Új Néplap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-29 / 301. szám

2003. December 29., hétfő SPORT 13. OLDAL Bejgli Kupa Újszász Tizenkettedik alkalommal ren­dezték meg a hagyományos, ka­rácsonyi teremfoci tornát, a Bejgli Kupát a tornacsarnokban. Tizenkét csapat tagjai, közel száz játékos gondolta úgy, hogy az ünnepi evés-ivás után szüksé­ge van a mozgásra: volt nevező Budapestről, Dabasról, Jászalsó- szentgyörgyről, Jászladányról és Szolnokról is. Az együttesek- Bán János és Varga Sándor já­tékvezetők közreműködésével- négy csoportban vívták a se­lejtezőket, az első két helyezet­tek jutottak a legjobb nyolc kö­zé, ahol már kieséses rendszer­ben zajlottak a küzdelmek. A negyeddöntőben a dabasi Farkasok (az NB I/B-s Farkas Krisztián csapata) 4-3 verte a hazai Dögkeselyűket, az újszá- szi, Bajcsy-Zsilinszky úti Bá­nyász nagy csatában, 3-2-re di­adalmaskodott az alsószent- györgyi Vak SE ellen, az Euro- coop 7-3-ra verte a Jászladányt, a szolnoki Suttyók pedig 6-2-re győztek a Csupaszív ellen. A döntőbe jutásért mindkét hazai csapat fél tucattal terhelte meg ellenfele hálóját - Bá­nyász-Farkasok 6-1, Euro- coop-Suttyók 6-3 -, így megis­métlődhetett a korábban oly sokszor — egészen pontosan tízszer — látott finálé. Bár a csa­patnevek, az összeállítások az idők folyamán változtak, de mindkét gárdában többen is akadtak, akik immár tizenkette­dik alkalommal mérkőztek a bejgliért. Az utolsó összecsapás látvá­nyos, gyors játékot hozott, melyben a Rézsó Péter vezette tavalyi győztes megvédte büsz­ke címét: Eurocoop-Bányász 6- 2. Góllövők: Konka Csaba 3, Ré­zsó Tamás 2, Pelles András ill. Czapkó Róbert, Szilvási Ferenc. A győztes csapat a serleg mellé egy 122 centis diós bejglit ka­pott ajándékba. Irány Dakar! _____ Autósport Út ra kelt a Dakar-rali franciaor­szági rajtjának helyszínére a Szalay Dakar Team. A csapat két kamionnal, illetve az Opel Fron- terával indult Clairmont-Fer- rand-ba. Szalay Balázs és társai kedden magyar napot tartanak a francia városban, jellegzetes ha­zai borokkal és ételkóstolóval látják vendégül a résztvevőket. A csapat szereplése az interne­ten a http://www.dakar.hu olda­lon is figyelemmel kísérhető. Magyar résztvevők a 2004. ja­nuár elsején elrajtoló viadalon - autósok: Kis Sándor, Czeglédi Péter (Nissan Navara Pick-up), Palik László, Darázsi Gábor (Bowler Wildcat), Szalay Ba­lázs, Bunkoczi László (Opel Frontera), Benyó Miklós, Mau­rer Péter (Hyundai Terracan), Liszi László, Rack György (Mi­tsubishi Pajero). Motorosok: Szilvási Péter (Suzuki DRD 400), Perepatics Richárd (KTM 640). Korábbi győztesek - autósok, 1990, 1991: Vatanen, Berglund (Peugeot), 1992: Auriol, Men- net (Mitsubishi), 1993: Saby, Serieys (Mitsubishi), 1994, 1995,1996: Lartigue, Perin (Cit­roen), 1997: Sinozuka, Magne (Mitsubishi), 1998: Fontenay, Picard (Mitsubishi), 1999, 2000: Schlesser, Magne (Mitsu­bishi), 2001: Kleinschmidt, , Schulz (Mitsubishi), 2002: Ma- j szuoka, Maimon (Mitsubishi), 2003: Maszuoka, Schulcz (Mi­tsubishi). Motorosok, 1990, 1994, 1996: Orioli (Cagiva), 1991, 1992, 1993, 1995, 1997, 1998: Peterhansel (Yamaha). 1999,2000,2003: Sainct (BMW, KTM), 2001, 2202: Meoni (KTM). A mezőny legjobbja: Csontos Megyénk Stanley Matthews-a ötvenesztendős __________Sportcsillagok csatája Eö rdögh, Szabics és Noszály a nyerő- No, mondjad, Lajoskám, mit játszottatok Mezőkovács- házán?- Hááát... Nem volt kár elutaznunk, mert legalább meleg vízben fürödhettünk.- De mégis?! A tudósítást meg kell jelentetnünk! Mi lett az eredmény?- Kezdem inkább hátul­ról: az ifi 1-1-et játszott, a felnőtt csapatok összeállítá­sa pedig a következő:...- Nos, a félidő?- Az 0-0 volt.- Hát az remek idegen­ben! És a végeredmény?- Kikaptunk 5-0-ra! De én voltam a mezőny legjobbja!- Hogyhogy?!!!- Centerhalfot játszot­tam, és öten hozták rám ál­landóan a labdát. Huszon­ötször hárítottam a túlerő­vel szemben... Jó néhány éve, hogy ez az eset megesett. Csontos La­jos 10 évvel ezelőtt még futballszakosztály-veze­tőségi tag, edző, és még aktív játékos is volt. Csak azt ne kérdezzék meg, hogy akkor momen­tán melyik csapatban, mert Csonti a megye szin­te összes településének futballklubjában meg­fordult. így hát, Lajos pályafutását nehéz lenne szisztematikusan kronológiai sorrendben, s fő­leg egyetlen kötetben megjelentetni. Ráadásul, aki szűkebb pátriánkban Lajost nem ismeri, az még focilabdát sem látott életében. A fegyverneki születésű, de leginkább török­szentmiklósi kötődésű labdarúgónak csak e so­rok írója legalább nyolcszor körmölte le a búcsú­mérkőzéséről szóló tudósítást. Nem volt kímé­let kollégáimnak sem... Hősünk ugyanis — remé­lem, nem örök harag - félévente jelentette be itt- is ott is aktív pályafutása végét. Kevés olyan csa­pat van térségünkben, amely ne köszönte volna meg egy-egy műarannyal futtatott alumínium­kupával, ólomkristálynak tűnő üvegtállal kéthe­tes, két hónapos, olykor kétéves „klubhűségét”. Lajosunk ráadásul valahogy mindig kidumálta a , szakosztályoktól, hogy visszavonulása nagy csinnadrattával történjen. S nem volt elég, hogy helyben trombitáltatta ki a megismételhetetlen ese­ményt, a megyei média ösz- szes résztvevőjét is rend­szerint időben - azaz már jó három-négy héttel koráb­ban — értesítette. Csonti ugyanis nem hagyta a vélet­lenre, de még a szájhagyo­mányra sem, hogy a hét vé­gén falunapot tartanak a tiszteletére. Az elmúlt évti­zedben félévente búcsúztat­ta Lajosunkat a megyei, de még a Magyar Labdarúgó Szövetség is, s képzeljék el, még a legendás Puskás Fe­renc is lejött - igaz csak egyszer, s ezért tán őrről is hősünk Öcsi bácsira — tisz­teletére. Aztán a nagycsalá­dos lakodalmakat megszé­gyenítő visszavonultató rendezvényeket követő baj­noki nyitányon, mit ad is­ten, mindig ott találhattuk egy új csapatban. S ne­megyszer a jók között kiemelve. Még akkor is, ha nem Csonti adta le a tudósítást. Egy szerény adalék az „öregről”: a jelenlegi bajnokságban olyanok mellett húzza el még ma is remek cse­lekkel a labdát, kiknek egykoron nagyapái is cspk a mezszámát láthatták a kitűnő gömbér­zékkel megáldott futballfenoménnak. Megyénk Stanley Matthews-a ma már inkább egy másik angol sztárra hasonlít, aki a popszakmában je­leskedik. Phil Collins ugyanis manapság Csontos Lajosként próbál Londonban elbújni rajongói elől, csakhogy ezáltal nagyobb lett a népszerű­sége a ködös Albionban. S hogy e ciki-cuki írás mégiscsak osztatlan si­kert arasson, kívánunk Lajosunknak még jó né­hány évtizedet a futballpályákon. Úgy tudom, hogy a legfrissebb szövetségi kapitány, Lothar Matthäus is már szemet vetett a rutinos labdarú­góra. Ja, és még valami: Csontos Lajos barátunk a napokban ünnepelhette épségben és egészsége­sen 50. születésnapját. Az angyalát: Gratulá­lunk!!! MÉSZÁROS GÉZA Csontos Lajos (jobbra) egyik legkipróbáltabb csapat­társával, Porhanda Jánossal (balra) a múlt évezred­ben... FOTÓ: ARCHÍV Sportcsillagok csatája néven az impozáns Újszegedi Sportcsar­nokban rendeztek játékos, ügyességi sportvetélkedőt. A hölgyeknél Kovács Katalin beteg lett, a kajakkirálynő he­lyére a helyiek kosarasa Újhelyi Petra ugrott be. Mellette Risz- tovÉva (úszó), Vörös Zsuzsa (öttusázó), Miló Viktória (ököl­vívó), Pesuth Rita (kick-bokszoló), Eördögh Edit (kosárlab­dázó) és Kirsner Erika (kézilabdázó) küzdöttek a helyezése­kért. Az öt versenyszámban Eördögh Edit nyújtotta a leg­egyenletesebb teljesítményt. A balkezes, de jobb lábas ko­saras az egykori kick-box világbajnok Pesuth Ritát és a világ- bajnoki ezüstérmes kézilabdázó Kirsner Erikát előzte meg. A fiúknál Annus Adrián (kalapácsvető), Fazekas Róbert (diszkoszvető), Csollány Szilveszter (tornász), Noszály Sán­dor (teniszező), Székely Bulcsú (vízilabdázó), Nagy János (ökölvívó), Szabics Imre (labdarúgó) mellé a sakkfenomén Lékó Péter is beugrott néhány gyakorlat erejéig. A hazaiak leginkább az egykoron a Tisza Volánban feltűnt Szabics Im­rének szorítottak, nem hiába, mert az élen végzett a remek évadot záró futballista. Ám trónját kénytelen volt megoszta­ni Noszály Sándorral, kettőjük között ugyanis holtverseny alakult ki. A változatosság kedvéért a dobogó harmadik fo­kán is osztozkodtak, Fazekas Róbert és Csollány Szilveszter szerzett egyforma pontszámot. A jó hangulatú, mókás versenyt a Tv2 közvetítette. Csak azt nem értettük, hogy ezt a programot miért nem ajánlották a 12 éven aluli nézőiknek? vécsé Tiszafüred Évbúcsúztató sztárparádéval A tiszafüredi Városi Sportcsarnok és Szabadidőközpont évek óta nagy gondot fordít arra, hogy a kiemelkedő sportteljesít­mények elismerésével, rangjához méltón búcsúztassa az esz­tendőt. Ez irányú törekvésük igazi sportos show-t ígér ma reggel 8 órától. A hagyományok ápolásával és több közönségcsaloga­tó meglepetéssel! A hagyomány stabil oszlopát a hét korcso­portnak - a legkisebbektől a szeniorokig — meghirdetett te­rematlétikai gála jelenti, ami után a parlamenti és a helyi képviselők focicsatája várja a sportkedvelőket. Szintén tradíció az Ifjúsági Sportolói Díjak átadása, ami idén a Hámori András Szakközépiskola aulájában lesz. Itt az igazi meglepetést az a közönségtalálkozó jelenti 15.45-től, amelyen a nagyérdemű olyan neves személyiségekkel is­merkedhet meg, mint Gyarmati Dezső, Kárpáti György (egy­kori vízilabdázók) és Horváth Gábor (kajakos) olimpiai baj­nokok, de felteheti kérdéseit napjaink sikersportága, a kajak- kenu szövetségi kapitányának, Angyal Zoltánnak is. p. m. Új év, új edző, új tervek Újszászon Papp „Kígyónak ” elbocsátó szép üzenetet vitt a postás Bár a futballklubok számára a decem­ber totálisan az uborkaszezont jelenti, a jelek szerint az élet nem áll meg még az alacsonyabb osztályú együttesek háza táján sem. Labdarúgás A nem is olyan régen még NB Ill-ban vitéz­kedő Újszászi WSE együttese egy eszten­dővel ezelőtt meglehetősen nehéz helyzet­be került, a tizenötödik, azaz kiesést jelen­tő helyen várta a megyei I. osztály tavaszi rajtját. A klub vezetői némiképp érthető módon új edző után néztek. A mór megtette kötelességét, ... - Hat évvel korábban felhagytam az edzős- ködéssel, mondván sem időmbe nem fér bele, sem a labdarúgást körülvevő közeg nem olyan, amelyben szívesen dolgoznék. Az újszásziak felkérésére azonban egyhe­tes gondolkodás után mégis igent mond­tam - elevenítette fel a januári történéseket a Szolnoki MTE egykori remek védője, Papp István, vagy ahogy még mind a mai napig jobban ismerik a szurkolók, Papp Kígyó. — Korábban már tevékenyked­tem a gárdánál, s talán a hiúságomat le- gyezgette, hogy a segítségemet kér­ték. Summa summarum, a gárda ta­vasszal megtáltosodott, és jelentős lemaradása ellenére simán kihar­colta a bentmaradást. — A nyáron aztán érkezett Ma­kai, hazatért a kisebbik Rézsó és Konka, én pedig hagytam magam rábeszélni a következő fél évre is. A vezetők kifejezett kérése volt, lehetőleg minél több hazai gyerek szerepeljen a csapat- \ ban, így került fel az ifiből Farkas és Dóra. Szereplé­sünket nem érheti kifogás, a negyedik helyen zártuk az őszt, miközben otthon ve­retlenek maradtunk, s egye­dül mi tudtuk legyőzni a lis­tavezető Mezőtúrt - értékelte büszkén az idei bajnokság első felét a ma már nyug­díjas mester. Csapata annak elle­nére jól szerepelt, hogy többször is betegség kí­nozta az edzőt, s előbb az esztendő elején, majd novemberben is a műtőasztalon kö­tött ki.- Éppen otthon lábadoztam, mikor a szezonzáró bankett előtt néhány nappal levelet hozott a postás. A mindössze há­romsoros irományban arról tájékoztatott az elnökség, hogy november 30-án lejáró, soha alá nem írt(!) szerződésemet, min­den különösebb indoklás nélkül, nem kí­vánja meghosszabbítani. Igazából nem is maga a tény fáj, hanem az, senki nem vet­te a fáradtságot, hogy személyesen kö­szönjön el tőlem. A jelek szerint tehát a futballt körülvevő közeg semmit nem vál­tozott a hat-hét évvel korábban tapasztal­takhoz képest. Sőt, a morál talán még rosszabb is lett - vélekedett szomorúan Papp Kígyó. ... a mór mehet- Papp Istvánnak november 30-án lejárt a szerződése, s bár elégedettek voltunk vele, a változás mellett döntöttünk - tudtuk meg Molnár Illés szakosztály-vezetőségi tagtól. - El kell ismerni, jó munkát végzett, hiszen a csapat maximálisan teljesítette ve­le a célkitűzést: előbb kiharcolta a bentma­radást, majd a tervezett 4-6. helyre is befu­tott. Talán egyedül a sportdiplomácia terén keltett csalódást, hiszen állandó konfliktu­saink voltak miatta a játékvezetőkkel. Hogy akkor mégis miért a váltás? Újszá­szon most látták elérkezettnek az időt a vezetők, hogy ismét megszerezhessék Vígh Tibort. — Már korábban is szerettük volna visz- szacsalogatni Tibort, akivel néhány esz­tendeje minden idők legjobb újszászi eredményét produkálta a gárda: bronzér­met szerzett az NB Ill-ban. A Jászberény lehetőségeivel azonban nem tudtunk ver­senyre kelni. Most úgy néz ki, a szakosz­tályvezető, Tóth János távozása után ko­moly gondok vannak a JSE-nél, s mivel Papp Kígyó szerint a labdarúgásunkban uralkodó morál rosszabb, mint valaha is volt fotó: archív nálunk az önkormányzat maximálisan az egyesület mellé állt, reálisan megpályáz­hatjuk a feljutást. No nem most, hiszen előbb a sporttelepünket kell rendbe tenni, ám a 2004-2005-ös bajnokságot már sze­retnénk megnyerni - fejtette ki a vezető­ség álláspontját Molnár Illés. A kulcsszó: civil munkahely Azt talán felesleges is külön ecsetelni, Vígh Tibort szinte „félistenként” kezelik Újszá­szon, s csoda, hogy eddig ntég nem állítot­tak szobrot a mesternek. Érthető, mindent elkövetnek az illetékesek, hogy újra meg­szerezzék aláírását a szerződésre. Igaz, egy esztendeje még meg sem fordult a szak­edző fejében, hogy Jászberényből elkíván­kozzon. — Sajnos nyár óta nagyot változott a vi­lág a klubnál. Bár köztudott, hogy óriási vérveszteséget szenvedtünk el az átigazo­lási időszak alatt, az elnökség mégis ku­darcként könyveli el a tizedik helyet. Pe­dig ez inkább bravúr, mint leszereplés. Ráadásul bármennyire is kértem a vezető­ket, szerezzenek nekem valami civil mun­kát, nem tudtak vagy amire gondolni sem merek, esetleg nem is akartak segíteni. Egyedül az egykori „főnök”, Tóth János próbált meg lépni az érdekemben. Pedig eszem ágában sincs távozni Berényből, ám valamiből meg kell élnem, el kell tar­tanom a családomat. Ebben a hangulat­ban kerestek meg az újszászi vezetők, s tettek ajánlatot számomra. Ugyan semmi­féle megállapodás nem történt közöttünk, ám ha olyan munkahelyet tudnak terem­teni számomra, ahol értelmes tevékenysé­get folytathatok, élni fogok a felkínált le­hetőséggel. A jelenlegi helyzet szerint tehát az Új- szásznak már nincs és még nincs, míg az NB III-as Jászberénynek még van, de még sincs edzője. Ezek után mondja valaki, hogy „uborkaszezon” van a labdarúgás­ban, s nem történik semmi az átigazolási időszak megkezdéséig. ______________________________________(GÉLÉI JÓZÉÉF)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom