Új Néplap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)
2003-12-31 / 303. szám
I 2003. December 31., szerda J Á S Z K U N KAKAS 5. OLDAL Nyomdászhatalom Hogy múlik az idő, azt nemcsak egyre őszülő és ritkuló, rakoncátlan fürtjein tudja lemérni az ember fia, hanem azon is, hogy mennyi történetet, anekdotát tudott elraktározni élete során, akár vele történteket, akár idősebb kollégáival megesett dolgokat. Szívesen hallgatom például Mityu bá’ meséit, különösen egyet, ami már nyomdabéli legendának számít, merthogy valaha én is ott ismerkedtem az ólombetűk varázsával. Ez persze a még pirospozsgásnak tűnő szocializmus alatt történt, midőn pártunk egy-egy mérföldkövet jelentő ülése után többoldalas közleményekkel töltötte ki a megyei lap hasábjait, irányt mutatva nekünk, merre is van az üdvözítő horizont. A telexgép pedig ilyenkor lázasan kattogva ontotta kunkori papírján a hosszú, tömött sorokban menetelő betűtengert, amit aztán gépszedők öntöttek ólomba fásultan, üveges szemekkel. Nem mérték fel annak előnyét, hogy az egyszerű olvasónál legalább egy nappal előbb látják meg az alagút végét. No de ugyanekkor, mint zsizsik a babot, árgus szemű zsurnaliszták lepték el a nyomdát, többször egyeztetve a levonatokat az eredeti szöveggel, nehogy már valami elírás folytán az ördög ellenséges keze betegye a lábát. Ismerősként üdvözöltük őket, hiszen két párthatározat között az ő írásaikat pátyolgattuk, s ha némi pauza adódott, elbeszélgettünk. Ekkor merült fel a kérdés, hogy ki a legnagyobb úr újságírói berkekben. Mityu bá’ a főszerkesztőre esküdött, volt aki a kézi vezérlést emlegette (persze előtte óvatosan körbekémlelt), de Molnár Laci, egyik jeles gépszedőnk, csak so- molygott ezen:- Szerintem meg mi, nyomdászok...- Nem úgy van az! - mondta Mityu bá’.- No, csak figyelj! Ebben maradtak. Mityu bá’ pedig járta a vidéket, szállította a ízesformás kis zsánerképeket, riportokat, melyeknek egyik alanya (hogy tócsoda, burkolja jótékony homály), ahogy Mityu bá’ írta, válaszadás előtt megvakarta az üstökét. Ez állt feketén-fehéren a kéziraton, amit Molnár Laci kaparintott meg, ám az ólomsorokban a szöveg már kissé más értelmet nyert. Hogy a korrektor is eldévánkozott, no meg hogy valóban a nyomdász a legnagyobb úr, az másnap derült ki fényesen, mikor Mityu bá’ elhűlve olvasta az újságban: ....válaszadás előtt megvakarta a tökét.”- ZSOLDOS AMERIKAI TURISTÁK MAGYARORSZÁGON. - Hungarian betyár! Igaza volt Tony Curtisnek, ez izgalmasabb, mint a Vadnyugat! Julis és Maris — meg az új esztendei jókívánság rázolják a győzelmet?- Ha megnősülsz, megtudod, fiam. Kakas-hírek Németh Imre mezőgazdasági miniszter megnyugtatta a közvéleményt, hogy a háromhatvanas kenyér január elsejétől sem fog többe kerülni kétszáz forintnál, xxx A nemzetközi média nyomására Szaddam Husszeint a jövő hét folyamán mintegy három alkalommal ismét elkapják. XXX A püspöki kar körlevele szerint az MSZP-SZDSZ kormány 2004- es sikeres működésében igen komoly szerepe lehet a Szentiéleknek. xxx Kökény Mihály munkatársunknak elárulta, hogy a jövő évtől az új és drága gyógyszerek helyett inkább a lakosságot fogják törzskönyvezni. xxx Az MSZP javaslatára egy, a téli szünet után felállítandó parlamenti bizottság vizsgálni fogja Medgyessy Péter jövőjét, (Walter) 2003-ban hallottuk Éles eszű Az egyik rendőr elmegy a másikhoz látogatóba. Látja, hogy egy nagy konyhakés fekszik a tévé tetején.- Hát ezt meg miért tetted oda?- Hogy élesebb legyen a kép. Kerüld a pecást! A Tisza-parton a horgász háta mögött megszólal egy kibic:- Na, van kapás? Van kapás?- Hajaj - morogja a horgász. - Éppen az előbb fogtam egyet, és azon nyomban bedobtam a folyóba. A kibic tovább kíváncsiskodik:- Miért? Méreten aluli volt?- Ugyan! Akkora volt, mint maga. Csak folyton azt kérdezte: van kapás, van kapás? Péntek 13 Két fekete macska beszélget a tetőn.- Dögunalom ez a mai nap. Gyere, vigyünk körbe egy kis balszerencsét. iwi Julis: — BÚÉK, Marisom! Maris: - Néked, is, Julis! Julis: - Megint vénebb lettél egy esztendővel, Maris. Maris: - Te sem fiatalodtál, Julis! De tudod, mit: öreg a Mátra! Julis: - A hites urad, a Döme annak a megmondhatója, Maris. Kétezerháromban mindig panaszkodott... Maris: - Aztán miért panaszkodott volna, te Julis? Julis: - Azt mondogatta: „Odáig jutottunk a Marisommal, hogy széttoltuk az ágyat egymás mellől...” " Maris: - Azt hiszed, nagyot mondtál, Julis?! Valóban széttoltuk a két ágyat. Julis: — Mondom, hogy vénülsz, Maris! Nem megy a „verkli”, mi? Maris: - Inkább a rossz nyava- í lya megy rád, te Julis! A terapeuta mondta... Tudod te egyáltalán, ki a terapeuta, Julis? Julis: - Tudja a ménkű, Maris! Maris: - Ezoterikából te egy virtigli analfabéta vagy, Julis! Szóval a terapeuta ingával kereste a káros vizeket az ágyunk alatt... És mivel talált, áthelyeztük az ágyunkat máshová. Julis: — Hi-hi-hi! Rögvest halálra röhögöm magamat, Maris. Nem jó helyen kereste a vizet az a tereferepeuta.... Maris: - Miért kereste volna rossz helyen, Julis? Julis: - Mert az agyvizedet nem az ágy alatt kell keresni, Maris... Maris: - Hijnye, hogy a radai rosseb egyen meg, Julcsa! Julis: - Szóval ilyen jókat kívánsz te nekem az új esztendőre, Marcsa! Maris: — Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten! Julis: - Pedig én fogadalmat tettem, hogy kétezernégyben csak jókat kívánok néked, Maris. Maris: - Nem is tudok szóhoz jutni... Hát mégis szív dobog a bal oldaladon, Julis?! Julis: - Az ám! Mégpedig jókora szív, Maris! Szeretlek én téged, csak kevesen tudják. Maris: - Hát akkor kívánj valami jót kétezernégyre, te Julis! Julis: - Üsse kavics! Azt kívánom, Marisom, hogy sürgősen tolja vissza az ágyat a Döméd, és a káros vízér ellenére hozzon össze véled valami jó hetye- petyét! No, mit szólsz, Maris? Maris: - Szóhoz sem tudok jutni, te Julis! Tudod mit, énekeljük el, hogy aszongya: „Szeressük egymást, gyerekek...” Vége DONKÓ LÁSZLÓ Róza néni pletyisládájából Kedveskéim! így szilveszter tájékán mindig zavarban vagyok, de most aztán végképp! Mit emeljek ki az elmúlt hónapok hírgazos történéseiből? Mert volt itt aztán minden, ami a pletykás szemszájnak ingere: rágalmazás, fellebbezés, szőnyeg alá söprés, markecolás bróker módra, zseniális villavásárlás pénz nélkül, ügynökmúlt jövő nélkül, parlamenti szócsata érdemi mondanivaló nélkül, bősz zsidózás, kom- munistázás, buzizás, cigányozás stb. Ahogyan mindig is lenni szokott... és még hosszasan sorolhatnánk: mi minden nem termett még az idén ezen a szép magyar ugaron?! A hiábavaló összegzés helyett nézzük inkább a legfrissebb lehetetlen hírecskéket:- Megfigyelők szerint a forint árfolyamának tervszerű ingadoztatása körül kialakult kommunikációs csatából kiderült, hogy a kormány és a Nemzeti Bank abban teljesen egyetért, hogy nem értenek egyet semmiben! Mert ezzel a kibogozhatatlan egyet nem értéssel teljes bizonytalanságban és kétségbeesésben tarthatják a határaink előtt tolongó külföldi tőkés befektetőket. Úgy kell a gaz kapitalistáknak!- Avatottabb megfigyelők állítják, hogy a Jobbik Magyarország húsvétra „ásó-kapa” jelképeket kíván állítani a nagyobb városok főterére, jelezvén, hogy az igazán jókat csakis az elmúlás választhatja el egymástól. De mi lesz a rosszakkal? Azokkal, akik véletlenül megtévedtek, elvittek (loptak) valamennyit valahonnan, akik nemcsak választóikat tévesztették meg, hanem még saját magukat is, azokkal, akik már annak se hisznek, amit saját maguk állítanak... stb. Sebaj, jelképekből még van, futja bőven más alkalmakra is! — Ajánlatok újévi fogadalmakra: „Rá sem nézek másik bankszámlakivonatára!” „Ha megkívánnám mások házát, asz- szonyát és egyéb jószágát, veszítsem el a protézisem!” „Nem nézek tévét!” „Nem írok, nem olvasok, én magyar nemes képviselő vagyok/leszek!” „Egyetértek ellenfeleimmel, még az anyósommal is!” „Nem szórok hamut, átkot még a saját fejemre sem!” „Bölcs leszek, bár a hallgatást egy percig sem bírom!” Nem dőlök be semminek, legfeljebb a saját dugámba!” A többi fogadalmat pedig gondoljuk hozzá!- így év végén színes és zsivajos a piac is. Az árusok bőszen kínálják hamis portékáikat. Lehet kapni többek között jó hírnevet, polgármesteri posztot, képviselői árvalányhajas gallért, titkos találkán rajtakapó kézi készüléket, a saját ellenzéket megszelídítő gondolathullámot, elásott csatabárdot, szűzhártyát, banki hitelképességet, a rossz hírt jó hírre változtató modult, és még hosszasan sorolhatnánk az oly rettenetesen vágyott cikkeket. Természetesen kinek-kinek vérmérséklete és arcbőrvastagsága szerint. — Az új évre pedig kívánjuk magunknak tiszta szívből, hogy a jó hír valóban jó legyen, és adassák végre lelki és közéleti béke és nyugalom ennek a hányatott nemzetnek! LÁSZLÓ GYULA SZILVESZTER — VÁRJON, KITALÁLOM! Most szült a felesége, ás a babát Szilveszternek hívják. EGYEDÜL. - Boldog újévet, drágám! — SZERENCSE, hogy az üres üvegek mentén hazatalálok! — AZT ÁLLÍTOD, hogy ez a malac ropogósra sült? SZILVESZTERI MURI UTÁN. - Hozz gyorsan egy fotót a papáról, hogy összehasonlítsuk! Az a gyanúm, hogy ő jött haza.
