miatt akkoriban felfüg­gesztették a vásárokat, a táma­dás különben is 16.30-kor kez­dődött, amikor a vásárok általá­ban már véget értek. Minden szemtanú egyetértett abban, hogy a támadás után csak a há­zak 10 százalékában észleltek kárt. De közülük égett néhány, és — mivel nagy szél volt, vala­mint a bilbaói tűzoltók sokára érkeztek meg -, a hagyományo­san fából készült épületek 70 százaléka leégett. A halottak számát illetően a városi statisz­tikai könyvek is megerősítették, hogy mintegy 120 ember halt meg, köztük sok katona. A polgárháború három éve alatt sokkal tragikusabb esemé­nyek is történtek, de - a körül­mények egybeesése folytán — Guernicából lett legenda. ■ Egyiptomi oroszlánkultusz Macskamúmiákra bukkantak Már az ókori egyiptomiak is „az állatok szent királyaként” tisztel­ték az oroszlánt - amint arról a Nature című brit tudományos fo­lyóirat hasábjain francia kutatók beszámoltak. A tudósok a Nílus völgyében, Tutanhamon dajkája, Maja sírjában — az ásatások so­rán első ízben — egy oroszlán jó állapotban lévő mumifikált tete­mére bukkantak, és ezzel mód­juk nyílt alátámasztani azt a tu­dományos feltételezést, hogy az ókori Egyiptomban istenségként imádták az oroszlánt. Az orosz­lánmúmia, valamint több, nyil­vánvalóan gondosan bebalzsa­mozott macska múmiája a Krisz­tus előtti utolsó évszázadokból maradt fenn. Abban a korban az egyiptomiak állatistenségekhez fohászkodtak, és Básztetet, a macskafejű istennőt az öröm és a vigasság úrnőjeként tisztelték. Az oroszlán fogsoráról készített röntgenfelvételek arra utalnak, hogy a felnőtt állatot hosszú időn át fogságban tartották és táplál­ták. Egyiptomi szövegek szerint a „vad tekintetű” vagy „vérnek örülő” oroszlánt Mahesza isten­ségként, Básztet fiaként imádták. A jelentős leletre Kairótól délre, Memphis nekropoliszában (te­metkezési helyén), Szakkara romjai közt bukkantak rá, ugyanott, ahol 2001 novemberé­ben kétemeletes csontkamrát tár­tak fel, amely mintegy három és fél ezer évvel ezelőtt a legendás Tutanhamon fáraó (Kr. e. 1347- 1339) dajkája, Maja részére épült. Árulkodó levelek Felix Pryor amerikai történész „I. Erzsébet élete levelekben” című kötetében kapott helyet az angol királynő és IV. (Ret­tegett) Iván cár levelezésének egy gyöngyszeme, amely ékesszólóan bizonyítja, hogy a legnagyobbak is csak embe­rek. A múlt század mozijának közön­sége mindkét uralkodót egy-egy színészóriás alakjában ismerte meg. A cárnak Nyikolaj Cserka- szov kölcsönözte hatalmas terme­tét, éles tekintetét, hegyes szakál- lát Szergej Eizenstejn „Rettegett Iván" című filmjében, Erzsébetet pedig Bette Davis keltette életre Henry Koster A szűz királynőjé­ben. A XVI. század két tragikus történelmi személyiségéről van szó: a cárról, aki kegyetlenül bánt az orosz földesurakkal, a bojárok­kal, ugyanakkor ő maga is para­noiásán üldözöttnek érezte ma­gát, és a királynőről, VIII. Henrik és Boleyn Anna lányáról, aki vér­be fojtotta unokahúga, Stuart Má­ria dinasztikus törekvéseit. Felix Pryor egy pillanatig mindkettőt leszállítja a magaslatokról a fent említett levéllel. Iván cárt 1570-ben egyre job­ban nyugtalanították az ellene szövődő ármányok, ezért úgy tervezte, hogy egy időre elmegy Angliába, és a trónt átadja egy bábkirálynak. Ez életrajzaiból régóta ismert. Azt azonban, hogy a menedékjogon kívül Erzsébet kezét is megkérte, csak Pryor kutatásai fedték fel. Bár Erzsébe­tet több filmben és regényben szűz királynőként mutatták be, az uralkodónak voltak kegyencei és szeretői. A politikai megfonto­lásokból tett házassági ajánlato­kat azonban mindig elutasította. Sok értelmét a házasságnak va­lószínűleg azért sem látta, mert egy vele született rendellenesség miatt nem lehetett gyereke. Iván esetében azonban nem elégedett meg azzal, hogy elutasította a kérőt, külön gondja volt arra, hogy meg is sértse: tudatta vele, hogy csak akkor fogadják a Csa­torna túlsó oldalán, ha maga áll­ja utazása és angliai tartózkodá­sa költségeit. Ám Ivánt sem kel­lett félteni, megírta az amerikai történész által most publikált le­velet, amelyben választékosnak egyáltalán nem nevezhető sza­vakkal illeti Erzsébetet: „vén cse­lédnek” nevezi a királynőt (mel­lesleg Iván három évvel idősebb volt az asszonynál), akit „bárdo- latlan tanácsadók és durva ke­reskedők” tartanak hatalmukban - idézi a tanulmányból a Corri­ere della Sera című milánói napi­lap. BIKINIBEN A JÉGBEN. Kilencven nő és ugyanennyi férfi vállalkozott arra Svájcban, hogy fürdőru­hában „pózoljon” a fényképezőgép előtt a hidegben és jégben. Az esemény kezdeményezője egy di­vatház volt, amely már időben felhívja ezzel a figyelmet a nyári fürdőruha-kollekciójára. ________ ______________________________ _________________________________________________________________FOTÓ: EUROPRESS/EPA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom