Új Néplap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)
2003-12-11 / 288. szám
4. OLDAL A SZERKESZT ŐSÉG POSTÁJÁBÓL 2003. December 11., csütörtök fj Sorokban RESTAURÁLNAK ABONY- BAN. A Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola Alapfokú Művészeti Szakképző Intézményében Várdeák Ferenc (1897—1971) falfestményének föltárása és restaurálása ez év nyarán kezdődött el. A freskó a tanári szoba melletti lépcsőfeljárónál helyezkedik el. A munkálatokat Maracs- kó Izabella és Sári Gabriella restaurátorok végzik. A helyreállítás várható költsége 180 ezer forint, melynek biztosítására adományokat köszönettel fogadnak az iskola titkárságán. p. b. zs. „A Ml UTCÁNK Ó, BE SZÉP...” Az emberek szeretnek rendezett és kulturált körülmények között élni, mint például Szolnokon, a Hoksári János úton és környékén élők. Az utcában már több éve ott lakók összefogtunk, s itt mindenki a saját háza előtt rendben tartja a közterületet, valamint az utcával szemben lévő parkot és környékét is. A Városvédők és Városszépítők Egyesülete felfigyelt ránk, és együttesen szerveztük meg a „Tiszta udvar, rendes ház” és „Tiszta utca” kömyezetszépítő mozgalmat. A Hoksári utcában mindenki megkapta a megtisztelő „Tiszta udvar, rendes ház” táblát és a vele járó oklevelet a szervezőktől, amelynek tagja és támogatója volt Szikszói Ferenc önkormányzati képviselő. Mi a jövőben is gondozzuk és szépítjük a lakótérségünket. KÖVÉR GYULA, SZOLNOK TÁRLAT. Évek óta szép hagyományt ápol a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Művelődési, Továbbképzési és Sportintézet és a martfűi Művelődési Központ és Könyvtár, amikor meghirdeti a képző- és iparművészeti tárlatot. E tárlatot az idén is egy pályázati felhívás előzte meg, melyre a megyében élő, nem hivatásos alkotók jelentkezhettek. Több mint negyvenen, 116 alkotással vállalkoztak a megméretésre. Ami azért is szép teljesítmény, mert sajátos helyzetű emberek, akik más polgári foglalkozás mellett alkotnak. A kiállításnak november 21-től december 15-ig Martfűn, a Művelődési Központ és Könyvtár adott helyet. BÚKOR IRÉN. AMATÓR MŰVÉSZETI REFERENS A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. A kirándulás résztvevői Tokajban Harmadik alkalommal szervezte meg nemrég a szolnoki Korona Könyvtár szokásos őszbúcsúztató kirándulását. A könyvtárosokból, olvasókból, klubtagokból álló lelkes kis csapat baráti társaságként az idén Tokaj városával és környékével ismerkedhetett meg, ahol festői képet nyújt a Bodrog és a Tisza találkozása. Utunk során Tállya községben megtekintettük azt az evangélikus templomot, amelyben Kossuth Lajost megkeresztelték. Az Európa mértani középpontját jelölő (BEKÜLDÖTT FOTÓ) tábla is ebben a községben található. A vidék híres borát egy 500 éves pincében kóstoltuk meg, ahol Sidlovics Gábor és családja vendéglátását élvezhettük. Pikó Józsefné könyvtárigazgató és Horváth Zoltánné könyvtáros - a kultúra és szórakozás effajta szerencsés párosításának köszönhetően — ez alkalommal is élménydús, remek programokban részesítettek bennünket. J __________________________ERDÉLYI BÉLÁNÉ, SZOLNOK Já szjákóhalmán nemrég tizenkét dalkör ünnepelt, a helyiek és a Gubicz András Gazdakör meghívására. A találkozósorozat 1993-ban Jászapátin indult a Jászok Egyesületének szárnyai alatt, s most a tizenegyediken részt vett a vendéglátókon kívül Jánoshida, Jászalsószentgyörgy, Jászapáti, Jászágó, Jászdózsa, Jászfelsőszentgyörgy, Portelek, Pusztamonostor és Jászkisér (képünkön). A távolba szakadt jászok csoportjaként fellépett Apátfalva és Jászszentlászló - Jákóhalma két testvérközségének dalköre és citeraze- nekara is. A sikeres előkészítés Mátics Bélánét és Fodor Dénesi dicséri. (BEKÜLDÖTT FOTÓ: SÁRKÖZI JÁNOS) _________________________________________ _____ __________________FODOR ISTVÁN FERENC, JÁSZJÁKÓHALMA Ős zbúcsúztató Hegyalján r Szolnok város késésben van November 23-án volt a termálturizmus napja. E naphoz kapcsolódóan olvastam az Új Néplapban, hogy a megyei termálklasz- ter (korábban a megyei termálfürdők egységes fejlesztésére jött létre) egységes arculatot alakított ki, elkészült egy egységes képzési anyag, létrejött egy adatbank. Ha nem volna közismert, hogy a megyében a fürdők milyen figyelemre méltó fejlődésen mentek és mennek át, a termálklaszter- ügyről nem sokat tudnánk. Vagy ez már klaszter? Ha már ez az, akkor ebből Szolnok város mit mondhat magáénak? Röviden fel lehet azt sorolni - de miért nem szól a klaszter vagy valami más vagy valaki, hogy a városban hogyan áll a termálturizmus, a gyógyturizmus vagy annak lehetőségei? Viharos gyorsasággal jöttek létre egymás után az országban, és szűkebb környezetünkben, a megyénkben is a színvonalas gyógyfürdők nagy- és kisvárosokban, s vittek végre csodálatos gyorsasággal fejlesztéseket, például Cserkeszőlőn, Berekfürdőn. Szolnok városnak van híres gyógyvize, de az szerény körülmények között hasznosul. Ma már a gyógyvíz feltételezné a termálturizmust, amely a mai igények szerint a vízen kívül feltételezi még a télen-nyáron működő fedett és szabadtéri fürdőket, gyógyvizes kezelést, pihenésre, szórakozásra alkalmas környezetet, szálláslehetőségeket. Városunk nagy-nagy késésbe került ezen a területen. A Tiszaligetben ideális lehetőség kínálkozna — a közelmúltban megvalósult fejlesztésen túl -, hogy téli, nyári termálfürdőt építsenek, szórakoztató, pihenő, gyógyító feltételekkel. Nélkülözhetetlen lenne egy versenymedence megvalósítása is, lefedve, lelátókkal stb., mint például Kecskeméten vagy Egerben. Mi lehet az oka a lemaradásnak? Talán nincs elegendő gyógyvízminőség? Vagy új kutakat is kellene fúrni? Véleményem szerint ha van alkalmas víz, akkor majd lenne rá turizmus is. Úgy gondolom, a városunkban mindenki szeretné ezt. Tehát: volna mit megtudni a termál- klaszterről... -pÖTVENÉVES TALÁLKOZÓ. A kisújszállási Református Iskolában az 50 éve végzettek közül negyvenketten találkoztak nemrég. Az akkori igazgató, Nagy Dezső tiszteletére emléktáblát helyeztek el az iskolában. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) _____________________ ______NAGY GÉZÁMÉ, KISÚJSZÁLLÁS Me gbecsülik nyugdíjasaikat A Jász: Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzati Hivatal vezető tisztségviselői, az ellátó- és szolgáltatószervezet dolgozóival a már nyugdíjas, volt megyeházi dolgozókat minden év végén találkozóra hívják. Idén november 20-ára érkezett a kedves invitálás. Tokár István, a megyei önkormányzat elnöke tájékoztatott bennünket az apparátus mostani tevékenységéről, az eredményekről, a tervekről. Szerepelt a programban maradandó élményt nyújtó kultúrműsor, amellyel fiatalok kedveskedtek, valamint egy közös vacsora. Nagy örömet jelentett ez az összejövetel, hiszen itt kerültünk össze a volt munkatársakkal, akkori főnökeinkkel, és elmesélhettük egymásnak e csendes évek eseményeit: hogyan telnek napjaink, hogy van a családunk, s milyen az egészségünk. Jólesett a törődés, ez a kapcsolattartó gondolkodás. A mai aktív vezetőknek és dolgozóknak szívből kívánunk jó erőt, egészséget és sikeres, eredményes munkát. ________________BUJÁKI IMRÉMÉ, SZOLNOK Ha zánkban a 2003-as évet Rákóczi-emlékévnek nyilvánították, emlékezve arra, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem 300 évvel ezelőtt indította meg szabadságharcát. Rákóczi széles látókörű, nagy műveltségű, nagy távlatokban gondolkodó politikus volt. Kossuth Lajos 1883- ban így írt a fejedelemről: „Ily parányi ember, mint magam, szédeleg, ha hozzá feltekintek.” Jászkiséren - ahol egy tömbben a legtöbb református él a Jászságban - különösen nagyra értékelték, hogy a katolikus Rákóczi szabad vallásgyakorlatot hirdette- tett és pártolta a protestánsokat. A fejedelem seregének kilenctized része belőlük állott. Zászlója alatt harcolt a Kárpát-medence szinte valamennyi nemzetisége, és természetesen ott harcoltak a jászok. A jász katona pedig mindig lovas katonát jelentett. 1710. III. 23. és IV. 20-a között II. Rákóczi Ferenc Jászkiséren tartózkodott, innen szervezte meg újabb hadjáratát, és több mint 25 leveA jászokat megtörni nem tudták II. Rákóczi Ferenc szobra Jászkiséren let itt írt meg. Kezéből való, az ő aláírásával hitelesített az a hadparancs, amelyet Szemere Lászlóhoz, a szolnoki sánc kapitányához írt a fejedelem, utasítván a parancsnokot, hogy a sáncban szolgáló jászokat bocsássa haza, hogy a katonák váltam tudják egymást. A jász nép mindig rugalmas, élelmes, elpusztíthatatlan, takarékos és szorgalmas volt. Valaha a jászok az ország nemeseivel azonos előjogokat élvezetek. A jobbágyságot nem ismerték, a jászok és kunok földje mindig szabad maradt. Csak saját bíráiktól és kapitányaiktól függtek. Legfőbb bírájuk az ország nádora volt. Háborúban a király zászlaja alá éppúgy bevonultak, mint a nemesek, és amikor az országban utaztak, akkor sem a réven, sem a vámon nem fizettek. A harmincadfizetés sem terhelte őket. II. Rákóczi Ferenc szobra a népviseletbe öltözött jászokkal A jászkunok privilégiumaikat az Árpád-házi királyoktól kezdve azokért a fegyveres szolgálatokért kapták, amelyeket a magyarság védelmében teljesítettek. Nem csekély véráldozat mellett anyagi áldozatokat is hoztak. A török megszállók által követelt sarcon felül a magyar koronának tartozó kötelességüket is erejükhöz és tehetségükhöz képest teljesítették, és az ország nádorától való függőségüket elismerték. A jászok igen sokat vesztettek a törökök kiűzésével, mert az eladósodott császári udvar elzálogosította a Jászkunságot a Német Lovagrendnek. Az addig különleges kiváltságokat élvező jászkunok szolgasorba süllyedtek. Érthető tehát, hogy csatlakoztak a Rákóczi-szabadságharchoz. A jogtalanság megszüntetése szerepelt az 1711. évi szatmári béke feltételei között, és szerepelt az 1715-i országgyűlésen is. Ám nem történt semmi, s a Német Lovagrend mint meghódított tartománnyal bánt a Jászkunsággal. A törvényben beígért szabadulás nem következett be. S ez a kevés beszédű, komoly gondolkodású nép rájött arra, hogy csak magára számíthat. Elhatározták, hogy saját erejükből magukat váltják meg ebből a megalázó helyzetből. Ez volt a redempció, melyhez hasonló — a magyar történelemben és alkotmányos életben - még nem fordult elő. Büszkeséggel tölt el és erőt ad napjainkban, hogy a szabadságszerető, páratlan energiájú, harcias és szorgalmas, békében és háborúban egyformán becsülettel helytálló jászokat megtörni nem tudták. Az összefogás, az azonosságtudat megőrzésének szándéka élt a helyben lakókban és a Kisérről elszármazottakban, amikor egy éve megalakították a Jászkisériek Baráti Körét. A Rákóczi-évforduló- ról a Jászkisériek Baráti Egyesülete méltóképpen emlékezett meg: a jászok összefogásával novemberben szobrot állítottak II. Rákóczi Ferencnek Jászkiséren. _____________DR. NEMES ANDRÁS, SZOLNOK
