Új Néplap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-13 / 10. szám

4. OLDAL MEGYEI TÜKÖR 2004. Január 13.,kedd | W-WÍ A rozsé és a gally becsülete Petyus Sándorné előkészül a kemence fűtéséhez Ilyenkor a zimankós hetekben, hóna­pokban szívjuk a fogunkat az évről évre drágább gázszámlák miatt, amelyek el­sősorban arról nevezetesek, hogy a radi­átorok a meredeken emelkedő árak elle­nére sem adnak melegebbet. Csak a fize­tendő összeg nő. Közben nem tudunk mit kezdeni a gallyal, rőzsével, venyigé­vel, a csutkaszárral. Még a szemétbe se jó szívvel viszik, mert terjedelmes térfo- gatúak. Nem véletlenül lesz egyre na­gyobb becsülete a jó öreg búbosnak, amely jószerével ingyen árasztja a mele­get. Azt a hőt, amely ráadásul teljesen más, nem annyira száraz, mint a panel­házak fűtése. ____ Riport _______ Ez ért jártunk olyan helyen, ahol a nyesett fahulladéknak is megvan a becsülete. Oly- anynyira, hogy Petyus Sándorék Tiszaino- kán például tízezreket takarítanak meg ve­le. Igaz, ők is fokozatosan jöttek rá a kemen­ce hasznára, amikor elkezdtek komolyab­ban emelkedni a tüzelőfélék árai. Az a ház, amelyben most laknak, az első világháború után épült, tudtuk meg Juli mamától, a ház asszonyától. Negyven-ötven centisek a vá­lyogfalak, és nyáron hűvös, télen melegtar­tó a lakás. Itt is mint máshol, kezdetben kályhákkal fűtöttek, majd bevezették a gázt. A tüzelő szempontjából nem laknak rossz helyen, karnyújtásnyira a Tisza, ahol renge­teg a száraz gally, fa. Ezt, ennek nagyját el­ropogtatja a kályha. De mi lesz az aprajával? Juli mama már 12 évesen segédkezett a ke­nyérsütésnél, mert náluk a régi házban volt kemence. Szerette a sütést, ezért arra kérte a párját:- Sándor, csináljatok már egy kisebb ke­mencét ide, a konyha sarkába! Olyat, ame­lyiket a folyosóról fűtenénk, így csak a me­leg jön be, nem a piszok, kosz. így is lett. A férje meg a férje bátyja a kel­lő előkészületek után két nap alatt mutatós kemencét húztak a konyha sarkába. Az al­jára tégla, a tégla alá üveg került, mert az tartja a meleget. Oldalt cserepek kerültek a sárba, azok tartják a kemence formáját, fe­lülre meg vasakat raktak. Kivül-belül más­fél-két centis sárral betapasztották, majd kint be is meszelték. Mindez tíz-egyné- hány éve lehetett.- Emlékszem rá - sorolja Petyusné -, először krumplit sütöttem benne. Jó félórá­ig sült. Azóta hurka, kolbász, kalács került bele, de évente párszor kenyeret is sütök benne, ha már vágyom friss, házi ízekre. Mert az az igazi jó házikenyér, amit itt sül. Ráadásul az önkormányzat a minap adott minden inokai családnak négyezer forint­nyi éielmiszercsomagot. Abban liszt is volt, és nem kellett venni. — Mennyi őkelme étvágya? Hány kévét eszik a kemencéjük? — Három teljes kéve rőzsét. Ezt az árté­ren szedjük össze, önkormányzati enge­déllyel. Hetente négyszer-ötször fűtök, ezt mindig az idő, a hideg határozza meg. Utá­na felteszem a száját, betámasztom a szá­ja előtt az előtétet, hogy a meleg ne a folyo­FOTÓ: BAKOS JUDIT sóra, hanem a helyiségekbe áramoljon. Olyannyira, hogy nem csak a konyhát me­legíti fel, a két szobát is, mert a gázt csak az egyesen, esetleg kettesen égetem. Más­féle meleget ad, nem szárad ki a benti le­vegő, meg az ember szája. Annyi a gond vele, hogy a pernyét, hamut ki kell szedni, de óvatosan, mert fűtés után másfél napig még meleg a kemence. A jó öreg búbos tetején paprika szárad, majd ledarálják, megőrlik, de előtte a ma­gok egy részét kiszedik, mert túlontúl fe­hér, színtelen lenne az őrlemény. Általá­ban öt-hat liter saját termelésű, készítésű őrölt paprikájuk lesz. Elég nekik, a gyere­keknek, az ikerunokáknak, a disznóvágás­hoz. Egyébként a fővárosban lakó unokák nem is olyan régen náluk töltöttek decem­berben és januárban vagy három hetet. A kisasszonyoknak a fűtés, a kemence volt a legcsodálatosabb, mindig ott sertepertél- tek, segítettek a tatájuknak, amikor a lán­gokat szítani kellett. A kemence igénytelen jószág, ezért elég ha egy vékony, sovány ember nyaranta egyszer belebújik, és ahol belülről leégett a tapasztás és kilátszik a cserép, oda felken másfél-két centi vastag szalmás vakolatot. Ez néhány nap alatt megszárad, és novem­ber elején, közepén kezdődhet megint a fű­tés. Amelyik tulajdonképpen fillérekbe, fo­rintokba kerül. Mindaddig, amíg a kert hasznos kis énekesmadarai azt nem kürtö­lik világgá, hogy ki-kelet, ki-kelet... D. SZABÓ MIKLÓS Elgondolkodtató képek Portré A fiatal szolnoki lány, László Cecília már gyermekkorá­ban biztos volt abban, hogy a képzőművészet fontos sze­repet játszik majd az életé­ben. Olyannyira igaza lett, hogy festményeit már nem­csak hazai, hanem külföldi kiállításokon is bemutatta. A jövőjére vonatkozó első komoly elképzelése tizennégy éves korá­ban alakult ki, amikor minden­áron divattervező szeretett volna lenni. Ennek érdekében a gimná­ziumban rajzórákra járt, de ekkor már a festészet is kezdett közel kerülni szívéhez, egyre gyakrab­ban vett ecsetet a kezé­be. Céltudatosan készült a képzőművészeti egye­temre, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve textiltervezőként látta magát a jövőben. Ekkor az iparművészeti egyetemen akart tanulni. Hogy végül mégis miért a szegedi egyetem angol­francia szakán szerzett diplomát? Mint mondta, ezt kompromisz- szumként választotta. Soha nem akart „megrendelésre” festeni, szerinte úgy nem lehet alkotni, így viszont megmarad neki a lehe­tőség, hogy saját elképzelése sze­rint készítse el műveit. És ez az a tényező, amelytől igazán hivatás­sá válik a művészet. Első képeit a gimnáziumban festette, melyek még a „hagyo­mányos” témákat tükrözik, épü­leteket, csendéleteket ábrázol­nak. Rövid idő telt el a stílusvál­tásig, egyre inkább absztrakt ké­pek kerültek a vásznakra, de Ci­li egyiket sem érezte igazán ma­gáénak. Arra viszont pontosan emlékszik, hogy a „Halvacsora” című festményének megalkotá­sakor már azt érzékelte, hogy megtalálta azt a stílust, ami tel­jes egészében az övé. Meghatá­rozni talán nem is lehet, az em­berek általában a furcsa jelzővel illetik, ő inkább úgy fogalmaz: álomszerű és a jó értelemben torz, művészeti irányzatok kö­zül a szürrealizmushoz áll a leg­közelebb. Alkotásaival arra sze­retné késztetni az embereket, hogy gondolkozzanak el azok je­lentésén, ami mindenki számára mást-mást hordozhat és olykor akár - nem véletlenül - kétértel­mű is lehet. Képei egyébként otthon ké­szülnek, s természetesen, ami­kor csak teheti, alkot. Idejét azonban jól be kell osztania, hi­szen Cili „civil” életében ko­moly, dolgozó nő. A megyei könyvtárban működő Európai Infor­mációs Pont munka­társa. Régóta érdeklő­dési körébe tartozik az európai integráció, úgyhogy szívesen dol­gozik itt. Sokban segíti tevékenységét a nyelv­tudása, amely igen­csak irigylésre méltó, hiszen an­golból és franciából felsőfokon beszél, emellett uniós tanulmá­nyokat is végzett, valamint kül­földön is megfordult már né­hányszor. így festményeit nem­csak hazai, hanem külföldi kiál­lításokon is bemutatta. Az el­múlt évben először Krétára vi­hette ki műveit, ahol sikerült ve­vőt is találni egyik alkotásának. A közelmúltban pedig Firenzébe küldött képeket, de azt nagyon sajnálja, hogy oda személyesen nem jutott el. A legnagyobb szo­morúságot azonban az okozza, hogy semmiféle támogatást nem kap ehhez a nem mindennapi te­vékenységéhez, ami, bevallja, nehezen finanszírozható. Egy­előre azonban ez sem szegi ked­vét. Hiszen a festészet nagyon sokat jelent számára, és eltökélt szándéka, hogy ezekkel az álom­szerű képekkel gondolkodásra késztesse az embereket... RIMÖCZI ÁGNES FOTÓ: CSABAI ISTVÁN TÚL AZ EZREN. Balázs Antal rákóczifalvi restaurátor az ország egyik legnagyobb játékmaci-gyűjteményével rendelkezik. A mackók száma mára elérte az 1146-ot. fotó: mészáros jános _____ Esztergom___________ Ko rábban már országszerte több szó esett a Tóth Ágnes­ről, a fiatal kutatóról, leendő vegyészről, aki a svéd fővá­ros és a legnagyobb tudomá­nyos díjkiosztó ünnepségso­rozatának vendége volt. A nevezetes Eötvös-kollégium tagját a hét végén sikerült szülővárosában megszólal­tatni.- Úgy tudjuk, hogy huszonöt fia­tal tudósjelöltet hívnak meg a vi­lág minden részéből a nevezetes ünnepségsorozatra. Hogyan lehe­tett közéjük bekerülni? — 1976 óta delegálhat ide a Stockholmi Fiatal Tudósok Sze­mináriuma olyan fiatalokat, akik már komoly, tudományos ered­ményeket értek el. Két-két auszt­rál, spanyoj, brit és japán, három amerikai, két spanyol, egy-egy dán, norvég, holland, orosz, sváj­ci, szlovák, szingapúri, koreai, német fiatal volt a csoportunk­ban. Engem a Kutató Diákok Or­szágos Szövetsége és a Magyar Meghívták a Nobel-díj-kiosztóra Innovációs Szövetség juttatott a nagyon szimpatikus. A díjazottak lehetőséghez korábbi verseny- általában idős emberek; mellet- eredményeim alapján. tűk jelennek meg minden évben- Tavalyelőtt jobban odafigyel- azok a fiatalok, akikből egyszer tünk, többet is láthattunk Kertész lehet „valami”. Volt alkalmunk Imre kitüntetése kapcsán. Ön mi­lyen környezetbe csöppent?- Az egész város lázban ég; óri­ási tekintélye van a királyi család­nak, szinte fontosabbak ők ezen alkalmakkor, mint a híres tudó­sok. Tüntetés fogadott minket a díjkiosztó idején; sokan azért til­takoztak, hogy míg mások éhez­nek, addig itt hatalmas dollárez­reket osztogatnak. Nagyon érde­kes világ. Maga az egész ceremó­niasorozat, a többféle helyszín, a felkészülés, a ruhák... Egy alka­lommal négy órán át próbáltuk a protokollt, ami igen szigorú.- Ön több olyan fotót is muta­tott, ahol a tudósok körében lát­hatjuk.- Maga az alapkezdeményezés arra, hogy beszélgessünk velük, hogy közös fényképek szülesse­nek, volt sajtótájékoztatójuk; de ezek nem a díjkiosztón történtek. Ott még azt is megszabta a proto­NÉVJEGY Tóth Agnes Született: 1983, Esztergom. Versenyeredményei: Irinyi János Országos Középiskolai Kémiaverseny: megyei első helyezés, országos döntőben huszadik. Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV) kémiából: 24. hely. Országos Középiskolai Fizikaverseny: me­gyei első. Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (biológiából): II. fordulóba jutás. Középiskolai Tudományos Diákkörök II. konferenciája: biokémia szekció kiemelt első díja. Labormunkáit a SOTE-n (orvostudományi egyetem) végezheti a Kutató Diákok Országos Szövetségének tagjaként. A SOTE Tudományos Diákköri Konferenciáján biokémiai szekciójában harmadik díj. Orvostudományi OTDK junior szekció első díj. Vizsga nélkül lett az ELTE ve­gyészhallgatója, az Eötvös József Collegium bentlakó tagja. Szakterülete: dopamin-receptor génvizsgálata; molekuláris biológiai módszerek kidolgozása a gálatára. DNS vizs­Egy alkalommal helyi középisko­lásoknak tartottunk saját kutatá­sainkról előadást — angol nyel­ven. Általában ez a közvetítő nyelv; de nagyon érdekes, aho­gyan az északiak beszélgetnek egymással: az úgynevezett inter- skandináv kommunikáció meg­fogott. Tavaly elkezdtem svédül tanulni, és szívesen kimennék Svédországba tanulni. Nagyon vonzó ország.- Mit kapott útravalóként szü­leitől, tanáraitól? — Anyukám elsősorban arra nevelt, hogy megértsem: ho­gyan működik a természet. De nemcsak matematika-fizika szakos tanárként adott sokat: nálunk nem egy rideg tudósvi­lág uralkodik. Igep gazdag, ze­nével, irodalommal teli életet élünk, és ez igaz az Eötvös-kol- légiumra is. RAFAEL BALÁZS koll, hogy mikor, ki, merre for­duljon.- A résztvevők meg tudták is­merni egymást? — Állandóan együtt voltunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom