Új Néplap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-17 / 14. szám

4. OLDAL MEGYE I TÜKÖR 2004. Január 17., szombat fl Ü! H A bőség zavarával küzdöttek A csütörtöki felsőoktatási és tovább­képzési börzén mintegy 2000-2500 ér­deklődő vett részt Szolnokról és a me­gye jó néhány középiskolájából. A dé­li megnyitó után mozdulni is alig lehe­tett az aulában, néhány stand előtt szinte sorban álltak a diákok. Szolnok A Miskolci Egyetem képviseletében Raisz Pétemé, a tanulmányi rektorhe­lyettes szakreferense és egyenruhában Taszner Zoltán, az Anyag- és Kohómér­nöki Kar PhD hallgatója várta az érdek­lődőket.- Először vagyok itt a szolnoki bör­zén - mondta Raisz Péterné. - Más, ha­sonló rendezvényeken már részt vet­tünk, és elmondhatom, hogy ez kelle­mes, jó hangulatú börzének ígérkezik. Az egyetemünkön szép számmal van­nak ebből a megyéből diákok, a célunk, hogy a most érettségizőknek is fölhív­juk a figyelmét az általunk kínált lehe­tőségekre. Azt hittem, csak egyetemista diákokat ta­láltunk a Szegedi Tudományegyetem Ál­lam- és Jogtudományi Karának standján, azután kiderült, hogy dr. Gémes Gábor már nem hallgató, hanem oktató a karon.- Nagyjából erre számítottunk, amikor eldöntöttük, hogy most először, részt ve­szünk a börzén - mondta. - Sok érdeklő­dő fordult meg a standunkon, igaz, többsé­gükben szolnokiak. Remélem, később több vidéki diákkal is találkozhatunk. A karunk azért vesz részt önálló standdal a börzén, mert a Szegedi Tudományegyetem túlságo­san nagy ahhoz, hogy valamennyi kara egyetlen pultnál bemutatkozhasson. Az or­szágban nyolc helyen van jogászképzés, ennek ellenére nincsenek beiskolázási Minden standnál sok volt az érdeklődő gondjaink, inkább a túljelentkezés jellem­ző nálunk. Mi tehát valóban tájékoztatni és nem „hallgatókat fogni” jöttünk. Két 11. osztályos „tiszapartis” lányt állí­tottunk meg a tömegben, akik kezükben összegyűjtött prospektusokkal sétálgattak a forgatagban. Éppen a hódmezővásárhelyi mezőgazdasági főiskolai kar standjától jöt­tek, amikor megszólítottuk őket.- A börze sokat segíthet a pályaválasztás­ban — mondta Bontovics Melinda. — Mi még a végső döntés előtt vagyunk, bár el­képzeléseink már vannak. En énektanár szeretnék lenni.- Én is inkább a művészetek felé tájéko­zódom - tette hozzá Hugyela Lilla. - Éger­be készülök a főiskolára, ének-zeneta- nár-karvezető szakra.- Akkor csak véletlen volt, hogy a mező- gazdasági főiskola standja előtt találkoz­tunk.- Kíváncsiságból megnéztük azt is — mondták nevetve. — Egyébként tetszik, hogy mindenhol nagyon kedvesek, szolgá­latkészek - tették hozzá. Az aulából nyíló egyik oldalsó teremben a Szolnoki Hadkiegészítő Parancsnokság Toborzóirodájának standjánál Tureczki András főtörzsőrmesterrel találkoztunk.- Úgy láttuk, a diákok között több a lány, mint a fiú. Van azért érdeklődő? - kérdez­tem.- Volt, és remélhetőleg még lesz is - vá­laszolta. - Egyébként akad olyan terület, ahová lányok is jelentkezhetnek, bár mi el- sősorban tényleg fiúkat várunk. _______b.a. TV-notesz Gyula bácsi reményei Ha délután, akkor jönnek a beszélőműsorok. És van közöttük, ahol kibeszélnek, például ez történik Mónikánál - bár ne történnék - aztán ahol valamit bebeszélnek, s ebben Balázs „mesterkedik”, szörnyű látni, mit művel ez az ifjú „sztár” szerencsétlen alanyai­val. Egyébként mindkét show szemérmetlenül turkál magánéleti szennyesekben. Elég látni akár egyszer is, hogy örökre elmenjen a kedvünk tőlük, de talán még a televíziózástól is. És persze akad olyan is, amikor mellébeszélnek avagy az ellenfelek egymás mellett egyszerűen elbeszélnek, ami úgyszintén bosszantó. Szerencsére lé­tezik azonban az is, hogy jóra és szépre akarnak rábeszélni, ahogy Jakupcsek teszi ügyesen, aki bátran merészkedik el a közélet kü­lönböző rázós területére is. Hasonlókban sántikál a közszolgálati csatornán az Élesben, melynek ugyancsak a közélet adja tárgyát időszerű problémáival. így került terítékre hétfőn az örményesiek esete is a talált földgázzal. Vajon milliomos válhat-e abból a tulaj­donosból, kinek a birtoka alatt a természeti kincs rejtezik, s kinek telkén kutak hozzák majd azt felszínre a mélyből. Történetesen Gyula bácsiról van szó, merthogy ő a szerencsés birtokos. Kérdés: számíthat-e arra, hogy részesedjék majd a feltárt-vagyonból? Lénye­gében e körül „forgolódott” az eszmecsere. Ami még rendjén is lett volna. Ha a műsorvezető nem üt meg olyan hangot, amelyből azt érezhettük ki, hogy ez az idős ember a maga naivságával, túlzó re­ményeivel megmosolyogtató. Fiala János úgy tüntette őt fel kezdet­ben, mint valami balekot. Mondhatni, az érdekesség érdekében fel­áldozta őt a nyilvánosság oltárán. Gyula bácsi aztán hallgatgatta az okosakat, néha-néha felfigyelt, ám láthatóan igen idegennek érez­te magát ebben a számára szokatlan környezetben, ahol végül mondhatni jól fejbe kólintották, mondván: örüljön, ha megkapja földjének árát napi értéken, legfeljebb némi felárral. Ezt alighanem eddig is tudhatta. Ugyan miért is kellett tehát ezért a stúdióba ci­pelni, onnan, Örményesről? S a falubelieket is, akik jóformán csak asszisztáltak e „mutatványhoz”. Más kérdés, hogy Gyula bácsi mégis bízik a kérdéses olajtársaság jó szándékában, merthogy az ő tisztessége szerint hogyan is lehetne másképp. Naivsága tehát a tisztességes emberé. Kár, hogy ez nem derült ki igazán. De hát nem is derülhetett ki, hisz akikben bízik, azok szavukat sem hallatták az eszmecsere során. Ami furcsa. Jobban kéne ügyelni az Élesben szerkesztőinek. Bizony Gyula bácsi is nyugodtabban térhetett vol­na haza, ha hallja, megismeri az olajtársaság biztató, becsületes ajánlatát, mintsem hogy további kételyekkel távozzon útipoggyá­szában a Stúdióból. VALKÓ MIHÁLY Lesprintelte a betörőt a rendőr A helyi polgárőrség és a település egyenruhás rendőre a mi­nap egy éjjel is közös járőrszolgálatot láttak el. A kis csapat egyszer arra lett figyelmes, hogy a helyi Coop ABC-üzlet kö­rül nagy lett a sürgés-forgás. JÁSZFELSÖSZENTGYÖRGY Látták, amint egy háromtagú tár­saság próbál a boltba behatolni, s a lakatot már le is feszítették. Ek­kor a rendőr közbelépett. A betö­rők persze, uccu neki, nyomban szélnek eredtek, futottak, ki mer­re látott. A körzeti megbízott más lehetőséggel nem tudott élni, mint hogy úgy, ahogy volt, gyalo­gosan, azonnal az egyik menekü­lő nyomába eredjen. A nagy tétre menő „futóverseny” egy kilomé­teren át tartott, amiből végül Faze­kas István zászlós került ki győz­tesként. A menekülő gyanúsítot­tat, a 25 éves B. Attilát utolérte és elfogta. Nem sokkal később a kö­zelben nyomára akadtak a betö­rőcsoport másik tagjának is. A két elfogott férfi Hatvanból érkezett Jászfelsőszentgyörgyre - feltehe­tően a még szökésben lévő har­madik társuk is odavalósi — saját bevallásuk szerint is azért, hogy betörjenek az ABC-be és onnan nagyobb mennyiségű árut lopja­nak el. Mint azt a Jászberényi Rendőrkapitányságon megtud­tuk, a beismerő vallomásra tekin­tettel nem vették őket őrizetbe, hanem kihallgatásukat követően szabadon távozhattak. A megyei rendőr-főkapitány­ság képzési és kiképzési csoport­jának vezetőjétől, Török Ferenc Török Ferenc alezredes tájé­koztatása szerint az 50 év alatti rendőrök fizikai állapotának fel­mérését egy ORFK-intézkedés teszi kötelezővé. A főkapitány­ság képzési és kiképzési cso­portja által végzett felmérések évente, áprilistól októberig zajla­nak. Igen biztató, hogy a me­gyében ez idáig mindenki ké­pes volt megfelelni a számára előírt követelményeknek. alezredestől megtudhattuk, nem véletlen, hogy munkatársa ilyen távon sikeresen tudta futva ül­dözni a gyanúsítottat. A rendőr­ségnél már hosszú évek óta fon­tos szempontot jelent a rendőrök fizikai erőnlétének ellenőrzése, felmérése. Évente egy alkalom­mal minden 50 év alatti rendőr­nek számot kell adni felkészült­ségéről, mire futja az erejéből. Öt „versenyszámban” kell bizonyí­tani, amelyek között a futás is szerepel. A beosztásoktól is függ természetesen, hogy kinek, mi­lyen szintet kell teljesítenie. A végrehajtói állományra, akik kö­zé sorolhatók a körzeti megbí­zottak is, magasabb normák vo­natkoznak. Az „éles”, váratlan helyzetek azonban sokkal nehe­zebb feladat elé állítják a rend­őröket, mint amikor csak a sport­pályán kell helytállniuk. A jász- felsőszentgyörgyi körzeti megbí­zott teljesítménye tehát minden­képpen elismerésre méltó - mondta az évenkénti fizikai fel­méréseket végző csoport vezető­je. HGY SMITH & SMITH CIPŐK „Ezt megengedheti magának” A Smith & Smith Kft. családi vál­lalkozásként indult 10 évvel ez­előtt. Kihasználva a cipőgyártás­ban szerzett tapasztalatokat, üzle­tet nyitottak Szolnokon, ahol a cég által készített lábbeliket bárki megvásárolhatja. A kínálat az évek során olasz és spanyol modellek­kel bővült. A papucstól a szandá­lon keresztül, a férfi bakancson, alkalmi viseletén át rendkívül szé­les a kínálat a polcokon. Elmond­hatjuk, az eltelt évek alatt otthagy­ták kézjegyüket a divatvilág e ki­csiny kis területén. Cipőik saját egyéni megjelenést biztosítanak viselőjének, hiszen mindig ké­nyelmes, a divatnak megfelelő tö­kéletes kiegészítőt vásárolhatunk ruhatárunkhoz a Smith & Smith üzleteiben - a megye­határon túl már Buda­pesten, Debrecenben, Miskolcon és Püspökla­dányban is. Fontos megjegyezni, hogy ki­zárólag (kívül-belül) bőr lábbeliket forgal­maznak, a „megfizethe­tő áron, kiváló minő­ség” jelszó mellett állást foglalva. 30-40 %-OS TÉLI VÁSÁR: A szezonnak megfelelően akciókkal várják a vásárlókat mindkét szolnoki üzletükben. SMITH & SMITH KR. ÜZLETEK: Smith Shoes cipőáruház: Szolnok, Baross út 47. üzletsor felső szint K & K cipőbolt: Szolnok, Kossuth tér 18. ■ az Árkádok alatt. Telefon: 20/247 4242 (pr> Hetvennyolc év a tanyán Az esti fényt Fejes Erzsébetnél egy 11-es petrólámpa biztosítja FOTÓ: BAKOS JUDIT Azért hetvennyolc, mert ennyi esztendőt számlál Alsókarán Fejes Erzsébet, aki legfeljebb csak órákra megy be Jászkaraje- nőre valamit vásárolni a boltban. Hat kilométer a község, ha az időjárás kegyes hozzá, akkor kerékpáron pedálozik be, ha viszont fújja-hordja, akkor az apostolok lován vág a távolság­nak. Riport A kis tanya karbantartott, de az ólakra, melléképületekre ráférne egy kis tatarozás.- Nem kellenek azok már ne­kem, néhány éve nem bajlódom hízókkal, jószágokkal - indokol­ja. Egy kutya őrzi a portát, az ól­ban meg öt tyúk kéri a porciót, ez maradt a hajdani nagy állattar­tásból. A ház üvegszemei 1882 óta figyelik az idő múlását, leg­alábbis ezt a dátumot vésték a mestergerendába. Van egy nagy szoba, akkora a tisztaság, hogy abba csak cipő nélkül, zokniban lehet belépni. Egyébként a kis­konyhában él, ilyenkor ott tüzel a jó étvágyú sparheltba. Fával fűt, az átellenes sarokban az ágya. A fényt 11-es petróleum- lámpa biztosítja. Mára nagyon megdrágult a petróleum, hiszen 580 forint litere, és így is elfogy belőle havi három liter. A nyug­díj meg édeskevés, éppen eléri a havi 22 ezret, ezt kell beosztani, hogy jusson is, maradjon is. Ezért korán lefekszik, az ágyban pedig vagy imádkozik, vagy gon­dolkodik. Arról, milyen gyorsan elrepült ez a majdnem nyolcvan év! Öten voltak testvérek, a két fiú korán meghalt, a lányok érték meg a felnőttkort. Ketten még él­nek, a nővére például már 84 évig jutott. Eszébe jut, küzdel­mes, nehéz volt az élete, minden fillérért meg kellett dolgoznia, ingyen semmi se hullott az ölé­be. A sírhelye már megvan, te­metésre is betette a bankba a pénzt, ha majd egyszer szólítják. Bizalmatlan, ilyenkor is zárja az ajtót. Van oka rá, mert már né­hányszor kilesték, mikor megy el, és elvitték a kis pénzét. Meg­lettek a tettesek, de hát... Nagyon vallásos: a reggeli mi­sére általában begyalogol a temp­lomba. Hatkor kezdődik, és hogy beérjen, fél négykor kel. Valamit harap és már indul is, hiszen gya­log másfél óra az út befelé, ugyanannyi kifelé. Akadnak rokonok, hívják, menjen be hozzájuk a városba, de erre csak a fejét csóválja. Mi­nek? Hogy a szomszéd ház falát nézze? Idegesíti a sok ember, mind rohan valahová, mintha ez lenne az utolsó napja. A rádiót hallgatja, tisztában van a világ történéseivel, dolgai­val. Amikor arról faggattam, mi­ért nem ment férjhez, hiszen fia­tal korában mutatós, szép lány volt, nevetve válaszol.- Féltem az emberektől, a fér­fiaktól. Pedig többen is akartak udvarolni, de lemondtam róluk. Lehet, most már nem látszik any- nyira rajtam, de nagyon érzé­keny az én lelkem. Ebbe a jó Is­ten belefér, de másnak már nem nagyon van helye ... D. SZABÓ MIKLÓS

Next

/
Oldalképek
Tartalom