Új Néplap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-15 / 12. szám
4. OLDAL MŰVÉSZ BEJ Á R Ó 2004. Január 15., csütörtök Tündérlaki lányok a Szigligetiben Heltai-bemutató január 16-án Heltai Jenő a János vitéz gyönyörű versei és A néma levente révén szinte háziszerzője színházunknak. 1952 őszén rendezőként is színlapra került a neve. Shakespeare Vízkereszt című vígjátékát Várady Györggyel társrendezőként jegyezte. A bemutató Békéscsabán volt — akkor még a két városnak közös társulata volt — de a Tisza-parti színpadon is sikerrel játszották. Zilia és Agárdi Péter történetét - A néma levente - a Szigligeti Színházban 1955-ben mutatták be; egy későbbi premieren Iványi József alakította Agárdi Pétert. 1968-ban Zil- iát Bókái Mária keltette életre, partnere Krá- nitz Lajos volt. Mátyás király: Czibnlás Péter, Beppo: Halász László. Nagy siker volt a közel 20 évvel ezelőtti zenés Heltai-bemutató is. A Naftalin című 3 felvonásos bohózat Szirmai Albert zenéjével került a közönség elé, Babarczy László rendezésében. Heltai vígjátékai közül a Tündérlaki lányokat tartják a legsikerültebbnek. Jellemző darabja: belső szerkezete kettős, éles szemet, enyhe ítéletet mutat. Az első felében súlyos társadalmi kritika jelentkezik, a másik fele feloldja a feszültségeket, és megbékélést Melkvi Bea és Deme Gábor teremt ott, ahol a korábbiak törvényszerű folytatásaként az ítéletnek kellene elhangoznia. Az első részben a valóság beszél, a másodikban az író udvarias a közönséghez. Apjuk halála után is együtt élnek anyjukkal a lányok: Boriska, Manci, Sári, Olga. A család fenntartója Boriska, egy gazdag báró kitartottja. A család életét áthatja a szeretet és a harmónia, ami azonban nem gátolja sem az anyát, sem a két nagyobb testvért abban, hogy mindenféle szívességet kérjenek Bo- riskától. A kérésekben az anya sem talál kivetni valót, az öregedő báró ugyanis gavallér, az ő támogatása nélkül pedig hogyan is tarthatná fenn a polgári kényelmet és a házat? A darab irodalmában gyakran visszatérő megállapítás, hogy az anya figurája a kesernyés vígjáték - egyértelműen vígjátéknak mondható egyáltalán? — legösszetettebb alakja. Egy anya, aki abból tartja fenn egész családját, hogy az egyik lánya egy idősödő gaz- . dag férfi szeretője. Ráadásul nyoma sincs a szégyenlős elhallgatásnak, Bergné dicséri az önfeláldozó „kenyérkeresőt”, hogy milyen nemes szívű, jó lány. Egy kis cinizmusért sem megy Bergné a szomszédba: „Az egyik lánynak a jobbik kezét kérik meg, a másiknak a balt...” Egri Márta és Zelei Gábor Egyes véleményformálók felmagasztalják Bergnét: azt teszi, ami lehetséges. Ha ez az egyetlen módja, hogy fenntartsa özvegységbe kényszerült önmagát, s négy lányát, akkor nem érheti erkölcsi elmarasztalás. Mások valamelyest „szigorúbban” értelmezik az asszony magatartását, úgy vélik, hogy szegény, Pesten maradt távoli rokona War- rennének. De ami Shaw darabjában, a Warrenné mesterségében kemény, indulatos, racionális szatíra, az Heltai darabjában enyhe, érzelmes, megbocsátó irónia. Az író szelíd, kék szivarfüstből alakítja ki a múlt század eleji történetet. Bergnét Egri Márta kelti életre. A lányok: Olga: Hu- szárik Kata, Boriska: Melkvi Bea, Manci: Verebes Linda, Sári: Sárvári Diána. A tiszteletreméltó bárót a hajdan volt híres rablóvezér, Rózsa Sándor egykori megformáló- ja, Oszter Sándor játssza. A „kérők”: Deme Gábor és Zelei Gábor. Az előadást Esztergályos Károly rendezi. Neve elsősorban azokból az évtizedekből ismert és elismert, amikor az általa rendezett különböző tv-játékok, filmek örömet szereztek a nézőknek. Tündérkopac avagy a játék öröme December közepe óta játékra invitálják a gyerekeket a Szigligeti Színház művészei és szakemberei. Benedek Elek Tündérkopac című meséjének nyomán közel kétórás, beavató meseszínház résztvevői lehetnek az érdeklődők. A Szigligeti Színház által tavaly elindított Atlantisz-program keretében idén megvalósult előadás kuriózum. A gyerekek nem csupán a darab fontosabb szerepeit játsz- hatják el, hanem maga a színház is feltárul előttük. Az alkotók ugyanis a mese szerves részévé tették a „láthatatlan” színházi masinériát: saját szerepében lép színpadra a kellékes, a súgó, az asz- szisztens és a világosító is. A színház mutatkozik itt meg igazi valójában. A színház, amely egyszerre csoda és technika, emberi összjá- ték lévén létrejövő varázslat. A játék során elmosódik a határ színpad és nézőtér között, ugyanakA gyerekek szeme előtt feltárul a színház kor a „felnőtt” szereplők komoly figyelmet fordítanak arra, hogy átélhető, valódi színházi pillanatokat teremtsenek. így tűnik el a játék során — szinte észrevétlenül — a határ színészek és gyerekek között, bizonyítva a tételt: a színészek olyan felnőttek, akik még nem felejtettek el játszani. Az Atlantisz-program célja éppen ez: FOTÓK: CSABAI ISTVÁN középtávú programként elevenen szeretné tartani a játék eredendő örömét, hosszú távú célja pedig, hogy a színház kinevelje saját ér- tő, érzékeny közönségét. ______■ Ko rszak — határ Beszélgetés Egri Mártával Egy asszony — két szerep. A szobaszínházban a Holnap érkezem nagypolgári asszonya, a nagyszínpadon A Tündérlaki lányok Bergné- je. Ha hasonlóságot szeretnénk találni a két szerep között, mondhatjuk-e azt, hogy „anyák a teljes idegösszeomlás szélén?”- Ha a kiváltó okok között legelőször említjük eme nők speciális életkori sajátságát, akkor igen. Ez az úgynevezett kapuzárási pánik időszaka, amikor a nőnek le kell tudnia vonni egy sor konzekvenciát. Ez az életpálya talán legnehezebb időszaka: egyfelől a feszítő vágy, hogy megtegyen mindent, amit még lehet, ugyanakkor készüljön is az öregségre. Ez rengeteg harccal jár: harc a gyerekekért, az egzisztenciáért, akár a pénzért is. Egyfajta összegző állapot: mit sikerült eddig elérnie és mit nem. Jelzem, ilyenkor cserélik le a férfiak a feleségeiket.- Hadd bókoljak: ragyogóan néz ki. Mi a titka? — A szüleimtől örökölt genetikus adottság, de teszek is érte: nyáron úszom, télen konditerembe járok. Napi egy órát szánok ilyesmire - ma már. Nehezen értem el, olyan könnyen lemond az ember az efféle elfoglaltságról, egyszerűen sajnálja rá az időt — pedig nem kellene. Ép testben ép lélek — az ókori mondás közhelyszerűsége mögött mély bölcsességre leltem.- Mi következik abból, ha egy színésznő váltókorba lép? — Én meg vagyok elégedve a korommal. Régebben éppen az volt a baj, hogy belülről általában idősebbnek éreztem magam azoknál a szerepeknél, amiket a színpadon nekem szántak. Ha arra kíváncsi, hogy készültem-e arra, hogy eljön az az idő, amikor bizonyos színpadi szerepek már nem engem találnak meg és a nevem egy másik szerepkörben fordul majd elő, akkor erre a válaEgri Márta szom igen. Sosem tagadtam a koromat, sebészeti megoldásokhoz nem folyamodom, de amennyi az ép testhez és a — reménybeli - ép lélek fenntartásához kell, annyit feltétlenül megteszek, de nem leszek hatvanévesen aranyszőke. — Két lánya van: mitől kell ma óvnia a gyermekeit egy anyának?- Az értékrendek elcsúszásától. Szeretném, ha át tudnám nekik adni mindazt, amit mi értékeknek tartottunk - aztán majd kezdenek velük, amit jónak látnak, de legalább tudjanak róla. Ez egyébként a szakmámban is az egyik legnagyobb jelenkori ellentmondás. Mi évtizedeket töltünk a pályán, sokan közülünk nem is lesznek befutott színészek, miközben az utcáról beesett amatőrök napok alatt lesznek sztárok. De ha ők sztárok, akkor ők a mérce? Hozzájuk akar majd hasonlítani az ifjúság? Higgyem el, hogy most már ez így marad? Hogy dühös vagyok- e? Persze. Személyes és szakmai önérzetem is tiltakozik ez ellen a silány gondolkodás ellen. Mondok egy példát: megtörtént, hogy Kállai Ferenc a televízió büféjében a sor elejére sietett, mert két jelenet szünetében csak annyi ideje volt, hogy igyon egy kávét. Mire a büfés ráförmedt, hogy ő most nem ér rá foglalkozni vele, mert a Pongó művész úr kávét rendelt. Meg kell értetnünk a gyermekeinkkel, hogy ilyen nincs, mert nem lehetséges. MATUZ A sarmos úriember Oszter Sándor, a gavallér báró A Tündérlaki lányok gavallér bárójának alakját mintha róla mintázták volna. Oszter Sándor sokak számára az igazi békebeli úriembert testesíti meg.- Sok neves művész megfordalt már a Szigligeti Színházban, ön viszont nemigen lépett még fel a szolnoki színpadon. Miként jött az ötlet, hogy elvállalja a Heltai- darab egyik főszerepét?- Szikom János direktortól érkezett a felkérés, én pedig örömmel tettem neki eleget, miután elolvastam a szövegkönyvet. Kedvemre való egy-egy üyen karakterszerep, ráadásul Heltai Jenő ironikus hangvételű darabját különösen szeretem. Nagy kedvvel csináltam végig a próbaidőszakot, s remélem, a közönségnek is tetszeni fog az előadás. Szolnokon egyébként valóban nagyon régen játszottam, legutóbb a kórház javára rendezett jótékonysági gálán léptem fel. Korábban viszont pódiumesteken többször is szerepeltem.- A Tisza-parti vendégjáték mellett mi tölti ki az idejét mostanság? — Most zajlanak az utómunkálatai Árpa Attila Argó című játékfilmjének, amelyben egy nagystílű kincsrablót alakítok, aki Magyarországra érkezve meglepődve tapasztalja, hogy ebben az országban valahogy minden másként működik... A tervek szerint márciustól vetítik a mozik ezt a filmet, bízom benne, hogy nagy sikerrel. _____■ Az oldal az intézmény és a kiadó együttműködése alapján jöhetett létre. A költségeket a színház viseli.
